Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. május M. A haditengerészet új eszközei Rakétahordozó cirkáló, a szovjet hadiflotta büszkesége. Katonai szakértők egyön­tetű véleménye szerint egy esetleges világháború földré­szek közötti háború lenne, amelyben a haditengerészet minden bizonnyal jelentős szerephez jutna. A haditen­gerészet egyik fontos felada­tát ugyanis az ellenséges ten­geri szállítások meghiúsulá­sa, illetve a saját szállítások biztosítása képezi, amely ön­magában is elkeseredett küz­delmet vált ki a tengeri hadszíntereken a nagyhatal­mak hadiflottái között. Ha mindezekhez még azt fs hozzátesszük, hogy a szá­razföldi rakétaállások és a repülőterek viszonylagos se­bezhetősége miatt a vezető katonai hatalmak atomütő­erejük jelentős részét hadi­hajókon és tengeralattjáró­kon helyezik el, akkor tel­jes egészében képet alkotha­tunk a haditengerészet meg­növekedett jelentőségéről és szerepéről. Ha a szovjet és az egyik legnagyobb tengeri nagyha­talom, az amerikai hadiflot­ta összetételét, erejét és fej­lesztési célkitűzéseit hason­lítjuk össze, érdekes képet kapunk, mivel mindkét flot­ta fejlesztése alapvetően el­tér egymástól. A szovjet Ii ad i tenger esze t fejlesztése A szovjet hadiflottánál ugyanis nem találhatók meg azok a hajótípusok, amelyek a saját bázistól nagy távol­ságra. több ezer kilométer­re eső szárazföldek ellen irányuló támadó, inváziós hadműveletekre alkalmasak. Nincsenek nagyméretű csa­patszállító hajói, repülőgép- anyahajó óriásai, különböző rendeltetésű csatahjói, mivel a szovjet hadiflotta elsősor­ban a stratégiai és taktikai védelem eszköze. Ez azonban nem jelenti azt, hogy háború esetén a szovjet hadiflotta kizárólag a védekezés esz­köze lesz. Ezt támasztja alá a szovjet hadiflotta új-szerű fejlesztési irányvonala is, amely nem a meglévő hadi­hajók korszerűsítését tűzte ki elsődleges feladatul, ha­nem egy speciális fejlesztés­nek rakta le az alapját. így született meg az olyan rakétahordozó cirkáló, amely automatizált rakétairányító berendezéssel, központi ve­zérlésű légelhárító rakétával, elektronikus számítógépek­kel kombinált tengeralattjá­ró elhárító rakétáival, vala­mint atomtöltetű szárnyas rakétával mintegy 70 kilo­méteres körzetben nem tűr meg maga körül, ellenséges hadihajót. Nyugati becslé­sek szerint a Szovjetunió elég nagyszámú ilyen kor­szerű egységgel rendelkezik, s ezek közül egyetlen egy­nek nagyobb a tűzerejű, mint egy hagyományos fegy­verzettel felszerelt hadiha­jó-rajnak. Egy másik rakétahordozó­cirkáló típus is hatalmas tűz­erőt képvisel, amelyet hajó­hajó, valamint hajó-levegő típusú rakétái tesznek lehe­tővé. Érdekességként említhe­tő meg, hogy ez á rakétahor­dozó cirkáló olyan hidrolo- kációs berendezéssel van felszerelve, amely az ellen­séges tengeralattjárókat nagy biztonsággal képes felderí­teni, s a kapott adatokat számítógépbe diktálva, auto­matikus rakétaelhárítást ve­zérel közel" 100 százalékos megsemmisítési valószínűség­gel. Figyelmet érdemelnek az úgynevezett rakétahordozó gyorsnaszádok is, amelyek 80—100 kilométeres sebes­séggel száguldv.a, hajó-hajó típusú rakétáival 50—60 ki­lométer távolságban lévő célt is halálos biztonsággal képesek leküzdeni. Nyugati vélemények szerint e gyors­naszádok száma százas nagy­ságrendű lehet, s a külön­böző tengeri hadgyakorlato­kon elért teljesítményük minden bizonnyal tovább növelte az amerikai hadi- tengerészet vezetőinek aggo­dalmát, a tengeri hadvise­lés vái’ható eredményeit il­letően. Általános elismerést vál­tott ki a nyugati katonai szakértők körében a Földkö­zi tengeren megjelenő ultra­modern „MOSZKVA” raké­ta- és helikopter anyahajó cirkáló, amellyel a Földközi- tengerj szovjet hadiflotta je­lentős mértékben megerősö­dött. A legújabb tájékozta­tás szerint a „MOSZKVA” típusú helikopter anyahajó továbbfejlesztett változata a „LENINGRAD” is szolgálat­ba állt, s megkezde napi ténykedését a tengereken. A bemutatott szovjet ha­dihajó típusok bizonyítják, hogy céltudatos fejlesztésük eredményeként jelentősen ki- szélesedett működési terük és feladatuk. Háború esetén főbb feladatukká válik a ballisztikus rakétákkal ellá­tott ellenséges atomtenger­alattjárók és repülőgép- anyahajó csapásmérő csopor­tosítások megsemmisítése, az ellenség tengeri és óceáni szállításainak mebakadályo­zása, haditengerészeti bázi­sainak és kikötőinek meg­semmisítése. * Úszó céltáblák Az amerikai hadiflottánál a nagy méretű, úgynevezett szuper hadihajók építésében, valamint a meglévő, nagy­részt elavult hadihajók kor­szerűsítésében jut elsősorban kifejezésre a fejlesztési irány. Példaként lehet ezzel kapcsolatban megemlíteni az 1963-ban épült „ENTER- PRISSE” nevű atomhajtású repülőgépany.ahajót, amely­nek vízkiszorítása teljes ter­helés mellett eléri a 85.000 tonnát. 330 méteres hosszú­ságával, 90 méter szélességé­vel, 20 méter magasságával inkább úszó céltáblához ha­sonlít, mint hadihajóhoz, s az ellene indított csapások elhárítása számottevő erők lekötését igényli, ami viszont lényegesen csökkentheti al­kalmazásának hatékonysá­gát. Találóan jegyezte meg ez­zel kapcsolatosan a NATO egyik ismert tengerészeti szakértője, hogy a NATO ak­kor jár el helyesen, ha egy adandó háborúban a 30.000 tonnánál nagyobb vízkiszo- rítású egységeket nem enge­di kifutni a nyílt tengerre, hanem félreeső öblökben gondosan elrejti azokat az ellenség szeme elől. Nem kis problémát jelent a nyugati haditengerészetnek a meglévő elavult sorhajó­ik, nehézcirkálóik korszerű­sítése, amely csillagászati összegeket emészt fel. Pél­dának említhetjük a „DE­VONSHIRE” nevű nehéz­cirkálót, amely mintegy 20 millió dollárba került, hogy korszerű irányított lövedé­kekkel, elektronikus beren­dezésekkel legyen felszerel­ve. Annak ellenére, hogy az amerikai sorhajók, nehéz­cirkálók igen komoly tűzerőt képviselnek, s minden bi­zonnyal számszerű fölényben vannak, nehézkes mozgásuk­kal, nagy célfelületükkel sokkal inkább sebezhetőek, mint a gyorsmozgású, jelen­tősen kisebb célfelületű, de hatalmas tűzerejű szovjet hadihajók. N. L. Rácz Aladár- emlékest Jászberényben (Tudósítónktól) A Székely Mihály zenei napok programjában Rácz Aladár emlékének szentelve Csajbók Terézia énekesnő. Gerencsér Ferenc és Szá­lai József cimbalomművé­szek közreműködésével szombaton este koncertet rendztek a Palotásy zeneis­kola kamaratermében. Bó- nis Ferenc zenetörténész, aki személyesen ismerte Rácz Aladárt, a cimbalom világhírű művészét bevezető előadásában érzékletesen vá­zolta a művész fordulatos életpályáját. A mester szel­lemének felidézésében köz­rejátszott Rácz Aladár fény­képe és hangszere, de ezen­túl elsősorban a nagyszerű muzsika, amely finom szí­nekben és frappáns tem­pókban szólalt meg. A hangversenyen Couperin, Scarlatti Bartók és Kodály művei hangzottak el. Külön kiemelném a Bach h-moll francia szvit Giuge-tételének virtuozitását, a Bartók-dara- bok közül pedig az Este a székelyeknél előadását, ahol szinte az volt az érzésünk- mintha Bartók már eredeti­leg is cimbalomra képzelte volna művét. Az emlékest szép színfoltja volt Csajbók Terézia szereplése; hangkva­litásai jól érvényesültek a nemes egyszerűséggel, meg­szólaltatott népdalfedolgozá­sokban. Operahangverseny Jászberényben A Székely Mihály zenei napok gazdag rendezvény­sorozatának harmadik. nap„- ján újabb szép élményekkel ajándékozták meg Jászbe­rény zenekedvelő közönsé­gét. Hétfőn este a Lehel klubban operahangversenyt tartottak. Közreműködők: Andor Éva, Bende Zsolt ér­demes művész, Berkes Já­nos Erdész Zsuzsa. Jablon- kay Margit és Moldován Stefánia. Az operahangverseny — mind az igényes műsorvá­lasztást tekintve, mind pe­dig az előadott művek kife­jező mély átéléssel történt tolmácsolásával — méltó volt a zenei napok névadó­jának emlékéhez. Hirdetmények Közöljük, hogy az ELEKT- ROMETÁL Kereskedelmi Vállalat ÁFÉSZ Mintabolt Jászalsószentgyörgy. Fő u. 55. MNB 250—10068 szövegű bé­lyegzője elveszett. A vállalat a fenti bélyegzőt érvénytele­níti. EI.EKTROMETÄL Kereskedelmi Vállalat Szolnok ☆ A városi parkok területén megkezdtük a vegyszeres gyomirtást és a növénykár­tevők elleni védekezést. A fű szedése és etetése tilos! Városi Tanács V. B. útfenntartó üzeme AZ ATOMGYUFA Hadnagy Gábor és Mekis János szatirikus képregénye Röptében fellökött eey újságr- írót a gyárkapuban, aki tüstént szenzációt csiholt » váratlan ta­lálkozásból. így .jutott el a bal- sorsú feltaláló híre.,i ...a felsőtahói Melléküzemág Mg. Tsz élelmes főkönyvelőjéig. — Nézze csak. elnök elvtárs! Ez a mi emberünk! TIven mellék­üzemágunk még úgy sincs. És egy ködös hajnalon egy ele­gáns Volvo gépkocsi titokzatos uta­sai elhurcolták hősünket. Aki, ha tudta volna milyen fényes lehe­tőségek tárulnak fel előtte, nem toltakozott volna.) (Folytatjuk " KÉPERNYŐJE ELŐTT Mi fémjelezte az elmúlt hét műsorát? Mindenek előtt a Ki mit tud ? várva várt in­dulása, majd egy újabb nagyszabású természettudo­mányos sorozat premierje, azután az évekkel ezelőtt született, de akkor is méltán sikert aratott magyar Tiltott terület, Gábor Pál alkotása, az egymásért való kollektív felelősségről, és a csaknem egy évtizede készített fran­cia—amerikai produkció, A vonat — izgalmas, hatásosan megkomponált háborús kri­mi, egy vasúti szerelvény Honnan Az ismertterjesztés a tele­vízióban sem könnyű műfaj, miként a mindennapi élet gyakorlatában is ritka az igazán jó ismertterjesztő elő­adás. Sok feltétele van, s ezek között is elsőként em­lítendő az előadó személyi­sége. mint szubjektív ténye­ző. Van-e az eladónak tudo­mányos respektusán túl egyéni varázsa is. amely a legbonyolultabb és legelvon- tabb kérdések élmény-jel- legű tálalását eredményez­heti. A tudomány népszerűsíté­sére — dicséretes módon — a televízió újabb rohamokat indít, amelyek egy tervsze­rűen átgondolt hadjárat jól időzített akciói. Ilyennek te­kinthetjük az atomok nyo­mába szegődő dr. Jánossy Lajos professzor és dr. Sas Elemér műsorát is, amely az anyagi világ végtelen ki­csiny részecskéinek titkait kívánja feltárni, és a sokat emlegetett éa- korunVhan a fizika talán legizgalmasabb területére, az atomfizika bi­rodalmába kívánja elkalau­zolni nézőit. Honnan lehet tudni, teszi fel a sorozat második adása a kérdést, hogy hány molekula is van egy pohár vízben. Látszólag abszurd kérdés, de a tudo- » mánynak meg van a pontos válasz. És ezt a pontos is­meretanyagot tudta Jánossy professzor műsora közvetíte­ni egyszerű ésszel, laikus számára is felfogható mó­don. Jánossy professzor nem ideális előadó, abban az ér­telemben, hogy a tudnivaló­kat színesen mondja el, de páratlan tudósi szenvedé­lyessége és népművelői aka­„különös kalandja” — be­mutatása. Érdeklődésre tart­hatott számot továbbá a ki­váló fiatal író, Simonífy András három novelláját egyetlen tévéjátékba ötvöző Vasárnapok, minden hiá­nyossága ellenére, elsősor­ban írói hiányosságokról van szó, túlságosan leszűkített vi­lága, a valóság lombikszerű ábrázolása miatt. És Németh László Erzsébet-nap című, kevésbé ismert drámájának bemutatója felvételről a deb­receniek jó előadásában. tudjuk ? rata szinte felforrósítja a képernyőt és a hideg tudo­mány „heve” szinte megcsap bennünket. Más erények jel­lemzik a televízió neves egyéniségének számító Be­nedek Istvánt: kajánkodó ravaszság, mindent megkér­dőjelező szkepticizmus, két­kedés, csakhogy kiugrassa' a nyulat a bokorból, továbbá sok irányú érdeklődés. Némi túlzással a tévé agyafúrt po­lihisztorának is nevezhet­nénk őt. Antennája a leg­változatosabb témakörből származó kérdéseket ..fogja”. Az említetteken kívül ezen a héten csatasorba állt a tu­dományos ismeretek televí­ziós elterjesztésének egy má­sik neves alakja is, Marx György akadémikus, a Je­lentés — tudományos és k"1- turális figyelő — házigazda műsorvezetőiéként. Szigorú racionalizmusával és meg­győző okfejtésével ezúttal is­kolarendszerünk minőségi át­alakításának kérdéseit bon­colgatta. megállapításait kel­lően alátámasztva a gyakor­lat tényeivel. Az oktatás vi­lágforradalmának ‘idején olyan problémákat feszegetett — sa-i játos összefüggéseiben — a riportokkal átszőtt tudomá­nyos igényű „híradás”, ame­lyek megoldása nélkül szó- calista oktatási rendszerünk­ben sincs előrelépés. Dr. Já­nossy Lajos. Benedek István, Marx György: bárom név, amelynek hallatára képzele­tünkben a képernyő tudo­mányos kísérletek, bizonyí­tások, viták elevenednek meg. Egyéniségükben televí­zió- és tudomány' szervesen ötvöződik egybe. Hova lett a szolnoki Horváth Béla? A rádióújság programja szerint a Ki mit tud első döntőiének műsorában ta­lálkoznunk kellett volna ve­le a képernyőn, a hangszer­szóló kategóriában. Sajnos, rajta kívülálló okokból nem léphetett „a pályára”. Mi történt a megyei Ki mit tud­ón ragyogóan szereplő kla­rinétossal? Semmi más, minthogy „műhiba” folytán ellenfelét le kellett léptetni; ugyanis a nyíregyházi Bá­lint Józsefről az adás előtti közvetlen meghallgatáson ki­derült, hogy hivatásos ze­nész, zenetanár és nem ama­tőr. Horváth Bélának így ellenfél híján a ..kis pádról” kellett végig néznie társai vetélkedését Egy későbbi adásban azonban már őt is láthatjuk. Mindezt nemcsak azért érdemes megemlílteni, hogy a nézőinkben bujkáló kérdésre pontos választ ad­junk. hanem annak hangsú­lyozására is, hogy az ifjúsági művészeti vetélkedő tiszta­ságához semmilyen értelem­ben nem férhet kétség. Más­részt igazolásul, hogy akiket a képernyőn látunk, vala­mennyien az általuk művelt műfaj műkedvelő szerelme­sei. Akik egyéni kedvtelés­ből szánták rá magukat, hogy például tökélyre vi­gyék a jódlizást. mint a ro­konszenves budapesti For­gács Gábor, akinek feltűnése már azt is jelzi, hogv Hacki Tamásoknak lesz utódiuk az * idei Ki mit tud-ban. Újszerű vállalkozás volt a Daróczi Ágnesé is, aki nemcsak jól választott verset, de két nyelvű produkciójában ér­zelmi mondanivalójának ki­fejezésére talált és a cigány­verseket átütő erővel szólal­tatta meg. Ha egy műsort, mint a Ki mit tud-ot az évek során szívünkbe zá­runk, féltve féltjük sorsától. Most is azzal az aggodalom­mal ültünk talán többen is a képernyő elé. hogy vajon az ötödik alkalommal meg­rendezendő ifjúsági művé­szeti vetélkedő meg tudja-e őrizni régi erényeit, frisses­ségét és fiatalosságát és tud-e valami új színnel is előrukkolni. A kezdet biz­tató. A miskolci elődöntő, mint említettem már néhány figyelemre méltó újdonság­gal szolgált. De ide sorolnám Cseh István karikásostor pro­dukcióját is. aki bravúros ügyességgel táncoltatta meg ostorát, és az ügyességen túl magával hozta a pusztai vi­lág szilajságát és a pusztai emberek derűs vidámságát. Hogy vele szemben a kissé bizonytalankodó artista ju­tott mégis tovább, abban ta­lán az a bölcsesség játszott közre hogy a karikás bűvö- lője már aligha tudná túl­szárnyalni önmagát a még nehezebb középdöntőben. V. M,

Next

/
Oldalképek
Tartalom