Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám
972. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Cseh néni könyvei Nem csak könyvei vannak Cseh néninek. Könnyei is. Mert ahogy elmondom, miért jöttem, ráborul a konyhaasztalra és sír keservesen. Aztán erőt vesz magán, letörli könnyét és szép tiszta szemét rám emeli. — Hogy is juthatok én valaki eszébe, hiszen már két éve, hogy nyugdíjba mentem. És húsz évvel ezelőtt még egyetlen könyvem se volt. Nem bizony. Itt a szolnoki Téglaház utcácskáiban manapság sem sok ház szobájában áll könyvszekrény. Cseh néninek sok könyve van. — Az ott Tamási Ároné, jaj, csúnya kézírása volt, de nagyon örültem, hogy nekem ajánlotta. Berkesi is ráírta a nevét a Sellő a pecsétgyű- rűn-re, aztán Karsai Elek professzor, Vihar Béla költő, Gálabárdi Zoltán író — nem is tudom felsorolni, hány dedikált könyvem van. Sora van annak, hogy Cseh néninek könyvszekrénye, értékes könyvgyűjteménye van. 1952-ben az öreg „Mili”, a jármű kultúrházá- nak büféjében pénztárosként kezdte a munkáséletet Cseh Gyuláné. Pár hónap telt csak el, a kultúrigazgató szólt neki: elment a régi könyvtáros, újat keresnek. Lenne-e kedve könyvtárosnak lenni? — Tudja, én a könyvet mindig csak áhítottam, úgy mint a tanulást. De az én apám egy fizetéséből öt gyereket nevelt fel. A mi otthonunkban soha nem volt könyv, egy se. Hat elemire futotta nekem is. Pedig szerettem tanulni, olvasni még- inkább, Aztán férjhez mentem, jöttek a gyerekek, azokra kellett a pénz. Dehogy tudott a negyvenes években, még az ötvenesekben is alig, könyvre költeni egy munkás. Hát én csak bámultam éjszaka a sötétségbe és kérdeztem magamtól, merjem-e vállalni? Merte. Napi öt órás munkaideje volt. Vasárnap is. Mindezért 300 forint fix! Kilátok a kertbe. Sárga tulipán a magasba nyúló rózsafák között. Tiszta, szép az udvar. — Micsoda könyvtárátvétel volt! Nyilvántartás semmi, s azt se mondták, hány könyv van. Negyedóra alatt mutatták: azon a polcon szépirodalom, alatta gyerekkönyvek, jobbra tudományos művek. balra útleírások. Vagy négy és félezer kötet. — Akkor ám nem úgy volt mint most. Ültem a nagy teremben, s ha nem lettem volna kommunista, tán még a kezem is összeteszem: jöjjön már egy olvasó! Mert csak hébe-hóba nyitottak rám ajtót. Az italkimérés viszont mindig tömve volt. Biliárdoztak, tekéztek. A könyv nem volt kelendő még akkor. Azért én bizakodtam, vártam. — A gyerekek! A leghálá- sabb olvasók. Volt egy kislány — azóta kétgyerekes asszony — a kis Moldvai Ági, aki annyit dicsért engem otthon, hogy bejött az édesapja. Bemutatkozott, s azt mondta látni akar. Tavasszal a temetőben ibolyát szedtek nekem. A névnapomon beszaladtak egy puszira. Szólt a kultúrigazgató, hogy tanulnia kell. Elvégezte a hetedik, meg a nyolcadik osztályt. Nem volt köny- nyű. Minden este a kultúr- házban és minden kultúrházi rendezvényen besegített. 1955-ben lett függetlenített, „nyolcórás könyvtáros”, havi 1200 forintért. Közben elvégzett vagy tíz tanfolyamot, legutóbb Pesten könyvtárosit. A dedikált könyvek egy- egy jól sikerült író—olvasó találkozó, könyvheti ünnepség emlékei. Szépek, mara- dandóak. — Nincs tíz éve, hogy értesítést kaptam; két egyetemista lány jön gyakorlati munkára a könyvtárba, nyári szünidőre. Megijedtem ám nagyon. Igaz, akkor én már sokat olvastam, Jókai, Kaffka. Mikszáth, Nagy Lajos után már Balzacot, Maupassant. Dehát az egyetem, egyetem. A két egyetemista lány legalább ilyen félelemmel jött. Megmondták őszintén, nem ez az első gyakorló idejük. Eddig lenézték őket, mert a gyakorlati munkában kevés a tapasztalatuk. — Hát képzelje el, amikor visszamentek az egyetemre, egyszercsak pénzes- utalványt hozott a postás! Az egyetem küldött 300 forint jutalmat. Szép levelet írt a professzoruk, amiért segítettem nekik. Ahogy gyűltek otthon a legkedvesebb könyvek, úgy serkentek, nőttek a gyerekek. Cseh néninek egyre több volt a szabad ideje. Rég nem nézte, hányat mutat az óra. — Tudja, az úgy van, hogy három hét a kölcsönzési idő. A gyerekolvasókkal nem volt nekem soha semmi bajom. Azok inkább hamarabb kiolvasták a könyvet, mint később. De a munkások, különösen az idősebbje fáradt volt. az olvasáshoz, s jó hónap beletelt, amíg újabb könyvért jöttek. Ismertem én mindenkit. Tudtam, hogy kit nem szabad felszólítani, hozza már vissza. Mert akkor tán többet rám se nyitotta volna az ajtót. Látom az arcán, gondolkodik rajta elmondja, ne mondja. Aztán mégis: — Egyszer jött egy kisfiú. Nem mondom meg a nevét, azért nem, mert aztán ő lett a legjobb olvasó, most meg becsületes, jó munkás. Hozta vissza a könyveket Közben ténfergett erre, arra, s a szatyrába dugott egy kötetet. Megvártam, hogy kimenjen, nem akartam mások előtt szólni. Akkor utána mentem és azt mondtam: öcsikém, Cseh néni minden könyvet szívesen kölcsön ad neked, de így elvinni nem szabad. Ez a sok könyv itt sole emberé. Ha olykor mégis eltűnt egy-egy könyv — mert ez is az élet — nem szólt ő, nem panaszkodott senkinek. Könyvbizományos is volt. Szépen megvette a saját pénzéből és betette a többi közé, hogy ne legyen leltárhiánya. — Olyan jó érzés volt tudni, hogy rám számítanak, hogy kellek abban a könyvtárban. Tizennyolc évi munkám alatt egyszer sem voltam táppénzen! Pedig sokszor ültem lázasan, derékfá- jósan abban a cudar hideg teremben. A szabadságomat meg a könyvtári szünnapokra osztottam be. Hétfőn, meg szombaton benti adminisztrációs munkám volt csak, zárva volt a könyvtár. Hát az adminisztrációt megcsináltam amikor kevés olvasó jött, a szabadságos napokat pedig letudtam hétfőnként, szombatonként. Szemével simogatja a könyveket. Ezt a kicsi, házi könyvtárat, ami csak az övé. Ami öröm. de nem vigasz ... — Amikor 1970-ben leltároztunk, 9 ezer kötetes volt a könyvtár. És nyolc—ki- lencszáz beiratkozott, állandó olvasó volt. Majd megszakadt a szívem, amikor ötvenöt éves lettem. Szóltam egy vezetőnek, bírom még a munkát. Bírnám, s szívesen végezném. Tudja kedves, soha nem felejtem el a választ, amit kaptam: „Ne haragudj Cseh néni, megöregedtél, el kell menni”. Szolnoki veteránok emlékezését írtam, az után futkostam ezelőtt három évvel. Panaszkodtam otthon, nincs segédanyagom. Mondta a lányom, mi sem egyszerűbb. Menj el Cseh nénihez ... — Egy fillért nem kellett fizetnem, amikor az egyetemet végzett, Dunántúlról érkezett könyvtárosnővel megcsináltuk a leltárt. Rendben volt minden. Jó előre szóltam, kértem, ne búcsúztassanak. Nekem a könyvtár nem a második, az első otthonom volt. Én innen úgy sem tudok soha elszakadni. Nem búcsúztatták. Még csak egy kézszorítást sem kapott a 18 évi munkáért. Sóskúti Júlia Együtt az öreg diákokkal A jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola ebben az évben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Az idei ballagás éppen ezért eltért a negyedikesek hagyományos búcsúzásától. A százhuszonnyolc érettségiző mellett ballagtak az >,alma mater” legöregebb diákjai is, akik 40—50 évvel ezelőtt léptek ki az iskola falai közül. Gurzó László igazgató meleg szavakkal köszöntötte a fiatal búcsúzokat és a visszatért öregdiákokat, akik az iskola baráti körének felhívására jöttek el. Az egykori diákok megtekintették az iskolát és a községet, majd az ünnepi ebédnél kifogyhatatlan diákélményeiket idézve elevenítették fel a régmúlt időket. A találkozó az elhunyt tanárok sírjának megkoszorúzásával ért véget. Dózsa György emlékkiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. A képen Az Elzet Gyár Dózsa György szocialista brigád tagjai autogramot kérnek Szervácius Tibor kolozsvári szobrászművésztől, Dózsa György szobrának alkotójától __ A Fővárosi Művészi Közmű' es Vállalat porcelán műtermében százával sorakoznak az értékes „gyógyításra váró' törött porcelánok, kerámiik. Szakértő kezek művészi munkával javítják a hibákat illesztik össze a törött darabokat. (MTI Fotó—KS) Kisújszállás után Mezőtúron is íj postai kézbesítési rendszer a tanyavilágban Kedves hangú levéllel köszöntötte hétfőn a Debreceni Postaigazgatóság a tanyai körzeteiben felállított levél- szekrények tulajdonosait abból az alkalomból, hogy május 8-ával — Kisújszállás után — Mezőtúron is bevezették az új külterületi kézbesítési rendszert. A mezőtúri tanyavilág jelenleg 52 ezer katasztrális holdon terül el el, ahol mintegy ezer család él. Bizony nagyon sok gondot okozott a postának ezekre a területekre a rendszeres kézbesítés. A postás kilométereket tett meg naponta hóban, sárban egy-egy küldeménnyel. de ha sok volt a munkája, előfordult. hogy napokig nem kapták meg leveleiket a címzettek. Mezőtúron most harminc, jól megközelíthető helyen ezer levélszekrényt szerelték fel, így jelenleg ez az ország legnagyobb külterületi levélszekrényes kézbesítése. Két gépkocsival hordják a küldeményeket. így a szállítás lényegesen meggyorsul. Minden tanyaközpontnál van — 10-től 30 percig terjedő tartózkodási idő, amikor a külterületi lakosok találkozhatnak a kézbesítővel. Lehetőség van pénz, távirat, levél feladására, vagy bélyeg, képeslap, Újság vásárlására. Sőt, előzetes értesítés révén a csomagokat is átvehetik. Ezzel az új rendszerrel elérhető az is, hogy ezután minden tanyán lakó család napilapot rendeljen, hiszen már a délelőtti órákban a levél- szekrényekbe került a friss újság. A kis fémszekrények biztonságosak, mert kulccsal nyithatók—zárhatók, s minden család külön kulcsot kapott. A posta tetemes ösz- szeget költött a kézbesítés korszerűsítésére, mindenki érdeke, hogy sajátjaként vigyázzon a levélszekrényekre. Megkérdeztünk két tanyán élő embert, mit szól az új kézbesítési rendszerhez? Szűcs Sándorné takarítónő az állami gazdaságban: — Én csak örülni tudok, mert minden nap ellenőrizhetem, hogy van-e valami küldemény. Eddig sokszor előfordult, hogy a postás nem tudott napokig, jönni és nem kaptuk meg idejében az újságot vagy a levelet. Ez a rendszer már kényelmesebb, mert nem kell mindennel a postára menni. Nánási Károly ék is távol laknak a várostól: — Szerintem egyik embernek könnyebbség lesz, a másiknak nem. Nekünk nagyon jó. mert a házunk előtt szerelték fel a szekrényeket, így csak kiszaladunk, ha érkezik valamilyen küldemény. Ügy gondoltuk az asszonynyal, ha már bevezették ezt a rendszert, akkor mi is rendelünk újságot, mert ezután biztosan megkapjuk idejében: Az új kerületi kézbesítési rendszer jelentős a postai szolgáltatások fejlesztésében. Ezzel a módszerrel elsődlegesen a szolgáltatások minősége javul, de a dolgozók munkakörülményei is jobbak lesznek. A IV. ötéves tervben szerepel, hogy az egész megyében megszervezik ezt a kézbesítési rendszert, amely már két helyen a gyakorlatban „vizsgázik”. Sz. E. Amikor néhány évvel ezelőtt Psyché első versei megjelentek, sénki sem gyanított többet játékos szellemidézés, nél, amit Weöres Sándor akárhányszor megtett már korábban is. Ó igen. költészetének rajongói örömmel s mihaszna ellenségei megvetéssel tudják róla rég, hogy ő nagy alakoskodó, afféle költő-Proteusz. Hát ilyen előzmények után miért nem szólaltathatna meg egy sohasem létezett múlt század eleji költőnőt, Psyché alias báró Lónyay Erzsébetet, aki Kazinczy jámbus- gyomláló szigorúságától íi- gyelmezve vitte mesterfokra a poétái mesterségben, ám vére olyannyira forró s egyénisége oly szabados volt, hogy nem fért bele semmilyen korabeli almanachba. Csakhogy Pszyché nem múltéi egy-két vers-szeansz- szal. Szaporán publikált a folyóiratok hasábjain, s hamarosan sokan észrevették, hogy önálló életre kelt. különösen amióta Csernus Mariann előadóestté avagy monodrámává foglalta össze majdnem minden versét, s az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerét aratva mutatta be a fővárosban. A művésznő vidékre is lehozta — elsőként Szolnokra az Árkád presszó pódiumára — ezt az , elfajzott arisztokrata-ivadékot. • Micsoda életről hagyott máig is sebző, tüzes emlékrögöket szabályos léptékű anakreoni soraiban, fégyel- mezettségükben is üvöltő al- kaioszi, szaphói strófáiban, cigánydalok dévajságát rikoltó énekeiben! Báró lányaként született valamikor a tizennyolcadik század legvégén. Anyja — tőle örökölhette nyugtalanságát — vele együtt elszökött Bihari- Jánossal, a „kikent- kifent” cigányzenésszel, — s egy darabig maga is a pur- dék között nevelkedett. Aztán rátalált a család, s lett illedelmes, de folytonos skandalumokat ígérő növendéklány a rokoni környezetben, egészen addig, míg megrázó élmények és költősége biztatása ki nem röppentették a nagyvilágba. Megtűrt társalkodónő és minden férfi elbű- völője Bécsben, rima és művész keveréke. Találkozott Goethével, Hölderlinnel, egy , torzonborz, siket muzsikus” Beethoven, hihetőleg neki címzetté a Für Elise-t. Titkon született törvénytelen gyermekét megölette a jó hírnév megvédse érdekében nagybátyja, a betyárakasztó főispán. A csapások nem törik meg, sikerek nem kápráztatják el, mindenről am j szemrevételez friss és mérés: ítélete van. Szerelmeit min den idegszálával átéli < könnyedén túlteszi magi rajtuk (olyanok varinak kő; tűk mint az ifjú Wesselény Miklós vagy a tragikus se sú, elfeledett poéta doct Ungvárnémeti Tóth * hogy végül is jó, noha Ü 7 "" - pongó feleség és anya 1« '•' egy morva-osztrák műp^rtc ló milliomos oldalán. Csernus Mariann Pszycht, műsora hosszú idő óta a lef jelesebb produkció a szóin' ki Pódiumon. Átváltozó ke- • peséssége épp oly bravúros és hiteles a maga nemében, ’ mint Weöres Sándoré. Gyerekesen skandál vagy önfeledten zsonglőrködik a szavakkal, ha kell. Képes a lc/i légiesebb szomorúság rebb néseit pendítő pianókra orkán-hangos kitörésekre. Kristálytisztán értelmez* an kor pl. az enciklopédikus 1 dásával „degeszre tömött ; máriomhoz” hasonlatos Goethe és a bomlott ehr vei is szárnyaló Höld összevetésével a költésze nyegéről vall, de szinte a tűnésig feloldódik egy ti tella lüktető ritmusában Szabó Já
