Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

1972. május 7,- SZOLNOK MEGTCI NÉPLAP 5 „Összekötő kapocs az emberek között“ Huszonnégy évvel ezelőtt, 1948-ban egy nemzetközi vöröskeresztes értekezleten hangzott el az a javaslat, hogy Henri Dunant-nak, a Vöröskereszt megalapítójá­nak születésnapját, május 8-át minden esztendőben a vöröskeresztes munka nép­szerűsítésének. a népek kö­zötti megértés, a béke gon­dolatának szenteljék. Az idei nemzetközi vöröske­reszt« nap mottója: „A Vöröskereszt összekötő ka­pocs az emberek között”. • Ez a jelszó kifejezi, hogy a Vöröskereszt minden te­vékenysége — a menekült- táborok patronálásától a baleseti elsősegélynyújtá­son, a véradáson, a járvá­nyok megelőzésén, a lakos­ság, az ifjúság körében vég­zett felvilágosító tevékeny­ségen át az emberi jogokat biztosító nemzetközi egyez­mények betartásán való őr­ködésig — mind-mind az emberiesség jegyében tör­ténik. Húsz évvel ezelőtt még csak 67 nemzeti társaság volt, 95 millió taggal; nap­jainkban a Vöröskereszt társaságok száma megköze­líti a 120^at, tagsága pedig a 220 milliót. A nemzetközi Vöröskereszt népszerűsége abban rejlik, hogy a min­denkor és mindenhol a se­gítségnyújtás, az emberek szolgálatát tekintette, és te­kinti ma is legfontosabb feladatának. A vöröskeresz­tes munkának valóban si­került összekötő kapoccsá válnia az emberek között. A szocialista országok vöröskeresztjei minden el­képzelhető fórumon követ­kezetesen szószólói voltak ezeknek az eszméknek. Nagyban hozzájárultak a második világháború utáni felismeréshez: a Vöröske­reszt maga sem' lehet többé semleges a háború és a béke kérdésében. El kell ítélnie mindenfajta agresz- sziót, vérontást, és fontos feladata minden lehető esz­közzel — elsősorban ter­mészetesen a maga sajátos lehetőségeivel — egyenget­ni az utat a békéhez, az emberek egymásra találá­sához. Koordinált program — régészeknek Először készítettek több megyére kiterjedő középtávú kutatási tervet az alföldi megyék régészei. A koordi­nált program megvalósításá­ba Csongrád, Békés, Hajdú és Szolnok megye múzeumai­nak munkatársai vesznek részt. Kutatásaik célja a megyék területén fellelhető bronzkori telepek megisme­rése. Az e korból ismert lakó­halmok központjaiban öt­ször tíz méteres „szondákat” mélyítenek le. Az előkerülő kerámiák, csont és egyéb le­letek alapján kívánják meg­határozni a Tisza, a Körös, s a Maros mentén élt bronz­kori népek életkörülményeit, szokásait, kapcsolatait más népekkel. Az elkövetkező négy év­ben 32 ilyen telepet kíván­nak megismerni az alföldi régészek. Kutatásaik tapasz­talatait közös kötetben adják majd közre. Az ásatások az idén az Alföld öt pontján kezdődnek meg. Együttműködési megállapodás Egy csillaggal a parolin Törökszentmiklóson a vá­rosi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak elnöke, pénteken öt év­re szóló együttműködési megállapodást írt alá. Az ál­talános célkitűzések mellett konkrétan meghatározták az együttműködés főbb területe­it: a várospolitikai, a műve­lődéspolitikai, az ifjúságpo­litikai, a nők helyzetének ja­vításával kapcsolatos felada­A HUNGEXPO városligeti vásárvárosában megkezdte működését a BNV sajtóköz­pontja, hogy már a nyitás előtti napokban is megfelelő információkkal, tájékoztatás­sal segítse a nemzetközi se­regszemléről tudósító újság­írókat. A BNV újdonságai­ról, eseményeiről összesen 181 hazai lap és folyóirat 320 munkatársa tudósítja olvasó­it. Az országos napilapokon kívül 18 vidéki napilap, 30 hetilap és folyóirat, 54 szak­mai lap és folyóirat, számos szakszervezeti és üzemi új­ság delegálta munkatársát a vásárra. Rendszeres műsorral je­lentkezik majd a vásárról a Magyar Rádió és a Tv-Hír­A Magyar Gastroenter oló­giai Társaság az idén is megrendezd Parádfürdőn a hagyományos nemzetközi or- voskonferenciát. Május 10- től 13-ig mintegy kétszáz hazai és külföldi belgyó­gyász tanácskozik a fürdő­helyen, A hetvennél több tokát, az alkotmányos, a jogpropaganda tevékenység eredményesebb végrehajtá­sára teendő intézkedéseket, egymás kölcsönös tájékozta­tását, segítését. Rögzítették az együttműködés szervezeti formáit és módszereit. A közeli napokban ha­sonló jellegű megállapodás aláírására kerül sor a tanács és a KISZ városi bizottsága között. adó. Az érdekességeket a filmhíradó operatőrei is „len­csevégre kapják”. A külföldi hírügynökségek­től és lapoktól 56 tudósító készül a vásári események, érdekességek ismertetésére. Ezenkívül a HUNGEXPO meghívására csaknem 20 kül­földi újságíró érkezik a vá­sárra. Az MTI helyi szer­kesztőséget állít fel a vásá­ron. A vásár sajtóközpontja gondoskodik a kiállítók tájé­koztatásáról is. Így a BNV idején magyar, német és an­gol nyelven naponta megje­lenik a HUNGEXPO című lap, a vásár híradója, ame­lyet a sajtóközpont 15 000 címre juttat ed. előadás elsősorban a gyo­mor- és májmegbetegedések okait, a korszerű gyógymó­dokat tárgyalja. A konferencián átadják a Magyar Gastroenterológiai Társaság 1971. évi tudomá­nyos díjait, közöttük a Heté- nyi Géza emlékérmet is. A lakatos megkerülte a vá­rost. Biciklivel ment. Jó es­téket köszönt. Récsányi Fe­renc marósnak is. — Koma gyere. — Menni kell? — Menni. — Akkor megyek. Csak Máté Ferencet nem találta otthon. A golyószó­róst, a Rákóczi Tsz-bőL Más­napra együtt volt a raj. Pe­dig félt a lakatos. Eddig csak fegyverek voltak rábízva, emberek nem. A fegyvermes­terség a szakmába vágott. Bement munkaidő után, át­nézte, megvizsgálta a kar­bantartásit, ha kellett, el­ment belőni a fegyvereket. A maga csendességében, majdnemhogv a maga gaz­dájaként. A fegyvereket nem kellett kérni, utasítani, fe­gyelmezni, vezényelni, össze­tartani. Mikor két esztendeje ki­nevezték rajparanosmoknak, eszébe jutott ez. Ismerte már beosztottjait Ismerte Szabó Balázs agronómust Tiszapüs- pökiből. A lakatos — Szűcs Imre — traktoros volt Ti- szapüspökiben. Szabó Balázs meg gazdász ugyanott. Akkor az agronómus volt a szak­mai elöljáró. Torkába sza­ladt a lakatos szíve, mikor először kimondta: — Szabó elvtárs! Üldözés­re felkészülni! — Értettem! Szabó Balázs hátraarcot csinált és elindult. A lakatos megkönnyebbült. Érezte, nemcsak azért történt ez, mert parancsadási joga van. Tisztelik az emberek. Szere­tik, hogy becsülettel felké­szül a foglalkozásokra, hogy igyekszik érdekessé tenni. Objektumvédelmet gyakorolt a raj. A lakatos felvezette az alegységet. A két őrgombá­hoz és a sorompóhoz. A munkásőrök nagyot néztek. — Hát ez? A rajparancsnok örült a meglepetésnek. Munkaidő után csinálta. Engedélyt kért művezetőjétől, hogy bennma­Más kérelemmel is menta lakatos a művezetőhöz. Épít most nyáron. Összetöri a kis házat, épít a helyén szép két­szobásat. Nőnek a gyerekek, kell a nagyobb lakás. Hosszú ideig spórolt erre a lakatos. Odament Juhász József mű­vezetőhöz: tizennégy éve dol­gozom a törökszentmiklósi MEZÖGÉP-nél, sosem volt még kérésem. Tegye most meg, hogy reggel fél hatra járhassak munkába, délután meg építkezhessek otthon. A művezető megértette. Olyan munkásemberben, mint Szűcs Imre akkor is megbízhat, ha egyedül dolgozik. — Nagy munka ez —> mondom. — Erdei István is épít a rajból, de ez nem hátráltat. Máté Feri is építkezett ta­valy, mégis jött mindig, ha kellett. Ezen a nyán-om is így less. Szűcs Imre felül a kerék­párra, megkocogtatja este az ablakokat. A bentlévők már tudják, a rajparancsnok ri­aszt. Akkor is jön, ha nem hoz parancsot, ha nem mond jelszót — Minden családhoz eljá­rok. Ismeri, tudja a raj tagjai­ról, ki, hol dolgozik, mióta van vállalatánál, milyen munkás. Ki, hogy él a csa­ládjával. Azt már megtanulták a raj tagjai: fegyvermester volt a parancsnokuk. Az el­ső, amit biztosan kiszúr: a fegyver. — Elvtárs. Te csak kívül­ről törölted meg a piszto­lyod. , Egy csillagja van csupán Sajtóközpont a vásárvárosban Május 10—13: Memzetközi orvoskonferencia Parádfürdőn A rajparancsnok gépe mellett Vasárnapi dörmőgések Arra riadtam fel, hogy leizzadva, fene­rossz közérzettel ülök az ágyamban. Fáj valamim? Nem! Nehéz volt a vacsora? Nem. Akkor, akkor...? Jó sokára esett le az a bizonyos húsz­filléres. Rosszalvó tekintetem ugyanis a pizsamára tévedt és ettől végigéltem kínzó álmomat. Valahogy, már nem tudom mi módon, Szolnok főterén kezdődött vesszőfutásom. Május elseje volt, jöttek a felvonulók, köz­tük szebbnél szebb lányok... lobogtak a zászlók, fújta a rezesbanda... Ragyogó má­jus elseje volt, mindenki szépen fej volt öltözve — én meg abban a nyomorult zeb­racsíkos pizsamanadrágban álltam a platzon. Képzelhetik! ünneplőben az egész vá­ros, az egész ország, a félvilág — rajtam meg egy szürke-barnacsíkos fegyencnad- rág! Mindenki rajtam nevetett, ujjal mu­togattak rám — és mindenfélét mondtak. Valahogy aztán túltettem magam a fur­csa képzet okozta rosszullétemen és azon kezdtem spekulálni, honnan a fészkes fenéből vettem ezt a marhaságot. Jó, hogy az ember mindenfajta butaságot kitalál, ez nálam jobb emberekkel is sűrűn meg­esik, dehát ez a pizsamaügy mégiscsak sok...! Tegnap aztán felderengett bennem va­lami. Az utcán ugyanis álombéli retlene- tem egyik mását láttam. Aztán még egyet, majd még egyet... Azt*hittem nagyhirtelen, hogy kijöttek a megőrzőből a nehézfiúk! De nem, mer szolid kis barátom is ott volt közöttük, akiről nem feltételezem... Meg is szólítottam az ifiurat, mifene mó­di ez már. hogy pizsamában jártok az utcán? Ez a pillangónadrág, mondta. Most ez a „jó”. Jónak lehet hogy jó — az anya­gára értve —, de nem valami szép. Na­gyon menő ez, mondta erre az ifiember és sarkalatos tétele máris kettévágta ma­gas esztétizálásunkat. A fegyencnadrág ettől függetlenül csú­nya, gusztustalan, de, hogy „irodalma” lesz”, abban biztos vagyok. Már előre sejtem mekkora lármával verjük majd a port a pizsama-fegyenc-pillangónadrágos ifiken, miközben a gyártó állami cégek, szövetkezetek főkönyvelői lapáttal számol­ják a pénzt, a fegyencgatya hasznát.» Nem érjük meg soha, de én azért attól félek, hogy az értekezleteknek előbb-utóbb mégis csak lesz valami lényegi szerepük mindennapi életünkben. Olyasmire gondolok, hogy a hentesek egykoron csak az értekezleten levőknek mérnek máj húst; az autóbuszok, a vo­natok csak a konferenciára igyekvőket szállítják; a trafikok csak a tanácskozók­nak árulnak majd cigarettát; a vendég­lőkben meg csak a szimpozionok résztvevői kapnak majd menázsit. (Ez utóbbi már nem esik messzire az utópiától, hiszen minden rangosabb értekezlet megebédelteti a résztvevőit. Gondolom, hálából, hogy ott voltak, vagy netán ez a fájdalomdíj.) Elképzelhető lenne, hogy majdan, egy­koron, csk azok nyithatják meg a csapot egy pohár víz erejéig is. akik valamiféle értekezlet résztvevői? Ez is elképzelhetetlen, ahogy az elő­zőek, de az bizonyos, hogy az értekezletek mindenekfölöttiségének már mutatkoznak apró jelei. Bementem az egyik délelőtt a szolnoki „csemegpresszóba”. Kértem egy kávét. Nincs, mondták nagyon udvariasan. Erre én: Dehogy nincs, hát ott főzi a Magdika, majd elbódulok az Omnia-felhőtől. Ja, az valami értekezletre kell, száz- egynehány csészével, monták erre. „A ci­vileknek most nem tudunk adni.!” Mit tehettem, mit tehettünk? Én min­den esetre mérhetetlen csökkentértékűség- gel jöttem ki a boltból, hiszen ennyire még sosem „éreztettek rá” másodlagossá- gomra. Hogy is merészelhet egy értekez­leten kívüli földi halandó kávéra áhí­tozni?! Azóta nagyon óvatos vagyok. Mielőtt betenném a kilós nulláslisztet, vagy a fog­vájót a műanyagkosárba, mindig megkér­dezem: Tessenek mondani, „olyanoknak” is tetszenek ezt árulni, akik nincsenek ér­tekezleten? — ti — rád hasson műszak után a műhelyben és hulladék- anyagból összeeszkábálja. Mennyi szabad ideje ment rá? Nem számolta. A rajnak nagyon tetszett, és azóta a zászlóalj is az ő őrgombái­val gyakorol. a rajparancsnoknak. Alpa- rancsmok. A legkisebb elöljá­ró. De ha becsülettel végzi dolgát, bizony nem kevés vár rá. Ahogy Szűcs Imre lakatos, a kiváló munkásőr is teszi. Borzák Lajos Piaci szemle A jászberényi piacon ezen a héten nem kényeztették el a háziaszonyokat. A két piaci nap kivételével szegé­nyes volt a felhozatal zöld­ségből, primőrből. Ugyancsak igyekeznie kell annak a há­ziasszonynak, aki kosarában vinni akar valamit haza. A fejes salátát kedden és pénteken 0.8u forintért árul­ják, a hét többi napján 1,20- at is elkérnek érte. Amint képünk is mutatja, nem sok vásárlója volt, ráért az árus újságot olvasni A tojás ára 1,20—1,50 között változik és három könnyen elvész a háziasszony tcnye- ' rében Szétnéztünk a szolnoki piacon is és összehasonlítottuk az 1971. május 9-i árakat a mostanival. Íme: Tojás Fejes saláta Burgonya Petrezselyem Sárgarépa Karalábé darabja 1971. május 9. 1972. május 6. 1.00— 1,20 Ft 1,30— 1,50 Ft 0,60— 1,00 Ft 1,00— 2,50 Ft 3.40— 4,00 Ft 3.80— 4.00 Ft 15 00—18,00 Ft 14.00—16,00 Ft 8 00—12,00 Ft 8,00—12,00 Ft 1.00— 1,80 Ft 1,50— 3,00 Ft A számok magukért beszélnek: drágább lett a piac! I, A,—Nzs—’SJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom