Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. május 7. Ünnepre készül Kiskőrös, Petőfi szülőhelye „Most búcsúzunk...“ Ünneplő ruhás lányok, fi­úk. Sok virág. Meghatott szülők. Itt-ott egy titokban elmorzsolt könnycsepp. Ki ne ismerné a ballagások hangulatát? Hajlott hátú, megviselt arcú emberek állnak a ven­degek tömegében. Mozdula­taik szögletesek, bizonyta­lanok. A ritkán előkerülő •ötét ruha szűk lett az évek •órán, a fehér ing nyaka szoros. Vagy a meghatott­ságtól van ez a furcsa to­rokszorító érzés? A gyerek ritkán néz er­re. Most éppen súgtak neki valamit, mosolyog. A balla­gásokon rendszerint a szü­lők sírnak, nem a gyerme­kiek. Milyen idegen ez a hely. Jó itt hátul, senki sem néz erre. A gyerek pérsze otthon érzi magát Néha már raj­ta is érződik valami ebből sz idegenségbőL Beszélgetés közben olyan szavakat mond, amiket nem értek. Persze jó gyerek, rendes gyerek. Nem lehet rá pa­nasz, sokat tanult Néha szinte már túlságosan is so­kat Órákhosszat olvasott, mégsem fájdult meg a feje. Azért jó hogy nem lett valami nyiszlett könyvmoly. Egy fejjel magasabb nálam. Kicsit sovány, de izmos. A fekete ünneplő ruha jól áll neki. Az osztályban ő a legmagasabb. Nem azért, hogy az én fiam, de a töb­biek a nyomába sem érnek. Tetszik a lányoknak. Az a kis szőke is úgy kapaszko­dik a karjába ... Csak nem? Ilyesmiről soha nem be­széltünk. Igaz, gondoltam néha, amikor félóráig fé- sülködött a tükör előtt Most álltak meg az emel­vény előtt Ki ez aki be­szél? Biztosan az igazgató. Szigorú ember, azt mondta a gyerek. Most nem is lát­szik szigorúnak. Szépen be­szél. Becsüljék meg szüleik ál­dozatkészségét? Ez nagyon szép, de én soha nem érez­tem áldozatnak, hogy tanít­tattam Akinek jó esze van, az tanuljon. Helyettem is tanult. Színjelesre végez­tem a hat osztályt. Belő­lem is lehetett volna orvos, vagy ügyvéd. Ez a kövér szemüveges ember, ez biz­tosan valami ilyesmi. Nem rajtam múlt. Majd a fiam megmutatja. Mérnök lesz, építészmérnök, ha felveszik az egyetemre. Biztosan felveszik. Mérnök úr. Azt mondták, majd nem ismeri meg az apját, szé­gyellni fogja. Nem hiszem, okosabb annál. Hazajön, el­beszélgetünk arról, hogy ép­pen milyen felhőkarcolót épít. Nem fogom érteni, de majd bólogatok. Hallgatom a hangját. Vége az ünnepségnek. Hol a fiú? Még elkerüljük egy­mást ebben a nagy tolon­gásban. Integetnek. Az a kis szőke van vele. Együtt jön­nek ide. Mit mondjak neki? Ez már felnőtt nő. Lehet-e még tegezni ? Csókolom? Azt mondta csókolom. — Szervusz kislányom! Bistey András Négynyelvű krónika a szülőházról Petőfi Sándor szülőhelye, Kiskőrös színvonalas prog­rammal készül a közelgő Pe- tőfi-emlókév megünneplésé­re. Az Országos Petőfi Em­lékbizottság programjával összeegyeztetett kiskőrösi ju­bileumi műsort a helyi tár­sadalmi és tömegszervezetek, üzemek és intézmények köz­reműködésével állították össze. Többek között országos és helyi Petőfi-szavalóversenyek lesznek Kiskőrösön 1973-ban. Jövőre itt rendezik meg a forradalmi ifjúsági napok, majd a költészet napja or­szágos megnyitóját is. Meg­szervezik a hazai Petőfi-ku- tatók vándorgyűlését. A Thá- lia Színház Kiskőrösön be­mutatja Petőfi Sándor ..Tig­ris és hiéna” című színpadi művét. Színvonalas kiadványok is készülnek, a helyi, a megyei és az országos szervek anya­gi támogatásával. A költő szülőházának napjainkig szó­ló történetét — amelyet Is­tenes József ismert kiskőrösi Petőfi-kutató és lánya. Iste­nes Márta közösen írtak — négy nyelven adja majd ki a Bács-Kiskun megyei múze­um igazgatósága. A leghíre­sebb Petőfi-költemények ugyancsak négynyelvű jubi­leumi kiadását a megyei ta­nács kiskőrösi járási hivata­la vállalta. A szülőház és a mellette lévő Petőfi irodalmi múzeum anyagának ismerte­tőjét, a kiskőrösi múzeumi kalauzt — szintén több nyel­ven —, a múzeumi központi propaganda iroda adja ki. A kiskőrösi jubileumi képes­lapon Bozsó János kecske­méti festőművésznek a költő szülőházát ábrázoló festmé­nye látható. Virágzik a tátorján Á gyógyító értelem Oj ismeretterjesztő soro­sat első kötetét jelenteti meg •z idei könyvhétre a Köz- gazdasági és Jogi Kiadó. A gyógyító értelem című kötet a természettudományos is­meretterjesztés újfajta, né­mileg szokatlan, de vonzó formájú megjelenése. A könyv, noha a gyógyító ér­telemmel foglalkozik, nem­csak az orvostudomány fej­lődését tárja elénk, hanem annak társadalmi hatásait, összefüggéseit is, mint példá­ul a társadalom szerep« a betegellátásban, a beteggon­dozás, az öregekkel való fog­lalkozás. Mint az öt kötetre terve­zett sorozat, e most megje­lent kötet is antropocentri­kus. Témája az ember és a természet, az ember és a tár­sadalom, s ezek kölcsönha­tása. A szöveg bőséges szem­léltető anyagra támaszkodik — a 470 oldalas kötet fele kép, ábrák, grafikák. Bár az ábrák természetesen illesz­kednek a szöveghez, önálló­an is élvezhetők, informatí­vak. Olykor a humor esz­közét, vagy a művész kü­lönleges látásmódját hasz­nálják fél a téma kiegészí­tésére. A gyógyító értelem — amellett, hogy az orvostu­domány legújabbkori ered­ményeit, korunk problémá­it a múlt és a jövő tükrében ismerteti, szenvedélyesen boncolgatja századunk urba­nizációs, kábítószeres veszé­lyeit, és megoldást, kiutat is keres, a veszélyek elkerülési lehetőségét kutatja. A Balaton északkeleti partvidékén, a Balatonkenese és Balatonakarattya közötti dombon kinyitotta méz- illatú, fehéremyős virágját hazánk egyik legritkább nö­vénye, a tátorján. A füves pusztaságoknak ezt a jelleg­zetes, kórószerű növényét — feltevések szerint — a hon­foglaló magyarok hozták be. Mélyen a földbe nyúló gyö­kereit a korábbi századok­ban csemegeként fogyasztot­ták az ország egyes vidékein. A Káspi-tenger vidékén ho­nos tátorján — népiesen ta­tárfű — hazánkban már csak a Balaton partján található. A néhány évvel ezelőtt vé­detté nyilvánított tátorján- mezőt bekerítve őrzik, s a tenyészhelyeket táblák jelzik. Pályázat lakóházak építésére Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium köz­műfejlesztési célprogram bi­zottsága pályázatot hirdet a házgyári módszerrel épített lakóházak korszerű alapépít­ményének és közműcsatlako­zásának megtervezésére. Az érdeklődők már átvehetik a pályázati kiírást az ÉVM gazdasági hivatalában. Az el­készült terveket legkésőbb szeptember 25-ig kell elkül­deni az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztériumnak. A legjobb tervek díjazására és megvásárlására összesen 260 ezer forintot irányoztak elő. AZ ATOMGYUFA Hadnagy Gábor és Mekis János szatirikus képregénye 13 MVíLiin-v-------^--------xT —fi _________ 13. •— óriási! Szóval ön szakem­ber? Maga a mi emberünk! Ha a feltalálói státusz helyett. — sajnos már be van töltve —. be­éri a főkalkulátori pozícióval... Itt ugyebár a prémium is több... Nem is szólva a mellékesről,^ 14. Irinyi nem tudta ugyan, ml fán terem a prémium, s még inkább, hogy mi is az a főkal­kuláció tulajdonképpen, amivel ezután meg keli keresnie a ke­nyerét, de már asszimilálódott annyira korunkhoz, hogy vállal­ta. így legalább befejezheti terv­rajzait. Atkarághy fő-főkalkulátor — azonban ezt közönséges időlopás­nak minősítette. „Maga csak ne gyufázzon!** —- mennydörögte. — ..Vegye tudomásul, hogy a kal­kulációs tervet dekádlebontásban is pontosan teljesítem kell!,? (Folytatjuk) „Minek a rövidítése a h betű?” Egy olvasónk leveléből idéztük a címül adott kér­dőmondatot. Néhány nappal ezelőtt egyik vidéki váro­sunk utcáin megjelent pla­káton ez a mondat is ol­vasható volt: „A nagygyű­lés kezdete: 10h." Fiatal le­vélírónknak fejtörést oko­zott az idézett nyelvi for­ma. ószintén megírja, hogy nem tudja, „mit rövidít ez a h betű”. Azt is megkér­dezi levelében, „tud e er­ről a rövidítésről helyesírá­si szótárunk”. Először második kérdésé­re válaszolunk. Helyesírási szótárunk nem tud erről a rövidítésről, s nem véletle­nül. A h írásjegy a latin hóra szónak a rövidítése. A magyar nyelvben ennek a latin hangsornak az óra szó felel meg. A latin hóra hangsor szinte minden eu­rópai nyelvbe belekerült. Az olaszban a megfelelője: óra, az ófranciában: ore, a mai franciában: a heure, a né­metben: Uhr stb. A klasz- szikus latinban a szó ele­jén ejtett h már az időszá­mításunk előtti III. század közepén eltűnt, illetőleg csak mint helyesírási sajátosság maradt meg, sah hangot nem ejtették. A magyaror­szági latinságban a hóra, hostia, Hadrianus, Helena hangsoroknak a magyar ki­ejtésben az ostya, az Ador­ján és az Ilona szavak felel­nek meg. A nép nyelvében a Habakuk szó az Abakuk formában is jelentkezik. Azok, akik a klasszikus latint jól megtanulták az is­kolában, a hóra hangsort is sokáig használták. Kóde­xeinkben, a latinos művelt­ségű emberek leveleiben ezért olvashatók gyakran ezek a nyelvi formák: „Azon napon és horán.” — „Mikoron az utolsó horán volna”. — „Csak egy hórás időre jött el”, stb. Arról is tudunk, hogy nagyapáink szóláskincsében is szerepet kapott a latin hóra szó. Csak két példát idézünk ennek bizonyításá­ra: Rájött a bona hóra (rá­jött a bolondóra). Az öre­gebbek ajkán olykor még felhangzik ez a szólás is: „Se hóra, se minuta,” nincs időnk, semmire sem érünk rá). A h rövidítése ma már va­lóban elavult, mert az óra hangsort senki sem ejti hó­ra formában. A h helyett tehát helyesebb lett volna az ó (óra) rövidítés haszná­lata. Szinte hihetetlen, hogy néha egy-egy régi nyelvi for­ma mennyire megragad a nyelvhasználatban, s milyen nehezen adja át a helyét az újnak. Ezt a jelenséget szemlélteti, példázza a h rö­vidítésnek az újbóli jelent­kezése is. Dr. Bakos József FILMJEGYZET u é b ■ ■ ■ I ■ 11 ■ ■ ff * ■ i ■ ■ ■ ■ ■ i ■ i n 11 * i v ír ■ ■ il 111 ■ ■ ■ ■■ Waterloo Szergej Bondarcsuk az olasz szovjet koprodukció­ban készült Waterloo for­gatásához fölhasznált egy tucatnyi nemzetközi szuper­sztárt, 50 történelmi szak­értőt, 100 kosztümtervezőt, 400 táncost, 16 ezer katonát, 3000 hátas- és 4000 vonta­tó lovat, továbbá rengeteg műanyag lovat, 10 kamerát és 5 helikoptert. Az elkészült mű a legtel­jesebb mértékben igazolja a fenti adatokat Hatalmas, látványos történelmi képes­könyvet kapunk, ami a régi díszes jubleumi emlékköny­vekre emlékeztet; olyanok­ra, amelyekben mindent és egyszerre akartak közölni, emberfeletti munkát öltek beléjük, de csaknem moz­díthatatlan méretük és sú­lyuk miatt alig-alig fella­pozva terpeszkednek a könyvtárak polcain. A rendező pedig, úgy tű­nik megfontolta magában a részletszépségei ellenére is túlságosan vontatottra sike- került Háború és béke ta­pasztalatait. A monumenta­litás iránti vonzalmát ez­úttal egy rövid idő alatt le­játszódó témához kötötte, s ez elbeszélő tempójának szokásos lassúságot is va- lószínűtlenül felgyorsította. Viszonylag kevés a filmben a Háború és békére jellem­ző üresjárat, ezúttal a néző egy pillanatra sem unatko­zik. A konfliktusok szinte egymással csapnak össze, van egy méretben Visconti- éval vetekedő, de csaknem teljesen funkciótlan báli je­lenet, továbbá a szubjektiv összetevők megmutatására egy hajszálvékony szerelmi szál, aztán egy komikus fi­gura, afféle hősi korhely és egy teljesen valószínűtlen angol közkatona, akinek a legnagyobb csatazajban jut eszébe, hogy pacifista szent­beszédet tartson. Mindezeket az apró jele­neteket, legfőbb célja, a csa­taábrázolás feloldására hasz­nálja a rendező meglehetős hatásossággal. A csata való­ban lenyűgöző. Korrektebb, mint a trükkökkel agyonzsú­folt filmcsaták általában, noha a látványból sem en­ged. Lovasbravúrok, piro­technikai csodák, szédítő lendületű légifelvételek. A történelem tulajdonkép­peni mozgatóerőiből keve­set sejtet a film, inkább a mechanizmus következmé­nyein csodálkozunk, mint­sem beláthatnánk a szerke- tébe. Az igazi Bondarcsuk- kal. az Emberi sors alkotó­jával úgyszólván csak a film vége felé, az elnémult csa­tatér iszonyatát, a győztes Wellington kifosztott szomo­rúságát ábrázoló férfias lí- rájú képsorokban találko­zunk. Néhány szót a színészi re­meklésekről is szólni kell. Bondarcsuk Napóleont egyér­telműen, sötéten ellenszen­vesnek ábrázolta, a nagy­ság egykori hitelét is meg­tagadva tőle. Rod Steiger tökéletes szuggesztivitással adta vissza ezt a dekadens roncsfigurát. Eltúlzott mi­mikájával, jellegzetes gesz­tusaival minden bizonnyal tudatosan vont párhuzamot a császár és Mussolini alak­ja között. Még sikerültebb Christop­her Plummer Wellington hercege, ez a száraz, ele­gáns, de olykor kamaszos zavartsággal gyengéd arisz­tokrata, aki a film megfo­galmazása szerint egyszer­re szakembere és gyűlölő­je a hadviselésnek. A kisebb szerepek közül kitűnő Dán O'Herlihy szenvedélyes Ney mar sail ja, Orson Welles ora- latag XVIII. Lajosa és fő­képp az időközben elhunyt Szergo Zakariadze, aki Blücher generálisként grúz létére is poroszabb a po­rosznál. Armado Nanuzzl opera*; tőr, mindenben hű tolmá- csolója Bondarcsuk rendezői koncepciójának. SI. A ' i

Next

/
Oldalképek
Tartalom