Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1972. május 21:

KI AZ ÁLDOZAT I

A panaszkönyvi bejegyzések nyelvi hibáiról

Évek óta dúl a harc a

tiszaszőllősi iskolában. Előbb csendben, majd az ügy hullámai tovább fodrozódtak: Tiszafüredig, Szolnokig. Mindenki áldozatnak érzi magát.

Kapás István hét esztendővel ezelőtt került a tiszaszőllősi iskola élére. Ez a hely akkor sem volt irigylésre méltó. Több, korábban leváltott igazgató dolgozott a tantestületben, s ez érthetően nem használt az egységnek. A fiatal, dinamikus embert akkori fö- löttesei talán olyan szándékkal is nevezték ki, hogy elrendezze ennek a sok vihart megért iskolának a dolgait.

Az ellentétek azonban nemhogy csökkentek volna az évek múltával, inkább növekedtek. A helyzet tarthatatlanságát, főleg 1969— 70 óta éles belső viták, botrányos értekezletek jelezték. És még valami: 1966 óta tizenkilenc nevelő távozott az iskolából, holott a pedagógusok létszáma jelenleg tizenhat. A nagy fluktuációt a képesítés nélküliek magas száma csak részben indokolja. Ugyanabban az időszakban hasonló, vagy a külső körülményeket tekintve rosz- szabbnak minősíthető helyekről kevesebben mentek el: Nagyivánról például négyen, Tiszaderzsről nyolcán.

Az igazgató és néhány pedagógus viszonya elmérgesedett.

Nem könnyű rendet teremteni az események zűrzavarában. Annyi bizonyos, hogy az ügynek három főszereplője van: Kapás István igazgató, Kiss Gábor tanár és Tajta Miklós volt Igazgató, jelenleg szintén tanár.

Kapás István most is, dinamikus, koránál fiatalabb- nak látszó ember. Magabiztosságot mutatna, de nehezen tudja leplezni idegességét. A szűk igazgatói szobában beszélgetünk.

— Háromszor jelentettek fel a helyettesítések miatt. Azzal vádoltak, hogy az órákat nem igazságosan osztottam el. Minden alkalommal bebizonyosodott, hogy nem így volt, de ennek megállapítása után semmit sem tettek a vádaskodók ellen. Tudtommal nem is figyelmeztették őket. Az anyagiasság nagyon erős a tantestületben, ezért van a vita a helyettesítések miatt is. Szememre vetették, hogy a felújítási keretből kiparket- táztattam a szolgálati lakásomat, pedig már olyan rossz volt a padló, hogy csak bukdácsoltunk rajta. Tajta Miklós tizenkét évig volt igazgató, azután leváltották. Literenként árult kukoricát a tiszafüredi piacon. Csak a pénz számít neki. Ellenem hangolja a tantestületet. Párttag volt, de kilépett a pártból. Társadalmi munkát sem végez.

Kiss Gáborral is sok vitám volt, főleg a helyettesítések miatt. Kiss Gábor egyszakos középiskolai tanár, nem volt ki az óraszáma. Éppen ezért környezetismeretet akartam adni neki, de nem vállalta. Bement Tiszafüredre a járási művelődési osztályra, és ott engedélyezték neki, hogy kisebb óraszámban tanítson. Engem csak később értesítettek. Én ezt tekintélycsor- bitásnak érzem, hiszen a hátam mögött intézték el. Kiss Gábor a szakfelügyelő előtt újból megtartotta egy tégebbi óráját, és amikor

ezért figyelmeztettem, azt válaszolta, hogy ez egy új módszer. A felesége ideges, könnyen lobbanó asszony, néha egészen drasztikus szavakkal veszekszik. Összeférhetetlen emberek.

Tajta Miklós éppen ellentéte az igazgatónak. Negyvennégy éves, de ötvennek látszik. Lassan, vontatottan beszél, nehezen oldódik.

— Negyvenéves koromra jöttem rá, hogy óvatosnak kell lenni, nem lehet mindent elmondani. Ha itt valaki bírált, rögtön személyes síkra terelődött a dolog. Amikor nyolc évvel ezelőtt leváltottak, azért harcoltam csak, hogy itt maradhassak. A minisztériumot, a szakszervezetet, mindent megjártam, és végül sikerült is. Akkor szívvel-lélekkel fogtam a munkához, bizonyítani akartam. De akármit csináltam, nem vették észre. Nyotc év óta mindenki kapott itt jutalmat, csak én nem.

Az igazgató nyers, erőszakos ember, nem való vezetőnek. Egyszer kizavart az irodából, azzal, hogy „Mars ki!" Nem én voltam az egyetlen, aki Így járt. Ki- p arkettáztatta a szolgálati lakását, amikor más pedagógus még földes szobában lakott. Igazgató koromban ezt nem mertem volna megtenni.

A helyettesítés különösen kiélezte a helyzetet. Aránytalan az elosztás. Azt mondják, anyagias vagyok, pedig nem akarok többet, mint más, csak annyit, amennyi Igazságos. Igaz, hogy a vizsgálat szerint a helyettesítések elosztásában nem történt szabálytalanság, mivel különböző szakosak vagyunk, és elsősorban szakszerű helyettesítésről kellett gondoskodni, de ez csak arra jó, hogy elködösítse a dolgokat. Volt, aki nem szakszerűen is sokkal többet helyettesített másnál.

Kiléptem a pártból, ez igaz. De kérdem, ahol egy kommunista vezető azt mondhatja egy másik kommunistának, hogy „Mars ki!”, ott milyen légkör van? Az igazgató politikailag is ellenséget kezdett keresni mindenkiben, aki ellentmondót neki. Hogy egyetlen emberrel való ellentét miatt miért léptem ki a pártból?

Vállat von, nem válaszol.

Kiss Gábort szolgálati lakásának kertjében találtam.

— Ha megvan ez a nagy kert, legyen rendben, nem igaz? Sokan irigyelnek érte, de nem érdekel, hiszen a magam munkájával tettem ilyenné.

Leülünk az új bútorokkal berendezett belső szobában. Kiss Gábor mosolygós, mozgékony ember. Néhány hely- történeti tanulmányát mutatja. Szabadidejének egy részét a kutatómunka tölti ki.

— Nem nagy dolog — mondja. — De én szeretem csinálni, és valamikor talán még hasznát is veszik.

Nyugodt, akkor sem izgatja fel magát, amikor a sérelmeiről beszél.

— Szolnokról jöttünk ide 1967-ben, elsősorban a lakás miatt. Egy évig nem volt semmi baj. Azután kezdtünk rájönni a feleségemmel, hogy csak a munka a miénk, a megbecsülés nem. Tavaly a pedagógusnapon például nem kaptam jutalmat. Megkérdeztem az igazgatót, hogy milyen kifogása van a munkám ellen. Azt mondta, hogy neki semmi, de a község vezetői ellenezték a jutalmazásomat. Azután kiderült, hogy nem is beszélt erről a községi vezetőkkel.

1971 szeptemberében az igazgató középiskolai tanár.

tétemre az alsó tagozatba osztott be környezetismeretet tanítani. Nem vállaltam, és a járási művelődési osztály sem járult hozzá. Attól kezdve nem volt egy nyugodt percem, mindig védekeznem kellett. Amikor megválasztottak szakszervezeti titkárhelyettesnek, az igazgató megóvta a választást azzal, hogy csalás történt, persze mint kiderült, alaptalanul.

A bérrendezési javaslatokat akkor készítette el, amikor üdülni voltam, pedig meg lehetett volna várni, amíg visszajövök. Változtatásokat javasoltam, de az igazgató elutasított, azzal, hogy a tervezetet a járási művelődési osztály már jóváhagyta. Ez sem volt igaz. éppen az osztály kezdeményezett változtatásokat az igazgató tervezetén. A tantestületben valósággal kiközösítettek bennünket. Még szólni se nagyon mertek hozzánk. A feleségem orvosi kezelésre szorult, annyira kikészült idegileg. A többség meg van félelmítve, főleg a képesítés nélküliek, akik a legjobban függnek az igazgatótól. Az oktató-nevelő munka színvonala kriminális, hiszen mindenki a belső vitákkal van elfoglalva.

3

Az elmúlt év őszén a tiszafüredi járási hivatal művelődésügyi osztálya vizsgálatot kezdeményezett a kölcsönös bejelentések nyomán. A vizsgálatot Nagy Imre személyügyi főelőadó folytatta le. Ez év január 3-án jelentés készült, amely egyértelműen elmarasztalja az igazgatót. Megállapítja egyúttal, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában a nevelők is hibásak. A tantestületre általában jellemző, az anyagiasság, és a helyettesítések körül kirobbant vitában megromlott egyes nevelők egymás közti viszonya is.

Kapás István nemcsak iskolaigazgató, hanem községi párttitkár is volt Tiszaszöl- lősön. A járási pártbizottság éppen ezért súlyosabban ítéli meg a helyzetet. Kapás István vezetési stílusa nem felelt meg a párt normáinak, magatartásával a párt tekintélyének is ártott a községben, ezért május 11-én a párt vb döntése alapján felmentették titkári funkciójából.

A tanácsi szervek szintén levonták az immár elkerülhetetlen következtetést.

Az igazgató ez év végén megválik az iskolától, és beosztott nevelőként dolgozik a járás egyik iskolájában.

Kapás István még fiatal ember. Biztosították számára a lehetőséget, hogy ezzel az életre szóló tanulsággal újrakezdhessen mindent, és bebizonyíthassa, hogy más helyen, más körülmények között meg tudja állni a helyét.

Ki az áldozat?

Sajnos kevesen gondoltak arra, hogy az igazi áldozatokat az iskolapadban kell keresni. A tantestület megromlott tekintélye, az örökös idegesség az oktató-nevelő munkának, végső soron a tanulóknak ártott legtöbbet. A szembenálló felek küzd- hettek saját valóságos, vagy vélt igazukért, de mit tehettek azok a gyerekek, akik az itt kapott szegényes „út- ravalóval” léptek ki az iskola falai közül?

Továbbra is az ő érdekükben kell történnie minden intézkedésnek.

Bistey András

A könyvhét a rádióban

Az ünnepi könyvhétről számos műsorral, irodalmi összeállítással — emlékezik meg programjában a rádió. Május 24-én este jelentkezik a Kos- suth-adón Zoltán Péter műsora. a Kaleidoszkóp, amelyet ezúttal a könyveknek szentel. A műsorban elhangzik Pablo Neruda a Könyvhöz és Rónay György Oda a könyvhöz című verse. Majd dr. Marczali László, a Kiadói Főigazgatóság vezetője üdvözli az írókat, olvasókat. — Május 30-án a Petőfi-adón sugározzák Kulcsár Katalin riportösszeállítását Könyvek, tájak, emberek címmel. Május 31-én Üdvözlet az olvasóknak címmel a Kossuth- adón hangzik el helyszíni közvetítés a 6-os stúdióból, — egy vetélkedőről. A vidám, fordulatos vetélkedő második részét csütörtökön sugározzák. Június 2-án 40 perces összeállítás mutatja be, mivel képviselteti magát az ünnepi könyvhéten a világirodalom. Június 3-án ugyancsali a Kossuth-adón a Körkép című antológiát mutatja be a rádió irodalmi szerkesztősége.

• •

Soproni Ünnepi Hetek

Az idén, június 30-án nyitják meg a soproni ünnepi heteket. A helyreállított tűztoronyban megszólalnak a fanfárok, jelezve a két hétig tartó kulturális eseménysorozat megnyitását. — Az idei Soproni Ünnepi Hetek minden eddiginél gazdagabb programmal várják a hazai és külföldi vendégeket.

Miként a korábbi években, az idén is a komolyzene dominál a rendezvények során.

A címben jelzett téma is feltétlenül megérdemli figyelmünket. Az utóbbi hetekben igen sok panaszkönyvet néztünk át, s megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a bejegyzések a súlyos nyelvi hibák, az igénytelen nyelvi formálási módok elrettentő példáit szolgáltatják. Nem is annyira az „ügyfelek”, a vásárlók megjegyzéseinek nyelvi hibáit kell előtérbe helyeznünk, hanem inkább a megjegyzésekre, a kérdésekre adott hivatalos válaszok nyelvezetét, fogalmazását és stílustalan nyelvi formáit.

A kérdésekre, a panaszokra adott válaszok nyelve telítve van szószátyárkodó, feleslegesen hivataloskodó. ugyanakkor a személyes felelősségvállalástól való tudatos menekülésre is árulkodó nyelvi formákkal. A legtöbb mondat hivataloskodó. szakszerűsködő ridegségével inkább taszít, mint meggyőz bennünket. Ezt példázzák ezek a nyakaiéként mondatok is: „Az eszközölt panaszok vonatkozásában (?) nincs alapja a panaszkönyvi megjegyzéseknek,” — „A vevő a gyári hibás árut helytelenül kifogásolta mea (?)” — „A kifogásolt áruk vonatkozásában a lerendezést (?) megindítottuk.”

Nehéz eldöntenünk, hogy a tudatos elködösítés vagy a zavaros gondolkodásmód, a nyelvi műveletlenség számlájára írjuk-e a következő bejegyzések stílustalan nyelvi formáit, képtelen képeit: „A vásárló panasztételi (?) igényét jogosnak tartjuk, a megoldás realizálása is jogosultsággal bír (?).” — Nehéz kisúlyozni (?) a bejegyzésből, melyik áruféleségre vonatkozik a panasz.” stb., stb.

Találkozhatunk olyan mondatokkal is, amelyeknek nemcsak nyelvi formája hökkent rae5 bennünket, hanem logikátlansága is. Figyeljük meg a következő mondatot: „A vevőt ért sérelmet jogosnak tartjuk.” Világos, hogy bibás a mondat nyelvi formája, s orrára bukott a mondatban kifejezett információ is. A vevő nem ezt a megfogalmazást várta, hanem igaza tudatában ezt a megjegyzést: ,,A ve\»3t ért sérelemmel kapcsolatos panaszt jogosnak tartjuk.”

Az elrettentő hibákból elsősorban azt. a tanulságot vonhatjuk le, hogy a panaszkönyvek bejegyzései az jdült nyelvi fertőzést példázzák és hathatósabb nyelvművelő munkára van szükség ezen a téren is. A legjobb védekezés azonban a megelőzés, a kereskedelmi szakemberek képzésében, nevelésében a nvelvi nevelésnek is nagyobb szerepet kell kapnia. A TIT-előadá- sok sorozatába be kell iktatnunk olyan előadásokat is, amelyek erre a fontos nyelvművelő és nyelvvédő feladatra hívják fel a kereskedelemben dolgozó

szakemberek figyelmét,

Dr. Bakos József

Vasárnapi dÖrillÖCjések

Szegény jó Vidor bácsinak aprócska játékboltja volt. Forgalmas, jó kis üzlet, de amikorra hazajött az öreg a gettóból, csak az üszkös romok várták, 44 őszén felgyújtották a házat.

Vidor bácsi kesergett egyet, aztán kitett egy bőröndöt a romokra: felcsapott ószeresnek. Télen-nyáron ott árult a szenes falak között. Esőben, fagyban. Talán éppen ettől, egyszer csak panaszkodni kezdett, hogy hasogat a lába, előjött a reumája. Mondtuk neki, hogy menjen el valami jobb fürdőbe, a melegvíz majd meggyógyítja. Felháborodott a kisöreg, hogy tán elment a mi eszünk a háborúban? Hogy zárhatná ő be egyetlen napra is a boltot. ,

Nyugodjék békében a derék kisöreg — lehet persze, hogy most éppen Péterrel alkudozik egy bárányfelhőre — nem akarom az emlékét példának citálni, de a szolnoki bizományi áruházról mégis ő jutott eszembe.

Nem azért, mert ott is olyan jó kereskedők vannak, mint Vidor bácsi volt, nem is azért. mintha úgy gondolnám, hogy rosszabbak volnának. Csupán a bolt kirakatába elhelyezett felirat válthatta ki a képzettársítást.

Az üzlet ugyanis május 18-tól augusztusig — írva vagyon — zárva tart. Korszerűsítés miatt.

Most már többszörösen sajnálom, hogy nem él az öreg Vidor, mert, ha még most is árulná lim-lomjait. megkérdezhetném tőle, hogy egy ilyesmi nagyságú ószeres boltot mint ez a szolnoki, hány nap alatt lehet „megkorszerűsíteni”. Mert én azt a majdhogy negyed évet soknak találom rá.

Tudom, Vidor bácsi már azt is kiszámolta volna, hogy naponta, amíg zárva tart, mennyi bevételtől esik el.

Szóval a dilemma nem hagy nyugodni. Mit lehet egy hatszor tíz-tizenöt méteres bolton röpke három hónapig egyfolytában korszerűsíteni.

Nem tudom persze, hogy a pultok alá nem szerelnek-e komputereket, amelyek megadják, hogy a kedves vevő szeme színéhez milyen jéger alsó a megfelelő, vagy, hogy nem távirányítással hozzák-e le a polcról a pecs. köp. haszn. jelzésű orkánkabátokat. Mert annak idő kell, hogy ennyire megkorszerűsödjék az ószeres bolt. ez szent igaz. De. ha csak egy egyszerű renoválásról, átalakításról van szó?

Tegnap aztán oldódtak némileg kétségeim. Olvastam az újságban a nagy horderejű hírt, hogy negyedmillió forintos befektetéssel korszerűsítik a jeles boltot, —• amiből még új kirakatra is jut.

De most se stimmelt a dolog. Mert számolgatni kezdtem, és kiderült, hogy a 250 ezer forint beépítéséhez 65 munkanapra van szükség.

Sok ez, vagy kevés? Ahogy vesszük. Ha Tériké keresztanyám, a falusi meszelőasszony csinálná egyes egyedül a korszerűsítést, akkor biztos nem szépülne meg még ennyi idő alatt se az a fránya bolt.

De nem hiszem, hogy Vidor bácsi a keresztanyámmal csináltatta volna, mert úgy félt a jó öreg a tönkremenéstől. mint kecske a késtől. Biztos szerződtetett volna egy építőipari komplex brigádot, hogy itt a nagy dohány gyerekek, de egy hét alatt ragyogjon ám ez a bolt.

Mert Vidor bácsi azt is kiszámolta volna ám, hogy mennyivel olcsóbb egy jó brigád egy hétre, mint néhány munkás hónapokra.

Ügy csinálta volna ezt az öreg Vidor, hogy megrendel mindent és amikor minden ott van, gyorsan beszerelteti a felszerelést.

Ej, oda se neki. Nem vagyunk mi már olyan szegények, mint Vidor bácsi volt. Minek' kapkodjunk. A jó munkának idő kell. Nagy elv ez. Be is tartjuk szigorúan.

El ne felejtsem: a „megkorszerűsített” üzlet semmivel sem lesz nagyobb, mint a régi volt, de a profilját azt szűkítik. Hatvanöt napos munkával, negyedmillióért.

Szegény jó Vidor bácsi, biztosan köny- nyezik a sírjában.

Ne keseregjen, kedves Vidor bácsi, lesz még ünnep a mi utcánkban. Mert tetszik tudni, kedves jó Vidor bácsi, azt úgy szoktuk, hogy amikor három vagy hathónapos szívós totyogással mégiscsak elkészül egy-egy ilyen valami, akkor murit csapunk!

A nyomda aranybetűs meghívót csinál az ünnepélyes megnyitóra. A rendezők napokig azon fontoskodnak, hogy kiket hívjanak meg az ivászatra. evészeire. Hogy ki mondja el tehetetlenségünk és lustáságunk fölötti magasztaló ünnepi beszédet. Nagy gond! Mert lehetőleg olyan valaki kell ám, aki szépen tud beszélni, aki szépeket tud mondani. A munkafelajánlásokról, az áldozatkészségről, a szorgalomról, stb.

S aztán, ha ezt a halandzsát is túléljük, végső rohamra indulunk, Vidor bácsi! Elfoglaljuk a kaviáros szendvicses tálakat. meg a konyakos üvegeket.

Megünnepeljük a munka szép sikerét, Vidor bácsi, legyen egész nyugodt.

c— ti —" -d