Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

1972. május 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Császár István novellájából Gábor Pál filmet készít „Utazás Jakabbal" cím­mel. Operatőr: Kende János. A főszerepe két Huszti Péter, Szabó Éva és Moór Mariann játssza. A film egyik jelenetét bemutató képen baloldalt Bodnár Erika láth ató FILMJEGEZET Jöjjön el egy kávéra hozzánk! Az adóhivatal főnöke af­féle viharvert agglegény, aki bekóborolván fél Itáliát, nyugalomra, kényelemre vá­gyik. Megállapodása szín­helyéül egy csendes. észak­olasz kisvárost választ, s abban is egy ódon villát, amely három hervadófélben lévő, ájtatos leánytestvér birtoka. Ám alig teszi be kacska lábát az adófónokb a lányosház álszent levegője vibrálni kezd, sorra erőt vesz a kisértés a hölgyeken. A legidősebb nővén- törvé­nyesen engedhet vágya hí­vásának, minthogy az adó­főnök feleségül kéri. és kap­ja azonnyomban fonnyatag kezét. De vérbő amazonter­metű húgát és ábrándosán gügye kisebbik húgát is könnyedén elcsábítja a so­kat próbált férfiú. Boldo­gan élnek jóideia ebben a kellemes szerelmi kvartett­ben, mígnem az adófőnök túltengő férfiassága követ­keztében elnyeri a bénulá- sos szélhüdés jól megérde­melt jutalmát. Hát ilyen mélyenszántó cselekménye van Alberto hattuada filmvíg játékának. De ne is a témát kárhoztas­suk. — Mert tulajdonképpen lehet szellemes vígjátéki hu­mor, sőt gyilkos társadalmi szatíra forrása is a nyugati polgárság szexuálcentrikus világképe, mint azt éppen a nagy olasz rendező, Pietro Germi bebizonyította már számos alkalommal (Válás olasz módra. Elcsábítva és elhagyatva, Hölgyek és urak) Ám honfitársa, hattuada a képmutató vallásosságot csipkedő bágyadt kísérlete­ken kívül meg sem próbál­kozik vele, hogy témáját el­gondolkodtató mondanivaló szolgálatában bontsa ki. Mondjuk ki nyíltan: ma­lackodás ez a film elejétől a végéig, méghozzá a legiz- léstelenebb fajtából. Mivel nevettet Lattuada? Mivel kelti föl a közönség — sajnos meglehetősen élénk — érdeklődését? Csúf külse­jű esetenként elnyomorodott emberek torzulásait választ­ja céltáblájául. Továbbá ki­fejezetten gusztustalan rész­letezéssel mutat be ágyje­leneteket, a cenzúra miatt gondosan elkerülve a teljes meztelenséget, viszont an­nál következetesebben csik­landozza az alantas ösztönö­ket. Pornográfia ez, akárhogy is vesszük. Meg kell mon­dani azonban, hog-tt nagvon elegáns csomagolásban. Pa­zar diszletezés. nagyszerű színes fényképezés. kitűnő színészi játék, kivált az adó- főnököt játsszó Ugo Tognaz- lí esetében Ilyen fokú mes­terségbeli tudásunk nem len­ne szabad az ízléstelenség­nek erre a szintjére leala­csonyodni, Sz. J. Európa* újdonság Kis nép nagy költészete A nagy sikerű, s gazdag előzményekre visszatekintő Népek meséi sorozat új kö­tete lett népmeséket tartal­maz. Kápráztatóan csillo­gó kincsestárból válogatha­tott a kötet összeállítója, Voigt Vilmos, hiszen — mint az utószóban írja — több, mint 150 ezer népmese szö­vegét gyűjtötték össze a lett archívumokban. Parányi tö­redék tehát a kötetbe foglalt 164 írás, mégis áttekintés. Néhol csupán pár soros anekdota, oldalnyi törté­net, vagy több lapot megtöl­tő mese. de mind-mind olyan emberekről vall, akik gondolkozásban. ítélkezésben a jó, a szép akarásában roko­nok a magyar folklór név­telen alkotóival. Az eldön­getett földesűr, a rászedett kapzsi, a szoknya körül for­golódó pap, a hűtlenkedő, s rajtavesztő férj megunhatat­lan mesealakok, s megunha­tatlan az a báj is, ahogyan a valamikori mesélők for­málták. csiszolták a történe­teket, mígnem tömörségük­ben tökéletessé lettek. A már megszokottan szép ki­állítású kötet, utószóval és jegyzetekkel kiegészítetten az Európa Könyvkiadó gon­dozásában jelent meg. xße szetímét dfk nm égá> mgJ 9. Országszerte forradalom A főerő sorozatos hadi vál­lalkozása közben Dózsának folyamatosan gondja volt ar­ra, hogy kapcsolatot tartson a más irányokban működő seregrészekkel. A kor útvi­szonyaihoz és a közlekedés ősi eszközeihez képest épp oly gyors, mint amilyen gya­kori volt a futárok egyálta­lán nem veszélytelen küldé- se-érkezése a kereszteshadak egyes csapatai, illetve Dózsa tábora között. Tudták, hogy a kapcsolattartás életbevágó­an fontos. A parasztforrada­lom sikereinek idején meg­lepően harmonikus volt az összhang, ami szintén Dózsa kiváló szervező tehetségét bizonyítja. Ez a központi akaratot kisugárzó vezetői erény is hozzájárult ahhoz, hogy tervszerűen terjedt el a jobbágyfelkelés a magyar királyság egész területén, le­számítva az északi hegyvi­déket. Vármegyék sokaságát tar­tották hatalmukban a ke­resztesek. Míg Bihart, Bé­kést, Zarándot, Csanádot, Aradot, Torontóit és a Te­mesközt a főhad vette birto­kába, addig a két szélső szárny az ország többi ré­szén terjesztette el a felke­lést. A tavaszi induláskor, a rákosi táborból kirajzó job­bágycsapatok gyorsan túl­súlyba kerültek Hont, Nóg- rád és Heves vármegyék­ben. Sikereiket kimélyitve vonultak Borsodon át Sáro­sig. Zemplénig, s tovább a szélső keleti vármegyék felé. Amilyen ragyogó volt a jobbágyseregek diadalmene­te, olyan nagy rettegés lett úrrá Budán. A király pá­nikszerű sietséggel küldte szét megbízottait minden irányba, hogy a keresztesek elleni gyors közbelépésre sürgesse a nemes vármegyé­ket. Egyúttal szigorú pa­rancsot küld ugyanezzel a céllal a városoknak is. Hogy megérkeztek-e mindenüvé a parancsok, arra nincsen bi­zonyíték, de a Felvidék öt városában, Kassán, Bártfán, Eperjesen, Lőcsén, Kis-Sze- benben megőrizték a királyi iratot, s e városok levéltá­rából került a tény a króni­kába. Dózsa a ceglédi kiáltvány óta országos vezetőként vi­selkedett. A királyi ellensé­ges parancsok szétküldésé­vel párhuzamosan ő is fel­hívásokkal fordult a néphez, noha egyetlen szót le nem íratott a királyi tekintély ro­vására. Emlékeztette a cím­zetteket, hogy kötelességük engedelmeskedni a pápai bullának, amelyet immár egyedül ő képvisel. Ügy­mond az urak cserbenhagy­ták az ügyet, hitetlenek mód­jára inkább a keresztény szegényeket tekintik ellensé­güknek, mint a pogány tö­rököt. Sok helyen elősegítették a forradalom terjedését a Dó­zsa táborából érkező felhí­vások, másutt viszont a ki­rályi szónak lett nagyobb foganatja. Megint csak az Fáj az ember lelke, ha a cserkeszéitől fürdőt látja. örül az ember lelke, ha a cserkeszőllői fürdőt llátja. Ellentmondás? Igen, de mindkét érzést jogosnak tar­tom. A kincset érő fürdő, most a szezon elején, gyönyörű. Edénkért. Virágok, jól gon­dozott parkok. Színpompa, ami felett a varázslatos for­ró víz simogató, lágy illata lebeg. A 38—39 C®-os vízből a napra mosolyognak az első fürdőzők. Nem tudom tévedek-e, és csak hiányos tapasztalataim juttatnak arra a következ­tetésre, hogy a fürdő har­mónia-oázis. Minden más társas együttlétkor, színház­ban, moziban, bárhol talál­ni egy-egy morcos, veszeked­ni kész embert. A fürdőben nem. Ott olyanok vagyunk egymáshoz, amilyenek lehet­nénk máskor is. Szel5 ez a cserkeszőllői fürdő, rosszaságunk megsze- lídítője. Kéktiszta felettünk a levegő, száll a pettyes labda, újságot olvas a nyug­díjas. olaibarnára sütteti magát a lány. Az ötven méteres, hideg­vizes medencét takarítják. Mellette a fedett csarnok készülget, — talán a télre elkészül. Talán ... A pénztárnál már sor áll. öt forint egy jegy, felemel­ték az árat, de senki nem zsörtölődik, ez a pénz az egésznapos Édenért, még így is szolid összeg. Apróságok jönnek, már az úton selypítgetik: Pancsi, pancsi, pancsi... Szét néz az ember, ezt lát­ja. Jó utak. festői szépségű kemoing, alpesi házak, bé­kesség, nyugalom, örül az ember lelke... A szamok és a tények logikájában azonban ellenté­tek feszülnek. A tnvalvi szezonban száz­ezernél több vendége volt a cserkei víznek, amelynek gyógyhatását már messzi földön ismerik. S máris kesergő kérdő mondatok: nem mulasztot­tunk mi nagyot az elmúlt évtizedekben, hogy nem épült szanatórium, SZOT- üdülő a csodálatos kutak mellé? Sehogysem bírtuk egyet­len országos szerv figyelmét sem Cserkeszőllőre irányíta­ni? rrfrriTTi rurmiimnnimi északi részeken. Szikszót je­lölték ki gyülekezési hely­nek a nemesi hadak számá­ra, s Aabaúj híres mezővá­rosát el is özönlötték a ke­resztesek leverésére készülő fegyveresek. Ellenben északkeleten vál­tozatlan eréllyel terjedt a forradalmi felkelés. Olyany- nyira, hogy Ungban, Bereg- ben, Ugocsában. Márama- rosban a nemesek is tömege­sen csatlakoztak a felkelés­hez. Szabolcsban. Szatmár- ban úgyszintén. Tyúkodon és Genesen például valameny- nyi nemes a parasztforrada­lom hívének vallotta magát. Később kemény megtorlás­ban. részesültek, de a forra­dalmi események idején ta­núsított bátorságukkal meg­mentették az országrészt a polgárhábtvú pusztításaitól. Egyébként mindenütt, az az elv érvényesült. amelyhez Dózsa tartotta magát a se­regzöm hadjáratában: csak ott szabad elpusztítani a ne­mesek birtokait, ahol fegy­veresen ellenállnak. Mivel az északkeleti vármegyék­ben nem a harcot, hanem inkább az egyetértést válasz­totta a nemesség, senkinek a haja szála sem görbült. A forradalmi erőszak mindösz- sze annyiban nyilvánult meg, hogy elégették a pa­Nem hallgattak meg ben­nünket, vagy nem voltunk elég meggyőzőek, nem tud­tuk jól bemutatni a lehető­séget, amit a cserkeí víz kí­nál? Éden most is Cserkeszől- lő. de tékozló Éden! Szép, ami van, amit építgettünk, de milyen kevés ez ahhoz, amennyi már lőhetne! Kincsünk van, de csak ap­rópénzzel fizet, mert mi is csak aprópénzt tudtunk ér­te adni. Netil akarom felelevení­teni a gyógyvízkincsről foly­tatott országos vitákat, de kimondom: nincs talán még egy ország a civilizált vi­lágban, amelyik ilyen mos­tohán bánna természeti kin­csével, a gyógyító vízzel. Nem hivatkozom nyugati példákra, ahol gyilkos üzleti harc folyik egy-egy, a cser­keszőllői víznél gyengébb adottságú kútsor használati jogáért, a leendő fürdő­hely, (fürdőváros) felépíté­sének lehetőségéért. Szovjetunióbeli, romániai példákat sorolhatnék, és a szlovák, a jugoszláviai für­dők robbanásszerű' kivirág­zását. Ennyire nem lett volna pénzünk az elmúlt évtize­dekben, vagy csak annyi volt, amennyit rááldoztunk? Vagv a földhözrasadtság az akadály, a lehetőség fel nem ismerése? Egy-egy nyári vasárnapon 4— 5 ezer ember jön a fa­luba. Közülük nagyon sokan másodszorra már nem jön­nek ... Hiába a jó víz, a tiszta levegő. — ez még kevés. Ét­kezni kell, pihenni kell. A für cl O területén a kunszentmártoni Búzakalász Tsz-nek van egy melegkony­hai». Megkérdeztem a sza­kácsnőtől. há:.v tál ételt tud­nak főzni. 50—60 egvtál ételt, mondta. Mi ez. Az igé­nyekhez képest? Szinte semmi. A fürdő mellett az Ezer­jó étterem. Alkalmam volt tavalv itt vendégeskedni. Zsúfolásig a kerthelység, öt- ven-hatvan vasasztal. Sza­kadt, foltos térítők. Egy, két agyonhajszolt, leizzadt fel­szolgáló rohangál. Kap min­denki, amit kap. Ha kap .. 1 A kerítés másik oldalán százak várakoznak, hogy me­leg ételhez jussanak. Az üz­letvezető elmondta, hogy 5— 600 adag ételt főzhetnek, ennyi a konyha kapacitása. Szakképzett szakács most rril i ■ 1. II1TI mi i nim póknál talált hivatalos ira­tokat. Ez is általános gyakor­ta t volt az egész 1514-es pa­rasztháborúban. Okiratok, nemesi kiváltságlevelek rög­zítették a jobbágyság jog- fosztottságát, érthető hát, ha a keresztesek dühe e jogi bizonyítékok ellen fordult. Hasonlóan az ország észak­keleti. keleti részeihez, Du­nántúlon is vérontás nélkül terjedt a keresztesek moz­galma. A nemesek ugyan nem csatlakoztak hozzájuk, de az ellenséges magatartás­tól is órakodtak. Lényegében mindkét tábor várakozó ál­láspontra helyezkedett. Nem így a Duna—Túsza közén, ahol Mészáros Lőrinc nagy eréllyel vezette a keresztes­hadakat déli irányba. Kez­detben összecsapások nélkül nyomultak előre, sokan csat­lakoztak hozzájuk, igaz a bizalmatlan Kecskemétet ke­ményen megfenyegette Lő­rinc pap. Kalocsán viszont tetemes erővel gyarapodott a sereg. Lévén érseki szék­hely a város, eleve gyüle­kezőhelynek jelölték ki még akkor, amikor senki nem látta előre a keresztesmozga­lom fordulatát. Amikor pe­dig Bakócz hercegérsek meg­parancsolta a gyülekezők ha­zatérését, együtt maradtak, sincs. Felszolgáló? — vagy lesz, vagy nem. Még kony­hai kisegítőket sem bírnak felvenni. A kerthelység poros, sze- mentes, kellene valaki, aki állandóan rendben tartja Nincs. Az italt is jegelni kel­lene, — de ki csinálja? Ha reggelente rossz az idő, a konyha nem készül csúcs- forgalomra. Ha később mé­gis „kitör a jó idő”, és jön­nek a vendégek ... Az üz­letvezető mondja, ő nem kockáztathat. Mi lesz, ha nyakán marad az étel? Az üzlet rekordforgalma napi 40 ezer forint. Ezt azért írom le, hogy érzékelhetővé váljék az egyszem vendéglő fontossága. Az út másik oldalán na­gyon szép kemping, tetsze­tős faházakkal. Az Idegen- forgalmi Hivatal működteti. Nyolc hétszemélyes, 4 hat- személyes és 5 4 személyes faház fogadja a vendégeket. Meg egy alpesi ház. Megszalad egy kicsit a fantáziám. Három, négy nyelvű, színes prospektusok kellenének, amelyben be­ajánlanánk a világnak ezt az eldugott magyar Édent. Jönnének a gyógyvizes nyugalomra vágyók minden­felől. Üj megélhetési forrá­sa is lenne a környékbeli­eknek: az idegenforgalom. Visszaránt a valóságba a kempinggel szemben lévő aprócska, korszerűtlen élel­miszer bolt, — amelyről olyan hír járja, hogy a to­vábbiakban vasárnap nem tartják nyitva. Uzletház kellene, vendég­lőkombinát, fodrász — koz­metika, népművészeti bolt, bazárosok, stb. Mi minden kellene, mi mindennek gátat vet a „nincs”... Pedig Cserkeszőllő nem­csak az anyagi gondokkal küszködő fürdővállalat ügye, nemcsak a kunszentmártoni fogyasztási szövetkezeté. Ha kizárólagosan szerény anya­gi és kivitelezési lehetősé­geikre bízzuk Cserkeszőllő sorsát, akkor nagyon nehe­zen juthatunk előbbre. Az ésszerű és a hasz­nos az lenne, ha Cserkeszől­lő mielőbb országosan — majd később nemzetközileg — elismert fürdővárossá vál­na. Fogjunk hozzá, keressük, kutassuk a lehetőséget, hogy mit tehetünk a megvalósí­tás érdekében. Tiszai Lajos Az így megnövekedett se­reg biztosabb túlsúllyal özönlötte el a Duna—Tisza közét. Az útjukba kerülő ne­me:: csapatokat rendre szét­verték. Bács kivételével egyetlen vár sem tudott ne­kik ellenállni. De a kímélet­ről is tanúbizonyságot adtak. Szeged semlegességet kért. Mészáros Lőrinc beérte a külvárosi szegények csatla­kozásával, a gazdag város­tól mindössze lovakat kért, noha fölényes túlerejével erélyesebben is fölléphetett volna. Ügy látszik azonban, siet­ni akart délre, hogy jobbról biztosítsa Dózsa temesközi hadműveleteit. Gyors egy­másutánban elfoglalták Co- borszen.tmihályt. s mai Zom- bort, Vásáros-Váradot. a mai Üjvidéket. Feldúlták Baját, majd Futakot. ezután átkeltek a Dunán és ők is eljutottak egész a Szerénysé­gig, akárcsak a Dózsa főha­dához tartozó egyes csapatok. Céljukat elérték: gondos­kodtak arról, hogy a Temes­várt ostromló fővezért ne érhesse váratlan támadás a Duna—Tisza köze felől. Gerencsér Miklós Következik: Ycrző parasztok rrti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom