Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1972. május 21. Mélyszántás o Riportsorozat a Középtiszai Állami Gazdaságból Beke Imre tiszaszent- imrei kerületvezető nagy bajt csinált tavaly. Szolgálati lakássá alakíttatta át az utol­só lászómajori közös kony- hás cselédházat. Sok ilyen épület volt valaha gróf Ne­mes János, vitéz Návay László, Horthy Miklós kor­mányzó, Széky Péter, Szi- lasy és az ilyen, olyan nevű nagybirtokosok, katonatisz­tek uradalmában. A Közép­tiszai Állami Gazdasághoz tartozó 27 ezer holdon, 13 falu határában százával él­tek így emberek. Négy csa­ládonként közös konyha, egybenyíló béreslakások. Megalakulása óta mind el­tüntette a gazdaság. Csupán Lászlómajorban hagyatott meg egyet Pólyák István igazgató, hogy a később fel­növők is láthassanak még ilyet. Nemes gondolat volt a mú­zeum, de a fiatal agrármér­nök kerületvezető minderről nem tudott. Csak azt tud­ta, hogy két állatgondozója családjának lakás kellene sürgősen. Egy szombat-va­sárnap ráeresztette a kőmű­veseket, festőket a cseléd­házra. Azok nagy kedvvel Szétverték, és két szép lakást sikerítettek belőle. Az állat- gondozók örömmel beköltöz­tek, Beke Imre még dicse­kedett is vele a kerületbe érkező igazgatónak és he­lyettesének, Palágyi Gábor­nak: újabb két lakást nyer­tünk. Meg is nézték. Mi­kor már Lászlómajorhoz kö­zeledtek, Pólyák István rosszat sejtett. Ott pedig csak annyit mondott nagyon leverten: — Tudod-e Imre, hogy mit csináltál? Most már tudta, De már nem lehetett mit tenni. Ez­zel a történettel aztán a cselédvilág utolsó tárgyi ma­radványai is eltűntek a 27 ezer holdas birtokról. Még emberek is alig maradtak az egykori cselédekből. Megtört kis öregember bal­lag a bánhalmi központból, kaszával vállán a faluba. Az egykori kastély az állami gazdaság központja, s a fa­lu is csak település, de az itt lakók nem annak neve­zik. Az öregember se, a 76 éves Balázs Márton. Nemes gróf kocsisa volt, a kisújszál­lási állomásról, 18 kilométe­ren, egyvágtába repítette haza, Bánhalmára a gróf vendégeit. — Gyönyörű egy uradalom volt az. uram, gyönyörű. — Mostani is nagyon szép. — Felé se néz, uram. An­nak felé se néz. A kastélyt körülvevő néhai tölgyesre érti ezt in­kább az öregember. De a maiakat mindez tulajdon­képpen nem is érdekli már. Későn este egy szőke fia­talasszony üldögél a Kákát Szálló — a gazdaság mun­kásszállója — társalgójában, a gondnokasszonnyal üti az idő . Itt dolgozik a kony­hán, szakácsnő. Czinege An- talnénak hívják. Nagyon bi­zonytalan választ ad, amikor azt kérdezem, hol dolgozott az édesapja a felszabadulás előtt — Hol is? — tűnődik el. — Mintha azt emlegetné, hogy Horthynál volt sumrnás. Ügy van, azt szokta mondo­gatni. A Horthy-birtok most a gazdaság hosszúháti marha­hizlaló telepe. Régi idők És hol volt még akkor Czinegé- né? Nemigen több 20 éves­nél sem. A második váltás­hoz tartozik. így mondják a gazdaságban a ma felnövő nemzedékre. Az első váltás a béreseké. A második, a mostani, az egykori cselé­dek gyerekeié. Őttjártamkor sokszor váltottam szót velük. Egy este az üzemtörténeti klubot alakítottál?: meg ép­pen a gazdaság művelődési házában, huszonhatan fiatal segédek, mesterek, szakmun­kástanulók azzal, hogy fel­dolgozzák az állami gazdaság múltját Nagyon jó ötlet. Már csak azért is. mert Böbével is ugyanúgy jártam, mint Czinegénével. Böbe, Marsi Gyula, nyugdíj előtt álló sertésgondozó lánya. Apjáról annyit tudott a lány, hogy 23 éve itt van Bán­halmán. Előtte cseléd volt Horthynál. De ezt nagyon zavartan mondta Böbe, lát­szott rajta, nem merné rá­tenni a fizetését. Mí meg, akik ott ma­radtunk, azon derültünk, lám a mi sokéletrajzos fia­talságunknak is megvolt a maga haszna Kapásból vág­tuk, mettői meddig, hol dol­goztak a szüléink. A Közép­tiszai Állami Gazdaságban, ez annyival is könnyebb len­ne. mert Sipos Gyula főköny­velő adatai szerint 282 olyan emberük van, aki 15 évnél hosszabb ideje munkásuk. Nagyon sokan alapítás óta. Ezt nevezi Pólyák István igazgató különleges erkölcsi tőkének. Azt. hogy a száz­nál több alapító munkás és vezető jóban-rosszban össze­forrott. Ahogy Szalai Elek szerelő és Horváth Gyula agronó- mus is. Szalai Elek gépsze­relő a nagy műhely ben 23 éve. Horváth Gyula meg az első agronómus volt itt, az­tán elkerült a debreceni víz­ügyi igazgatósághoz. Mielőtt még nygdíjba ment, eljött Bánhalmára, motorral járta a gazdaságot, kereste a ré­gieket A gépműhely előtt egyszer csak leugrott a mo­torkerékpárról, futott az öreg Szalai nyakába. Sokan látták, meg is álltak egy fél percre az emberek, mi lehet már az a sürgős futnivaló. A két ölelkező férfi láttán abban maradtak, hogy az idegen testvére, közeli roko­na lehet Szálainak. Olyan nagy örömmel üdvözölték egymást. A gépszerelő és az agronómus. A bölcsősök, ez meg Bakos Mihály gazdasági párttitkár szóhasználata így nevezi, akik együtt ringatták a gazdaság bölcsőjét, együtt változtak, nőttek fel a gaz­dasággal. Sok-sok ilyen em­ber van itt. Szívesen beszél­gettem velük. Tiszaszentim- rén Rózsa Ferenccel és Ti- szaderzsen Bota Mihállyal. Bota Mihály tehenészt volta legnehezebb megtalálni. Bota Mihályéknál minden hajnalban három órakor cső­ri' a vekker. Felöltözik és biciklire kap, nyolc kilomé­tert hajt, a tehenészeti te­lepig. Fél hét—hét óra, mire vége az első fejőműszaknak. Utána délután háromig sza­badok. Bota Mihály tulaj­donképpen ilyenkor sem szabad. — Nem lesz. könnyű meg­találni — mondta Beke ke­rületvezető — alighanem ka­szálni van. Kaszálót kért a gazdaságtól az állatainak. A gazdaság adott. Mindent igyekszik megadni, ha jó munkásember kéri. A jó munkásokat név szerint is­merik a vezetők is. pedig van, hogy kétezer ember dol­gozik náluk egyszerre. Bota Mihályt a legjobb fejőmes­terek közt emlegetik. Régi tehenész már. de csak 1968 óta mester. Akkor végezte el az iskolát Alcsiszigeten szín­kitűnővel, dicsérettel. — Nem kellett engem haj­szolni a tanulásra. Oda ka­paszkodtam. hogy szégyent ne valljanak velem. Mikor elment, elköszönt a gyerekektől. — Na, ki lesz a kitűnő? • # O az lett, a lánya is. Fia Debrecenben harmad­éves szakközépiskolás. Május 1-e előtt nem sokkal Bota Mihály sürgős levelet írt ne­ki. Akkor nagy öröm érte. Négy nappal a kiváló vál­lalati ünnepség előtt a ke­rületvezetőtől megtudta, hogy kitüntetést kap. A me­zőgazdaság kiváló dolgozója lesz. Bota Mihály amilyen gyorsan csak tudta, hajtotta a biciklit hazafelé a mű­szakból. Borítékot keresett, rögtön írta a fiának, vitte a postára. Jött is mindjárt a válasz: én is úgy iparko­dom. mint édesapám. A te­henészet telepén társai kö­rülvették Botát: — Hű, Misa, de kezeltél a miniszterhelyettessel! (Folytatjuk) Borzák Lajos Az egész országból várnak látogatókat Megkezdték a szervezés* és vezelésludományi kiállítás előkészítését „A Központi Bizottság ja­vasolja, hogy a kormány kezelje kiemelt feladatként a gazdasági szervező munka színvonalának emelését, s tegye meg a kellő intézke­déseket. Ugyanakkor szüksé­gesnek tartja, hogy az üzem- és munkaszervezési tevé­kenység minél szélesebb kö­rű kibontakoztatása érdeké­ben a területi és termelő helyi pártszervezetek fokoz­zák politikai aktivitásukat, határozott és konkrét köve­telményeket támasszanak a gazdasági vezetőkkel szem­ben.” A Központi Bizottság ta­valy december elsejei hatá­rozata és a megyei pártbi­zottság állásfoglalása alap­ján döntött úgy a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Szolnok megyei szervezete, hogy szervezés­éi vezetéstudományi kiállí­tás rendezésével segíti töb­bek között e cél megvalósí­tását. A megyei szervezet ez év elején alakult, de a munká­ban már van tapasztalata. Jól sikerült például az a vezetőképző tanfolyam, ame­lyet a cukorgyárban rendez­tek. A közeljövőben mintegy 200 vállalat, gyáregység ve­zetőjét keresik fel levélben, felajánlva, hogy a közelgő oktatási évben a munkahelyi vezetők továbbképzését egy­séges tematika és program alapján szervezik. Az eddigi eredmények és a várható érdeklődés báto­rítja a megyei szervezetet abban, hogy vállalják — az országos viszonylatban is úttörő jellegű szervezés- és vezetéstudományi kiállítás megrendezését. — Ehhez a jelentős és nagy feladathoz sok. szak­ember segítségét kérjük — mondja Fehérvári László, a szervezet titkára. — Amikor a kiállítás megrendezéséről döntöttünk, szinte nem is mértük fel pontosan, milyen munkával jár, ha valóban sok újat, mindenki számára hasznosat akarunk nyújtani. A kiállításra pedig szükség van, s ha valaki úgy értel­mezi azt, mint a Központi Bizottság határozata megva­lósításának egyik eszközét, nem mulaszthatja el a köz­reműködését, az augusztus— szeptemberben a Szolnoki Galériát betöltő kiállítás megrendezésében. A szervezőbizottság meg­alakult, és jelenleg készíti a részletes programot. U. E. Kisújszállás legmodernebb üzeme a földgáztüzelésű, auto­matizált téglagyár. Tavalyi termelésük több mint 17 millió tégla. Képünkön a B—30-as falazó téglát előállító automata gépsor. Gépekkel könnyebb Kis szövetkeze t. szép munka (Tudósítónktól.) Egyszerű, szerény cipőbolt­ja van Mezőtúron a Dózsa Cipőipari Szövetkezetnek. A kirakatában annál csinosabb, belföldön alig látott, divatos cipők hívják fel a figyelmet. — A szövetkezet — mond­ja Pados János elnök — el­sősorban exportrendelésre dolgozik. Évente termékeink 70—80 százaléka külföldi piacra készül. Ezzel — bár nem volt az eredeti cél, — kitértünk a hazai „cipőhábo­rú” elől. A színvonalat és a divat újabb igényeit nem könnyű kielégíteni. Ezért szerveztük meg a modellcsoportot a szö­vetkezetben, és ezért alkal­mazunk iparművészt is. A szövetkezet még mindig a régi elavult és túlzsúfolt helyén dolgozik. Az épület már nem a cipészeké, mert eladták a ruházati szövetke­zetnek. Az új, korszerű tizem befejezésre vár a Szolnoki úton, a könnyűipari gépgyár új telepével együtt. A 24 mil­liós beruházás tanácsi és vállalati alapból épül, de bankhitelt is vettek fel. Va­lóságos kis gyártelep lesz a legkorszerűbb cipőipari szer­vezéssel. — Az új üzemet menetköz­ben kellett áttervezni — mondja Pados János elnök, — aki büszkén kalauzolt vé­gig az új létesítmény világos munkatermein és szociális lé­tesítményein. A tervek sze­rint egy mililó pár cipőt fo­gunk gyártani évente. A két tüződei szalag 45 méter hosz- szú pályás lesz, ezenkívül helye lesz a szabászatnak, az előkészítőnek. Megfelelő rak­tárunk és laboratóriumunk lesz gyármtányaink minőségi vizsgálatához is. Az üzemet eredetileg 2 ezer pár napi termelésre tecyszlék, azon­ban ésszerűbb áttervezéssel a napi 4 ezer pár cipő is kihozható. így a bankhitelt rövid idő alatt és kisebb ka­mat mellett tudjuk törlesz­teni. Pénteken délután megle­hetősen csúnya vihar vonult végig megyénkén, de a Me­teorológiai Intézet szolnoki alcsiszigeti állomásán kapott tájékoztatás szerint nem volt rendkívüli erősségű. Délu­tán 16 órakor lépett a me­gyébe, és egy óra 25 percen át tartott. A széllökések erőssége 50 kilométer fölé emelkedett. A felhőzet a ta­lajtól mindössze száz méter magasságban húzódott erős sötétséget Okozva, és á tíz milliméter csapadék nagy intenzitással hullott alá. Sajnos a hirtelen jött szél­vihar halált is okozott. Tö- rökszentmiklóson a Mártírok út és az Arany János utca sarkán 17 óra körül a szél­vihar kicsavart egy nyár­fát, amely leszakított egy csatlakozó villamosvezetéket Farkas Gábor a Bethlen úti általános iskola 9 éves I/D osztályú tanulója a kidön- tött fán lévő vadgalambfé- szekbe akart nyúlni, közben hozzáért a vezetékhez, és azonnal halálos áramütést szenvedett. Baj volt a postai távbeszé­lőhálózatban is. Szolnok— Mezőtúr—Békéscsaba között hat, Szolnok—Kunszentmár- ton között öt, Tiszaföldvár— Mezőhék között két áramkör Másfél év alatt 2.2 millió forintot költöttek a martfűi Tisza Cipőgyárban raktári berendezések, polcok, hidra­ulikus kéziemelők vásárlá­sára. Legjelentősebb ezek közül a Dexion-Salgó vari­álható raktári polc-rendszer. Nagyon célszerű a helyki­használása, hosszúságban, szélességben tág határok kö­zött változtathatók. Alkal­mazzák a kellékraktárban, ahol szinte napról-napra változik a t.írolt anyagok súlya, méret*-. Dexion-Salgó szerkezeti elemekkel próbál­ják enyhíteni a gépraktár zsúfoltságát, a rakodást. Ed­dig nyolc-tíz ember cipelte a 6—8 mázsás gépeket. Az átalakított raktárban, egy­más fölött csaknem a két­szeresét lehet a gépeknek tárolni. A szabadon hagyott, közlekedési utak lehetővé teszik a szállítást közvetle­nül a termelőüzemekbe vagy vissza. Nagy raktárteret foglal el, — és naponta 300—350 má­zsát kell megmozgatni a nyersgumi-, a műgyanta- és az egyéb alapanyagokból. Gyakran előfordult, hogy az egymásra rakott gumibálák összeolvadtak, és csak csá­romlott el. A Tiszazugban fákat csavart ki a szél, és rádöntötte a légvezetékekre. Szolnokon kábelbeázás tör­tént. Csapó Lajos művezető felmondotta, hogy a hibák kijavításához hozzákezdtek, és szombatra minden vona­lat rendbe hoztak. A TITÁSZ dolgozóinak is sok dolguk akadt. Tiszasüly közelében három oszlopot döntött ki a szélvihar, és szakadás történt a húszezer voltos vezetékben. A Szol­noki Állami Gazdaság köze­lében egy fa rádőlt a húsz­ezer voltos vezetékre, és ez a város űéli iparterületén üzemzavart okozott. A Ti- szamenti Vegyiműveknél be­ázott a kábel, és üzemkép­telenné vált az egyik gyá­rat ellátó transzformátor, ez azonban nem okozott zavart. Boda József, a TITÁSZ mű­szaki vezetője úgy tájékoz­tatta lapunkat, hogy Zagv- varékas. Fegyvernek. Tisza- bő és Törökszentmiklós kül­területén volt kimaradás a kisfeszültségű hálózatban, a hibákat azonban mindenütt helyrehozták. A tűzoltókhoz nem érke­zett segélykérés, és a rend­őrségtől sem kaptunk bal­esetre vonatkozó hirt. kánnyal lehetett szétválasz­tani. Ma jóval kisebb rak- területen tárolják kézimun­ka nélkül. A készterméket az üzemből a raktárba, a raktárból a kereskedelmi vállalatokhoz átrakodás nél­kül, drótkeretes rakodólapo­kon szállítják. A gyárba naponta szénből és más ömlesztett anyagból 5—6 vagonnyi érkezik. Egy vagon kirakása három em­ber félnapi verejtékes mun­kájába került. Az év elején vásárolt csehszlovák csiga­soros rakodó, ugyanezt a munkát egy ember felügye­lete mellett, egy óra alatt elvégzi. A bevezetett korszerűsíté­sekkel a rakodómunkások száma ugyan nem csökkent, de munkahelyi körülményeik megjavultak. A raktárterü­letek kihasználása jobb, szervezett tárolással, szállí­tással a termelőüzemek munkáját nagyban elősegítik. Háromszázezer garnitúra zárszerelvény Zsigulikhoz A Zsiguli-kooperációbart az idén az Elzett-gyár szál­lításai már elérik a maxi­mális szintet. — mondotta. Szlatkovszky Imre. a válla­lat kereskedelmi igazgatója a BNV-n tartott szombati sajtótájékoztatóján. Ez év­ben összesen 300 000 zárgar­nitúrát küldenek Togliattiba, Zsiguli gépkocsikért cseré­be. E garnitúrákat a BNV-n is kiállították, számolva az­zal, hogy más országok is hasonló gépkocsi kooperációt akarnak kiépíteni Magyaror­szággal. A MÉM és a TÓT Te»eiőiuek tanácskozása Dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Szabó István, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa el­nökének vezetésével a MÉM és a TOT vezetői megbeszé­lést tartottak. Ennek során áttekintették az agrárpoliti­ka és a mezőgazdasági szö­vetkezeti mozgalom idősze­rű kérdéseit. Meghatározták a mezőgazdasági szövetkeze­tek II országos kongresszu­sával kapcsolatos miniszter- tanácsi határozat végrehaj- tából adódó közös feladato­kat. Megállapodtak az ag­rár- és szövetkezetpolitikai tevékenység hatékonyságát fokozó elvekben és módsze­rekben. Meghatározták a két szerv közötti még hatéko­nyabb munkakapcsolat kia­lakítását segítő elvi és gya­korlati tennivalókat. Halált is okozott a péntek délutáni vihar

Next

/
Oldalképek
Tartalom