Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1972. április 1«. Brecht sikere Szolnokon A kaukázusi krétakörről Ha egyéb nem, már az is jelentős fegyvertényként könyvelhető el, hogy a Krétakör előadását a szolnoki közönség elfogadta, sőt az estéről-estére felzúgó vastaps tanúsága szerint rokon- szenvvel fogadta és fogadja. Ez a tény azért is örvendetes, hiszen közismert: Brecht drámáival szemben a nézők körében még mindig elég sok a meg nem értés és az ízlésbeli fenntartás. Lehet vitatkozni a szolnoki Krétakör részletkérdéseiről, az előadás módjával kapcsolatos kérdésekről, egy azonban vitathatatlan: A kaukázusi krétakör közönségsiker, és az évad jelentős színházi eseménye. Századunkban alig van drámaíró, akinek műveiben a színpad szerteágazó, rejtelmes művészete oly egységes zenekarként szólalna meg, mint Bertolt Brecht, a XX. század romboló-építő. Újító és kísérletező szerzőjének drámai alkotásaiban. Ö sohasem csak szöveget nyújt, hanem egyben új játékstílust és újfajta színpadképet is követel; zenét, énekszót egyaránt vegyít lírával és pantomimmel, méghozzá rendkívül sajátos színpadi hangszerelésben. Éppen ezért rendező legyen a talpán, aki karmesterként Brecht színpadi dirigálására vállalkozik, és a divergens elemek összhangjának megteremtésére, a teljes brecht-i szintézis létrehozására törekszik a színpadon. Brecht megszólaltatásának másik nehézsége az úgynevezett epikus színház természetéből adódó aránykérdés, az érzelmi és értelmi elemek helyes viszonyának megteremtése a játékban. Hogy milyen arányban és mértékben kell adagolni az érzelmet és az értelmet. Köztudomású: az epikusnak kikiáltott színház elsősorban a néző értelmére apellál és csak másodsorban kíván érzelmeire hatni. Tény azonban, hogy Brecht egyáltalán nem kívánta színpadáról száműzni az emóciót — mint sokan vélik — csupán a hazug érzelmesség- nek, a kispolgári érzelgősségnek üzent hadat. Nála jobban kevesen tisztelték az emberi érzelmet. S alighanem életének legnagyobb kísértése az volt, hogy egyszer a tiszta nagy emberi érzések diadaláról szólhasson nyíltan és közvetlenüL Ennek ideje jött el a Krétakör megírásával. Ugyanis ebben a drámájában sehol másutt nem tapasztalható módon jelentkezik az emberi jóság és tisztaság; páratlan módon ötvöződik a szív és az ész brechti motívuma. Az elmondottakból érthető, hogy még Brecht sajátos stílusán belül is a Brecht- játszásnak hányféle módja lehetséges, és van is. Akadnak, akik úgymond „hidegen szeretik” Brechtet, (a közönség általában nem) és vannak akik „forrón”. Ez utóbbiak közé tartozik a szolnoki színház előadása is. Sándor János rendező elképzelései nyomán egy érzelmekben rendkívül gazdag, színeiben csillogó, szenvedélyes Krétakör született a Szigligeti színpadán. Az írói gondolat tervszerűen felépített előadásban ölt testet. Erre a tervszerűségre vall többek között az előjátéknak és a legendák idejébe visszanyúló eljátszott történetnek szerves egységbe fogása, a rendezői alapállásban. Van előadás, ahol a kolhozbeliek vitáját egyszerűen elvetik, mert nem tudnak vele mit kezdeni. SánAzdak és Szuva Polgár Géza — Halász László dór János kulcsjelenetként kezeli a példázat értelmének konkrétabb és pontosabb megközelítéséhez. De a soksok ötlettel dúsított, stilizált színészi játékra való törekvés is a mondandó érvényesülését kívánja szolgálni. Ha helyenként ebbe a stilizált játékba egy-egy zavaró naturalista elem is bekeveredik, azért korántsem a rendezői elképzelés hibáztatható, az sokkal inkább egy-egy színész pillanatnyi megingásának, megtorpanásának számlájára írandó. Csányi Árpád díszletei — középütt a színpadon a mindenre kitűnően használható falusi góréval, „színpad a színpadon” — stílusosan hangulatos környezetet jelentenek a játék számára, a gyors, pergő, így magával ragadó játék számára. Mert kitűnő ritmusú, nagy fordulatszámú játékot láthatunk a Szigligeti színpadán. A kezdeti, az első részben itt-ott tapasztalható kisebb zökkenőktől eltekintve Szombathy Gyula imponáló szuggesztív játékmesteri teljesítményével az előadás íve egyenesen emelkedik. Amikor pedig Azdak is színre lép, egyszerűen szárnyakat kap a játék. A színészi teljesítmények között elsőként kell szólnunk Polgár Géza kitűnő, vérbő alakításáról. Egyéniségének eredeti ízeire már eddig is felfigyelhettünk, például az Antigoné-ban, most azonban Azdak, a furfangos bíró testére szabott szerepében parádés alakítással rukkol ki. A figura valamennyi színét felvillantva állítja elénk a kaján észjárású, furfangosan alkalmazkodó, a hivatalos törvény ellenében előszeretettel igazságot osztogató, akasztófa-hurokjárt írnokból lett, botcsinálta bírót. Halász Lászlóval egyetemben, aki rendőrként méltó társa a játékban, komé- diázó kedvét a darab stilá- ris lehetőségein belül éli ki. Más árnyalatok, színek és tónusok jutnak érvényre Stefanik Irén játékában, Gruse szerepének megformálásában. Drámai alkatából eredően a cselédlány alakjának ábrázolásában a súlyosabb érzelmi motívumokra helyezi a fő hangsúlyt. Vele szemben meggyőző Agárdi Ilona játéka, a meggyilkolt herceg szeszélyes, zsarnok feleségének szerepében. Különösen a befejező nagy jelenetben. A marakodó oligarchák közül Huszár László nyájasan kegyetlen, alattomosan sziszegő hájas hercege emelkedik ki. A jó színészi teljesítmények sorába tartozik — több szerepben is — Kürtös István, Sebestyén Éva, Baranyai Ibolya és Kaszab Anna alakítása. Ezenkívül megemlítendő Peczkay Endre férfiasán darabos Szimonja, Hollósi Frigyes őrmestere, ifj. Üj- laky László orvos-doktora és Juszufja. De dicséretet érdemel az előadás valameny- nyi közreműködő szereplője. Nem hibátlan előadás a szolnoki Krétakör, de a korlátozott lehetőségekkel rendelkező társulat hadrafogha- tó tagjainak mozgósításával — nem túlzás — az idei színiévad egyik emlékezetes előadását produkálta. Yalkó Mihály Pihenő. Ilyen „segédmunkás” mellett lehet is. Erika tragédiája Megdöbbentő esemény színhelye volt április 9-én Pórteleken az egyik tanya udvara. V. István 13 éves gyerek és testvére, a 12 esztendős József durvasága halálát okozta a velük egy tanyán lakó J. S. Erika négyéves kislánynak. Pár soros tudósításnál sajnos többet érdemel ez a tragédia. Mik voltak az előzményei és hogyan történt ez a szörnyű esemény? Két család, nyolc gyeiek Erika, akinek négy testvére volt köztük egy ikertestvére is. ott született a tanyán. Apja tsz-vontatós. anyja nem dolgozik. Erre a tanyára költözött tavaly V. Istvánná egyik fiával, miután különvált férjétől. Nagyobbik fia — a 13 éves István — először apjánál maradt, félév után azonban ő is anyjához költözött a tanyára. A tágas udvaron és a vég■ telennek tűnő határban nem jelentett különösebb változást, hogy már nyolc gyerek élt egy tanyában. Amj változás mégis történt, az nem volt más, mint az, hogy a J. S. gyerekek irányítását í.kézbe vette”, a legidősebb V. fiú, István. A felnőttek között pedig V.-né vívta ki magának a házigazda jogait. Eqy karéj kenyér, pár falat szalonna Április 9-én V.-né egy-egy szelet kenyeret és szalonnát adott a gyerekeknek, Erikának is. A kislány — talán nem volt éhes, — pár falat után odaadta a kenyeret a kutyának. Ennek láttán V.-né hatalmas pofont adott a gyereknek, majd (idézet a két gyerek vallomásából:) azt mondta fiainak; most adjatok ti is. Az egyik fiú megragadta a kislány kezét, körbe forgott vele és amikor úgy vélte, hogy elég sebesen .'„sereg”, elengedtek A csöppség arc cal a földre esett és métereket gurult a csontkemény talajú földön. Miután a büntetésnek ezt a formáját másik fiú is végig csinálta. Erika nyolcéves nővérének nyakába dobták az ájult kislányt. A gyerek ekkor megint a fejére esett. Amikor J, S. Erika végképp elvesztette eszméletét, az udvar végébe vonszolták. Ott pocsolyából merített vízzel próbálták élesztgetni. Hiába. Szörnyű kínokkal és életével fizetett egyetlen karéj, eldobott kenyérért. Korábban kellett volna A jászberényi városi tanács igazgatási osztályának gyámügyi csoportjánál megtudtuk, téma volt ott korábban a V. fiúk nevelése. A pórtelki általános iskola igazgatója március 18.-án behívatta V. Istvánnét és tudomására hozta, hogy a két gyerek napokig, olykor hetekig hiányzik az iskolából és nagyon rossz a tanulmányi eredményük. Az anya akkor azt kérte az iskola igazgatójától, hogy mivel nem bír a fiaival, küldjék őket intézetbe. A városi tanács igazgatási osztályának gyámügyi csoportjához március 20-án érkezett az igazgató levele. A gyámügyi csoport, áorilis 6-án beidézte a szülőket a városi tanácshoz. V.-né ott megismételte a kérését, hogy vigyék a fiai* zárt intézetbe. Egy ártatlan gyerekéletbe került, hogy nem intézkedtek azonnal, a pórteleki tanyán bekövetkezett tragédia után már észbekaptak az illetékesek és másnap állami gondozásba vették a két gyereket. Nem kell a padláson hálni A Szolnok megyei Gyermek- gondozó és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatójának irodájában beszéltem V. Istvánnal és öccsével. Nyomát sem véltem felfedezni, hogy tudatában lennének, milyen megdöbbentő eseménynek voltak előidézői. — Azt is tudom — mondta a nagyobbik fiú —, hogy nem kell majd a padláson hálni, amikor Laci bácsi (a halálra kínzott kislány édesapja) anyunál marad éjszakára. A jászberényi városi rendőrkapitányságon azt a tájékoztatást kaptam, hogy a rendőrség a vizsgálatot lezárta. A tragédia előidézői — mert gyerekek — törvényeink szerint nem vonhatók felelősségre. Ám úgy gondoljuk, valaki, — vagy valakik — mégis felelősek Erika haláléért! Illés Antal Ehségtüntefés Karcagon Emlékezés a 40 évvel ezelőtti harcokra s Szabó Istvánt is kihallgatták aznap. Annak beismerésére akrták rábírni, hogy szándékosan támadta meg a rendőröket. Tagadta és annak ellenkezőjét bizonyította be. A kihallgató rendőrfelügyelő „elmehet” megjegyzéssel kiküldte a helyiségből, a rendőrök pedig e félreértésből szabadon bo- csájtották. Szabó Istvánnak, ennek az erős, bátor, szókimondó természetű embernek az elbeszélését idézem: „Kiszabadulva eltámolyogtam a szociáldemokrata pártba. ott már sokan voltak együtt, a tüntetést tárgyalták. Lehúzták rólam a ruhát és megdöbbenve szemlélték a kék-zöld. feldagadt, véraláfutásos testemet. Botra támaszkodva gyalog indultam el családomhoz a tanyára. Éjfélre járt az idő, mire a 12—13 km utat megtettem. Feleségem lehúzta rólam a ruhát és megdöbbenve együtt szemléltük a szörnyen összetört testemet. Lepihentem, de hajnalban már keltem, dolgozni kellett. Kora délután lehetett az idő, amikor szántás közben látom, hogy kerékpáron két rendőr közeledik. Elfutott a harag. Az eszti- ke után gyúltam, hogy agyonverem őket. A gazda leintett: a hatalom képviselői előtt semmire sem megyek erőszakkal, a családom sínyli meg. Felszólítottak, hogy menjek velük. A gazdának be kellett fogni a lovakat és szekérbe ültünk. A város alatt leszállítottak, a gazdát fogatával visszaküldték. Engem megkötöztek és úgy kísértek a kapitányságra, mint a gyilkost. Blazsek felügyelő újra kihallgatott és felelőségre vont, amiért elmentem, azért is. mert a pártszervezetbe bementem. „Miért áll szóba maga azzal a piszkos bandával?” — tette fel a kérdést. Megmondtam neki, hogy én is szocialista ember vagyok, szegény, becsületes paraszt, mint azok, és ott a helyem köztük. Detektív hallgatott ki. Bezárni azután sem tudtak, mert a fogdák tele voltak. A fogda előtti folyosóra csuktak. Másnap kedden délelőtt, a feleségem a rendőrségre ment, mert azt a hírt hallotta, hogy belehaltam a verésekbe. Csak annyit engedtek meg neki. hogy az ajtó ablakán betekintsen, meggyőződjön, hogy élek. Kedden délután, 12-én szabadon engedtek. Néhány napig dolgoztam, de a sok veréstől beteg voltam. A feleségem tanácsára hallgatva orvoshoz akartam fordulni. Dr. Goldberger Izsó orvos azt mondta, hogy nem vizsgálhat meg, mert azzal járna, hogy az orvosi diplomáját elveszítené. Dr. Mészáros Elek orvos, a szegények orvosa is hasonlóan fogadott Néhány hónap múlva a szolnoki bíróságra idéztek, ott tárgyalták az ügyem. Két karcagi rendőr tanúskodott ellenem. A vád az volt ellenem, hogy a tüntetéskor megtámadtam a rendőröket és biztattam a tömeget az ellenállásra, kommunista jelszavakat és követeléseket kiabáltam. Kérésemre a bíróság orvosával megvizsgáltak. Az orvos semmiféle ütési nyomot nem talált rajtam, így a bíró nem hitte el azt, amit mondtam. Tíz napi elzárásra ítéltek, amit a karcagi bíróság börtönében kellett letöltenem. 1945-ben minden' másképpen történt. A földosztáskor 12 holdat kaptam. Tagja lettem a pártnak. Később beléptem a tsz-be. Hat gyermeket neveltem, három halt meg a nehéz idők alatt. Most tizenöt unokánk van.” A karcagi éhségtüntetés elérte célját. Az ellenforradalmi rendszer urainak Karcagon is tudomásul kellett venni, hogy él, létezik olyan politikai erő és hatalom, amellyel számolnia kell, néni lehet, megsemmisíteni. Erről egy óv múlva győződhettek meg különösen. Némileg növelték a megalázó segélyezést. ínségkonyhát állítottak fel. Hamarosan megindították az ínségmunkát, hogy a létminimum némi kielégítésével elcsendesítsék a lappangó erőt. 1939-ig minden évben felmérték a város munkanélküli tömegét és biztosították részükre az év legnehezebb hónapjaiban a legminimálisabb keresetet. Így évenként kb. 1300—1400 munkanélküli havonta egy-egy hetet dolgozhatott, 70—80 filléres napszámbér mellett. Az idősebb karcagi munkásnemzedék még ma is emlékszik azokra az időkre, amikor a városháza előtt, a református templomtól az ipartestületig sorban álló munkanélkülieket sértő szavak kíséretében válogatták ínségmunkára, vagy zavarták el onnan, mert sokan be akarták csapni az elöljáróság megbízottjait, hogy a második héten is dolgozhassanak. A pártszervezet további működését gyarkorlatilag lehetetlenné tette a tüntetés után a rendőrség állandó jelenlétével, zaklatással és üldözés különféle módszereivel. Az eredmény számukra csak annyi volt, hogy a pártszervezet forradalmi erői a pártszervezeten kívül csoportosultak. A kubikosföldmunkások főleg csatornaépítéseknél és hétvégi napokon lakásokon jártak ösz- sze. A tüntetést követően még kísérlet történt a párt sajtója, a Népszava önálló terjesztésére. A rendőrség látta, hogy az olvasó-tábor nő, megvonták Kocsis János kubikostól az árusítási engedélyt. Varga István, a pártszervezet utolsó elnöke később felmondta a magára maradt pártszervezet helyiségének bérletét. A párt- szervezet iratait és eszközeit magához vette. 1945- ben a SZDP karcagi szervezet alakításakor átadta azokat Kerékgyártó Péternek, az új elnöknek. A régi párttagok nem léptek be az SZDP új karcagi szervezetébe. A forradalmi gondolkodásúak csoportja a kommunista pártba, mások a parasztpártba léptek. A harmincas évek első felében a karcagi SZDP szervezetbe szervezett és azon kívül maradt és befolyásolt tömeg az erőszak és az önkény következtében elveszett. elszéledt. A megmaradt, aktív csoportok tovább fejt lődtek, közvetlen vagy közvetett kapcsolatban voltak V az összekötők útján a KMP- vel. Németh Lajos ezek körében illegális sejteket szervezett. Ez azonban már egy magasabb, minőségibb fejezete a karcagi munkásmozgalomnak. (Vége Kocsis László tanár
