Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
A. Ohockij I Ha jönnek a külföldiek A művészvilág anekdotakincséből A bukaresti Ű,j élet gyűjtése Gerhart Hauptmann, fél évszázadon át a legnevesebb német színműíró, kilép berlini szállodája kapuján, hogy az odarendelt bérkocsin egyik drámája bemutatójára hajtasson, amikor egy kemény- kalapos férfi elébe áll, és karon ragadja. — Gerhart Hauptmann, mi? — Igen, kérem. — Hát nem ismersz meg engem ? A költő némi habozás után, sajnálkozva: — Azt hiszem, nem. — Micsoda? Hát hogy nem ismersz meg? Mettge Kari Mettge... A főreáliskolában egymás mellett ültünk a padban. Hauptmann bólint, mint aki kezd emlékezni. Ekkor a keménykalap os a vállára cshd: — Jól van, na. — De mondd csak, Hauptmann, mi a fenét csináltál te azóta? ☆ Richard Strauss szenvedélyesen kártyázott. A neves zeneszerzőt egyik tisztelője egyszer két játszma között figyelmeztette: — Gondolja meg, mester, Kifogás Az ajánlásai elsőrangúik, de sajnos még serr vehetjük fel önt pénztárosnak. — Miért nem? — A vonásai rendkívül szabályosak és nincs semmiféle különös ismertetőjele, mennyi időt veszteget el így! Strauss elismeri: — Csakugyan, ebben igaza van. A keverés mindig túl soká tart. ft A neves, idős jellemszínész azzal dicsekedett kartársainak, hogy a nők még mindig elárasztják rajongó szerelmes levelekkel. A kíváncsi kollégák egyszer megpillantanak öltözőasztalkáján egy felbontatlan, levelet. Mielőtt a címzett megjönne, óvatosan felbontják, s a következő szöveget olvassák benne: „Uram, ha tizennégy napon belül nem fizeti ki maradék tartozását, kénytelenek leszünk az ösz- szeget törvényes eljárás útján behajtani. Aláírás... Cég.” Alig ragasztják vissza a borítékot, belép a neves színész, felbontja, elolvassa. Aztán enyhe fejcsóválás kíséretében, mosolyogva így szól: — Ó, te kis buta, te kis buta.., ft Theo Lingen, a népszerű vígjátékszínész a lipcsei pályaudvaron észreveszi, hogy valaki hosszan, figyelmesen méregeti. Az ismeretlen végül megszólal: — Bocsánat. Az úr nem Theo Lingen fivére? — Nem. Én magam vagyok Theo Lingen. — Vagy úgy, akkor azért hasonlít rá! — Tehát kedves elvtársak — nyitotta meg a nagygyűlést az áruház igazgatója —, elérkezett a nemzetközi turistaév. Nem győzzük szemmel tartani a városunkba érkező külföldieket, annyian vannak. De kérdem én: mit teszünk mi? Mit teszünk mi annak érdekében, hogy minden zökkenőmentesen menjen? Semmit, elvtársak! Mégcsak kellő felvilágosítással sem szolgálhatunk vendégeinknek. És miért? Mert nem tudjuk az idegen nyelveket! — Én tudok latinul! — kiáltott közbe a rövidáru osztály vezetője. — A latin holt nyelv. Semmire se megyünk vele. — Filipcsák tud angolul! — hallatszott a sarokból■— Kedves Filipcsák, jöjjön közelebb! Bátran! Ne szégyellősködjön! A háztartási cikkek öreg eladója félénken közeledett az elnöki asztalhoz. — Parancsoljon... Parancsoljon — biztatta az igazgató és lelkendezve szorított vele kezet. — Maga tényleg tud angolul? — Pardon me, igazgató elvtárs... Ez azt jelenti: bocsánat. — Nagyszerű! Harci feladatot kap Filipcsák! összeállít egy rövidke, a kereskedelemmel összefüggő szakszerű kifejezésekkel tűzdelt, de könnyen érthető szótá- rocskát, amit lefordít angolra. Világos? Mi ezt sokszoSzívügyek Két fiatal színésznő közös férfiismerősről beszélget. — Képzeld, teljesen belém- bolondult — mondja egyikük. — Fogadkozott, hogy az egész szívét nekem adja. — A szívsebészet valóban csadákra képes manapság! — vágja rá a másik, — Éppen tegnap közölte ugyanis, hogy kettétörtért' a szívét. Nehéz mesterség Két tolvaj egyszerre szabadul a börtönből. — Mit szólnál hozzá, ha szereznék egy taxit? — kérdi az egyik. — És aztán hogy adunk túl rajta? — aggodalmaskodik a másik. rosíttatjuk és szétosztjuk) osztályunkon... Az öreg Filipcsák munkához látott- Egy hét alatt elkészítette a szótárt. Az igazgató kívánságára olyan kifejezéseket keresett, amit az eladó és vásárló egyaránt értett. Íme: „Nem tudom”. „Nincs”. „Volt. de kifogyott”. „Nem vagyok jós”. „Adjon le néhány kilót, akkor hordhatja”. „Nem látja, hogy ebédidő van?” „A kirakatból árut nem veszünk be”. „Előre megnézhette volna, hogy mit vesz”. „Nekem sincs száz kezem”. „Nem szakadhatok száz felé”. „A kolbász nem ibolya, hogy szagolgassuk”. „Ne a kabátot szidja, ha egyszer görbe a háta”. „Panaszt az igazgatóságnál csak minden hó első hétfőjén tehetAz igazgató roppant elégedett volt. Figyelmesen áttanulmányozta a szöveget, majd így szólt: — Remek! De még lenne egy kiegészítésem, amit feltétlenül fordítson angolra: „Leltár miatt zárva. Legközelebbi áruház a másik városban”. Így már nyugodtan jöhetnek a külföldiek. Fordította: Krecsmáry né Baraté Rozália Színválasztás Egy férfi megkérdezi szabóját: — Varrna nekem egy tejeskávé színű öltönyt? — Semmi akadálya. Cukorral vagy cukor nélkül? — kérdezi udvariasan a szabó. Ráérő kapus (Sprach Illustrierte karikatúrája) Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 513 csípés Nyereségrészesedés Ne tessék azon nevetni, hogy ennyire őszintén beszélek. Mi néha bizony ösz- szekoccanunk az asszonnyal. Ö elmondja a magáét, én is megdicsérem amúgy a visz- szájáról. De ezen semmi ne- ventivaló nincsen. Tegnap reggel azon kaptunk össze, hogy az udvarban van két terebélyes fa: az egyik barack, a másik eper. Az asszony ragaszkodott a barackfához, mert kitelik belőle az egész évi barack befőtt. Én kötöttem a kutyát a karóhoz, hogy maradjon az eperfa, mert arról az egész évi pálinkát ki szoktuk főzni. Szóval ne tessék ezen nevetni, mert ez nálunk nem szokatlan és egyedülálló dolog. Előfordul az máskor is. Szó szót követett. Alaposan összevesztünk, aztán én rácsaptam az ajtót az asszonyra és elmentem a munkahelyre. Kétszeresen fontos volt a megjelenés. Egyik a rend, a másik az, h£gy tegnap fizették ki a nyereségrészesedést. Ezen se tessék mosolyogni, mert a mi vállalatunk évről-évre jól dolgozik és ennek az a természetes következménye, hogy mindenki nagyon csinos summát visz haza nyereségrészesedés, vagy tizenharmadik havi fizetés címén. Délután fej ront után hazafordultam. Azzal a szándékkal, hogy kibékítem az asszonyt, amire meg is volt a megfelelő lehetőség. Már a műhelyben elkészítettem mindent. Otthon lábujjhegyen mentem végig az udvaron. A nyitott ablakon keresztül a konyhaasztal lapjára dobtam egy kék borítékot, amelyre szép karikás betűkkel felírtam: anyju- komnak. Ne tessék azon se nevetni, hogy egy negyedórán át motoszkáltam az udvaron. Csak azután nyitottam meg a konyhaajtót. Biztos voltam abban, hogy asszonykám egyszerűen a nyakamba esik, mint egy féltégla. Hát nem úgy történt. Most már aztán lehet egy kicsit mosolyogni, majd utána tessék hangosan nevetni. Nem történt semmi egyéb, csak nyújtogattam a nyakamat, s kerestem a borítékot. Miután nem láttam, nagyon kedvesen megcsíptem az asz- szony nyakát. — Hát a koperta? — Belevágtam a tűzbe! Velem ne levelezz! És most tessék hangosan nevetni! A borítékban benne volt az egész nyereségrészesedés. Két Ady Endre meg három lila hasú. Ezerháromszáz forint. Rossi Családi vita Egy házaspár nagyon lassan halad kocsijával a zsúfolt körúton, s az asszony türelmetlen: — Nem tudnál gyorsabban menni Lajos? — kérdi. Mire a férj; — Dehogynem! Csak nem hagyhatom el a kocsit. Két gyalogos beszél Végeláthatatlan kocsisor halad a város főutcáján. Két gyalogos áll a járda szélén: — Komám, te hogy kerültél át erre az oldalra? — Sehogy. Én, itt születtem. M. Genytii: Mell i késén Autóbörze Ha rossz az első felvonás, az még nem jelenti azt, hogy a második és a harmadik jobb lesz. ☆ Minél távolabb ülsz a színpadtól, annál kevésbé látod a lélektelen játékot. "— ☆ Darabja két évig hevert az igazgató fiókjában. A színpadon is megért majdnem annyi időt! ft Sokkal jobb egy palástolt gonoszság, mint egy magamutogató jótét lélek. ☆ A gazdi éjjel-nappal őrizte ritka fajkutyáját. Molnár Sándor fordítása
