Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

Az expander Gyerekkoromban sokat ál­modoztam arról, hogy olyan erős leszek, mint az oroszlán, úgy úszom a vízben és víz alatt, mint a félelmetes cápa, és úgy futok majd a szára­zon,, mint a gímszarvas. A közbejött évek azonban meg­akadályoztak tervem végre­hajtásában, annyi más ten­nivalóm akadt, hogy egysze­rűen nem maradt egy szabad percem sem, hogy oroszlán­ná, vagy cápává váljak. A közelmúltban azonban — lévén egy kis időm — úgy határoztam: nem halasztha­tom egyetlen perccel sem to­vább, hogy széles legyen a vállam, mint a delta, cipó le­gyen a karomon, mintha bi­cepsz lenne, s domború mellkasom néhány mély lé­legzetével láncot pattantsak szét, mit átfűztek felső tes­temen. Vettem hát egy ex­pandert! Ez nem más, mint négy, egymás melletti sűrűn spirálozott rugószál, amit ha az ember különböző testhely­zetekben mind szélesebbre húz szét két fülénél fogva, s teszi ezt minél tovább és minél gyakrabban, annál ha­marabb lesz oroszlán és Cá­pa: az erős emberek erőse! Kézbevettem hát az ex­pandert, behunytam a sze­mem, hogy lelki tekintetem­mel még egyszer mértéket vegyek majdani n agamról a célról: ilyenné kell válnom! Fáradt, keshedt kis testecs- kém, amit a nők eleddig csak anyai ösztönök rugóitól ve­zéreltetve voltak hajlandók néha csucsujgatni, olyan lesz hogy strandon úgy járnak majd utána a csajok, a lá­nyok és az érett asszonyok, mint a darazsak egy kétlá- bon járó, keménykötésű és szép mézesbödön után. Megragadtam hát az ex­pandert, aztán egyik fülét a bal lábam alá helyezve, fél karral a négy rugós szer­kentyűt felrántsam, majd, hogy erősödjön a bal karom és a vele szemben lévő jobboldali izom maradékom a lapockámon. Egy rántás és teljes erővel orrabuktam. Felálltam és most már óva­tosan, lassan próbáltam húz­ni az expandert. Nem jött! Kicsit erősebben húztam: a rugók meg se mozdultak. Üjból és erőm végső megfe­szítésével nagyot rántottam a rugókon, aztán helyretet- terr,' az asztalt, vissza rá a rádiót, helyére toltam a re- kamét és letörültem a vért az arcomról Eddig balkéz­zel próbáltam. Ez lehetett a baj. A jobbkéz ügyesebb. Megragadtam hát most jobb kézzel, g valóban mintha megmozdult volna a négy csillogó rugó. Már látni vél­tem, hogy így féloldalas le­szek, hogy a bal oldalam így olyan lesz mint Tarzan, míg a j obbom oly ki nézésű marad, mint egy tüdőbajban haldok­ló malájé. Ám míg ezen gon­dolkodtam a négy rugó visz- szament a helyére. Velem együtt! Ekkor két kézzel ragad­tam meg az átkozottat! És húztam és az expander nyúl­ni kezdett és én vörösödni. A szemem előtt megjelent a Naprendszer, aztán az egész Tejút-rendszer, a világegye­tem minden vörös színben jelent meg. Hailk és büszke hörgés, a fenevadat puszta kézzel lebíró hím hörgő hangja buggyant ki torko- kom. És ájulásom előtt még láttam a tükörben, hogy az expander mintegy másfél, usque kettő millimétert nyúlt. De az is lehet, hogy haldokló tekintetem: káprá- zott csak. Mikor magamhoz tértem ájulásomból, újból megszem­léltem az expandert az ő négy lélektelenül vigyorgó sűrűn szőtt rugójával. Nem birok az átkozottal? Zse­niális ötlet! Horgot verek a falba, bele az expandert, t úgy húzom szét! Amikor ki­dőlt a fal, de az expander egy millimétert 6em nyúlt» úgy éreztem, hogy fel kell adnom végül is a harcot. Alulmaradtam! ők négyen, én egyedül: egyenlőtlen a küzdelem. És ekkor világo­sodott meg agyamban az ezüstös expander egyetlen szálának a fénye: lekapcsol­tam a hármat, maradt ez egy. — Mit csinálsz? — kér­dezte a feleségem, amikor látta, hogy vörösödve és erőlködve ugyan, de majd­nem egészen kihúzom' az egyetlen rugót. — Nem látod? — liheg­tem vissza büszkén. — Erő­sítem magam! Oda se fi­gyeltem oly alantas meg­jegyzésre, miszerint nagyon- is rámfér az ilyesmi. Az expander és én békét kö­töttünk. Kompromisszum os békét: ő nem ránt orra, én nem leszek oroszlán és cá­pa. , Gyurkó Géza Minden veget ér — A férje még mindig al- — Meggyógyult? vajáró? — Nem, már nem. — Leesett. A 7 UDOMÁNY CSODÁI A- Ez j régi kis ölebed? — Igen, kérlek, a hormonkúra után. (A Wochenpresse-ből) Ittas vezetés — Gyorsabban, gyorsabban! Migrén Amikor Louis Armstrong első ízben találkozott Ber­nard Shaw-val, a nagy író mentegetőzött, hogy nem fogadhatja úgy, ahogy sze­retné. — Bocsásson meg mondta Shaw de szőr» nyű migrénem van. — Mit tehetnék önért? Talán játsszak valamit? — Ne haragudjék, de ak­kor már inkább a migrén. Amerikai történet Egy Ismerősöm érkezett látogatóba Amerikából. —■ New Yorkban élek, — beszélte, egyszer súlyosan megbetegedtem és egy kór­házba vittek. Gyomorfekély, hashártyagyulladás. Az or­vos már lemondott rólam. Meg is mondta nagybácsi- kámnak: — Tessék elkészülni a legrosszabbra. — Pszt, ne olyan hango­san, — ijedt meg nagybá­csim és az ágyamra muta­tott: még meghallia. — Már nem hall semmit, — mondta az orvos, és tár­gyilagosan megkérdezte > — Őhajt a temetéséről tárgyal­ni? ►— Máris?! — riadt meg az öreg. — Véletlenül Itt van a „Panoráma” temetkezési egylet elnöke. Ha önnek mindegy, akkor csinálják a temetést a Panorámával. Tő­lük ugyanis öt százalék ju­talékot kapok­Az orvos meglátta a te­metkezési ügynököt a folyo­són, aki a haldoklókat írta össze és behívta a szobába. Az megkérdezte: — Második osztályút akar 400, vagy harmadikat 300 dollárért? — Négyszázast kérek, ™ válaszolta gondolkodás nél­kül a nagybátyám, •— Dalárdával? r- Igen. ~ Lehet kard a2 éneke­sek oldalán? *— Lehet. — Hat gyertya, vagy ti­zenkettő? — Ha lehet, huszonnégy. Az ügynök szeme felcsil­lant. — Akkor talán válasszunk elsőosztályú temetést 600 dollárért. — Lehet Szerettem volna megcsó­kolni az öreget aki még délszaki növényeket és 500 szavas beszédet is rendelt — Milyen legyen a be­széd? — kérdezte az ügy­nök. A legmeghatóbb, könnyfakasztó gyászbeszéd: 80 dollár. Gyászbeszéd: 50 dollár. Beszéd: 30 dollár. —- A 150 dollárost kérem­Az ügynök azután oda­jött az ágyhoz — és nyil­ván a koporsó miatt — meg­mért engem, lehajolt, és ekkor jól belerúghattam. Nekiesett az orvosnak, aki csodálkozva nézett rám. — Maga nem haldoklik? Ez nem egyezik a diagnózi­sommal. Megnézte a láztáblát és rámkiáltott: —* Megsértette a kórház szabályait! Magának már órák óta agonizálnia kelle­ne. Most felborította a Pa- I noráma temetkezési egylet­tel kötött megállapodást is. Dühös lettem: *•— Nézze, én végighallgat­tam a temetkezési tárgya­lást és hallottam a maga Őt százalékáról is. Ami ebben a kórházban folyik, ahhoz Jó gyomor kell Ha mosta­náig kibírtam itt, akkor ne- - kém jó gyomrom van. Vi­szont akkor miért haljak meg? Tehát semmi értelme, hogy Itt feküdjem. Felöltöztem és elmentem. Palásti László Jó tanács — Mit csinálsz? — kérdi egyik utas a másikat. •— Viszek haza emlékbe egy kis tengervizet. *— Csak félig töltsd meg a palackot! — Miért? s— Hogy ki ne lökje a dugót a dagály. Barátnők egymásközt i— Lujzlról igazán semmi rosszat nem mondhatok... — Akkor beszéljünk va­laki másrőll A bíróságon Mit tud felhozni ment­ségére? — Hát elsősorban azt, hogy milliókat bíztak rám és én csak néhány ezret sik­kasztottam. Beszélő Inlya — Nem volna kedve eset­leg énekelni? (Szputnyik) — Ha megengeded, be­mutatom az édesanyámat. (Szputnyik) AZ OPTIMISTA Születésemtől fogva optimista vagyok — jelentette Id Renzo Palmer. — Erre bizonyíték az is, hogy a múlt héten elkísértem a feleségemet cipőt vásárolni és le Km állítottam a gép Kocsim motorját) v..— Letelt a két hét, vége a szabadságodnak, szíveskedj felkelni! (A Wochenpresse-ből)

Next

/
Oldalképek
Tartalom