Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

TT Tovább a megkezdett úton ELSŐKÉNT AZ ORSZÁGBAN tok, nem akarják elhinni, hogy ma­gyar vagyok. Különösen ezért örü­lök a sikernek, mert ezzel a ma­gyar amatőrök, s ezenbelül a szol­noki amatőr rádiósok felkészültsé­gének, hozzáértésének elismerését segítettem elő. Amennyire jellemző Kiss And­rásra a szenvedélyesség, a határtá- lan akaraterő, annyira a szerény­ség is. Kollektív munka, segítség eredményének tudja be a készü­lék megszületését. Bár ma még Ma­gyarországon csak egyedül képes erre, de az MHSZ országos köz­pontja máris azzal a tervvel fog­lalkozik, hogy országos mozgalom­má fejleszti a szolnokiak kezdemé­nyezését. Január vége, az első kép­vétel óta szinte naponként fogad­ják az érdeklődőket az MHSZ me­gyei központjában. És Kiss András munkatársaival együtt megadja a segítséget, a kellő tájékoztatást. Megszületett tehát az első olyan magyar készülék, amelyen a világ bármely részére másodpercek alatt továbbítható állókép. Míg a tv-köz- vetítéshez műbolygó, közvetítőlánc szükséges, a rövidhullámú közvetí­tés előtt nem jelent akadályt a hegy, a Föld görbülete. Az új mód­szer gyakorlati hasznosítása még a jövő tennivalói közé tartozik. Egy hasznosságát azonban már most megfogalmazhatjuk: nemre, korra, politikai állásfoglalásra való tekin­tet nélkül emberek beszélgethet­nek, úgy, hogy közben személyesen is megismerhetik egymást, bemu­tathatják hol élnek, a családot, az otthont, közelebb kerülhetnek egy­máshoz, erősíthetik az ember és ember közötti kapcsolatot. A megye városaiban már megszo­kott látványnak számítanak az ut­cákon közlekedő „T”-betűs MHSZ- gépkocsik. Vezetőik általában ti­zenévesek, akik képzett szakoktatók irányításával ismerkednek az autó­vezetéssel, a közlekedéssel. Az MHSZ Szolnok megyei gép­járművezető-képző iskola évek óta eredményes munkát végez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az 1971-es kiképzési évben orszá­gos szinten II. helyezést értek el. Nemcsak a hallgatók, az oktatók is tanulnak Az iskola oktatói jól felkészült szakemberek, akik a gépkocsi, a ve­zetés minden csínját-bínját isme­rik. Emellett legutóbb ötvenketten vettek részt a szakoktatói tanfolya­mon, és többek köpött neveléselmé­letből, didaktikából, pszichológiá­ból és az oktatás módszertanából is vizsgáztak. A kiemelt tantárgyakat pedig — közlekedésismeret, hibael­hárítás, szerkezettan, karbantartás, üzemeltetés-ismeret — mesterokta­tók tanítják. Az oktatók természetesen nem­csak szakmai felkészítést, hanem egyben politikai nevelő munkát is végeznek. Elmondják, hogy ebben sokat segíthetnének a KlSZ-szerve- zetek, a KISZ-bizottságok is, hiszen az iskola sorköteles hallgatóinak 80 százaléka KISZ-tag. A KlSZ-titká­rok elbeszélgethetnének a fiatalok­kal, segíthetnének a munkahelyi problémáik megoldásában. Egyesek ugyanis munkaidő után 50—60 ki­lométerről járnak be az iskolába, szinte mindennap. Előtérbe került az audiovizuális oktatás Az iskolában egy hivatásos gép­kocsivezető kiképzése 4150 forint­ba kerül, ebből a sorkötelesek mind­össze 1000 forintot fizetnek. A kor­szerű audiovizuális oktatás beveze­tése szintén nem olcsó dolog. Egy komplett felszerelés több mint 10 ezer forintba kerül. Jelenleg Szol­nokon, Jászberényben, Törökszent- miklóson és Karcagon van ilyen be­rendezés, de rövidesen még hármat vásárol az MHSZ. Tavaly 45 ezer forintot költöttek erre a célra, az idén pedig mintegy 80 ezer forin­tot. Az audiovizuális oktatás lénye­ge az, hogy a hallgatók magnóról hallják a közlekedésismereti elő­adást, s közben a vetítővásznon lát­ják is az elhangzottakkal kapcsola­tos gyakorlati példákat. A cél egyértelmű: A fiatalok mi­nél magasabb képzettséggel kerül­jenek ki az iskolából. Ez honvédel­mi és népgazdasági érdek is, hiszen a katonaságtól leszerelőknek körül­belül 60 százaléka gépkocsivezető­ként helyezkedik el. Eredményesebb a felkészülés az audiovizuális oktatás segítségével ALL OK — minden rendben — olvasta le az angol rövidítést janu­ár végén a monitorról Kiss András, az MHSZ szolnoki rádiós klubjá­nak vezetője. A képjel Bolognából érkezett egy professzortól, aki mint­egy igazolta a kapcsolat tökéletes­ségét. — Az olasz professzor volt, aki­nek képjeleit először sikerült rögzí­tenem, illetve vennem — mondja a rövidhullámú képvételben Magyar- országop első sikert elért szolno­ki amatőr rádiós. — Hajnalokba nyúló éjszakák, sok-sok kísérletezés gyümölcse ez. A véletlen játéka, hogy ez az alig egy- kétéves múltra visszatekintő találmány európai úttörője első­ként jelentkezett a' hasonló jelzővel illethető magyar társa készülékének monitorján? Nem egészen. Az MHSZ szolnoki rádiósklub kollektív állo­másának tagjai több ezer amatőrrel tartják a kapcsolatot. Név szerint is­merősek Afrikában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Európában és a rádiósok nyilvántartása szerinti hatodik világrészben, Óceániában is. Számtalan nemzetközi siker fémjelzi e kapcsolatokat, hozzáér­tésüket és nem utolsósorban szen­vedélyüket. Az MHSZ-nél kiváló lehetőség adódik minderre. Ki is használják. Állandóan keresik az újat, a tökéletesebbet. S ki járhat­na más ebben élen, mint az állomás vezetője, Kiss András, aki immár csaknem két évtizede sugározza a kollektív és a kis „maszek” készü­lékén a jeleket a világba. Besötétített szobájában a mini monitor fénylő kockáján képsorok vonulnak végig, amikor bemutatja készülékét. Egy holland „kolléga” lováról készült fénykép bemutatá­sával kedveskedik az új partnernek. Kuwaitból Mohamed és családja mosolyog ránk. Előbb egy turbános fej, a családfő, majd kissé molett- nek tűnő neje, és aztán az annál csinosabb leánya. Mások házukkal, otthonuk bemutatásával, vagy ép­pen állomásuk jelével köszöntik sok-sok ezer kilométer távolságból a rövidhullámú képtovábbító ké­szülékkel rendelkező és egyelőre nem népes család új tagját. Mert amatőr rádiós sok van, de akik ké­pet is tudnak venni és továbbítani, még kevés. — Hogyan sikerült ez a bravúr — kérdezzük a „feltalálót”, aki töb­bek között a Magyar Népköztársa­ság kiváló sportolója, több világ- verseny győztese. A bolognai professzor nyugtázza a kapcsolatot. ALL OK — minden rendben nőm elsőnek, de a fentiek nélkül, a társak és nem utolsósorban a csa­lád segítsége nélkül talán még most is csak a kísérletezésnél tartanék. — A technikai leírásra nem vál­lalkozhatunk, úgy tudjuk, ezt majd megteszi a Rádiótechnika című folyóirat áprilisi számában, de rö­viden bemutathatná a készüléket. — Mindenek előtt kell egy adó­vevő készülék. Ez megvolt. Hogy a képet láthassam, szükség volt egy monitorra. Egy oszcilloszkópot, mé­rőműszert alakítottam át, majd egy közönséges magnetofont csatlakoz­tattam és így a látott képet rögzí­teni, sőt a magnószalagról továbbí­tani is tudom. Minden felhasznált alkatrész hazánkban kapható, s ami lényeges, nem drága. A valóban rövid bemutatással leírt bonyolult szerkezet elkészíté­— Régi egyesület a miénk, amit évek óta a vízügyi igazgatóság pat­ronál. Világraszóló eredményekkel nem dicsekedhetünk. Jelenleg negy­venkét sportolónk közül huszonket­tő ért el minősítést. A sportpisztoly számban egy arany jelvényes ifjú­— Patronálónk, a MÁV járműja­vító üzem vállalta, hogy 1974-re új­jáépíti, felújítja versenyzőink biro­dalmát. Addig kitartupk így. Eszté­tikailag nem túl bizalomgerjesztő, de biztonságos és aki fegyverrel bá­nik, annak ez a legfontosabb. Kiss András a „találmánya” előtt — A szülői házban tanultam, hogy mindig törekedni kell a jobb­ra. Apámtól örököltem az álhata- tosságot, a szenvedélyességet. Ez volt az alap. A beteljesedést az MHSZ-nek köszönhetem. A szövet­ségen belül tanultam meg a rádió­zást, képezhettem magam, tanul­hattam és taníthattam. Igaz, nekem sikerült ezt a készüléket megcsinál­Egy holland amatőr rádiós ked­venc lovát mutatja be se természetesen nem volt ilyen egyszerű. Irodalmát, technikai le­írását már 1970-ben elkezdte kutat­ni. Ebben nagy segítséget jelentett kiterjedt kapcsolata, az állandó le­letezés. Nem egyedüli volt, aki ha­zánkban ezzel próbálkozott, viszont egyedüli, akinek kísérletezéseit si­ker koronázta. — Amikor külföldiekkel, ola­szokkal, hollandokkal vagy Egye­sült Államok-beliekkel képet vál­A tömegsportot minőségivé fej­leszteni, ez volt a célja a Magyar Sportlövő Szövetség­nek, mikor tavaly A, B, C típusú kategóriákba sorolta a lövész­klubokat. A következő szemponto­kat vették figyelembe: Hány első­osztályú felnőtt és arany jelvényes ifjúsági versenyzője van a klubnak és milyen fegyverekkel rendelkezik. Az eredmény: mindössze nyolc A típusú lövészklubot találtak az or­szágban. Megyénkben egyetlen egyet sem. B típusúból, amelyben II—III—IV. osztályú felnőtt, vala­mint arany, ezüst és bronz jelvé­nyes ifjúsági versenyző sportol, több is van. Közülük azonban jónéhány nagyon szerény anyagi és technikai feltételekkel rendelkezik. Az MHSZ országos központja az ötéves fejlesztési tervében előírja, hogy megyénkben hat B típusú klu­bot, köztük a két szolnokit: az MHSZ vízügyi Zalka Máté és aZ MHSZ MÁV lövészklubot kizárólag minősített versenyzők klubjává kell fejleszteni. Továbblépni, magasabb színvona­lat elérni, milyen feltételeket kell ehhez biztosítani, és jelenleg hol tartanak — kérdeztük Dénes Pált, a Zalka Máté klub titkárát. Magasabb szintet elérni sági versenyzőnk van, Veres Gábor személyében. Hogy többet produkál­hasson a klub, elsősorban az után­pótlásról kell gondoskodni, amit csak a tagság bővítésével érhetünk el. — A tervek szerint 1975-re száz­húszra emelkedik tagjaink száma. Főleg fiatalokból szeretnénk össze­állítani a gárdát. A százhúsz ver­senyzőből kilencvennek (75 száza­léknak) minősítést kell szerezni. — Honnan várják az utánpótlást? — A Tallinn körzeti és a Rákóczi úti általános iskolák, valamint a Ti- sza-parti Gimnázium lövész szak­körét patronálja a klubunk. Első­sorban ezekből a szakkörökből vár­juk a versenyzőket. A patronáló üzemek, sőt a város minden tehetsé­ges fiatalját szívesen látjuk és fel­vesszük a klubtagok sorába. — Egy klubot — főleg százhúsz tagút — ellátni felszereléssel, a ver­senyzők mellé edzőt adni, megfelelő lőteret biztosítani... óriási anyagi befektetést igényelhet. — Kétségtelen így van. Tudjuk, nem lesz könnyű megoldani. Jelen­leg 450 ezer forint értékű felszere­lésünk van, amit sok év alatt kap­tunk az MHSZ-től. A technikai fel­szereléseket: a lőszert, lőlapot és fegyver utánpótlást ezentúl is az MHSZ biztosítja majd. — Milyen összeget jelent ez éven­te? — Szerényen számolva 75—80 ezer forintot, és hol van még akkor a versenyek költsége, az edző tisz­teletdíja. Pedig, ha kibővül a klub, legalább egy főedzőre és három se­gédedzőre lesz szükségünk. — A patronáló üzem nem vállal részt az anyagi terhekből? Meg­osztva könnyebb lenne. — Kapunk pár ezer forintot, de hogy a jövőben hogy lesz, még nem dőlt el... — A MÁV lövészklubban bizta- tóbbak-e az esélyek? Bársony Lászlóé, a klub titkáráé a szó: — Ami az anyagiakat illeti, most nem panaszkodhatunk. Nagyszerű ígéretet kaptunk a Vasutas Szak- szervezettől. Hetek óta tartanak a tárgyalások a MÁV Vezérigazgató­ság, a szakszervezet és az MHSZ kö­zött Mi felmértük az igényeket, megbeszéltük, mire van leginkább szükségünk és továbbítottuk a ké­résünket. Az eredmény: 50 ezer fo­rint anyagi hozzájárulást ígért a szakszervezet. — Mire költik? — Jelenleg hetven versenyzőnk van, de 1975-re száz lesz. Edzőnk pedig egyetlen egy sincs, pedig leg­alább három elkelne. Pontosabban egy edzőnk van, a múlt év kiemel­kedő versenyzője, Pintér Lajos, aki társadalmi munkában vállalta az edzői, intézői munkát. Az 50 ezer fo­rint egy részét edzői tiszteletdíjnak szántuk. Mert ha valaki megérdem­li, hát az k lövészsportolók edzője. — Eléggé viharvert már a lőterük, az öltözőjük is. Belátható időn belül van-e remény tatarozására, vagy új­jáépítésére? tYGLMOK MEGYE! • 'f'PLAr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom