Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
Közös összefogással: Az iskolai honvédelmi oktatásról Bázis épül Tiszafáid váron Példaképnek is állíthatjuk őket az egész megyében, de még az országban is. Nincs még egy hely rajtuk kívül, ahol csupán társadalmi erőből több mint egymilliós értékű MHSZ-székházat és -lőteret építettek volna az MHSZ helyi klubjai munkájának segítésére. Ti- szaföldváron pedig ez történt. Három évvel ezelőtt kezdődött: Sebestyén Ferenc, a nagyközségi tanács elnöke, Busi Gyula, a községi pártbizottság titkára, Bódi Imre a Lenin, Nagy Miklós a Szabad Nép Termelőszövetkezet elnöke, Kiss Ernő, az MHSZ szolnoki járási titkára megbeszélést tartottak. A téma: Ti- szaföldvár is szerepel azon tizenhárom település között, ahol a hon- édelmi nevelés segítése érdekében uieg kell oldani az MHSZ elhelye- ését. A megbeszélés és az azt követő társadalmi akció nem várt határozattal fejeződött be: „Közös erőből, csupán a nagyközség lakóinak támogatásával kell hogy felépüljön az MHSZ-bázis és -lőtér.” A terveket Vass József, a Lenin termelőszövetkezet építésztechnikusa készítette el a társadalmi munkában. (Legalább tizenötezer forintot kellett volna érte fizetni, ha „hivatalosan” csináltatják.) Aztán következtek a társadalmi munkák időszakai: egyik honvédségi alakulat 56 ezer forint értékű földmunkát végzett. A gimnazisták, a szövetkezetek KISZ-istái kommunista vasárnapot tartottak és ott dolgoztak az MHSZ-bázis építésénél — 320 órát. A két termelőszövetkezet egyenként mintegy 25—25 ezer forint értékű gépi munkát végzett amellett, hogy felajánlották: 200— 200 ezer forinttal segítik az építkezést. A nagyközségi tanács ennek alapján 800 ezer forint bankkölcsönt vett fel — mert az építkezéshez szükséges többi pénzt ők vállalták, hogy adják. A két ktsz — a vegyesipari és az építő — szocialista brigádjai összesen mintegy 50 ezer forint értékű munka elvégzését, a TITÁSZ a világítás tervezését, szerelését vállalta. A kivitelezéssel a cibakházi vegyesipari ktsz-t bízták meg, és az építkezés megkezdődött. A tervek szerint a ktsz májusra befejezi a munkát, így május 7-én megtarthatják az avatást. (Természetesen csak akkor, ha a ktsz valóban állja a szavát és befejezi határidőre a munkát, és ezenkívül nem próbálja újabb és újabb költségekkel emelni az építkezés összegét, mert az eredetileg egy millióra tervezett költségvetést máris felemelte 117 ezer forinttal. Gondoljuk, az illetékesek megnézik: jogos-e mindenütt a drágább megoldásokat alkalmazni, például betont használni a lőpa- dok kiképzésénél, holott arra a tégla is megfelel és így tovább.) Az épület kétszintes, helyet kapnak abban a tartalékos, a lövész klubok, a rádiós szakosztály (abból is klubot szeretnének szervezni), és majdan a modellező klub is. Az épület földszintjén van — ahhoz szorosan kapcsolódik — a 20 lőállá- sos csarnok a lőtérrel együtt. Minden lehetőségük meglesz arra, hogy egy minőségi — B-típusú — lövész klubot létrehozzanak amellett, hogy az iskolások honvédelmi neveléséhez elengedhetetlenül szükséges lő- gyakorlatokat is ott végezhetik el. Tiszaföldváron jelenleg négy MHSZ-klub, egy szakosztály van, mintegy kétszáz taggal. Sebestyén Ferenc mondta: „Sokat vitatkoztunk, csináljuk, ne csináljuk? Aztán döntöttünk: magunknak építjük, a mi gyerekeinknek.” Busi Gyula: „Az ifjúság hazafias, honvédelmi neveléséhez meg kell teremteni a feltételeket. Korábban is jól dolgozott nálunk az MHSZ, megérdemlik, hogy megfelelő bázist teremtsünk számukra.” Nagy Miklós: ,,A mi termelőszövetkezetünkben hatvan MHSZ-tag dolgozik becsülettel, és vannak dolgozóink, akik vezetőségi tagjai a helyi szervezetnek. Amikor hozzájárulunk a bázis építéséhez, saját dolgozóinkat is segítjük. Az ígért pénzt ebben az évben, márciusban és augusztusban befizetjük a nagyközségi tanács számlájára.” A tiszaföldváriak példát mutattak: hogyan lehet és hogyan kell az ifjúság hazafias, honvédelmi nevelését segíteni, támogatni. Mindössze négy éve annak, hogy az általános iskolák VH—VIII. osztályaiban és valamennyi középiskolában bevezették a honvédelmi oktatást. Az új ismeretek oktatási módszerei még nem egységesek. A szolnoki gépipari technikumban a testnevelési órákat bővítették ki a honvédelmi ismeretek oktatásával. Hogy jó ez a párosítás, négy év tapasztalatai és eredményei bizonyítják. — Négy év óta tehát kizárólag a testnevelési órák keretében foglalkoznak a honvédelmi ismeretekkel? — Nem egészen — kapcsolódott a beszélgetésbe Nyári Endre testnevelő tanár, honvédelmi felelős. — Az elvont elméleti témákról az osztályfőnöki órán hallanak a diákok. A tornaórák elméleti anyaga már szorosan kapcsolódik a gyakorlati kiképzéshez. Mert amit itt kapnak a gyerekek, az már alapfokú kiképzésnek felel meg. A testnevelési ban ez kevés. És sajnos az utolsó két évfolyam tematikája is elég szegényes. — Milyen vizsgafeladatokat kapnak a diákok? — Évfolyamonként változik. Az elsősök például a lövészet, a tájékozódás, a terepgyakorlatok alapvető tudnivalóiról adnak számot. A másodéveseknek már polgári védelmi kérdésekre is válaszolniuk kell. A III—IV. éveseknek kell a legbonyolultabb feladatokat megoldaniuk. A diákok mégsem érik be ennyivel. Magánszorgalomból, hobbyból még többet vállalnak: száznégy tanulónk tagja például a rádió-távírász szakkörnek. Közülük kilencvenkilencen KPM-vizsgát tettek és szakmunkás-bizonyítványt kaptak, ök már 50 jel/perccel adnak és vesznek. Az MHSZ modellező klub versenyzőinek többsége is órák keretében látogatásokat szervezünk repülőtérre, laktanyákba; tanulóink sokszor találkoznak katonákkal. — A diákok szívesen foglalkoznak a honvédelmi témákkal? — A válasz egyértelműen igen. El kell azonban ismerni, hogy sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, mint bármelyik középiskola. Egyrészt, az ötszázötven tanulónk többsége fiú, mindössze tizennyolc lány jár a technikumba. Másrészt iskolánk profilja is nagy segítséget jelent. Műszaki érdeklődésű gyerekek tanulnak itt, akiket a fegyverek, s egyáltalán mindenféle technikai újdonság foglalkoztat. Sokat mondogatják, hogy kikapcsolódást, felfrissülést jelent nekik más órák között vagy után a honvédelmi oktatás. — Mennyi a kötelező óraszám? — Évente húsz. Eddigi tapasztalatok szerint a III—IV. osztályoktechnikumunk diákja, vannak vitorlázóink és szép számmal akadnak, akik a gépjármű-vezetői vizsgát is leteszik. Iskolánk valamennyi tanulója, mire leérettségizik, széles körű honvédelmi alapismeretekkel rendelkezik. A bevonulás után, mint újoncokkal, már nem az abc-nél kezdik a katonai kiképzést. — Voltak és esetleg vannak diákjaik, akik az iskolai oktatáson keresztül megkedvelték és élethivatásuknak választották a katonai pályát? — Örülök, hogy megkérdezte — válaszol Halász Miklós igazgató. A megyében tavaly a mi iskolánkból jelentkeztek legtöbben hivatásos tiszti iskolába. A tizenegy jelentkezőből tízet fel is vettek. Ezenkívül még öt diákunk mezőgazdasági repülőgépvezető, akik közül né- hányan hajózónak készülnek. Ismerkedés a tájolóval A fejlődéssel csak így lehet lépést tartani Nagy József diszpécser Czakó Viktor (a kép bal oldalán) klubtitkár Az MHS 1968-ban alakult át MHSZ-szé. A honvédelmi sportszövetség előtte is foglalkozott a honvédségtől leszereltek utóképzésével, de klubszerű keretek között az MHSZ kezdeményezésére kezdődött meg az oktatás. Jászberényben a hűtőgépgyári tartalékos klub négy évvel ezelőtt alakult, akkor tizenöt tagja volt. Ez a szám azóta megduplázódott. Mit csinálnak itt az emberek, hogyan működik egy ilyen klub? A kérdésre Czakó Viktor oktatási előadótól, a tartalékos klub titkárától kaptunk szakszerű választ: — Célunk az, hogy ismertessük a néphadsereg honvédelmi politikáját, tudatosítsuk és elősegítsük a haza védelmére való felkészülést. A klub szervezetbe tömöríti a fegyveres erők tartalékosait, biztosítja számukra a katonai-technikai ismeretek fejlesztését. Rendszeresen tájékoztatjuk a tagságot az új elvekről, a technikai változásokról. — Ki lehet a klubnak tagja? — Mindenki, aki katonai szolgálatot teljesített. Itt a gyárban nagyon sokan vannak ilyenek, azt szeretnénk, ha minél többen vennének részt a tartalékos utóképzésben. — Kitől kapnak segítséget? — Az MHSZ-től és a vállalattól is. Az MHSZ módszertani segítséget ad egy-egy időszak aktuális feladatainak teljesítéséhez, a vállalattól pedig anyagi támogatást kapunk. Nagy József diszpécser 1958 óta vesz részt a tartalékos utóképzésben, 1968 óta tagja a klubnak. — Hivatásos katona voltam, mégsem látom haszontalannak az utóképzést. Űj fegyverekkel, harcászati módszerekkel ismerkedünk meg, filmvetítéssel egybekötött előadásokat hallgattunk, tavasztól tereptani foglalkozásokon veszünk részt. Én nagyon hasznosnak tartom mindezt. Hasonló a véleménye Pásztori Dezsőnek, a 4-es hűtőgépgyáregység vezetőjének is: —i Napjainkban olyan rohamosan fejlődik a haditechnika, hogy lépést tartani csak így lehet vele. A klubban megfelelő szakirodalom áll a rendelkezésünkre, így módunk van az új, korszerű technika megismerésére. Gyakran találkozunk hivatásos tisztekkel is, akiktől a baráti beszélgetések során szintén sok újat, hasznosat tudunk meg . Bállá Gyula csoportvezető ugyancsak hivatásos katona volt. — Teljesen elszakadni sohasem tudok a hadseregtől. Nemcsak a klubfoglalkozásokon veszek részt, hanem vállaltam a fiatalok oktatását is. A sorköteleseknek politikai előadásokat tartok és lőkiképzést vezetek. — Nem jelent ez sok elfoglaltságot? — Nem. Ezek a foglalkozások ugyanis általában szabad szombaton vannak. Ha néha mégis ütközik a munkámmal, akkor a műszakot elcserélem a váltótársammal. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP - Alföldi Nyomda, Debrecen Pásztori Dezső gyáregységvezető Balta Gyula csoportvezető
