Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 91. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. április 19. Kokain — Ópium — Morfium — Heroin — Hasis Mákony-Mámor- Gyilkosság 0 Megrázó adatok A kábítószerek fogyasztóira vonatkozóan sincsenek áttekinthető statisztikai adatok. A szórványosan nyilvánosságra kerülő becslések azonban utalnak e szörnyű kór elterjedésére. Idézünk néhányat minden rendszer és célzatosság nélkül. A Tempo című olasz lapot már idéztük. Ebben a lapban olvastuk dr. Raspa szakvéleményét is: „A kábítószer tömeg jelenséggé vált”. „Mi a helyzet Franciaországban?” — tette fel a kérdést a Paris Match ez évi január 23-i számában. A válasz: „A rendőrség karto- tékain 3000 kábítószer-élvező neve szerepel, de a rendőrség maga beismeri, hogy tíz küzül csak egyre tud rábukkanni. (Az orvosok szerint száz közül mindössze egy drogevő kerül orvoshoz.) A kábítószereket legalább 50 000 fiatal próbálta ki. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az 1968-tól 1970 júniusig terjedő időszakban a kábítószerfogyasztók száma 10 százalékkal emelkedett és további növekedése várható volt, akkor megállapíthatjuk, hogy a ragály rohamosan terjed.” A Panorama című lap szerint „Afganisztán fővárosában közel kétmillió hippi él. Átlagos életkoruk 20 év. Többnyire amerikaiak, de szép számmal vannak németek, angolok, franciák, hollandok, s skandináv országok fiai és elvétve egy-egy olasz is... A kábítószeres fiatalok minden pénzüket hasisra költik. Borzalmas higiéniai körülmények között élnek, keveset és rosszul táplálkoznak, gyorsan megbetegszenek. A nem steril injekciós tűk használata révén májgyulladás tizedeli soraikat”. Mennyire nincsenek a kábítószerekkel élőkre megbízható adatok, arra utal az ENSZ egyik, 1965-ben kiadott sajtóközleménye is. Ezt írja: „Egyes kormányok, amelyek kezdetben azt hitték, hogy országukban a drogoknak nincsenek fogyasztói, utóbb rádöbbentek, hogy bizony vannak, s méghozzá igen nagy számmal. Az egyik ilyen országban megállapították, hogy másfél millióan rabjai a kábítószernek, egy másik ország, amelyik 9000 drogevőről számolt be, később 200 000-t jelentett”. London egyik peremvárosának 60 000 lakosa van, lakóinak 41 százaléka 21 éven aluli. A rendőrség rájött, hogy a fiatalok 1.4 száza- ‘ léka drogevő. Az orvosi vizsgálatokból azonban arra következtettek, hogy a kábítószert fogyasztó fiúk aránya eléri a 14.75 százalékot. A rendőrség szégyenkezve adott igazat az orvosoknak. Egy ilyen indirekt adat a következő is. A dél-amerikai kókalevéltermelés 38 000 tonna, ami 192 tonna kokain-készletnek felel meg. Gyógyászati célra 1.3 tonnát használnak fel. A Dél-afrikai Köztársaság egy alkalommal azt jelentette, hogy egyetlen kábítószer-élvező sincs területén. Ugyanakkor rendőrségük adataiból kiderült, hogy egy év alatt 21 430 személyt vett őrizetbe, vagy körözött hasis rejtegetéséért. A drogok legnagyobb mennyisége az USA-ba áramlik. A Healt Preserve Service magánszervezet szerint több mint 8 millió amerikai mértéktelenül kábítószerélvező. A már említett TASZSZ jelentés szerint csak a heroin élvezőinek száma 120 000 — 180 000 között van. A Harvard Egyetem becslése szerint a diákoknak legalább 30 százaléka marihuánát szív. Egy amerikai tanár nyilatkozatából: „Sok fiatal már a középiskolai tanulmányok megkezdésekor (14—15 éves korban) találkozik kábítószerekkel. Ez a csapás egyetlen vidéket, egyetlen társadalmi osztályt sem kerül el, kezdve az Alabama állambeli Tuskegee néger egyetemtől a Harvard, Berkeley egyetemeken keresztül egészen a Massachussets-i Katolikus Munkásegyetemig”. Idézzünk egy passzust ismét Boldizsár Iván már említett könyvéből. Ezt írja: „A Time” és a „Life” kiadott egy különszámot „The Drug Takers” címmel. E szerint minden 3500-ik amerikai szed heroint vagy hasonlót. Ez körülbelül 50 ezer ember. Nem kételkedem az adat helyességében, de akkor, úgy látszik, a kábítószer-élvezettel exhibicionizmus is együtt jár, mert négy hónap alatt ennek az ötvenezernek legalább egy százalékát láttam az utcán”. Különösen súlyossá vált a kábítószer-fogyasztás problémája az USA Dél-Viet- namban harcoló egységeinél. Járványos méretekről lehet beszélni. Egy nyilvánosságra hozott jelentés szerint a Vietnamban lévő egységek tagjainak 10—15 százaléka fogyaszt drogot. Más, kevésbé hivatalos, de egyesek szerint megbízható adatok azt mutatják, hogy a sorkatonák 25—30 százaléka él kábítószerrel. Ha a hivatalos 10— 15 százalékkal számolunk, ez azt jelenti, hogy 26 000— 39 000 a kábítószer-élvezők száma a katonák között, a 25—30 százalékos nem hivatalos becslést véve alapul pedig 65 000—78 000. Az egyes adatok után az általánosra áttérve, idézzük az ENSZ volt főtitkárának, Trygve Lie-nek 1949-ben tett nyilatkozatát: „A kábítószerek problémája nem egyetlen kontinens vagy egyetlen civilizáció problémája”. J. L. Brau 1969-ben Párizsban megjelent könyvének adata szerint a kábítószer-élvezők száma egymil- liárdra tehető — részletezve: 400 millióan ópiumot vagy származékait (morfium, heroin) használják, kó- kalevelet 300 millióan rágnak, 300 millió hasis- és marihuana-cigarettát szív, a fiatalok százezrei az LSD és más szintetikus kábítószerek rabjai. (Folytatjuk) összeállította: Szabó Endre Következik: Heroincsempészet Örök csokor Egy tokiói vegyi cég virágkonzerváló preparátumot bocsátott forgalomba. A virágra rápermetezett preparátum rendkívül vékony hártyát képez a virág felületén és ez a hártya megakadályozza a nedvességveszteséget, következésképpen a hervadást. A reklám- prospektus hangsúlyozza, hogy a készítmény nem mérgező és tűzálló. Arról azonban nem tesz említést, hogyan befolyásolja mindez a virág illatát. Hívatlan vendég Az egyik cherbourgi luxus étterem szakácsai kiválóan készítik a bdfszteket, de arra még nem volt példa, hogy egyenesen az élőállat jelentkezzék náluk. — Ugyancsak nagy volt a szakácsok meglepetése, amikor a konyha hátsó ajtaján át egy élő marha rontott közéjük. Az állat a közeli vágóhídról menekült oda. Tálak, lábasok és fazakak repültek szerteszét, mígnem egy rendőrnek szolgálati fegyverrel sikerült „elejtenie” a váratlan vendéget. Gyó»y katalógus i Az ország első „gyógyka- talógusát” jelentette meg a napokban az IBUSZ iroda. Az angol, német és francia nyelven kiadott katalógus részletes tájékoztatást nyújt Magyarország gyógyfürdőiről, a fővárosiakról, valamint Hévízről, Harkányról, Balatonfüredröl és Hajdúszoboszlóról. A gyógykataló- gust 50 ezer példányban adták ki, s a tervek szerint a következő kiadás az északeurópai országok nyelvein jelenik meg, ezekben az országokban ugyanis nagy az érdeklődés a magyar gyógyfürdők iránt. Módosítás az osztályzatban A művelődésügyi miniszter az általános iskolák igazgatóihoz és az első osztályok tanítóihoz intézett legutóbbi körlevelében felhívta a figyelmet arra, hogy az első osztályos tanulók 11.4 százaléka tanévet veszít. Ehhez a rendkívül súlyos helyzethez gyakran a környezetismeret, gyakorlati foglalkozás, énekzene és testnevelés osztályzatai is hozzájárulnak. Ezért az általános iskolák első osztályából történő továbbhaladást a rendtartástól eltérően a miniszter most utasításban módosította. Az első osztályos tanulókat a tanév folyamán és a tanév végén változatlanul a tantervi követelmények és a rendtartásban foglaltak szerint a megadott öt érdemjeggyel kell elbírálni. Ennek megfelelően, ha a tanuló tanítói segítséggel sem tudott eleget tenni a követelmé- nyeKnek; elégtelen érdemjegyet kap. A környezetismeret, a gyakorlati foglalkozás, az ének-zene és a testnevelés esetében is mindent el kell követni annak érdekében, hogy a tanulók megfelelő felkészítést kapjanak, azonban ezekből az elégtelen osztályzatot a második osztályba lépés szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Az említett tantárgyakból javító vizsgát sem kell tenni. Az első osztályokban nem kell tanulmányátlagot számítani. Az utasítást már ez év végén figyelembe veszik. Az évről-évre hatalmas mértékben növekvő személyszállító légiforgalom zavartalan lebonyolítására egyre újabb géptípusok jelennek meg világszerte. A fejlesztésben két fő tendencia figyelhető meg: munkálkodnak az igen gyors — szuperszonikus — gépek kialakításán, forgalomba állításán, és egyre nagyobb befogadóképességű, 1000 kmora körüli sebességgel közlekedő gépeket építenek. A Szovjetunió mindkét fejlesztési irányban érdekelt. TU-144 típusú szuperszonikus gépével — a jelek szerint — a világon elsőként valósítja meg a hangsebességnél kétszerié gyorsabb utasszállítást (a versenyben egyedüli riválisa az angolfrancia gyártmányú „Condorde”). A középtávú forgalom céljaira ez év februárjában állt szolgálatba az első TU- 154 típusú „újszülött”, a világ egyik legkorszerűbb sugárhajtású személyszállító repülőgépe a kategóriában. Agép 11—12 ezer kilométer magasságban 950—1000 km'óra sebességgel repülhet 160 utassal a fedélzetén. Hatósugara maximálisan 5 ezer kilométer. Minden olyan biztonsági berendezéssel rendelkezik, amelyet ma a világon ismernek. Navigációs rendszeréi számítógép egészíti ki, mely felszállás után a megadott program alapján automatikusan irányítja a gépet egészen a leszállást megelőző percig. A kényelmes utasteret légkondicionáló berendezés temperálja, mely a gép álló helyzetében is működik. A géptípusból 1973 elején a MALÉV is vásárol három darabot, majd később még további kettőt, Is = ? .KÉPERNYŐJE tu ELŐTT A jó riportnál aligha van jobb program a televízióban. A riport, a riportázs, a riportfilm és a dokumentumfilm a televízió legsajá- tabb műfajai közé tartozik. Tárgyszerű és közvetlen közlésmódjukkal a valósághoz szokott néző számára legtermészetesebben hatnak a nézőre. A jó riport olyan, mint a jó tükör; benne a valóság nyersen, őszintén, hiteles módon jelenik meg. És ha még a szemünk láttára is készül, azaz élő adásban kapjuk a riportot, megvan az a varázsa is, hogy nemcsak elhisszük, amit látunk, hanem tudjuk is, hogy a választott tárgy és a képernyő előtt helyet foglaló néző közé semmiféle művi kozmetikázás nem tolakodhat. Műszakvállás — válíoít kamerákkal A fentiek mintegy bevezetésképpen szolgálnak a televízió sikeres múltheti éjszakai vállalkozásához, amikor csütörtökön este Műszakváltás címmel kör- kapcsolásos élő közvetítésben ismerkedhettünk meg| egy rendkívülinek ugyan nem mondható, de emberi tartalmát tekintve mindenképpen érdekesnek számító eseménnyel. De nem annyira magával a műszakváltás mechanizmusával, sokkal inkább azoknak az embereknek az életmódjával és gondolkodásmódjával, akik akkor állnak munkába, este tízkor, amikor mások — és a társadalomban ők vannak többségben — éppen álomra hajtják fejüket. Miért vállalják több mint 150 ezren az országban az éjszakai munkával járó többletfáradtságot, továbbá hogyan viselik el a kétségtelenül nagyobb erőfeszítést kívánó éjjeli munka fáradtságait. milyen hasznot hajt az éjszakai műszak a társadalom számára? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ a televízió három színhelyen, egy kenyérgyárban, egy textilüzemben és a dunaújvárosi kohászati művekben. Olyan környezetbe „rándultak” ki a kamerák, amelynek igazi, meghitt emberi arculatáról csak nagy ritkán látható meggyőző és hiteles kép. A Műszakváltás tehát nemcsak kivételét tekintve — jó ritmusú, gondosan megszerkesztett riportműsor — de tárgya után is nemes vállalkozásnak számít. Egy örvendetesen erősödő tendencia biztató jeleként is felfogható, melynek lényege: újabb és újabb lehetőségeket keresni a televízióban, hogy a dolgozó emberek hétköznapjairól meghitt, emberi hangvétellel szólhassunk. Nagyobb teret engedni a képernyőn az életvalóság közvetlen, primér jelentkezésének. Csak megemlítem; az említett törekvés erősödését tükrözi az elmúlt napok műsorában a raposkai parasztasszonyról készült gondolatébresztő riportfilm is, és a hétfő este látott, a kőbányai munkások és a jászkiséri termelőszövetkezeti parasztok kölcsönös látogatásáról készített dokumentumfilm, munkás-paraszt dialógus a képernyőn. A Műszakváltás riportjai nyomán három üzem néhány dolgozójának arca bukkant fel az éjszakai műszakosok 150 ezres tengeréből. Arcok, sorsok, emberek, életutak villantak fel a műszakváltás forgatagában. A képekben és az elhangzottakban a munkásélet hétköznapi himnusza csendült, de láthattuk a vas „csodáját” is: csapolás közben a folyékony vas tündéri látványként hogyan szórta csillagait. Ez utóbbi talán azt is jelképezte, hogy a legfáradságosabb, legnehezebb emberi munkának is megvan a szépsége, a költészete. Csak észre kell venni. A televízió észrevetr te, és emlékezetes módon meg is örökítete. Kellenek, nagyon kellenek az ilyen riportok. Ahol a munka alanyát és egyben tárgyát, a dolgozó embert közvetlen közelről ismerhetjük meg, és így értékei szerint becsülhetjük. Ezt a tanulságot sugallta egyébként a jászki- sériek felfedező útja is a kőbányai ÉVIG-ben. Reméljük, amire most a televízió, mint témára az éjszaka sötétjében talált rá, az nem kerüli el a figyelmét világos nappal sem. Turgenyev bemuíaíó A klasszikus orosz széppróza kiváló alakjának, Turgenyevnek regényeiben és novelláiban gyakra találkozhatunk az úgynevezett „felesleges emberrel”. Mint az Ászjában is, a történet írószereplője, aki szerelemre gyulladva barátjának húga iránt érzi, hogy boldogságáért kellene tennie valamit, de még akkor is képtelen határozni és cselekedni, amikor Ászja az első konkrét lépéseket megteszi. Nem képes egyértelműen dönteni, és így örökre elsza- lajtja az útjába kerülő alkalmat. A novellát televízióra Békés Tamás alkalmazta, szinte szó szerinti hűséggel. Belőle a filmet Csá- nyi Miklós készítette Halász Mihály invenciózus operatőri közreműködésével. Összműködésük együttes eredményeképpen a valójában külső cselekményekben szegény, eseménytelen történet felszínének képei elevenedtek meg a képernyőn. Néhány látogatás és találkozás eseményei alkották a felszínt. Hogy azonban mi történt a mélyben, a felszín alatt, mi játszódott le szinte észrevétlenül az író és a kis Ászja lelkében a szerelem ébredésétől a szerelem megváltásáig, az a tévéfilmben szemünk elől rejtve maradt. A lélek- ábrázolás mesteri finomságai elsikkadtak a tévéfilm figuráinak rajzában. Sőt a puskapor-természetű, vidám és vadóc Ászja — Pálos Zsuzsa tehetsége ellenére — már-már a hisztérika felé hajlott. A szerelmes író és a festőbarát szerepében Kozák András és Kertész Péter is csak egy-egy villanásra tudta kamatoztatni tehetségét. Röviden Sándor Kálmán megfilmesített novellái közül, melyeket szombaton este láthattunk, a címadó Széplányok sisakban megfilmesítése emelkedett ki. A kő- száli sas vázlatosnak, a Kenyérsütés kissé felszínesnek és sablonosnak tűnt. Szellemes, ötletes játékos adással jelentkezett végre a Tévé-ovi, Kitűnő ötlet a műsorban a gyűszűcsalád szerepeltetése. Erre a műsorra alighanem érdemes lenne odafigyelni gyakorló óvónőknek is, mert rengeteg hasznosítható ötlettel szolgálhat az óvodai gya-' korlathoz. Nagy hírverés előzte meg: nem érdemtelenül: kitűnő műsor. y. m.
