Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-19 / 91. szám

1972. április 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tudásszintmérések tapasztalatai Dr. Orosz Sándor előadása Szolnokon Dr. Orosz Sándor a ne­veléstudományok kandidátu­sa hétfő délután szolnoki pedagógusoknak ismertette a József Attila Tudomány- egyetemen folyó tudásszint­mérések eddigi tapasztala­tait. — A tudásszintmérések — mondotta — visszajelentést adnak a pedagógusnak az elvégzett munkáról. Fonto­sak a tanulók számára is, lelkesítik őket a további munkára, feltárják tudásuk hézagait. Az országos szin­tű mérések szinte nélkülöz­hetetlen információkat ad­nak a tantervek készítőinek, jelzik, hogy a tananyag mi­lyen mértékben sajátítható el. Ugyanezek az adatok a tankönyvírók számára is fontosak. A kutatóknák a mérések eredményei megvi­lágítják hogy hol van szük­ség további kutatómunkára. Végül az irányító szervek számára képet adnak az irá­nyított egység helyzetéről. A munka totális mérés esetén adja a legjobban hasznosít­ható eredményeket, bár a szelektív mérésekkel is le­het fontos adatokat szerez­ni. Szegeden az egyetem pe­dagógiai tanszéke totális mé­réseket végez. Az előadó a továbbiakban megkülönböztetett témazáró- és fejlődésméréseket. Az előbbivel a tanulók ismere­teit, az utóbbival a készsé­gek fejlődését vizsgálják. A témazáró mérések ese­tén először számba kell ven­ni egy adott tárgy valameny- nyi ismeretét, logikai ösz- szefüggési rendszerét, s ele­meire kell bontani az isme­reteket. Az így kapott ismeretele­mek fontossági sorrendje mellett meg kell határozni azok szintjét is (felismerés, reprodukálás, alkalmazás) és az elemek empirikus súlyát (nehéz — nem nehéz). Ez utóbbi esetben az ismeret­elem minősíthető nehéznek, amelyet a megkérdezettek közül kevesen tudnak. Az ismeretelemek rendsze­rezése után lehet elkészíte­ni a feladatokat, amiket az úgynevezett mérőlapon kap­nak meg a tanulók. Az elő­adó elmondotta, hogy eddig negyvenféle feladatot dol­goztak ki, majd a mérések lebonyolításáról és az érté­kelésről beszélt, mérőlapok bemutatása és elemzése alapján. Az értékelés a kapott vá­laszok alapján nem mecha­nikusan, hanem az egyes feladatokra megállapított értékek szerint történik. Az összehasonlítási alap az or­szágos átlag. A fejlődésmérést az elő­adó a helyesírási mérések gyakorlati eredményei alap­ján ismertette szintén mérő­lapok bemutatásával. — A tudásszintmérésekkel — mondotta — százalékok­ban kimutatható objektív információkat kaphatunk a tanulók tudásáról a munka minden szakaszában, s ezzel a pedagógusok folyamatosan értékelhetik munkájuk ered­ményét és hiányosságait. A mérések azonban nem he­lyettesíthetik a hagyományos osztályozást, mivel nem érté­kelik a szóbeli kifejező készséget és az eredmények peryryrtyt f)Ty á r» f n 57 r J* yylÁ fl.tt nem rendelkeznek a hagyo­mányos osztályozás buzano, nevelő lehetőségeivel. B. A. Kismesterek a piacon Régen a vásár vagy akár csak az egyszerű hetipiac, elképzelhetetlen volt a ter­mékeiket kínáló mesterem - bérek sokasága nélkül. Fel­ütötte sátrát a csizmadia, a szabó, a szűcs, a kalapos, a szíjgyártó és egyáltalán mindenki, aki számítani akart valamit á szűkebb ha­za üzleti életében. Aztán iíooot amióta uralkodóvá vált a gyáripar, a kereskedelem meg a legszívesebben behú­zódik a kirakatüvegek mögé, alaposan megváltozott a pi­acok képe. Majdnem teljes egészében mezőgazdasági ter­ményárusítás lett, elvétve ta­lálkozunk csak a piacozó n esleremberek utolsó mohi­kánjaival. A köteles nem áll kötélnek íme, legutóbb is Török- szén tmiklóson a szerdai pi­acnapon csak kettővel sike­rült megismerkednünk. Az­az, hogy Horváth Dezső kö­télgyártó mesterrel nem na­gyon sikerült az ismeretség. Megkértük, hogy hadd ke­ressük föl műhelyében, mert szeretnénk lencsevégre kap­ni ennek a réges-régi, kihaló mesterségnek a munkafolya­matát. — Nem állt kötélnek — hogy stílszerűek legyünk. Azt mondta, hogy a felesége szerint „Nincs annak semmi teteje, hogy öregembereken csudálkozzon ország-világ.” Még az unokahúgának, aki ugyancsak újságíró volt, an­nak se engedte meg, hogy lefényképezze őket munka közben. Kár pedig. Kötélverő alig- alig van már az országban, a néprajzosok jegyzik a szak­16 ezer forintot árult a múlt évben, 8 ezret költött anyag­ra. „Ez nem bőt, uram, lás­sa be.” Belátom. Szerencsére Horváth De­zső már nyugdíjas, és inkább csak azért árui a piacon, mert nem tud meglenni buz­gón járó-kelő, mindig vala­mi újságot mondó emberek mozgalmas közössége nélkül. Azért a műhelyébe szeret­nénk még egyszer bekukkan­tani. A bicskák doktora Annál nélkülözhetetlenebb Fekete Károly mestersége. A nagyipar gondoskodik bő­séggel késekről, bicskákról, ollókról, de hogy ezeknek el­tompul az éle, akármilyen A kötélverő és ma végsőkig kitartó műhe­lyeit. Csakhát abból nem na­gyon lehet megélni, hogy az ember kutatási tárgy vagy riport téma, Horváth Dezső vásárlója finom acélból készültek is, azzal senki sem törődik, így aztán Károly bácsi soha nincs munka nélkül. Rop­pant egyszerű és célszerű az Forog a pedál, élesedik a penge egész műhelye”. Egy áll­vánnyal megemelhető bicikli. Ha lerögzíti a járművét, és tekeri a pedált, az áttétel forgatja a köszörűkorongot. Szerdán Törökszentmikló- son, csütörtökön mindig a szolnoki piacon jelenik meg Károly bácsi. Hozzák a - há­ziasszonyok az asztalkéseket, körömollókat, s a javítás után elégedetten nyirkálják az élpróba célját szolgáló rongydarabot. Fekete Károly régi köszö­rűs családból származik. Nagyapja, apja is ezt csinál­ta. Persze, az ő mesterségük is összezsugorodott az idők folyamán. Valaha önálló mű­helyük volt, aztán talicska­köszörű, most pedig a bicik­livel kombinált megoldás látszik a legalkalmasabbnak. De nagy baj azért még nincs. Különösen, amíg közületi megrendelők is vannak. Ká­roly bácsi élesíti olykor a Tisza Szálló, az Aranyiakat és még több étterem, ke­nyérbolt késeit. Az éttermi kések rossz hírnevét kikéri magának. Amelyik kés az ő kezében megfordult, „két évig úgy elvágja a legöre­gebb marha legszívósabb mócsingját is, mint a vajat.” Mesterségét tovább kíván­ja adni a családban. Tízéves unokája gyakran vele van a piacon, s figyeli nagyapát, amint szikrázhatja az acélt, olyan buzgón tekerve a pe­dált, mintha valami látha­tatlan cél felé igyekezne. Sz. J. — N. Zs. Készülődnek a fürdőidényre Jászszentandráson. A tíz évvel ezelőtt létesített strandon fürdésre, sportrendezvényekre egyaránt alkalmas nagy- és melegvizes kis- medence van. A növekvő forgalomra való tekintettel a helyi tsz az idén korszerűsí­tette saját strandvendéglőinek konyháját, bővítette az éttermet, a vendéglő mellett a tsz húskészítményeit árusító boltot nyitott. Az elmúlt szezon óta a strand területén újabb vikendházak épültek, jelenleg több mint százan tölthetik a hétvégét a különböző vállalatok víkendházaiban. Ez a szám az év végére tovább növekszik, mivel a községi tanács az idén újabb 54 ví- kendház építésére alkalmas telket értékesített. Növelték — huszonötről ötvenre — a kabinok számát, a két holdas kijelölt területen pedig kempingsátrakban tudnak majd helyet biztosítani több száz vendég részére. Több mint 600 ezer forintot költöttek vízvezeték és villanyhálózat bővítésére. Az elmúlt évben a fürdési szezon ideje alatt 50 ezer látogatója volt a jászszentandrási strandnak, az idén — ha az időjárás ked­vező lesz — mintegy hatvanötezer vendéget várnak. . Az apa, aki álnevet használt A sógor fizetett — Lopott személyi igazolványok — Tévedés. Miért fizessek én más helyett ezer forintot? Nem garázdálkodtam sehol, nemhogy Záhonyban. Valaki ellopta a személyi igazolvá­nyom és visszaélt a nevem­mel. — Fogalma sincs ki lehe­tett? — A sógoromra, Gróza Lászlóra gyanakszom. Tavaly januárban járt nálunk Szol­nokon, akkoriban tűnt el az igazolványom. Nagy vonalakban ez volt a lényege a szolnoki járási­városi rendőrkapitányságon pár hónapja lezajlott beszél­getésnek. Nem a záhonyi garázdaság volt az első eset, ami miatt Bertók István nevére csekk érkezett tavaly. Hol 100, hol 70 forint péznbírságot kellett volna fizetnie a villamoson, vonaton elkövetett szabály- sértések miatt. Nem fizetett, de nem is reklamált. Még akkor is csak dühöngött, mi­kor az első 100 forintot a fizetéséből letiltották. A zá­honyi ezer forintot azonban már nem hagyta annyiban. Ekkor közölte gyanúját a rendőrséggel. A szokatlan bejelentés után Gróza ellen elfogató paran­csot adott ki a szolnoki rend­őrkapitányság. Ez már a má­sodik volt. A kecskeméti já­rásbíróság ugyanis 1969-ben egészen más okokból ugyan­ezt tette. S tulajdonképpen itt kellett volna kezdeni. Sőt, talán még egy régebbi histó­riával: az egy évig tartó há­zasságból született gyerekkel, aki most hétéves és akiről enyhén szólva megfeledkezett az apja. A különélés után mindösz- sze 257 forint gyermektartás­díjat kellett volna fizetnie a saját bevallása szerinti 3 ezer forint havi jövedelemből. — 1969-ben a kecskeméti já­rásbíróságon tartási kötele­zettség elmulasztása miatt eljárás indult ellene. És ak­kor Grózát egyszeriben mint­ha a föld nyelte volna el. — Nem tudták felelősségre von­ni. Körözték, elfogatóparan­csot bocsátottak ki ellene, de Gróza nem került elő. Eköz­ben ő lopott személyi igazol­vánnyal mint Bravik József élte a csavargók felelőtlen, máról-holnapra életét. Egy félévig biztonságban érezte magát a hamis igazol­vánnyal. De hetvenegy má­jusában eltűnt a barna kis könyvecske. Fogalma sincs, hogy történhetett, — részeg volt. Hónapok teltek el, míg újabb igazolványt tudott sze­rezni. — Húgáékat látogatta meg Szolnokon tavaly ja­nuárban és sógora igazolvá­nyát elemelte az asztalról. A többit már tudjuk. Sza­bálysértést szabálysértésre halmozott, a sógor pedig fi­zetett helyette. Míg egy na­pon megelégelte. — (Rejtély, hogy miért kellett ehhez több mint egy év?) Végül is jogos — bár kései — méltatlanko­dása vezette nyomra a rend­őrséget. A 257 forintos tar­tásdíj miatt bujkáló apát máii- ciusban Pesten letartóztatták. A szolnoki járási-városi ügyészség folytatólagosan el­követett közokirat hamisHá- sért vádat emelt Gróza ellen. A régi bűncselekményével, a tartási kötelezettség elmu­lasztásával együtt — ügyét majd a kecskeméti járásbí­róságon tárgyalják. Forró sikerű hangverseny Brahms, a 75 éve elhunyt nagy német zeneszerző Aka­démiai ünnepi nyitányával kezdődött a Budapesti MÁV Szomfónikusok hangverse­nye hétfőn este a Szigligeti Színházban, egy fiatal fran­cia karmester, Paul Capo- longo vezényletével. A nyi­tány méltó elindítása volt a nagysikerű, kitűnő koncert­nek; a mindnyájunk által jól Ismert fővárosi zenekar rend­kívüli intenzitással szólaltat­ta meg Brahms remekét, a hallatlanul energikus kar­nagy irányításával. Paul Capolongó igen tehet­séges dirigens; fölényes ru­tinnal, hihetetlen precizitás­sal vezényel. Mozdulatai me­seszerűen plasztikusak, s ez magasfokú iskolázottságra, tudatosságra vall. — Mindig minden lényegeset beint, de egyetlen fölösleges mozdula­ta sincs. A nyitány után Liszt nép­szerű Esz-dúr zongoraverse­nye következett. Kitűnő pia­nistánk, Zempléni Kornél já­tékára az átélt muzsikálás, az elmélyülés, az érzelem­gazdag megszólaltatás volt mindenekelőtt jellemző; eb­ben a megfogalmazásban vi­lágosan nyomon követhetjük a maga korában újszerű ver­senymű egész dramaturgiá­ját, a minduntalan változó, fejlődő, zenei tematikát; át­adhattuk magunkat a lassú tétel áradó szépségének, a zárórész energikus szárnya­lásának. De a produkció egé­szére rányomta bélyegét egy — egyébként érdekes — meg nem oldott probléma: a ve­zetés, a vezetőszerep kérdé­se. — Nálunk a zeneka- karok, a karnagyok — lé­nyegesen alkalmazkodóbbak, messzemenően figyelembe veszik a szólista tempóit, — tisztelik önálló funkcióját. Beethoven nagyszerű, öt­letektől sziporkázó VIII. szim­fóniája méltó befejezése volt az estnek. Itt érvényesültek igazán Capolongo karmesteri erényei. Magasfokú igényes­sége rendkívüli koncentrációt követelt az együttes minden tagjától. A kisebb hibákról semmiképp nem ő tehet. — Problémát talán csak az je- lentett. hogy szinte maxima­lista módon kívánt mindent megoldani, s így egy-egy el­kerülhetetlen botlás a legki­sebb technikai zavar vagy akár bizonytalanság is fel­tűnővé vált. Basszus-indítá­sai például túlzottnak tűn­tek a hat csellón és három bőgőn megszólaló hanganyag­hoz képest: lassú tempóit nem mindig tudta tartalom­mal megtölteni a 30 tagú vo­nóskar (például a harmadik tételben), gyors tempóit tech­nikailag nehezen bírta az együttes. Molnár László I Az „irodalmi” kerület j Ha Szandaszőllős ön- í álló község lenne, akkor | valószínűleg az ország 2 egyetlen irodalmi falu- i jaként kerülne köztu- | 1 datba. • I Dehát Szandaszőllős a : I megyeszékhely egyik vá- I rosnegyede, így „csak" I irodalmi kerületnek ti- I tulálhatjuk. I Az elönév azt hiszem, I jogos, hiszen nincs még 2 az országnak egyetlen i olyan települése, amely- I nek 14 utcája közül 13, 2 magyar író, költő nevét 2 viselné. I Szandaszőllősön a fél 2 magyar irodalomtörlé- I net. Van Krúdy utca, 2 Váci Mihály utca, Fa- 2 zekas Mihály utca, Vaj- I da János utca, Karinthy I Frigyes utca, Szabó Lő- 2 rinc utca, Füst Milán I utca, Kölcsey Ferenc ut- I ca, Bródy Sándor utca • 2 (csak itt nincs rádió), I Babits Mihály utca, Ve- : rés Péter utca, Fekete ; István utca, Kosztolányi ] . Dezső utca — a szolnoki ÍVárosi Tanács V. B. ha- I tározata alapján. 2 Honnan e nagyfokú I irodalomközpontúság? I Csak talán nem a ma- 5 gyár irodalmi lexikon : s I akadt az utcanevekkel j! I bíbelődő tanácsi tisztvi- j • 2 selő kezébe? ♦ — sza — I

Next

/
Oldalképek
Tartalom