Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

Házigazda: Szolnok Szocialista országok honvédelmi többtusa-versenye 1972 Ég és (öld között Az MHSZ megyei vezetőségének szolnoki sportrepülőterén a katonai előképzés mellett jelentős sportte­vékenység is folyik. Mind a repülő­sök, mind az ejtőernyősök sok si­kert hoztak már — hazai és nem­zetközi versenyeken egyaránt — a szolnoki színeknek. Az idén a re­pülő és ejtőernyős klubon belül, az ejtőernyős szakosztályra ismét nagy feladat hárul: készülnek az orszá­gos négytusa versenyre, ahol a leg­jobbak közül állítják majd össze a válogatott keretet a nemzetközi versenyre. Már elöljáróban annyit: szeretnének nagyon jól szerepelni ezen a válogató versenyen, hisz e sportágban az idén kerül másodszor megrendezésre a szocialista or­szágok közötti honvédelmi négytu­sa- (többtusa-) verseny, s annak színhelye Szolnok lesz. Varga Józsefet, az MHSZ megyei ejtőernyős főelőadóját — ő maga neves sportolónk — kérdeztük a felkészülésről, egyúttal az ejtőer­nyősök sporttevékenységéről. — Hogyan kerülhetnek fiatalok sportolni a szakosztályba? — Részben a sorkötelesek kato­nai előképzése során válogatjuk ki a legtehetségesebbeket, részben vannak fiatalok, akik maguk je­lentkeznek, hogy szeretnének ejtő­ernyős sportolók lenni. Közülük természetesen csak a legrátermet­tebbeket vesszük fel közénk. Első teendőnk azután ezekben a fiata­lokban kialakítani a küzdőszellemet és erre nagyszerű lehetőségek a honvédelmi versenyek, az ejtőer­nyős négytusa versenyek. — Ügy tudjuk, a szakosztályon belül kétféle ejtőernyős sportot űz­nek. — Így van. Az egyik az úgyneve­zet klasszikus ejtőernyőzés, a minő­ségi sportolók részvételével, a má­sik a 18—20 év közötti fiatalok hon­védelmi jellegű sporttevékenysége, összesen négy első osztályú, nyolc másodosztályú, tizenkét harmadosz­tályú minősítést szerzett sportolónk van. Rajtuk kívül tizenöt fiatal kezd most e sportággal ismerkedni. A minősített sportolók közül hár­man vagyunk válogatott keretta­gok: Lantos Éva, Hüse Károly és én. A közeljövőben azonban több tehetséges fiatal is érdemes lehet a válogatottságra. — Néhány jelentősebb, 1971. évi sporteredményükről ha szólna. Azt tudjuk — hisz a sajtó rendszere­sen hírül adta —, hogy Önök már évek óta sikeresen képviselik a szolnoki színeket. — Ez igaz, mégis a legkiemelke­dőbb eredményeket tavaly értük el. Vegyük először a honvédelmi jelle­gű versenyeket. Az országos négy­tusa bajnokságon a szolnoki csapat harmadik lett, Hangodi András pe­dig országos első. A szocialista or­szágok között tavaly került először megrendezésre az ejtőernyős négy- tusaverseny. Magyarországot három csapat képviselte és mind a három­ban volt szolnoki fiú: Hangodi András, Kádas Imre és Gugoja Pé­ter. Az a csapat, amelyiknek Han­godi is tagja volt, második helye­zést ért el, az összes versenyző kö­zül pedig ( harmincketten voltak) egyéniben Hangodi az ötödik he­lyet szerezte meg. A klasszikus ej­tőernyőzésben a magyar bajnoksá­gon 9 aranyéremből ötöt szolnoki versenyzők hoztak el. Hüse Károly hármat, én kettőt. A Gyulai György emlékversenyen sikerült célbaug­rásnál új magyar rekordot felállí­tanom 0,015 méterrel. Meg kell je­gyeznem, hogy a lányok is nagysze­rűen dolgoznak: közülük hárman vettek részt a nemzeti utánpótlás bajnokságban, ahol ketten másod-, egy kislány pedig harmadosztályú minősítést szerzett. Egyébként a hetvenkét versenyző közül mind­össze öt nő volt és közülük is há­rom szolnoki. — És most ismét egy újabb nagy próbatétel, egy nagy lehető­ség a sikeres szereplésre: az idei négytusaverseny. — A szocialista országok ejtőer­nyős verseny június 30. és július 7. között Szolnokon kerül megrende­zésre. Ezt azonban megelőzi az or­szágos négytusaverseny, ott jelölik ki az elért eredmények alapján a válogatót keret tagjait. Mi bízunk abban, hogy Hangodi, Kádas és Gugoja az idén is bekerül a válo­gatottba, de talán még többen is. Mindenesetre nagyon készülünk a versenyekre. Az ejtőernyős négytu­saverseny, mint nevében is benne van, négy sportágat foglal magá­ban: az úszást, a terepfutást, a lö­vészetet és az ejtőernyős célbaug- rást. Jelenleg hetenként kétszer-há- romszor az uszodában tartunk ed­zést, a fiúknak 100 métert kell úszniuk a versenyen. Hetenként két alkalommal tartunk futóedzéseket: 3000 méteres távon. A lövészetnél most még az alapozásnál tartunk. Nagyon kell készülni, mert 20 lö­vésből 190 köregységet kell teljesí­teni ahhoz, hogy az ezer pont meg­legyen. Ez egy jó másodosztályú szintnek felel meg. És ha jó idő lesz, kezdjük a célbaugrásokat is repülőterünkön. — Reméljük, megfelelő időnk lesz a felkészüléshez. Egyébként a verseny előtt két héttel a magyar válogatott már itt tartja edzéseit nálunk. • Szeretettel várjuk őket. És várjuk azokat a fiatalokat is kö­zénk, aki szívesen választják ma­guknak e sportágat, hogy a követ­kező évek versenyein még többen képviselhessük ejtőernyős sportban e Tisza parti várost. Felszállásra készen Korszerű technika — kicsiben Napjainkban óriási ütemben fejlődik a technika, de a legdina­mikusabban mégis a haditechni­kában. A katonai szolgálatra be­vonulok addig soha nem látott műszerekkel, technikai eszközök­kel ismerkednek meg, és kezelé­sének elsajátítása bizony nem könnyű feladat. Ezért jó, ha a sor­köteles fiatalok már a katonai szolgálat előtt megfelelő alap- képzettségre tesznek szert. Szolnok megyében az MHSZ keretén belül tavaly ősszel első alkalommal szerveztek rádió táv­irányítási tanfolyamot. A fiata­lok, akik ezen rész vesznek, ön­ként jelentkeztek, és az eddigi ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy lelkiismeretesen készülnek a ka­tonaéletre. Az idén heten már kellő alapképzettséggel vonulhat­nak majd be katonai szolgálatra. Mi szerepel a tananyagban? Többek között motorelmélet, lég- csavar-szerkezettan, rádiótechni­kai elmélet, fizika, ebből elsősor­ban az aerodinamika és a modell- repülés. A tanfolyam résztvevői a 605- ös Ipari Szakmunkásképző Inté­zet és a Vegyipari-Finommechani­kai és Műszeripari Szakközépis­kola diákjai közül kerülnek ki. Első hallásra kicsit furcsának tű­nik ez a párosítás, de az oktatók szerint éppen így lehet magasabb szintű képzést elérni. A szakkö­zépiskolásoknak nagyobb az el­méleti felkészültségük, az ipari tanulók viszont a gyakorlatban tudnak többet, és a kettő így jól kiegészíti egymást Az MHSZ vezetőinek az a ter­vük, hogy a két iskolával még szorosabb kapcsolatot építenek ki így a következő tanfolyamokon is biztosított lesz az utánpótlás. jogosítvány a csend világába Példaképük minden bizonnyal Neptunusz. Életelemük a víz, s eb­ben a közegben úgy mozognak, mint a hal — bár küllemükre inkább bé­kára hasonlítanak a könnyűbúvá­rok. Az utóbbi években egyre több fiatal öltött uszonyt, hatalmas szem­üveget és „tűnt el” a vízben. No, persze azok, akik a sportszer­üzletben vásárolt felszereléssel né­hány percet a víz alatt töltenek, még nem könnyűbúvárok. Azok a fiúk, lányok viszont, akik az MHSZ könnyűbúvár klubjában ismerked­nek a víz alatti világgal, hivatalos minősítést is szereznek — mondhat­ni jogosítványt a csend világába. Jelenleg tizennyolc ifjúsági tag­ja van a klubnak. Legtöbbjük szak­munkásképző iskolai tanuló. Heti egy-két alkalommal gyűlnek össze foglalkozásra, ahol Kocsis Ferenc klubtitkár és segédoktató, Nálhi Sándor segédoktató és Török György edző tanítja először az el­méleti tudnivalókat, majd a merü­lés alapelemeit. — Hogy lehet valakiből könnyű­búvár? — kérdeztük Vámosi Antal­tól, az MHSZ megyei könnyűbúvár főelőadójától. — Martfűn, Tiszaföldváron, Me­zőtúron és Szolnokon működik klu­bunk. Ezekbe a tagságát bárki kér­heti, aki betöltötte a 12. életévét. Először is egy szigorú alkalmassá­gi vizsgán esik át a jelentkező, amennyiben megfelel orvosilag a követelményeknek, megvárja a négyhónapos tanfolyam kezdetét és elkezdi a felkészülést. Jelenleg a közepénél tart egy tanfolyam, már­ciusban azonban egy újabb kezdő­dik Szolnokon. — Azok, akik sikeresen töltik el a négy hónapot, hogyan folytathat­ják tovább a víz alatti világ meg­hódítását? — A tanfolyam végeztével vizs­gát tesznek a résztvevők, és „érett­ségi” után úgynevezett légzőkészü­lékes merülésre jogosult könnyű­búvárok lesznek. Természetesen to­vábbra is klubtagok maradnak, csak most már a versenyszerű fel­készülésükkel foglalkozunk. — Mikor versenyezhet egy tan­folyamot végzett klubtag? — kér­deztük Kocsis Ferencet. — A versenyprogramokat külön­böző képzettségű könnyűbúvárok számára állították össze. Merülhet­nek a kezdők kategóriájában azok, akik éppen hogy elvégezték a tan­folyamot, az idős búvárok viszont a minősített versenyzők között mér­kőzhetnek. Az idén egyébként gaz­dag versenyműsor várja a verseny­zőket: májusban Egerben kerül sor a Dobó István kupaversenyre, júni­usban Hegyeshalomnál Rába-kupa, majd meghívásos országos bajnok­ság a „Békák paradicsomában”, a Miskolc melletti Mály-tóban. Lel­kesítő program, érdemes mind a vízben, mind pedig a szárazon vál­lalni a felkészüléssel járó plusz munkát. — Tudnának-e még a klubban további fiatalokat foglalkoztatni? — Természetesen örömmel vár­juk minél több fiú és lány jelentke­zését. Különösen a lány jelentke­zőknek örülünk, mivel a klubtagok között kevés van belőlük. — Itt a Tisza mentén a vízi élet nemcsak kellemes sport, de minden bizonnyal hasznos időtöltés is le­het. — Valóban az — mondja Vámosi Antal. — Könnyűbúváraink nem egy esetben merültek a víz alá, úgy is mondhatnám, hogy fontos nép- gazdasági érdekből. Talán-elég csak azt említenem, amikor az 1970-es árvíz során a könnyűbúvárok a mű­tárgyak szigetelését végezték, a folyók kritikus gátszakaszait tapo­gatták végig. Az idén februárban például akadozott a szolnoki papír­gyár vízellátása, könnyűbúváraink azonnal lemerültek a dermesztő hi­deg vízbe, és elhárították az aka­dályokat. A klub a jövőben is vállal és vár üzemektől, vállalatoktól megrendeléseket víz alatti munkák­ra. Reméljük, szolgáltatásainkat egyre többen veszik igénybe. — A klub sorkötelesek felkészíté­sével is foglalkozik. Jelenleg mint­egy húsz fiatal könnyűbúvár szerez nálunk olyan képzettséget, aminek a néphadseregben nagy hasznát ve­szi majd. Török Gyula Bíró Ibolya légzőkészülékének felszerelésében segéd kezik SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom