Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
G. Gorin: Palackposta Jobb mint a semmi Egy tengeri betegségtől szenvedő utas megkérdezi * kapitánytól: — Mondja kérem, mi az ott előttünk — föld? — Nem, a látóhatár. — Hál’ istennek, mégis jobb, mint a semmi! 0 nem tudta, hogy futballmeccs lesz Elhatároztam, hogy otthon fogok vacsorázni. Bementem az üzletbe, vettem egy üveg sört, egy doboz sósheringet, egy bucit, édességnek pedig egy üveg meggykompótot. Ahogy hazaértem, felbontottam a sört. Töltök. Azaz csak töltenék. Nem csordul egy csepp sem. Az üveg üres. Vákuum. Azaz, hogy nem is teljes vákuum, mert az üveg alján ott fehérük egy papírszeletke. Nagynehe- zen ki halászom és elolvasom: „Tengerjárónk, az „ORSZK” átszelte az egyenlítőt. Hurrá'.'.!” Fogom az Írást, meg az üres üveget, és megyek visz- sza az élelmiszerboltba. Elmondom a történteket. Az elárusítónő gyanús szemeket mereszt rám. — Miért nem vette észre azonnal, és itt? ön, biztosan megitta a sört, utólag kitalálta ezt a históriát! Ostoba tréfa! Hívjuk az igazgatót. Az igazgató kezébe veszi az üveget, belefúj, ingatja a fejét, és kijelenti: — Ez paradoksz! — Dehogy — felelem. — Ez teljesen érthető. Ez tengeri palackposta! A hajó átszelte az egyenlítőt, az üveget egy matróz az írással együtt bedobta a tengerbe. Az üveg szerencsésen partot ért, valaki megtalálta, elvitte egy üzletbe, ott visszaváltotta. Így eljutott a sörgyárba, ott valaki elfelejtette sörrel megtölteni, de ládába tenni nem, így aztán bekerült a kereskedelmi hálózatba. Az igazgató sugárzott az örömtől. — Így igaz! — kiáltotta. — ön szerencsés ember! Gratulálok önnek az üveghez, polgártárs! ön egy csodaüvegnek a tulajdonosa! Én másként láttam a dolgot. — Köszönöm a gratulációt, de kérem, cserélje ki nekem az üres üveget telire. Nekem ilyen emléktárgyakra nincs szükségem, s egyébként is teli üvegért fizettem. Az igazgató fújja a magáét: — Mire jó ez a torzsalkodás, polgártárs! Örüljön, hogy az ORSZK átszelte az egyenlítőt! — A hajó sikerének örülök. Gratulálok is hozzá. De nem veszem jó néven, ha zavarnak a vacsorázásban. Veszekedtünk még egy ideig, s így az üveget végül is kicserélték. Sietek haza, otthon felhajtok egy pohár sört, fogom a heringkonzervet, felnyitom a dobozt. Akár hiszik, akár nem: a doboz üres. teljes vákuum, mert az üveg alján ott fekszik egy kartonlapocska, melyen ez áll: „Tisztelt barátunk! Ez a doboz cégünk milliomodik készítménye!” Rohanok ismét az üzletbe. Az elárusítónő ferde szemmel néz rám: — ön csúfot űz belőlünk <— mondja. — ön befalja a herínget, az üres dobozt meg visszahozza! Kéretem az igazgatót. Az nézi az üres dobozt, ingatja a fejét, és ismét azt mondja: — Paradoksz! — Dehogy — felelem, — teljesen érthető. A konzervgyárban nagy esemény a milliomodik doboz konzerv ■kibocsátása. A szakmában ezt „emlékdoboznak” nevezik. De én éhen maradok tőle! Az igazgató szerint ez lényegtelen : — önnek szerencséje van, ön a milliomodik jubiláns doboz tulajdonosa! ön hálás lehet a konzervgyárnak! — A gyárnak hálás vagyok — felelem. — De ide, az üzletbe nem azért járok, hogy olvassak, ez nem könyvtár! Ismét vitatkozunk még egy ideig, majd cserélik az árut. Megyek haza. Az úton izgulok a kompót miatt. Otthon aztán ellenőrzőm, előbb az üveget, majd felbontás után, szemenként, a meggyet Még a magvakat is. És képzeljék: semmi írás! Ez megörvendeztet. Kedvem volna köszönő levelet küldeni a gyártó cégnek az ízletes kompótért! Palackpostán! Fordította: Sigér Imre Egy kocsmában — Hogy jutott hozzá ehhez a monoklihoz a szeme alatt? — Megkérdeztem egy pasastól, hogy jutott monoklihoz a szeme alatt... Az utolsó' — Mikor született? ■— December 31-én. — Jó sokáig váratott ma» gára! Magának is mindenütt az utolsónak kell lennie! Magyarázat A szállodai portás reggel udvariasan megkérdezi: — Hogy aludt uram? — Hosszul. Egész éjszak? be sem hunytam a szememet. — Akkor nem csoda, ha rosszul aludt. Nyitott szemmel csak a nyúl alszik. REGGELINÉL Reggelinél a feleség azt mondja a férjének) —Fiam, te ma éjjel álmodban beszéltél. — Remélem, nem szakítottalak félbe? Sz. Mrozek DILEMMA Pontyot kell venni az ünnepre. No, de hogy a ponty a végórájáig friss maradjon, a fürdőkádba kell tenni. S hogy ezt a műveletet el lehessen végezni, előbb el kell távolítani a fürdőkádból a szenet. Bár az igaz, hogy a szenet ki lehetne hordani az előszobába, de hova tegyük akkőr a krumplit? Töprengünk, törjük a fejünket, hogy mitévők is legyünk, s legvégül az anyósom jön rá a megoldásra: a krumplit hordjuk át a konyhába, a szenet az előszobába, s akkor beletehetjük a halat a kádba. Persze, ez eddig rendben is lenne, de mit csináljunk akkor a nyu- lakkal? Egy biztos: ki kell őket költöztetni a konyhából. Ezt így könnyű is kijelenteni, — de hogy hová költöztessük a tapsifüleseket, ez a kérdés nehezebbik oldala. Ismét töprengünk hát egy ideig, egészen addig, amíg valamelyikünk ki nem ötli, hogy költöztessük be a nyulakat a spájzba. No, de ott meg a nagypapa lakosztálya van ám! Mit csináljunk ővele? At lehetne telepíteni abba a szobácskába, ahol most a tévé van, a tévét pedig az albérlő ágya helyére lehetne állítani. De így meg hova a csudába tegyük az albérlőt?! Persze, az albérlő a fürdőkádban is alhatna, de akkor meg a halnak nem lenne helye ... Mit tegyünk?... A helyzet kilátástalan. Itt van az ünnep a nyakunkon, s nem tudjuk hova tenni a pontyot! Keressük a megoldást így is, úgy is, meg amúgy is, — hiába. Nincs megoldás. Igazi fejtörő, valóságos szellemi vetélkedő ez a hal- probléma ... S még jó, hogy segít a véletlen! Délután ugyanis a szokásosnál hamarabb érkezem haza, és — mit látok otthon? Rettenetes dolgot! Az albérlőm az én ágyamban alszik. (Még szerencse, hogy egyedül!) De ez adja a megoldás kulcsát, mert így a szenet a fürdőkádból gyorsan át lehet hordani az előszobába, a burgonyát az előszobából a konyhába, a nyulakat a konyhából a spájzba, a nagyapát a spájzból oda, ahol a tévé van, a tévét pedig oda, ahol az albérlő ágya volt, mert ugye az albérlő úgyis az én ágyamban szundikál... De hova menjek akkor én? Hol lesz az én helyem?! Hát hol lenne? Lenn az utcán, a halüzlet előtt, a sor végén... (Baraté Rozália fordítása) Már a gyerekek is — Miért jössz haza ilyen későn az Iskolából? — Túlóráztam, mama. — Kérem, én a modell vagyok) Aforizmák Sok ember csak azért nem gyáva, mert nincs hozzá bátorsága. Thomas Fuller Az a férj, aki tud főzni, remek barát, gyengéd szerel» mes. Néha még férjnek is elviselhető. Ned Rival Az ígéretek olyan egérfogók, melyekbe az ostobák sétálnak bele. Baltazar Grácián Amikor mindennel és mindenkivel elégedetlenek vagyunk, voltaképpen önmagunkkal nem vagyunk megelégedve. Maurice Druon Mindenki királynak született, de a többség száműzetésben hal meg. Oscar Wilde Mindaz, amit az iskolában és az egyetemen tanulunk még nem műveltség, csak a műveltség megszerzésének! módja. Ralp Waldo Emerson A kérdést könnyebb megoldani, mint feltenni. Joseph de Maistre Kemény falat Turistaházaspár tér be egy nápolyi étterembe. A feleség, miután átnézte az étlapot, így szól: — Én megkóstolom ezt a „Marina de Tono”-t. — Nehéz falat lesz. drágám — válaszolja a férj, aki ért valamicskét olaszul — Marina de Tono ugyanis a tulajdonos. Ismerősök Az egyik hollywodi filmcsillag mondja a másiknak: — Azt hiszem, mi ismerjük egymást. Maga Ray Rogers felesége ugyebár? — Nem, kedvesem, maga téved: ő csak a harmadik, ezután következő férjem lesz. Autós vevő Sportoló külsej ű fiatal* ember lép be egy cipőbolt' ba. — Valami meleg „autós” cipőt kérek. — A szám? — BA 42—51
