Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
Szöveg SZÍRELEM Egy idős férfi és egy csodálatosan szép fiatal lány vacsorázik egy luxusétteremben. — Mindig így fogsz szeretni? — kérdi egyszerre a lány. válaszol az idős férfi, majd — Hát persze, drágám — egy kis sóhajjal hozzáteszi — legalábbis, amíg az anyagi eszközeim megengedik... f Optikai csalódás Nem gondolod, fiam — kérdi a középkorú férj a feleségétől —, hogy az új szemüvegem kifejezetten intelligens külsőt kölcsönöz? — Ne izgasd magad fiam, csak optikai csalódás — válaszol a szerető hitves. nélkül PJelyháznt nem szabad — Felperes, igaz, hogy pofonütötte Nováknét? — Nem! De ha tovább pletykázjk rólam, akkor kap még egyet tőlem! Flriyhe tájékozatlanság \ Kereskedelem Sajnálatos jelenség kereskedelmi életünkben, hogy vevő és eladó között majdnem ellenséges a viszony. — Na, itt van ez az unott képű eladó — sóhajtunk fel némi rosszindulattal, mikor belépünk az üzletbe. — Tessék. Megint egy hák- lis, válogatós vevő — morogja fojtott indulattal az eladó, holott barátsággal és gyengéd szeretettel üdítő kellemes légkört varázsolhatnánk az üzletben. Az alábbi példa nem védett szabadalom, bárki utánozhatja. A vásárló benyit az üzletbe: — Jó napot kívánok. — Szeretettel köszöntőm önt — suttogja meghatottan az eladó, miközben egy örömkönnyet morzsol el a szemében. — Olyan jó itt — leheli a meghatottságtól rekedten a vevő. — Mutatkozzunk be egymásnak — Ismerkedjünk meg közelebbről. Stehola Rezső vagyok. — Nagyon örvendek, Prá- nicer Pál. — Engedd meg, hogy tegezzelek. Azt hiszem, én vagyok az idősebb. Szervusz! — Szervusz! Parancsolj velem. — Mielőtt bármit is kérnék, nem haragszol, hogy fárasztalak, hogy csak úgy beléptem az életedbe? Te mit sem sejtve állsz a pult mögött, és akkor egyszerre csak orvul bejön egy vevő... — De kérlek! Mindenegyes vásárló szebbé, színesebbé,— eseménydúsabbá teszi az életemet. Nélkületek minden csupa unalom, — szürkeség lenne. — Nem! Értsd meg, hogy lelkiismeretfurdalásom van. Talán éppen a lét vagy nemlét kérdéseiről töprengtél, mikor beléptem ide, s most kizökkentelek gondolataidból. Ilyen prózai ügyben, mint a vásárlás! — Miért ez az önkínzás, drága barátom? Én azért vagyok, hogy szíves szóval kínáljam üzletünk portékáit. — Én pedig ígérem, hogy a legszerényebben, a legnagyobb tisztelettel viseltetem irántad. Ha lennél olyan jó, egy bokafixes zoknit szeretnék. — Ha lehet, kobaltkék színben. — Mi az, hogy lehet? A kereskedelemben nincs lehetetlen, csak egy kis jószándék kell. Máris felmászok a létrára. Ugyanis kobaltkék zoknik a legfelsőbb polcon vannak. — Mondd, nem kérek én túl sokat? Nem vagy szédülés? Nincs tériszonyod a magasban? — Egy picit. De életem és halálom a vevőért! Méltóz- tassál egy pár bokafixes zokni. — Köszönöm. Szívem teljes melegével köszönöm. — Én köszönöm, hogy szolgálatodra lehettem. Parancsolj. Négyes kassza, hármas csomagoló. Kézcsókom a kedves feleségednek. A vevő kilép az utcára, — féltőn szorítja magához a kis csomagot, és könnyes szemmel boldogan suttogja: — Megint van zoknim! Galambos Szilveszter Piacon A római piacon egy háziasszony bizalmatlanul méregeti a soványabbnál-so- ványabb tyúkokat. — Nézze meg ezeket a csodálatos tyúkokat asszonyom, — kiabált biztatóan az árus —. Ne féljen, árum elsőrangú. Ezek a tyúkok egyenesen Orvietóból érkeztek! — Elhiszem, elhiszem —■ válaszol az asszony —, csak azt nem értem, miért kellett gyalog jönniük?! Karrier A napokban, sok év után, ismét összefutottam régi ismerősömmel. Vidám volt, fütyörészett, sugárzott róla az elégedettség. — Nem panaszkodhatom — mondta, amikor a foglalkozására terelődött a szó. — Szép karriert csináltam. Segédkönyvelő vagyok a Holisvanaz és vidéke káté- esznél. — Bocsáss meg, a segédkönyvelői beosztás természetesen nagyon ionos, mondhatnám, a maga nemében nélkülözhetetlen... — ...de úgy érted, hogy nem számít karriernek! — mondta győzelmesen. — Hát... — Teljesen igazad van! — Nem értem. — Teljesen igazad van. Csakhogy én egyáltalán nem tudok könyvelni. Na? Barátságosan mellbe bokszolt és élvezte az elképedésemet. Azután magyarázó- an hozzátette: — Egyáltalán nem tudok könyvelni, és el kell ismerned, hogy ahhoz képest a segédkönyvelői beosztás valóságos karriernek számít. Elbúcsúztunk. Én arra gondoltam, hogy bonyolult ez a világ, ő pedig továbbsétált peckesen, elégedetten. BA Tavaszi nátha----------------—-----• » f s . • 0 " 0 SZEGÉLY HRJ Egy rendőr megpróbálja jobb belátásra bírni a ma- kacskodó részeget: — Csak semmi ostobaság, nézze milyen késő van! Menjen csak szépen haza. A felesége már biztosan várja. — Ezt jól eltalálta. Éppen ezért nem mehetek haza! Lehetetlenség — Egyes halak csak szardíniával táplálkoznak... — Ez lehetetlen! Ki nyitja ki nekik a konzervdobozt?! Most már érti A Velence—Milánó gyorson csendesen szunyókál egy középkorú férfi. Brescia után beront a fülkébe a kalauz és nézni kezdi az utast: — Uram, az Istenért, a felesége nem sokkal Verona után kiesett a vonatból! — Hát ezért hittem azt, hogy hirtelen megsüketültem válaszolja az utas. Balkezesség u — De biztos úr... hukk.., egyszerű tavaszi fáradtság... — Te Jóska, nem láttuk ml már ezt a meccset? Szöveg nélkül
