Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

1972. márdus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Üvegipari Művek karcagi gyárában a csőhúzó brigád esőballonokat készít Nehogy túlzottnak lássák, tüstént leírjuk: esztendeje nagyon kevés volt a Kun­madaras és Környéke Épí­tő-Javító Ktsz nyeresége. S bár kétségkívül igaz: most az akkorinak több mint tíz­szerese lett. azért ez még­sem valami horribilis ösz- szeg. A tavaly végzett munka nem egészen 11 százalékos nyereségszintje nem kiugró­an magas, de 1970-hez mér­ten gazdaságilag szép telje­sítményre vall. Immár azt az eredményt is tükrözi, amely a női munkaerő foglalkozta­tására létesült elektromű­szerész — tekercselő — rész­leg ügyeskezű lányainak, asszonyainak igyekezetéből származik. Tegnapi mérlegzáró köz­gyűlésén a szövetkezet veze­tősége arról is számot adha­tott, hogy tavaly több mint 17 százalékkal növelték ár­bevételüket. Ezzel már köze­lítettek a 20 millió forintos teljesítményhez, amelyet idei tervük szerint jóval felül­múlnak. Méghozzá valame­lyest csökkenő termelői lét­szám mellett, ami azt jelen­ti, hogy a múlt évi 27 száza­lékos termelékenységnövelést tovább fokozzák. A jó eredmények közé tar­tozik az is, hogy a lakossági szolgáltatást — ha viszony­lag nem nagymértékben is, de — növelték. A kisújszállásiak dicsérete A Budapesten megjelenő F£­KON Hírlap, a Férfi Fehérnemű­gyár dolgozóinak lap.ia márciu­si számában olvastuk: ..Rend­szeres viizsgálatokkal segíti a rreó-osztály Kisújszállást a mi­nőség javításában. Erről tájé.* koztatott Ribárszki Dánieiné. a meó-osztály vezetője. — Az üzem kollektívája nagv utat tett meg 1970 áprilisa ótu, amíg elfutott a mai szintre. Ad­dig, hogy a budapesti gyár ve­zetői szövi et exportmunkákkal is nyugodtan megbízhatják. A kisúlszállási varroda, a spe- ciál- és vasalórészleg nagy igye­kezettel törekszik szép mun­kára, bár a mennyiségi követel­ményeknek még nem tud eleget tenni. A szúrópróbák és a helyi el­lenőrzések során azt tapasztal­tuk. hogy a felvetett hibákat megvizsgálják és rövid időn be­lül kiküszöbölik. Ezért a minő­ségi ellenőrzési osztály dolgozói szívesen foglalkoznak velük és örü’nek annak, hagy a gyár ve­zetői is egyre nagyobb feladato­kat bíznak rájuk. A minőség további javításánál elsősorban a bizonytalanságot és egyenetlenséget kell kiküszö­bölniük, amit az idézett elő, — hogy az elmúlt évben gyakran változtak a meó-vezetők Kisúj­szálláson. Most, hogy új szak­társ. Ladányi Miklós került a meó élére, minden reményünk megvan arra, hogy a jövőben egyenletesen tartják a jó minő­ségi szintet. Az eddigi gyakorlat azt bizo­nyltja. hogy legfiatalabb üze­münk dolgozói is képesek szép munkát kiadni a kezükből. Igaz. hogy ezt most, a fennállás má­sodik évfordulója felé közeledve ..már el is várjuk tőlük.” örülünk, hogy a nagyvállalat így ügyel legfiatalabb gyáregy­sége munkájára, s annak is. hogy elismeri az alig kétéves gárda törekvéseit.- 8j ­Több auló —■ rosszabb javítási lehetőségek A gép kocsi Javítás gond’ai az AFIT szolnoki üzemében A szolnoki autótujadonos azért haragszik a helyi AFlT-ra mert sokáig elhú­zódik kocsijának javítása, elég gyakran a munka mi­nőségével is elégedetlen és mindezek tetejébe nem is ol­csó dolog az AFIT-nál javít­tatni. Az AFIT szolnoki üzemé­nek vezetői panaszkodnak, mert kevés a javításra ho­A gépkocsi -avítása bizal­mi munka. A tulajdonosok többsége csak minimális szak­ismerettel rendelkezik, tehát kénytelen megbízni a szere­lőben. kénytelen annak szak- véleményét elfogadni. Ezt az előlegezett bizalrr at viszont csakis jó munkával lehet vi­szonozni. És máris it‘ az első bökkenő. A gépkocsi javítá­sok minőségével ugyanis baj van az üzemben. A tulajdo­nosok nem egyszer úgy ér­zik. hogy 60—120 ezer forint értékű autójukat hanyagul, felelőtlenül javították, s rá­adásul még az üléshuzatot is bepiszkítják. Ez tény, de mi az üzem mentsége? A dolgo­zók átlag életkora az ipari tanulók nélkül sem éri el a 25 évet. Fiatal a csoportveze­tői. a művezetői, a meós gárda is. Kevés a szakmai tapasztalatuk. és jónéhány szerelő nem érez felelősséget munkájáért, nem szereti elég­gé szakíróját. Még az ügyes­kezű szerelők is sokszor megakadnak munka közben tapasztalatlanságuk miatt. Három-négy-ötéves szakmai rutinnal kitűnő szerelővé Ha nincs alkatrész állnak a szerelők, romlik a terme­lékenység, a közhangulat, és könnyen megválnak munka­helyüktől a dolgozók. 1971- ben hatvannyolc úi ember lépett be a vállalathoz és ot- ver.hatan mentek el. Egy ré­szük még a prótaidő letöl­tése előtt. Az üzem termelése jelenleg évi 240—260 ezer munkaóra. Ezt megfelelő munka esetén csaknem a duplájára tudnák növelni. Iáiért panaszkodnak mégis az zott gépkocsi, szakemberei közül néhányat más vállalat­nak adtak át, mert nem volt számukra elegendő munka. Bármennyire is ellentmon­dást tükröz a két vélemény, mindkét félnek igaza van. Vizsgáljuk meg alaposabban az okokat, s ezzel egyben fel­térképezhetjük a gépkocsi ja­vítás helyzetét Szolnokon. válhat valaki, de csak egyes típusoknál. Az üzembe vi­szont 36—38 típusú gépkocsi és annak számtalan változa­ta kerül. Mindegyikhez érte­ni néhány éves szakmai gya­korlat után képtelenség. Ez a hatalmas típusválto­zat pedig rendkívül súlyos nehézségeket okoz az "zem- nek. A legtöbb gondot a szinte katasztrofális alkat­részhiány jelenti. Ez orszá­gos gond és Szolnokon sú­lyosbodik azzal, hogy a meg­lévő alkatrészekből sem tud az üzem. eleget beszerezni. Raktárkészlete másfél milliós értékű, de ennek háromszo­rosából sem ^udnának min­den kocsitípushoz megfelelőt és elegendőt tartani. Az alkatrészhiány alapo­san megnöveli a gépkocsik javítási idejét is. A közép- javításra bevitt tehergépko­csik átfutási 'deie 1970-ben 18 nap volt. 1971-ben 24 nap. Egyetlen példa: a vízügyi igazgatóságnak hatodik hó­napja áll egy géokocsija az üzemben egyetlen néhány fo­rintos alkatrész hiánya miatt. emberek, hogy sokáig tart a javítási idő. miközben az üzemben nincs elegendő munka? Az alkatrészhiány mellett az is szerepet ját­szik, hogy a tehergépkocsi- javító kapacitás egy része szabad, a személygépkocsik, iris teherautók szervizüzem. e viszont túlterhelt. Nehezíti a helyzetet, hogy a tapasztalt, jó szerelő’- el­mennek a vállalattól, hiszen máshol kényelmesebben dol­gozhatnak magasabb fizeté­sért. Van hová menniök, mert ma az autójavító mű­helyek alapításának divatját éljük. A 6—8 gépkocsival rendelkező vállalatok saját műhelyt nyitnak, és két-há- rom szakemberük „bütyköl- geti” kocsijaikat. Szó szerint bütykölgeti, hiszen ezek a. kis műhelyek kevés szer­számmal, mindenféle műsze­res vizsgálat mellőzésével 20—30 évvel ezelőtti kisipari módszerekkel javítják a jár­műveket. Sorolhatnánk a vállalatokat, akik az AFIT- ot kikapcsolva így gondos­kodnak gépkocsijaikról; a MÉH, a cukorgyár, a papír­gyár, a bútorgyár, a temet­kezési vállalat, az építő-ja­vító vállalat stb. Valóban drágább Végül még egy panaszra kell választ adni; miért dr' - ga a gépkocsi javítása az AFIT-nál? Miért olcsóbb a kisiparos? Nos, az azonos ia- vítások számláinak összeha­sonlításakor k'derül, hogy az AFIT olcsóbb. Nézzünk egy példát: a gépkocsitulajdonos valami hibát észlel kocsiján, elviszi a kisiparoshoz, aki azt kijavítja és üzemképessé te­szi a gépkocsit. Tehát csak­is azt javítja, amire kérik. Az AFIT-nál viszont a jel­zett és kijavított hiba mel­let a forgalombiztonsági előírásoknak megfelelően át­vizsgálják a gépkocsi futó­művét, kormányrendszerét, fékberendezését stb. A mó­dosított KRESZ alapján ugyanis a javító cég is fele­lős az üzemből kikerült gép­kocsi alapvető műszaki álla­potáért. Nyilván, hogv az át­vizsgálás, egyéb javítás nö­veli a számlát, s így lesz az egy hibával bevitt autó javí­tása az AFIT-nál drágább. Egy biztos: ha az AFIT nemcsak olcsóbb. hanem gyorsabb és minőségben is jobb lesz a többi kis javító- műhelynél. csak akkor fe­lel meg feladatának. A jelek szerint erre viszont még várni kell. Lénveges javulást csakis alapvető változtatá­sok, a típusok csökkentése, a jó alkatrészellátás hozhat Erdélyi György Katasztrofális alkatrészhiány Kis műhelyekben „bütykölnek“ Szövetségeseinkkel együtt O lykor fortyogunk ezért, vagy azért, hiszen az élet sohase problémamen­tes, sohase nyugodalmas idill, min­dig tele van ellentmondásokkal. De ma­gunknak azért mindig bevalljuk, hogy tu­lajdonképpen nyugodt ez az élet, maga­biztosak lehetünk. Minden előadódó ap­ró-cseprő bosszúság vagy elégedetlenség ellenére barátaink jóleső égéssel nyugtáz­zák, amit ellenségeink végül is kénytele­nek tudomásul venni és ezzel számolni, hogy a Magyar Népköztársaság belpoliti­kai élete már hosszabb ideje teljesen nyu­godt, kiegyensúlyozott és stabil. Ma nin­csenek nagy tömegeket izgató érdes társa­dalmi kérdések, jelenségek. Talán az utóbbi másfél évtized egyik legnagyobb eredménye éppen ez a belpolitikai stabi­litás, ez a kiegyensúlyozott légkör. Erre szükség is van, hiszen ez alapvető feltéte­le annak, hogy bátran megvizsgáljuk azo­kat a részletkérdéseket is, amelyek he­lyenként a közéletet irritálják, s bátran meghatározzuk távlati feladatainkat is. Jogos ezek után a kérdés, hogy min alapszik rendszerünknek ez a stabilitása? Vagy talán azt jelenti ez, hogy nincse­nek, vagy nem lehetnek kisebb kérdések­ben viták, az egyes rétegeket jobban, má­sokat kevésbé foglalkoztató jelenségek? Szó sincs erről, ezt senki nem állíthatja. Ezeket részint a fejlődés bonyolult mene­te és ellentmondásai, részint az esetenként elkövetett hibák, vagy mulasztások okoz­zák. Nem kevesebb az a nehézség sem, amivel régi állapotaink és az elért fejlő­dési szint túlhaladása jár. De már az is félsiker, ha látjuk, mit kell tenni, vagy ismerjük, mik a hibák gyökerei. Ezt az elemzést össztársadalmi méretekben a párt X. kongresszusa végezte el, amely egyrészt megmutatta hosszabb távra szólóan a fel­adatokat, másrészt azoknak a nemkívána­tos társadalmi jelenségeknek a leküzdési útját—módját, amelyek belpolitikánk nyu­godtságát zavarják, vagy zavarták. Ezek nélkül nem Is tudnánk tovább előremen­ni, ez fontos feltétele annak is, hogy a szocializmus építésében újabb magaslato­kat foglalhassunk el. e nem tudnánk előremenni akkor sem, ha a párt politikáját nem fo­gadnák el a legszélesebb társadalmi rétegek, s ha megvalósítása során nem nyilvánulna meg a legszélesebb tár­sadalmi—nemzeti egység: ha társadal­munk vezető osztálya, a munkásosztály nem erősítené szüntelenül szövetségét a másik nagy dolgozó osztállyal, a termelő­szövetkezeti parasztsággal; és ha eköré — a munkáshatalom társadalmi funda­mentuma köré — nem tudnók szövetség­be tömöríteni társadalmunk minden más rétegét is. Ezt testesíti meg pártun^ szö­vetségi politikája, amellyel kapcsolatban a X. pártkongresszus ezeket mondja; „A párt belpolitikájának sarkalatos pontja a szövetségi politika. A szövetségi politiká­nak, amely alapvetően a dolgozó osztá­lyok közötti együttműködést szolgálja, ha­talmas ereje van; a helyes marxista irány- vonal mellett társadalmunk előrevitelének döntő tényezője. Szövetségi politikánkban az osztályszövetséget, az összefogást, az egységet hirdetjük meg. A szocializmus építésében az egész nép, társadalmunk minden dolgozó osztálya és rétege, min­den egyes magyar állampolgár érdekelt.” Tulajdonképpen — más szavakkal mondva — ez az elvi-politikai tétel azt mondja ki, ami minden állampolgárunk mindennapi tapasztalata, hogy a szocia­lizmus az egész nép számára épül és meg­valósítása is csak az egész nép együttes műve lehet. Olyan roppant társadalmi- gazdasági feladat, mint egy új társadalmi rend felépítése, képletesen szólva teljes berendezése, heroikus erőfeszítést és ge­nerációk munkáját igényli. S annál ered­ményesebb lesz a munka, minél nagyobb az egyetértés, minél erősebb a dolgozó osztályok politikai szövetsége és a mun­kában való együttes cselekvése. M a már senki se akad, aki azt vitat­ná, legyen-e szocializmus, vagy ne legyen A szocializmus ma már az egész nép lételemévé vált. De azt sokan vitatják: hogyan épüljön tovább ez a szocializmus? Hogyan tudnánk jobban, eredményesebben és hatékonyabban dol­gozni, építeni. Ezzel kapcsolatban szinte ahány ember, annyi javaslat és vélemény. De országot vezetni tízmilliónyi ember szájaíze szerint nemigen lehet, mégis meg kell kísérelni. S jelenlegi belpolitikánk igazolja, mégis lehetséges. Ehhez termé­szetesen tízmillió ember érdekeit kell szem előtt tartani. A tízmilliónyi ember — egész lakosságunk — legalapvetőbb érdeke — egybevág: ez a szocializmus igenlése. Ez az osztályszövétség alapja, és ez a célja is. Annak tudomásul vétele, hogy nálunk generációnyi ideje már annak, hogy fel­számoltuk a kizsákmányoló osztályokat, hogy „mindenki dolgozóvá vált”. Persze az osztáiyszcvetség a társadal­mi realitásokkal való számolás politikája is egyben. Társadalmunk óriási többsége elfogadja a szocializmust úgy is, mint tár­sadalmi rendszert, úgy is mint életformát. De sokan vannak, akik például bizonyos részletkérdésekben ma még másként gon­dolkodnak, mint a párt politikája fogal­maz, vagy nem tudták még magukévá tenni a munkásosztály tudományos világ­nézetét, a marxizmust—leninizmust, ehe- lyet megmaradtak például a vallásosság­nál. Akadálya-e ez az osztályszövetségnek? Nem, mert ezekkel az állampolgárokkal is az alapvető politikai kérdésben — a szocializmus igenlésében — közös talajon állunk. Másrészt ők is nagyon jól tudják, hogy a £árt sohase adja fel elvi politiká­ját és sohase mond le a meggyőzésről sem. Tudjuk, hogy ez bonyolult kérdés. Politikai nézetekről könnyebb valakit meggyőzni, mint világnézetiekről. Vannak, akik gondolatilag maguk jutnak el vé­gül is a marxizmushoz, másokat a szoci­alizmus építésének tényei győznek meg. Így, vagy úgy, de hazánk egyetlen állam­polgára sem tudja kivonni magát a szo­cializmus hatása alól. Valamennyire már mindannyian szocialisták, egy ok miatt feltétlenül: a szocializmus javára végzett tisztességes, becsületes munkájukkal szol­gálják az ügyet! Csak egy példát erre. A szocialista brigádokban ma már sok százezren vallják „szocialista módon élni, dolgozni...”. Pedig a szocialista brigádok tagjainak óriási többsége — párton kí­vüli dolgozó. ki meg van győződve igazáról, soha­se mondjon erről könnyen le De aki gondolkodó ember, arra hatnak az érvek. Meggyőződésünk, hogy a szoci­alizmus ügye igazság, de azt is jól tudjuk, hogy a szocializmust ma még nem talpig szocialista emberek építik. Ezt várni hiú vágyálom volna, s a történelmi pillanat elvesztegetése. Hogyan kell felfognunk a mai életet, arra kitűnő példát adnak azok a sorok, amelyek az — új köntösben és új szerkesztési koncepcióval megjelent — Kritika c. lapban Kádár János írt Veres Péterre emlékezve. „Ugyanakkor adva volt benne az emberek iránti megértés, a tü­relem. Jól tudta, amit minden igazi for­radalmár tud, hogy elképzelt „ideális em­berekkel” nem, hanem csakis azokkal le­het és kell megoldani a társadalomátala­kítás nagy feladatát, akik itt és most él­nek.” Mint közismert, a kitűnő fró sok kér­désben másként látott, sok kérdésről a kommunistákétól eltérő véleménye volt. De élete értelmét az említett cikk ilven magasrend űen summázza: „Veres Péter a magyar nép igaz, hű -fia. a nemzet nagy embere volt. Reá emlékezve, mi kommu­nisták. legjobb szövetségesünkre gondolunk. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, népünk tudja: Veres Péter a mienk volt." T udjuk, kivétel az ilyen emberi nagy. ság. De mindannviónk számára igaz eszménykép marad, s nemcsak mint író, hanem mint politikus is. Pártunknak nem volt formálisan tagja, de marxista volt. Gondolkodása vezette el a tudomá­nyos világnézetig, s tapasztalata a párt politikájának elfogadásáig és haláláig hű támogatásáig. A szocializmus ügyét nemcsak a párt­ban lehet szolgálni. S nemcsak a legfel­sőbb párt, vagy állami tisztségekben. A szocializmusnak milliónyi „tisztségviselő­re” van szüksége, mert ez kollektivista társadalom, ahol az ország gondja, előre­haladása nem szűkén vett pártérdek, nem maroknyi kizsákmányoló politikai esonort privilégiuma. A szocializmus, a politikai szövetség politikai—társadalmi—közéleti aktivitást is kíván. Ebben a vonatkozás­ban is közös, eevséees, eay iránvba ha­tó cselekvést. Ennek a közös cselekvésnek rendkívül értékes pleme a közéletben vég­zett politikai tevékenység. Száz- és száz­ezrek részesei ma már. mindennaoos for­málói társadalmunk közhangulatának. Ré­szesei annak a politikai tevékenvsésnek. amelvnek célja, hogy a7 egész néppel — az alapkérdésen, a szocializmus igenlésén túlmenően — a részkérdések megítélésé­ben is egységre jussunk. A kommunistá­kon kívül a szakszervezetekben, a Haza­fias Népfrontban, az ifjúság,- szövetségben, a szövetkezetekben, a tudományos és mű­vészeti szövetségekben ott tevékenykednek párton kívüli szövetségeseink is. Sőt, ott vannak a hatalom szerveiben is. Ennek elvj alapját az adja, hogy társadalmunk­ban — a pártfunkciókat kivéve — minden tisztségei párton kívüliek is betölthetnek, Az országgyűlési képviselők majd negyven százaléka, a községi tanácstagoknak na­gyobb része párton kívüli. Így fognak össze ma hazánkban kommunisták és a szocializmus párton kívüli hívei. Hogy ez mennyire igy van, azt fényesen dokumen­tálták az elmúlt évi általános választások, amikor a felnőtt lakosság egyöntetűen ad­ta szavazatát a szocializmus programjával fellépő Hazafias Népfront jelöltjeire. S ennek nagvszerű bizonyítéka az a politi­kai pezsgés is, amely most a Hazafias Népfront kongresszusára való készülődés során megyénkben és országosan kibon­takozott. távlatok egységes megítélésében és helyeslésében, valamint a mindenna­pok feladatainak megoldásában erő­södig népünk nemzeti egysége és össze­fogása, aminek eredménye a nép előre­haladása és boldogulása. Rácz Lajos Tízszeres nyereség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom