Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-10 / 59. szám

Kongresszus előtt, küldöttgyűlés után

A középtiszavidéki és jászsági tsz-szövetség küldöttértekezletének rövidített anyaga

Február 29-én tanácskozott Szolnokon i középtiszavidéki és jászsági termelő- szövetkezetek százhuszonhárom küldötte. E gazdag tartalmú esemény anyagát Be- reczki Lajos szövetségi titkár előterjesztését közöljük az alábbiakban.

Bereczki Lajos:

Az új falu arculata

Tájterületünkön 62 termelőszövetkezet 39 ezer tsz-ta- got tömörít. 3 hatalmas társadalmi réteg jelenét, jövőjét, örömeit, gondjait vizsgáljuk most, adunk számot mindennapjaikról, hangoztatjuk vágyaikat. Mindenekelőtt az az igazság: a mai szövetkezeti parasztság már távolról sem azonos a volt egyéni parasztokkal, de még a tíz évvel ezelőtti tsz-ta- gokkal sem. Szocialista társadalmunk, a párt politikájának megvalósításának tudatos tevőleges résztvevői. Ezzel megfogalmazzuk azt a következtetést, hogy a munkás-paraszt szövetség is magasabb szinten érvényesülhet, hiszen a vezetett réteg — már mint a szövetkezeti parasztság — esetében nagv minőségi változások tanúi vagyunk.

A termelőszövetkezeti tagságnak jelentős helye van a magyar társadalmi életben. A mi tájainkon minden szövetkezetben működik párt- szervezet, sőt egy-egy tsz- ben több pártalapszervezet is van. Egy termelőszövetkezetünkben pártbizottság, négyben pedig csúcsvezetőség irányítja a pártmunkát. A tsz-ekben dolgozó kommunistákat terület" nkről a megyei pártbizottságban hárman, a járási és Városi párt- bizottságokban hatvankettőn képviselik. Közülük heten járási, illetve városi párt-vb- fcagok. Tekintélyes arányszámban képviselve vagyunk az állami irányításban is. Tsz-tagjaink közül ketten országgyűlési képviselői, tizenegyen megyei tanácstagi, nyolcán városi, ötszáznegyvenegyen községi tanácstagi tisztséget töltenek be. A Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottságában négy. járási-városi bizottságaiban 38, községi bizottságaiban négyszázhatvanhárom szövetkezeti tag dolgozik a mi tájunkon. Sokan más társadalmi szerveknek, t KISZ-nek, a munkásőrségnek, a nőbizottságoknak, a sportköri vezetőségeknek tagjai.

A termelőszövetkezet a legtöbb községben meghatározó társadalmi és gazdasági szerepet tölt be. Mindez nagyfokú politikai felelősséget is hárít a tsz-tagságra, a megbecsülés kötelez is bennünket. S vannak teendőink is e tekintetben. Tovább kell fejleszteni a termelőszövetkezeti tagság közéleti tevékenységét, fokozni szakmaipolitikai műveltségét, vezetői jártasságát, hooy mindig helyesen tudják megítélni a politikai és gazdasági helyzetet. benne a sajátjukat is.

A szövetkezeti tagság él-'t- és munkakörülményeiben is nagyon nagy a változás. 1949 és 1970 között 60 ezer ember költözött be a külterületekről, tanyákról. Mind többen építenek modern, a kor követelményeinek kritikáját is kiálló házakat a falvakban. Működési körzetünk községeiben évente mintegy ezer úi lakás épül, s ezek fele a termelőszövetkezeti tagoké. Minden község, sőt a nagyobb tanyai település is villamosítva van, sok járdát, parkot, csatornát. játszóterei létesítenek a községekben. Ezekben jelentős szerepük van a termelőszövetkezeteknek. Készt vesznek a helvi ellátásban, részt vállalnak a községfejlesztésből, gyakran nyújtanak anyagi segítséget iskolák. orvosi rendelők, művelődési házak, sporttelepek építéséhez,

fenntartásához.

A termelőszövetkezetek hozzájárulásával is javult a községek ivóvízellátása. Különösen nagyjelentőségűnek tartjuk az Alsó-Jászság községeiben a törpevízművek létesítését. Bővült a községek üzlethálózata, az ott lakók áruellátása. De még mindig hátrányos helyzetben vannak a városi lakossághoz mérten. Tájterületünkön 592 községi bolt, 245 vendéglátó- egység biztosítja az ellátást. Bár egyrészüket korszerűsítették, az üzletek jelentős része nem felel meg a követelményeknek, s ez akadályozza különösen a folyamatos hús- és hentesáru ellátást, valamint a mirelit és félkészkonyhai termékek forgalmazását.

Jóllehet az egészségügyi elhiányosan felszerelt iskola, falun gyenge a pedagógusellátás, a szakszerű oktatás. Ez a tsz-tagok gyermekeinek hátrányát jelenti, különösen a középiskolai felvételeknél.

A tsz-ek sokat tesznek a községi közművelődésügyért. A területi szövetség tagszövetkezetei évenként 5 millió forintot költenek erre. A tsz-tagok is növelik ilyen jellegű kiadásaikat. A mi községeinkben 1968-ban ezer lakosból 117, 1970-ben már 153 tv-előfizető volt, rádió- előfizető pedig ugyancsak ezer lakosra 1968-ban 247,

1970-ben 253 volt. Termelőszövetkezeti sportköreink 88 szakosztályt tartanak fenn, 3797 sportköri tagjuk van, köztük 405 nő.

Javult a munkahelyi ellátottság, már amennyire a termelőerők jelenlegi fejlettségi szintjén változtatA küldöttértekezlet elnöksége

látás Is sokat fejlődött, még korántsem megnyugtató. Táj területünkön 72 körzeti orvosi rendelő dolgozik, de egy orvosra a jászberényi járásban 2300, a kunszentmártoniban 2540, a szolnokiban 2485 ember jut. A lakosság szakorvosi ellátása döntően körzeti rendelőintézetekben történik, Szolnokon, Jászberényben és Kun- szentmártonban. Tsz-tagjaink azonban gyakran felvetik a csecsemő, gyermek és nőgyógyászati szakrendelés hiányát. Sokat fejlődött a falusi közoktatás, de még sok a

hattak rajta. A tsz-ek megoldották a munkahelyre történő szállításokat, csökkent a nehéz fizikai igénybevételt kívánó munkakörök száma, sok korszerű állattenyésztőtelep épült. Mind több olyan munkakör van a mezőgazdaságban, ahol a nők is megterhelés nélkül dolgozhatnak, mint a baromfitenyésztés, a zöldségtermesztés is. Azonban a mezőgazdaság e változások ellenére is olyan munka maradt, ahol a legjobban ki van téve az ember a természet hatásainak, a fizikai megterhelésnek.

A szövetkezetek belső élete

A mi területünkön 61

mezőgazdasági és egy halászati szövetkezet dolgozik. Tsz-tagjaink a terület lakosságának 14,5 százalékát teszik ki, a mezőgazdasági keresőknek pedig 80 százaléka tsz-tag. Harminckilencezer tsz-tagunkból 22 ezer 800 munkaképes, 15 900 a nyugdíjas és járadékos. A dolgozó tagok 26 százaléka, 5900 tsz-tag nő. KlSZ-korosztály- hoz tartozik a tagság 18,6 százaléka, 7200 tsz-tag. Megemlítem. hogy jelenleg a munkaképes kategóriába tartozó tsz-tagok közül 13 ezren már 40 éven felüliek. Öt évvel ezelőtt 2060 alkalmazottjuk volt a szövetkezeteknek, most mindössze 1428. Az alkalmazotti létszám csökkenése is a szövetkezetek stabilitását is igazolja.

Szövetkezeteinkben a régi rétegződés erősen elmosódóban van. A termelőszövetk;- zetek mai tagsága nagyjából 3 csoportba sorolható. Az alapréteget azok a dolgozó parasztok alkotják, akik a mezőgazdaság átszervezése idején mint agrárproletárok, vagy földtulajdonosok léptek a szövetkezetbe. Ez a réteg kiöregedőben van. ie a legjobban ragaszkodik a földhöz, faluhoz, a szövetkezethez köti a család, a szövetkezetpolitika és a szocialista építés leglelkesebb híve. A másik >ntos réteg a nyugdíjasoké. Számuk törvényszerűen nő, a tsz-tag- ságnak ma is több mint 40 százalékát alkotják. A tsz- tagság 20 százaléka 50 éven felüli. Harmadik réteg az ifjúság, amel^ számban még csekély, de egyre növekvő erőt képvisel. Mindhárom réteggel más és más a gond. A nyugdíjasok nem támogatják a szövetkezet vezetőségét a felhalmozásban, a korszerűsítésben és általában

ami pénzbe kerül. A dolgozó tagok által előállított új érték nagy hányadát nyugdíjkiegészítésre használják a szövetkezetek, ez viszont a dolgozd tagok szövetkezethez kötődését nem erősíti.

A szövetkezetekből az elvándorlás és a kiöregedés gyorsabb, mint amilyen ütemben az élőmunkát tárgyiasult munkával helyettesíteni tudnánk. Számolnunk kell a városok befogadóképességének növekedésével, ez a tendencia még erősödni is fog. Számolnunk kell egy mérsékelt ütemű munkaerőcsökkenéssel a mezőgazdaságban. Az egyensúly visszaállítását két alapvető dolog megvalósításában látom. Az egyik: erősíteni azokat a szálakat, amelyek a tagokat a szövetkezethez kötik. Elsőnek említem a szövetkezeti tulajdonhoz való jog és kötelezettség fejlesztését. Olyan új formákat kell keresni, amelyek valóságos köteléket hoznak létre a tag és a tsz között, amely vonzó az új nemzedék előtt is.

Gondolkodnunk kell az általános szövetkezeti törvény azon tételén, amely célrészjegy intézményét teszi lehetővé. Meg kell teremteni a tagok fokozottabb érdekeltségét a felhalmozásban, a közös vagyon gyarapításában. Ilyen irániban hat a háztáji gazdálkodás korszerűsítése, bekapcsolása a közös gazdaság vérkeringésébe is. Ide sorolhatjuk a tagok érdemi bevonását a döntésekbe. A vállalati jelleg erősítése mellett a szövetkezeti demokráciát, a demokratikus vezetési elveket is erősíteni kell. A tagok érezzék, hogy a szövetkezeti vagyon az övék, ők rendelkezhetnek felette, attól várhatják további boldogulásukat.

Megemlítem a tevékenységi kör bővítésének szükségességét is, valamint a koo- perálást élelmiszeripari és más vállalatokkal is. A tsz- tag látja, hogy a gépesítés térhódításéval még kevesebb munkáskéz kell, s ez a felismerés gondolatát nem olyan irányban befolyásolja, hopv gyermekének megélhetését is a szövetkezetben lássa. Éppen ezért a gazdaságpolitikának olyan irányban kell hatnia, hogy a szövetkezetekből ne menjenek el az emberek. Egy módon valósítható csak meg, ha odavisszük a munkát a tevékenységi kör bővítésével.

A másik alapvető dolog: a helyzeten csak a technikai színvonal további emelése, a munka még jobb anyagi és erkölcsi elismerése változtathat Termelőszövetkezeti tagjaink jövedelmi viszonyaiban jó változás van. A tájterületünkön működő termelőszövetkezetekben egy dolgozó tagra jutó évi jövedelem 1970-ben 17 210 forint volt. Ez 1971-ben ts megközelítően azonos. A tsz-tagok keresete egy 10 órás munkanapra vetítve 96,30 forint, ami 9,63 órabérnek felel meg. Ez azonban átlagszám. Benne van az a baromfigondozó nő is, aki évente 1 millió forintot termel egyedül, az a traktoros is, akire a másfél millió forint értékű gép, illetve géprendszer van bízva, az a szakmérnök is, aki a kemizálást, vagy az öntözést irányítja, és a szakképzetlen munkás is, aki az egészségre ártalmas sokszor embertelen fizikai munkát végzi.

Fejlődött ugyan a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer, javultak a betegellátás szolgáltatásai, nőtt a családi pótlék összege, megvalósult a kisgyermekes anyákról gondoskodás, de a termelőszövetkezeti közgyűléseken mind gyakrabban felvetik a társadalmi biztosításban még meglévő különbségeket A termelőszövetkezeti tagok magas nyugdíjkorhatárát, a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló jövedelem

ezzel. Egy dolgot azonban szeretnék kiemelni. A személyes jövedelmet most nem lenne helyes növelni. Az olyan szinten áll, amely biztosítja a tisztességes megélhetést. Inkább a munkafeltételek javítására, aszociális és kulturális ellátásra indokolt az anyagi eszközöket fordítani. Ha magasabb színvonalú munkát, nagyobb szellemi erőkifejtést igénylünk, ezt a munkafeltételekben is ki kell fejezni. Ahol a munka jellege az iparhoz hasonló, fokozatosan ki kell alakítani az ennek megfelelő munkaszervezetet. Gondoskodnunk kell arról, hogy á traktoros gyomra, idegei ne menjenek tönkre hamarabb, mint a rábízott traktor. Nem törvényszerű már, hogy egy kombájnos 300 vagon gabonát csépeljen el, miközben 7—8 vasárnap egyfolytában nincs családja körében. Nem dicsőség, ha a tehenész 70 ezer forintot keres egy évben, de 350 napig dolgozik érte. Ezek az emberek ugyanis érthetően csak addig maradnak ilyen körülmények között a tsz-ben, míg kedvezőbb munkahelyet nem találnak.

A szövetkezeti demokrácia vezetésbiztonság

Nagyon lényegesnek tartom a vezetés korszerűsítését, színvonalának emelését. Sajnos, az üzemi belső vezetés mechanizmusa nem igazodott elég ütemesen a népgazdaság mechanizmusához. Szeretném a következőket hangsúlyozni. Erősíteni kell azt az elvet, hogy a vállalati önálló gazdálkodás kialakulásával a közgyűlés és a választott vezetőség szereke nemcsak megváltozott, hanem nőtt is. A döntésekért anyagi felelősséggel tartoznak. Dönteni pedig mind gyakrabban kell és mind bonyolultabb témákban. Az élet megköveteli, hogy a legtehetségesebb, legmegfontol- tabb, legelőrelátóbb tsz-tagok legyenek a vezetőségben. Az előbbiekből következik a szakvezetés megnövekedett feladata is. A koncepciókat, tervjavaslatokat, nekik kell a választott testületek elé terjeszteni és nagy a felelősségük abban, mit terjesztenek oda. A döntések előkészítése, legyen elvi, alapos, elméleti igényes- ségű és közérthető nyelvű. Ebben az esetben tudja _a választott testület hivatását betölteni.

A szakvezetés pedig ebben az esetben érezheti maga mögött a választott vezetőséget. A szakvezetésről szólva utalnék rá. hogy egyoldalú a szakemberképzés. Felül kellene vizsgálni mezőgazdasági szakoktatási

A küldöttértekezlet egy csoportja

felső határát. Meggyőződésünk, hogy a párt és a kormányszervek foglalkoznak ezzel, és a megoldás nem várat sokáig magára.

A mezőgazdasági munka presztízsét befolyásoló tényező a jövedelembiztonság és a jövedelemszerzés folyamatossága is. Feladatunk, hogy minden tsz képezzen megfelelő tartalékot, azaz legyen jövedelembiztonsági alapja. Felvetődik viszont, hogy a jelenlegi termelő árszínvonallal, az életszínvonal normák betartása mellett a tsz-ek nagy része képes-e biztonsági alapot képezni? Tapasztalataink szerint 1971- ben a tsz-ek nagy többség'- nek nem sikerűt. Ez elemzés tárgyát is kell, hogy képezze.

A mezőgazdasági munka tekintélyét növeli, ha községeink városiasodása felgyorsul. Minden termelőszövetkezeti vezetőségnek kötelessége a munkafeltételek további javítása is. Ki-ki maga tudja legjobban saját gazdaságában, mi a teendője

rendszerünket. Túltermelés van általános növénytermesztőkből, ugyanakkor alig

akad felsőfokú képesítésű gépész, közgazdász, könyvelő, állattenyésztő. A szövetkezetekben is van ezzel baj. A szakterületek vezetői, a főkönyvelők kivételével, az üzemi vezetés egészében nem foglalják el az őket megillető helyet.

E témakörbe tartozik a szövetkezeti demokrácia. A III-as számú törvény a tsz- eket sikeresen illesztette be a népgazdaság egységes rendszerébe, a demokratikus irányítás sok új elemmel gazdagodott. Megnőtt a szövetkezeti közgyűlések szerepe. Évente általában két közgyűlést tartanak a tsz-ek, ezek előtt munkaszervezeti egységenként találkozik a vezetőség a tagsággal. Két közgyűlés között küldött- gyűléseket szoktak tartani. Több termelőszövetkezetünk alkalmazza a részközgyűlés intézményét. Főleg nagy taglétszámú szövetkezeteinkben ennek is létjogosultsága van.

Megnőtt a szövetkezeti bizottságok szerepe. Törvényszerűen megváltozott az ellenőrző bizottság rendeltetése is. Jelenleg az ellenőrzés még sok kívánnivalót hagy maga után. A vezetőségi bizottságok sokat tettek az utóbbi négy évben. Néhány szövetkezetünkben azonban a bizottságok tevékenysége még nagyon formális. Márpedig az az igazság, ahol a bizottságok tevékenysége érdemi, munkájuk pozitívan visszahat a gazdálkodásra és a szövetkezetek belső életére. Szólnék a titkos -zavazás rendszeréről is. Elősegítette, hogy a tsz-tagság azokat a vezetőket válassza meg, akik' en a legjobban bízik. Ám nem tekinthető egészségesnek, hogy 1967 óta szövetkezeteink több mint 50 százalékában választottak új elnököt. A tagság több helyen türelmetlen a vezetőkkel szemben; másrészt a szövetkezeti vezetők között nem megfelelő a munkabeosztás, sokat vállalnak magukra, idő előtt elhasználódnak és visszavonulnak.

Felgyorsult a technikai fejlődés

A termelőszövetkezeti mozgalom a mezőgazdaság átszervezésének 12 esztendeje alatt igen figyelemreméltó eredményeket ért el. A fejlődés, a korszerűsítés különösen 1968 óta nagyon felgyorsult. Tagszövetkezeteink közös vagyona pL akkor 2,4 milliárd forintot tett ki, ez 1967-ben meghaladta a 3,4 milliárdot. A beruházott vágyén 1968-ban még csak 0,9 milliárd forint volt, 1971-ben megközelítette a kétmilliárdot. Taaszövetkezeteink tiszta vagyona 1968—72-ig 48 százalékkal növekedett. Saj- nr'ü még vannak olyan szövetkezetek, amelyekben 7 ezer forint alatti az egy holdra jutó beruházott vagyon. Ezek a rossz termőhelyi adottságú gazdaságok. Szövetkezeteink 10 százalékában már 7 és 10 ezer forint közötti az egy holdra

jutó beruházott vagyon. A halmozott termelési érték 1968-ban 2 milliárd forint volt tagszövetkezeteinkben, 1971-ben pedig 2,8 milliárd forint Ám a költség is csak 1,8 milliárd forint volt 1968- ban, s már 2,4 milliárd forint 1971-ben, ami azt jelenti. hogy 20 százalékkal emelkedtek a költségek.

A halmozatlan termelési értékből 1968-ban 46,7, 1971- ben 37 százalék volt a személyes jövedelemre fordított rész. Az 1968 óta bevezetett állami támogatások, árrendezések lehetővé tették a szövetkezetek termelésének fejlesztését, a bővített újratermelést. Ám olyan in-;