Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-10 / 59. szám

tézkedések is napvilágot lát­tak, amelyek ezzel ellenté­tes irányban hatnak. Jelen­tősen emelkedett a mező- gazdaságban használt ipari eredetű anyagok ára. Meg­változott az adóztatás, ár­csökkenés történt bizonyos áruféleségekben, mint a ba­romfiértékesítésben is. Ked­vezmény elvonás is volt, tör­ténetesen a búzatermesztés­ben. Termelőszövetkezeteink 1971-ben készítettek első al­kalommal középtávú tervet. A terveket állandóan kar­ban kell tartani, de megál­lapítható, hogy a termelés- fejlesztés ütemét bátran ter­vezték a szövetkezetek. A termelésfejlesztési céloknak szigorú összhangban kell lenniük az üzem anyagi és műszaki lehetőségeivel. Nem tartom jónak, hogy nincs kellő törekvés a termelés további korszerűsítésére, ta­lán azért, mert a búzater­mesztés gazdaságos. Ezen a szemléleten változtani kell. Kiemelt feladatnak látom a kukorica és a lucerna ipar- szerű termesztésének általá­nossá tételét. Jó néhány ter­melőszövetkezet már sikere­sen halad ezen az úton. Az élet előbb-utóbb szövetkeze­teink mindegyikét rákény­szeríti e két kultúra kiemelt fejlesztésére, de hasonló elő­relépést várunk a technikai eszközök ellátásáért felelős gyártó és forgalmazó válla­latoktól is. Hiszen a szóban forgó két kultúra termeszté­sének színvonala alapvetően befolyásolja az üzem jöve­delmezőségét. Ha ezek ter­melése alacsony költséggel, magas színvonalon történik, mindjárt gazdaságosabb lesz a szarvasmarha és a sertés­hizlalás is. A cukorrépa és a zöldség- termesztésről szólva kije- jelenthetem, a visszaesésnek több magyarázata van. Nőtt a bérigény, nincs megoldva a gépesítés és a fajtaellátás. A helyzetből adódóan a köz­ponti irányító szerveknek is következtetést kell levonni. A szövetkezetek akarnak zöldséget is, cukorrépát is termelni, de igényük, hogy kapjanak segítséget a gépe­sítésben és megfelelőek le­gyenek az árak. A IV. ötéves tervben nagy feladataink vannak az állat- tenyésztés korszerűsítésében. Ebben lassúbb a fejlőd mint a növénytermesztésben. Az 1968-ban meghirdetett ál­lami támogatások eredmé­nyeként 16 szakosított telep építését kezdték meg szö­vetkezeteink. A nagyüzemi telepek kialakítására igen nagy szükség van, hiszen a nagyüzemi tehénállomány még mindig átlagosan 75 fé­rőhelyes tehenészetekben van, az évenként meghizlalt 16 ezer vágómarhát átlago­san 50 férőhelyes egységek­ben tartják. A nagyüzemi sertéshizlaldák fele régi ki- futós rendszerű, és átlago­san 30-as fiaztatókban törté­nik a kocák fiaztatása. A tudomány ma már olyan eredményeket produkál a kü­lönböző termelési ágakban, amelyet a tsz termelési ve­zetője objektiven nem is­merhet meg, ha megismeri, megvalósítására egy-egy üzemnek nincs belátható időn belül lehetősége. Am az élelmiszeripari társulások létrehozását külső tényezők is gátolják. A Mátravidéki Cukorgyárral több szövet­kezetünk társult takarmány- táp-gyár létesítésére. Szer­veztük a társulást, hiszen mindenki megígérte a hitelt. Jelenlegi ismereteink sze­rint egyetlen üzem sem kap­ta meg. Termelőszövetkezeteink mind bátrabban alkalmazzák a tudományos és technikai forradalom eredményét. A korszerű technikát a tsz-ta- gok szorgalmas munkájával párosítva állítják a termelés szolgálatába. Tájterületun- kön 12 tudományos intéz­mény tartósan jelen van a szövetkezetek egyharmadá- ban. A tudományos eredmé­nyek eseti felhasználása a szö­vetkezetek további egyhar- madában történik. Tájterületünknek azonban van néhány sajátos gondja, amely mindmáig nem oldó­dott meg. A homoki szőlő- és gyümölcsös szövetkezetek termelési struktúrájának ki­alakítására több fejlesztési terv született. Ám e terüle­ten általános a szövetkezetek tőkeszegénysége, s ez a ter­vek valóraváltását nem tette lehetővé. Nem oldódott meg a Tisza mentén gazdálkodj szövetkezetek nehéz helyze­te sem. E tsz-ek jelentős mentetten területeken gaz­dálkodnak. Kitűnő termő­földek, a népgazdaságnak szüksége van az itteni ter­mésre. Az eddig megjelent jogszabályok és vízügyi ren­delkezések azonban az ex- tenzív hasznosításra kény­szerítik a szövetkezeteket. Megoldatlan a területek zöldárvédelme, és az általá­nos jövedelemszabályozási rendelkezések alapján törté­nik az elvonás. Érdemibb édekképviseletet A szövetkezeti mozgalom életében nagy jelentőségű, hogy 1967-ben megalapítot­ták érdekképviseleti szer­veiket, a termelőszövetkeze­tek területi szövetségeit és a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsát, öt év ta­pasztalata alapján fogalmaz­hatjuk meg, hogy a szövet­kezetek magukénak érzik pzeket az intézményeket, el­elismerik a szövetség mun­káját, s mind nagyobb el­várásaik vannak. Munkán­kat mindig készségesen se­gítik a párt megyei, városi, járási, községi szervei, a ta­nácsok és a tömegszerveze­tek. Közgyűléseinken azonban több elvárást is megfogal­maztak a szövetkezeti tagok, vezetők. Igénylik, hogy a Szavaz a küldöttértekezlet ismerőén szólnak tevékeny­ségükről. A gyakorlat igazol­ta, hogy alá- és fölérendelt­ségi viszony nélkül is meg­valósulhat az érdemi együtt­működés a területi szövetsé­gek és a TOT között. A TCT irányelveit eredményesen hasznosítják a tsz-ek, folya­matosan figyelemmel kísérik tevékenységét, hasonlókép­pen nyilatkoznak szövetsé­günkről is. A területi szövet­ségnek is része van azokban az eredményekben, amelyek­ről most szólunk. A szövet­ségi tisztújító értekezlet—t elemezzük majd ezt, mos- csak annyit róla, hogy a szövetkezetek igénylik és TOT-nak legyen önálló heti­lapja, amely a szövetkezeti mozgalom elméleti és gya­korlati tételeinek népszerűsí­tésén kívül mindig adjon számot a szövetségi életről. Felvetődött az alapszabály módosításának igénye is. Ar­ról van szó, hogy több kö­telezettséget vállaljunk egy­mással szemben. Például a területi szövetség elnöks Ige legyen köteles a TOT irány­elveit, ajánlásait megtár­gyalni arra ériemben rea­gálni. A tsz-vezetőségek és a területi szövetség vezetése között ugyancsak alapsza­bályban indokolt a kapcso­latot meghatározni. Hosszabb idő óta foglal­koztatja a termelőszövetke­zeteket a TOT titkársága felépítése és létszáma. Ilyen felépítéssel a jövőben érde­mi érdekképviseletet ellátni nem lehet. A titkárság appa­rátusát másképpen kell ki­alakítani. Legyen egy olyan részleg is, amely a területi szövetségekkel foglalkozik. Több jogra, nagyobb hatás­körre van szüksége a TOT- nak is, a területi szövetség­nek is a gazdasági érdekvé­delemben. Igénylik, a tagság Bódi Imre Állami-díjas tsz-elnök, a szövetség elnö­kének vezetésével dolgozott a küldöttértekezlet. A vitá­ban tizenhármán kértek szót. Köztük Szabó István, a párt Központi Bizottságának, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának tagja, a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának elnöke. Szabó elv­társ felszólalásának rövid tartalma a következő: — Az első tsz-kongresszus óta eltelt időben is erősödött a szocializmus két alapvető osztályának szövetsége, a munkásosztály és a paraszt­ság együttműködése. Nincse­nek ellentéteink a munkás- osztállyal, sem politikában, sem a napi programban. Munkánkat, tevékenységün­ket a munkásosztály helyes­nek, jónak ítéli meg. Azt várja, hogy a parasztság életszínvonala feleljen meg a két osztály szövetségéből adó­dó kötelezettségeknek, hogy az 1957-ben meghirdetett kommunista agrárpolitika el­vei maradéktalanul valósul­janak meg. Ma egyébként a nagy tár­sadalmi átrétegződés napjai­ban vagyunk. Mind több pa­rasztcsalád személyileg is kö­tődik a munkásosztályhoz. Ez az átrétegződés éppen a szóban forgó 5 esztendőben re esik az iparszerű mező­gyorsult meg. Erre az öt év­re esik az iparszerű mező- gazdaság alapjainak leraká­sa is. Ez nagyon nagy do­log. Nem szabad türelmet­lennek lennünk, hiszen gond­jaink a fejlődés gondjai. Tudnunk kell, hogy mező- gazdaságunk abban az álla­potban van, amikor 5—10 évig még a legkorszerűbb technika, a hagyományos ter­melési eljárásokkal együtt él. Történetesen még éppúgy létjogosultsága van a kapá­nak, mint már a legkorsze­rűbb gépnek. Erre a vetés- szerkezet is kényszerít még bennünket. Erről mondanám el, hogy van néhány egészségtelen szemlélet. A szövetkezetek­ben törekvés lett az egysze­rűsített vetésszerkezet, amely a legtöbb tiszta jövedelmet adja. Magyarán: beállni a Mindkét küldöttértekezle­ten felszólalt Csáki István, a párt Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára is. Csáki elvtárs a párt megyei bizott­ságán kívül a Központi Bi­zottság szövetkezetpolitikai munkabizottsága üdvözletét is átadta a megye szövetke­zeti tagságának. A követke­zőket mondta: — öt év alatt nagy utat tett meg a szövetkezeti moz­galom. Hogy csak egyet em­lítsek, olyan nagy gondtól szabadultak meg a szövetke­zetek, mint a termelésfede­zet nélküli hitelek. Szolnok megyében például közel 1 milliárd forintos fedezet nél­küli termelőszövetkezeti hi­telt engedett el az állam. A dolgozó parasztság megelége­déssel szólt az agrárpolitikai intézkedésekről, mi pedig szívből örülünk annak, hogy a parasztság megtalálta szá­mításait a szövetkezetekben. Ebben az öt évben alakul­tak meg az érdekképviseleti szervek is. A párt körülte­kintő előkészítést folytatott. Azt kimondtuk előre, olyan nem lehet a képviselet, hogy a döntések jogát elhozzuk szociális ügyeivel foglalko­zást, tőlünk várják a tsz- tagság üdültetési rendszeré­nek megvalósítását, s ezt so­káig halogatni nem is lehet. A szövetkezetekkel kap­csolatban álló vállalatok jo­gi és gazdasági lehetőségeit úgy kell kialakítani, hogy a sokat emlegetett egyenjogú partnerség megvalósuljon. S még nagyon sok mindenben vár változást és érdemibb érdekképviseletet tőlünk a szövetkezeti tagság. búza és kukoricatermesztés­re. Felhívnám a figyelmet a tsz-szövetségek nagy felelős­ségére is abban, hogy ezen változtassunk. Sok szó esik ma a terme­lőszövetkezetek és a vállala­tok egyenjogúságáról. Az az igazság, azt hittük, gyorsabb lesz ebben a javulás. Én a kiutat abban látom, hogy a gazdasági integrációra kell törekedni. Az állami és a szövetkezeti tőkét közelebb kell engedni egymáshoz. Akkor bizonyosan nem hang­zanak el olyan felelőtlen ki­jelentések, mint néhány évvel ezelőtt, amikor azt mondták, hogy a hegyeshal­mi cukor olcsóbb a mezőhé- kinél. Vagyis, amit importá­lunk olcsóbb, mint amit itt­hon termelünk. Ennek az ak­kori szemléletnek is része van a ma kialakult helyzet­ben. Olvastam jelentésükben, milyen nagy a szövetkezeti vezetők fluktuációja. A nép­gazdaság más ágazataira nem jellemző ennyire. Van ebben jó dolog is, az, hogy aki al­kalmatlan a vezetésre, tá­vozzon onnan. De az ilyen arányú fluktuáció már egész­ségtelen és ebben az is kife­jeződik, hogy a szövetkezeti vezetőt a kelleténél több zak­latás éri. Ma, korábbi jó szövetkezetek vezetői is ne­héz helyzetben vannak a be­ruházások miatt. A legjobb szövetkezetek • a termelés korszerűsítésére nagy hite­leket vettek fel, amelyek törlesztését egy és négy év közötti időre szabályozta a bank. Most baj van, nem tudják visszafizetni. Én a ki­utat abban látom, hogy vagv új hitelt kapjanak a szövet­kezetek, vagy a hitel törlesz­tés ütemét módosítsák. Mozgalmunkban központi kérdés a szövetkezti nyug­díj. A párt látja. De nekünk is látni kell. hogy a nyugdíj- korhatár módosítása 150 ezer új nyugdíjast jelentene az országban, s ez olyan teher­tétel, amit a népgazdaság nehezen bír el. Én azonban bizakodó vagyok etekintet- ben, hogy a parasztság régi vágya talán nem is hosszú időn belül teljesülni fog. onnan, ahol a gazdálkodás eszközei vannak. Erre a szfé­rára nem érvényesek a de­mokratikus centralizmus el­vei. Elképzeléseink szerint alakultak a dolgok. Az égi­testek vonzásának és taszí­tásának is megvan a maguk törvénye, a gazdasági életben is vannak ilyen kötelezettsé­gek. Ha ettől eltérünk, baj van. Azért vagyunk, hogy vigyázzunk az ilyen törvé­nyek betartására. Hadd mondjam meg például, nem vagyunk megelégedve a ter­melőszövetkezetek és a vál­lalatok egyenjogúságával. Ennek a törvényi szabályo­zói kidolgozottak. Éppen eb­ben az öt esztendőben ki­alakult például a szövetke­zeti földtulajdon. A szövet­kezeti tulajdon nem alacso­nyabb rendű az állami tu­lajdonnál. Semmiféle maga- sabbrendűségi érzés nem le­het tehát azokban a válla­latokban, amelyek még nem ébredtek az egyenrangúság tudatára. A népgazdaság nem tűrheti az ilyen módszereket. A napi teendőkről szólva hadd említsem, hogy azért a szövetkezeteknek is van­nak adósságai. Hogy mást ne mondjak, a cukorrépater­mesztés. Erre még nem volt példa, hogy ilyen meny- nyiségű cukrot importáljunk. Igaz, hogy késve jöttek a központi intézkedések is, de én a bajt abban is látom, hogy a szövetkezetek szét­verték a hagyományos mun­kaszervezeteket, történetesen a részesművelést. Megreszkí­rozom a gondolatot, hogy ezt sürgősen vissza kell állítani, ott ahol erre szükség van és addig, ameddig erre szük­ség lesz. A szövetkezetek belső éle­Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára téré az a jellemző, hogy egy­re inkább emberi közösségek is. A szövetkezet akkor lesz erős, ha a vállalati jelleg mellett a demokratizmus is Szót kért Gócza József, a jászkiséri Kossuth Tsz elnö­ke. Többek között azt mond­ta: Az utóbbi esztendőben alkalmazott közgazdasági szabályozók hatására, vagy megtanulunk számolni, vagy leköszönhetünk. Szabályozás nélkül anarchikus állapotok lépnének fel. Igénylem tehát létét. De az is igaz, hogy a jogosult szervek intézkedé­sei nem mindig körültekin­tőek, sokszor van olyan ér­zése az embernek, hogy utá­nam az önzözvíz jeligével történnek. Berényi István, a kőtelki Ady Tsz elnöke arról beszélt: A középtiszavidéki és jász­sági tsz-szövetség a követke­ző tizenhat kongresszusi kül­döttet választotta meg — két és fél ezer tsz-tagonként egy küldöttet: André Ferencnét, a jászszentandrási Haladás Tsz tagját, dr. Bereczki Lászlót, a rákóczifalvi Rá­kóczi, Bódi Imrét, a tisza- földvári Lenin, Gócza Józse­fet, a jászkiséri Kossuth, Hovodzák Istvánt, a cibak- házi Vörös Csillag, Konkoly Bélát, a jászboldogházi Aranykalász, dr. Kardos Sán­dort, a tószegi Dózsa, Pethes Balázst, a jászárokszállási Béke, Tóth Árpádot, a szol­noki Lenin, ifi. Gácsi Jánost, erősödik. Együtt mindkét ol­dal. A biztonságos vezetés­nek szüksége van a demok­ratizmusra, a tagok ellenőr­zésére. Huszonnégy év telt el a szövetkezetek megjele­nése óta, lesz miről számot adni a kongresszusi küldöt­teknek. Megyei pártbizottsá­gunk egyébként elhatározta, hogy a kongresszus után szé­leskörűen és tudományos alapon megvizsgálja, hol tart ma a megye szövetkezeti moz­galmának fejlődése. Ezt kö­vetően ajánlással fordul a szövetkezeti kommunisták­hoz, a szövetkezeti tagokhoz, vezetőkhöz. Szólnék még a sokat em­legetett nyugdíjkorhatárról is. Talán népszerűbb lenne, ha ígérgetnék. Nem tehetem elvtársak, mert megszoktuk a becsületes nyíltságot, őszin­teséget Ezért azt is őszintén meg kell mondani, hogy ma még erre alig van lehetőség. Jogos várakozásaikon túl azt is hozzátenném, hogy a szö­vetkezetek ne kíméljék ere­jüket az alapítónemzedék segítésében. Emlékeztetem az elvtársakat, hogy 1959-ben azt ígértük, becsülettel vál­laljuk a gondoskodást az öregekről. Ne feledjük el ezt az ígéretünket Legvégül egy igazán napi teendő: az öntözés előkészí­tése. Százharminc ezer hol­don akarunk öntözni az idén, most van az előkészítés idő­szaka. Mindkét tsz-szövetség küldötteinek pedig azt kívá­nom a kongresszuson támo­gassák pártunk kipróbált agrárpolitikáját Az élet sürgeti a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekre vonatkozó közgazdasági sza­bályozók korszerűsítését. Kü­lönben a gyenge adottságú szövetkezetek nem képesek lépést tartani. Szót kért a vitában Gazsi István tiszaugi, Nagy Gizella tiszaföldvári, dr. Kardos Sándor tószegi, Nagypál Béla jászárokszállási, Horváth Já­nos besenyszögi, B. Lantos Istvánná zagyvarékasi kül­dött, Nádas Gáspár a MÉM pártbizottságának titkára, Bordás László a megyei szö­vetkezeti szövetségek bizott­ságának elnöke. a tiszainokai Szabadság Tsz elnökét; Csáki Sándort, a jászfényszaru; Béke, Togyela Istvánt, a jászberényi Kos­suth Tsz párttitkárát; Dé- kány Jánosnét, a jászladányi * Haladás Tsz főkönyvelőjét; B. Lantos Istvánnét, a zagy­varékasi Béke Tsz borjúne­velőjét; Tajti Zoltánt, a jász- jákóhalmi Béke Tsz tehené­szét és Madarász Ilonát, az öcsödi Kossuth Tsz szakmun­kástanulóját. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tagjává Hovodzák István cibakházi és Konkoly Béla jászboldogházi tsz-elnököt választották megj S/abó István TOT elnök: Együtt a munkásosztállyal Csáki István e!ső titkár: Agrárpolitikánk elvi alapjain A küldöttgyűlés vitája Kongresszusi küldöttek Munkában a küldött gyűlés bizottsága

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom