Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-08 / 57. szám
4 4ZOINOK MEG VEI NÉPLAP 1972. március 8. HUSZONHAT NAP NTOAT-EURÓPÁBAN Hommage a Picasso Hommage — szép sokértelmű francia szó. Jelenti a hódolatot, a tiszteletnyilvánítást, a tiszteletteljes hódolatot, s ha nagy művész neve elé illesztik e szót, akkor pontosan alig kifejezhető ünnepi tisztelgéssé változik. Hódolat Picassónak, dicsőség Picassónak — nem, így nem az igazi, nemzetközi művészi jelentése így teljes: „Hommage a Picasso”. A párizsi Louvre-ban azon a vasárnapon is sokan álltak a Mona Lisa kép előtt, kör- betolongták a turisták a gyönyörű tört karú Milói Vénuszt, de legalább ilyen szenzáció volt a hirtelen berendezett kis Picasso-terem. Nézték a látogatók a nagy mester képeit, s a gyönyörködésnek különös varázst adott a közeledő 90. születésnap. A teremőr kétlapú újságot árult, a művészt és művészetét bemutató nyomtatványt. A modem művészetek múzeumában nem is volt szükség „aktualizálásra”, seszínű reprodukciókra, torz nyomású tankönyvekből ismert képek pompáznak itt igaz teljességükben. Párizs érti a mestert Párizs számon tartja Pi- cassót, Párizs szereti a kommunista művészt, Párizs érti a mestert. A L’Humanité — a Francia Kommunista Párt központi lapja — címoldalán, a központi bizottság köszönti a kilencven éves művészt, s így invitálja az érdeklődőket: „Ma este a Sportpalotában a párizsiak tisztelegnek Pablo Picasso előtt!”. Ezen az estén mi is ott voltunk a Sportpalota előtt. Jegyet már nehezen lehetett szerezni, de segített az újságíró-igazolvány — tapasztalatunk szerint nagy tekintélye van Franciaországban a sajtónak —, s különösen kedvessé vált a szervező iroda vezetője, amikor megmondtuk nemzetiségünket. A szabad mozgást biztosító meghívólap rögtön a rendelkezésünkre állt. A hatalmas Sportpalotában telt ház volt, a színpad előtti pódiumon álltak, ültek kollégáink, az újságírók, fotósok, filmesek. Az operatőrök időnként az első sorra irányították a reflektorokat, berregtek a kamerák, s gyorsan mi is exponáltunk. Hiszen a fényben "elismertük Jacques Duclos-t, a Francia Kommunista Párt veterán harcosát, Georges Marchais-t és több más pártvezetőt. Később Louis Aragon, a kommunista író-költő került a vakuk kereszttüzébe. A több ezernyi tömeggel együtt ők is ott voltak a tisztelgők között Látvány és érzelem Aztán elsötétült a csarnok, négy diavetítőből egyszerre sugárzódott a kép a hatalmas vászonra: tíz gyertya, húsz gyertya, ötven, kilencven gyertya. Egy villanás, s a gyertyák lángra gyúltak, az egymásra vetített képek hatására hajladozni kezdtek a lángocskák, halk susogás hallatszott a hangszórókból. Majd egy fújás, s egyszerre minden gyertya elaludt, megszólalt az elektronikus, hangeffektusokra épülő konkrét zene, aztán az első Picasso-festmény állt össze a vásznon, előbb csak a főalak, aztán a háttér, később a mellékfigurák: újrateremtették az alkotást. Hirtelen csend, mély zengő férfihang szólalt meg, a francia nyelv csodálatos zeneiségével: „Hommage a Pablo Picasso!” Megkezdődik a gálaest, amely rangos művészeti csemegét ígér. Tapsvihar, fogadja a Bolsoj Teátr operaénekesnőjét, a moszkvai balett-táncosokat, s ünnepük a spanyol táncművészeket, akik a szülőföld tiszteletét hozták el Pablo Picassónak. Közben a vetítővásznon tovább pompáznak a Picasso-képek, a gömbön hajladozó fiatal artista, a rikító színekkel kon- túrozott bohóc. És a Guernica! A négy vetítőgép mozaikról mozaikra rakja össze a spanyol polgárháború vízióját, ítéletét, tiltakozását. A nézőközönség ütemes tapsban tör ki. A több tucat mindennapokat elemzi. Duc- los Picassóval agitál. Duclos és Picasso agitál... A műsorvezető Louis Ara- gont szólítja a mikrofonhoz, a közönség vastapssal fogadja a kommunista író-költőt, a Les Lettres Franoaise igazgatóját. Aragon Picasso születésnapjára írt poémáját Jacques Duclos a nézők sorában (Foto: Urbán Tamás) hangszóróból csendülő hol lágy, hol békés, hol nyugtalan, hol vérlázító, hol emberséges zene tökéletessé teszi a látvány érzelmét. S aztán felröppen a vászonra a békegalamb, az utolérhetetlen picassói szimbólum... Vastaps és forró hangulat A műsorvezető Jacques Duclos-t szólítja a mikrofonhoz, a közönség vastapssal fogadja. Duclos beszél, Duclos kitűnő szónok, hullámzása, dallama, ritmusa van beszédének, s harsányan kiált, ha hangsúlyőSni akarja valamelyik gondolatát. Pi- cassót köszönti, a művészt méltatja, de a téma egyre távolodik — vagy közelít! — a tisztelgéstől: az antifasiz- musról beszél, a kommunista emberről, a kommunis+a eszméről, a francia helyzetről, a mozgalomról, a nemzetközi munkásmozgalomról. Duclos Picassóról szólva a mindennapokról beszél. Pi- cassót elemezve a francia szavalja el, tiszteleg és dicsér, de ő is: a festőóriás életművét az életbe, a politikába helyezi... A Francia Kommunista Párt a picassói évfordulót egybekötötte a kommunista eszme harcos terjesztésével. És e gondolat, tudjuk, Picasso gondolata is. A politikai agitációt egészíti ki a művészet — a festő társművészeinek — egysége: az ének, a zene, a tánc — a gondolat segítőtársául szegődik. A vetítővásznon kirajzolódó Picasso-kép, Aragon szava, az orosz nyelvű operaária, a spanyol tánc együtt hatnak, s egységesen válnak: „Hommage”-á! Éjfélre jár az idő, a hangulat forró a 3portpalotában. Mi pedig este ezt jegyezzük noteszünkbe: „Hommage, — tisztelet Pablo Picasso és a kommunista ügy előtt!”. Fóti Péter Következik: III. Fogyassz! Fogyassz többet! Ma o\ar meteorológus a szovjet Antarktisz expedícióban Dr. Vissy Károly, az Országos Meteorológiai Szolgálat központi előrejelző osztályának. csoportvezetője öt hónapot töltött a szovjet „Vise professzor” elnevezésű kutatóhajón. Az NDK-ban szovjet megrendelésre készült kutatóhajó, amely 1971. novemberében indult több ezer kilométeres útjára, rendszeres szolgálatot teljesít a Balti-tengeri szovjet kikötők és az antarktiszi szovjet kutatóbázis között. A hajó nemzetközi kutatógárdájából a nagy gyakorlattal rendelkező magyar meteorológust választották a hajó szinoptikusául. Nemcsak a hajó útját egyengette a több ezer kilométeres tengeri úton, hanem állandó kapcsolatban állt a szárazföldi meteorológiai állomásokkal. Rendszeresen fogták az Essa 8 elnevezésű amerikai felhőmérő műhold jelzéseit. A magyar meteorológus hosszabb időt töltött az Antarktisz leghidegebb pontján a Vosztok állomáson, ahol a közelmúltban mérték Földünk legalacsonyabb hőmérsékletét, a 91,5 fokot. A hajó visszaútján a csaknem egy mázsa hazai műszer társaságában utazó magyar meteorológus olyan kísérleteket végzett, amelyek úttörőnek számítanak a meteorológiai előrejelzés területén. Elvégzett egy 96 próbából álló aerozolos kísérlet-sorozatot is, amelynek eredményeit itthon dolgozzák fel. A hidat „elmosta“ az eső — Kedden hajnalban az észak-görögországi Katerini közelében összeomlott a vasúti híd az éppen áthaladó Akropolisz expressz alatt.— Két vagon a folyóba zuhant, az első jelentések szerint a helyszínre siető mentőosztagok egy halottat és 11 sebesültet találtak. A görög hatóságok magyarázata szerint az elmúlt napok erős esőzései következtében fellazult a talaj a Sza- lonikitől mintegy 120 kilométerre fekvő híd alapzata körül és a szerkezet nem bírta el az Athén felé robogó vonat súlyát. XXJOOOOOOOCOOOOOOOOOOOXlCOOO(XXXmX>XXX>X)OOOOCXMOOOOŰCOOOOO<X30COOOOOOOCKXXOOCOCCOOOOaX»OC<XX)OOOOOOOOOOOa At á FiKÉPERNV&lE mmJ ELŐTT A szerzői jogok védelmére alakult bizottság tagjai, egymásnak átnyújtva a papírlapot, végül is elnökük elé helyezték. Az elolvasta: — „A higiénia — egészség”. Az elnök egy pillanatig mozdulatlanul ült, aztán ki tudja miért, megfordította a papírfecnit. A túlsó oldala üres volt. Ekkor így szólt: GEORGI DRUMEV; — Általánosan ismert, de az enyém! — Mindenki meg tudja erősíteni, hogy a higiénia — egészség, bármely rendelőintézet falán ott lógnak ezek a plakátok, de senki nem tudja, hogy ennek a tételnek én vagyok a szerzője. Olyan tehetségem van, hogy ki tudok nyilatkoztatni olyan gondolatokat, amelyek később Egyetlen mondat — Hm! És ez minden? A kérelmező megnyalta kiszáradt szája szélét _ és mintegy megerősítésként, bólintott a fejével. Ez egy nyápic kis emberke volt, de egy fanatikus tekintete lángolt sezemeiben. A harc elkeseredettnek és hosszúnak Ígérkezett. — Dehiszen ez semmiség! — fejtette ki finoman az elnök. — Éppenséggel, hogy nem semmiség, — vetette ellene a kérelmező. — És ezt ön is nagyon jól tudja. Vajon a higiénia ellent mond az egészségnek? Az elnök hevesen lélegzett a méreetől. — Na jó, tegyük fel, hogy ez nem butaság. De miért biztosítsunk mi önnek szerzői jogvédelmet, egy mindenki által ismert gondolatért? szállóigévé lesznek. — Én gondolkodó vagyok, érti?! — Gondolkodó! — forrongott az elnök.— Ahhoz, hogy gondolkodó legyen ész kell, agyvelő! Tudományos műveinek kell lennie, könyveinek, meg összegyűjtött műveinek. A dicsőség, tudja-e. nem hagy nyugtot az embernek. Az emberek szenvedtek, máglyán égtek el, középkori börtönökben rothadtak el és az utódoknak nagy gondolatokat hagytak örökül, de ez... Az elnök a hosszú és dühös tirádától egészen elvörösödött. Erőtlenül belezuhant karszékébe és lehunyta a szemét. — Bocsásson meg. én is tehetek fel kérdést? — suttogta a kérelmező. — Kérdezzen! — Legyen olyan jó, válaszoljon nekem arra, ki volt Descartes? Az elnök kínlódva kutatott emlékezetében: mihez is van köze ennek a Des- cartesnek? Egyenlőszárú háromszög? Nem. A gázok kiterjedése? Nem! A Waterlooi csata? Istenem, mi a frászt keres itt Waterloo?! Végig nézett a bizottság tagjain, de azok mintha rémületükben lenyelték volna a nyelvüket. — Cogito, ergo sum, — súgott a kérelmező,— gondolkodom, tehát... — Tehát vagyok! — emlékezett hirtelen vissza az elnök. — No lám. mi maradt Descartes után, elnök elvtárs! Cogito, ergo sum! És mi maradt Cicerótól? „Óh idők. óh erkölcsök!” — egyetlen mondat. Kinek kellenek a könyvespolcokat megtöltő köteteik, ha maradt mindegyikük után egyetlen, véletlenül híressé vált mondat? Éppen ezért nem szándékozom megkeseríteni a jövendő nemzedéket többkötetes könyveim tanulmányozásával. Én mindössze egyet akarok: ha valaki, valahol, valamikor felírja „A higiénia — egészség”, Akkor felette írja oda: „Ivan I. Ivanov”. Ez minden. Molnár Sándor fordításai Balogh Mária, Bán János — több sikeres televíziós program szervezői, vezetői és riporterei — is elmondhatják önmagukról azt, amit dr. Aba Iván fogalmazott meg játékosan és szellemesen péntekesti humoros műsorának címében: Gyúrjuk az ipart! Az elmúlt héten két program is bizonyította; egy úgynevezett televíziós tapasztalatcsere, két üzem véleményváltása az üzemi élettel kapcsolatos közérdekű kérdésekben és egy újfajta műsor, Aba Iván kezdeményezése, aki ezúttal a gazdasági élet humoros helyzeteit kívánta kiaknázni felnőtteknek szánt környezetismereti óra keretében. Gyúrjak az ipart! _ Dr. Aba Iván eléggé régen űzi ezt a televíziós „ipart”. Tőle sohasem állt távol, hogy a gazdasági élet egy-egy fonákságát csípős, haragos glosszáhan vegye célba, vagy ha másképp nem, a humor felhangjaival lássa el. A hozzáértésen túl — a Műszak;. Élet munkatársa — színes egyéniségéből erre is tellett. Ravaszkás mosolyát jól ismerjük a képernyőről. Most, amire edddig csak elvétve vállalkozott és amit csak elszórtan engedett meg magának, azt negyven perces önálló műsorban foglalta egybe. Megkísérelve talán egy televíziós „ipari-kabaré” alapjainak a lerakását. Témáit az ipar házatájárói, a gazdasági élet környezetéből vette. Műsorában helyet kapott az ésszerűtlen bérlevonás, (egyáltalán van ésszerű bérlevonás?) egy találmány kálváriája, „rege” a nem csöpögő vízcsapról, továbbá egy úgynevezett környezetismereti séta, hiszen a téma nemcsak az utcán, hanem még a házfalakon is „hever”, és még egy kis „főnöktan” is belefért, vagy talán bele zsúfolódott e környezetóra keretébe. Sőt iUusztrációként az órát vezető „tanár” még Molnár Ferenc szellemes kabarétréfáját is felhasználta, amely a tejeskávé feltalálásáról szól. Többségében olyan tipikus jelenségeket ragadott meg életünk valóságából, amelyekből nem volt nehéz ráismerni környezetünkre. Gyúrni a valóságot, hogy a valóság ezzel is tökéletesebbé váljék. Ostorozni, a szatírának mindig is ez volt az igazi célja. Dr. Aba Iván, a gazdasági szakíró, ezúttal szépírói eszközökhöz nyúlt, sőt színészi munkára is vállalkozott, hogy gondolatait elmondhassa. A pénteki siker bizonyítja, hogy nem is érdemtelenül vállalkozott erre az összetett feladatra. B ha legközelebb még jobban tud gazdálkodni, bánni a tanórára szánt környezetismereti anyag mennyiségével, s buzgalmában, mint a kezdő tanár, nem markol többet a kelleténél, ha a tanári prelegálás módszerét — a tanár magyaráz, a diák hallgat — még több illusztrációs résszel tudja mozgalmasabbá tenni és gazdagítani, és műsorának túlzsúfolt televíziós környezete is levegősebbé válik, akkor nemcsak eredeti és új színként könyvelhetjük el Aba Iván szórakoztatva tanító gazdaságpolitikai műsorát, hanem a televízió egyik legszínvonalasabb és legtartalmasabb programjaként tarthatjuk számon. Elekfronisztikus tapasztalatcsere Munkások, szocialista brigádtagok és vezetők fejtették ki véleményüket az őket közvetlenül is érintő kérdésekről, így többek között a munkahelyi jó légkör összetevőiről, a Munkások, vezetők egymásközt című riportműsorban, amelyet Balogh Mária és Bán János vezetett Két üzem, a Csepel Művek és a debreceni Gördülő Csapágygyár cserélt tapasztalatokat arról, hogy milyen módon lehetne megbecsülni erkölcsileg és anyagilag az üzem törzsgárda-tag- jait, továbbá, hogy mennyire és hogyan szólhatnak bele a szocialista brigádok az üzem életébe és a munkafolyamatok megszervezésébe. Egy valóban izgalmas, polemikus elektronikus tapasztalatcserének lehettünk szemtanúi. A két színhely riportere mindent megtett, hogy a felvetődő kérdésekben színvallásra késztessék az érdekelteket. Dicséretükre legyen mondva, nem engedték, hogy riportműsoruk csupán tiszteletköröket rójjon a két üzem szocialista brigádjainak élete fölött, hogy elmerüljön az általánosság tengerében, hanem elemző vitában, az ellentétes vélemények kicsiho- lásával továbbgondolkodásra is alkalmat adó kérdésekre terelték a figyelmet. Már a műsor ötlete is szerencsésnek mondható, hiszen ha egyelőre csak a képernyőn is, azért mégis egymástól távoleső két üzemi közösség ismerhette meg egymás életét és egymás problémáját, és ez egyben indításul is szolgálhatott a személyes, közvetlen tapasztalatcseréhez is. A riportműsorban sok szó esett üzemi berendezések, gépek felújításáról, korszerűsítéséről. De ami a leginkább jellemezte a csaknem egy óráig tartó tapasztalatcserét, hogy egy igen fontos felújításról sem feledkezett meg: az emberi kapcsolatok rekonstrukciójának szükségességéről. Röviden Szó, ami sző, Antal Imre zenei szótára a Szo-Mi-Szo, a televízió most induló újabb zenei ismeretterjesztő műsora olyan elegánsan és köny- nyedén vitt el bennünket a muzsika idegennek tűnő zenei kifejezéseinek világába, mint például ahogyan Bernstein teszi sorozatában. A zenei rögtönzésről oly tisztán, érthetően és egyszerűen szólott, ugyanakkor ragyogó módon azonnal be is mutatva az improvizáció, a rögtönzés folyamatát, hogy erre csak olyan átható egyéniség, s olyan kitűnő pedagógus képes, mint Antal Imre. A mindennapi élet és a muzsika szerves kapcsolatát tudta megéreztetni velünk hétköznapi példák felsorakoztatásával; azt tudniillik, hogy a zenei rögtönzés sem valami csodabogár, hanem az élet gyakorlatából átvett és a művészi kifejezés rangjára emelt szellemi cselekedet. És mindezt milyen ragyogóan bizonyította a francia Pierre Cochereau orgonaestjénels közvetítése másnap este, felvételről, a Zeneakadémia nagyterméből. Az orgona mágusa a nézőktől kapott dallamokból, egy-egy zenei frázisból egész művet épített fel a rögtönzés-nyújtotta alkotás lehetőségeivel. Csütörtök este már a harmadik részét láttuk a Coral- ba című olasz bűnügyi filmnek. De azt hiszem még legalább annyi homály fedi a bűntényt, mint a kezdet kezdetén. Aligha hiszem, hogy Maigret felügyelő szívesen látná irodájában két olasz kollegáját. Ezek a nyomozók olyan lassan gondolkodnak és annyira nehézkesen kombinálnak, hogy nem csoda: nekik több részes folytatás szükséges ahhoz, filmben is, hogy kiderítsenek egy olyan bűntényt, amelynek felderítéséhez más pályatársak esetében egy órácska is elegendő lenne hasonló filmben. Régen láttunk ilyen rettenetesen hosszúra nyújtott, álmos-, ködös bűnügyi filmet,’ V. M. ,
