Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
Interjú Váczi Sándorral, a megyei pártbizottság titkárával „Nem teszünk eleget a hazáért, ha nem teszünk meg mindent” — mondta Robespierre, a francia forradalom egyik vezéralakja. Mindent tenni a legtöbbet jelent: életet áldozni is, ha kell. De a mindenen elsősorban azt értjük: felkészülni, képesnek lenni a haza védelmére. Napjainban amikor a korszerű hadviselésben nagyon fontos helyet foglal el a hátország szerepe, erőnléte, fokozott figyelmet érdemel a polgári védelem munkája. Hogyan értékeli a megyénkben levő polgári védelmi parancsnokságok, szervek, szervezetek eddig végzett tevékenységét? Véleménye szerint milyen újabb feladatok várnak rájuk? Erről kérdeztük Váczi Sánor elvtársat, a megyei pártbizottság titkárát. — Elöljáróban a kérdésre röviden csak annyit: A polgári védelem erői megyénkben az utóbbi évben szervezetileg megerősödtek, tartalmasabbak lettek a kiképzések, a rendelkezésre álló tömegkommunikációs eszközöket jól használták fel annak érdedében, hogy a lakosság megismerje a rendkívüli esetben szükséges magatartást, a védekezés lehetőségeit. — A honvédelmi miniszter utasítása, majd a Polgári Védelem Országos Parancsnokának intézkedése 1969-ben megszabta a polgári védelmi szervezetek létrehozásának, illetve továbbfejlesztésének feladatait. Eleget tett-e és milyen színvonalon ennek a mi megyénk? — Természetesen. A szakszolgálatok és szakszolgálati alakulatok akkor felmérték az átszervezéshez, korszerűsítéshez szükséges erőt, eszközt. Azok alapján azután olyan polgári védelmi erő (mennyiségben és minőségben megfelelő) létrehozását tervezték, amely elszigeteltség esetén is képes a mentő-mentesítő feladatok végrehajtására. A szervezésnél alapkövetelmény volt: a kívülről való mentést, az erők, eszközök lépcsőzetes fel- használását biztosítani, maximálisan kihasználni a bázis-lehetőségeket. Bár ez utóbbinál gondok jelentkeztek a polgári védelembe az üzemekből a dolgozóknak (összes létszámnak) csak mintegy 12 százalékát lehetett beosztani. A termelőszövetkezetekből, a ktsz-ekből, és a lakosság köréből szervezett beosztottak aránya így meghaladja a 87 százalékot. Jó, hogy a megyében levő gazdaságvezetők mindinkább megértik az RBV védelem fontosságát és esetenként a beruházásaiknál igyekeznek annak előírásait betartani. Ismerik — természetesen a rájuk vonatkozó mértékben — a támadó fegyverek hatásait, az ellenük való védekezés módjait. — Szeretnénk, ha a kiképzési feladatok végrehajtásáról is szólna, hiszen nem kevés tennivaló volt, — Ügy van, többféle kiképzés kezdődött el tavaly. A megye szakszolgálati parancsnokai részére a megyei hivatásos törzs több napos HDM-i harcászati kiképzést tartott. Ugyanakkor egyes szakszolgálat parancsnokok a minisztériumok által megtartott továbbképzéseken vettek részt. A járások és városok szakszolgálatainak parancsnokai, a járási-városi törzsparancsnokok által megtartott HDM-i harcászati kiképzésen, több napig tartó törzskiképzésen voltak. Ezeken a kiképzéseken a résztvevők elérték azt a tudásszintet, amelyet előre meghatároztak számukra. Sajnos probléma is akadt: több tanácsnál volt osztályvezető-változás, a járások átszervezése miatt elölről kellett kezdeni az újonnan beállított szolgálatparancsnokok felkészítését. A szakszolgálati alakulatok közül csak az egészségügyieknek volt eddig 5 órás, a riasztó szakszolgálat személyi állományának (riasztó őrsöknek) 3 órás kiképzése. Az üzemekben általában a terveket készítették az új rendszerű kiképzésre. Csupán a könnyűipari üzemek polgári védelmi parancsnoki állománya részére érkezett kiképzési utasítás. Szoinok megyében ez a martfűi Tisza Cipőgyárat, a szolnoki bútorgyárat érintette. A KPM utasítása alapján a szolnoki MÁV-állomáson és a járműjavítóban kezdődött meg a polgári védelmi állomány kiképzése. Véleményünk szerint a járási szakszolgálati parancsnokok polgári védelmi felkészültsége még nem éri el a kívánt színvonalat, de bízunk abban, hogy e hiányt rövidesen pótolják. A szakszolgálati alakulatok — különös tekintettel a végrehajtott átszervezésre — polgári védelmi kiképzése még nem kezdődött meg, ezért a beosztásukkal járó speciális feladatok végrehajtására még nem alkalmasak. Szólnom kell még röviden a tanuló ifjúság polgári védelmi oktatásáról is, mely a terveknek megfelelően folyt. Az iskolai honvédelmi felelősök általában hivatásos vagy tartalékos tisztek, és kellő szakmai felkészültséggel rendelkeznek ahhoz, hogy az előadásokat megfelelő színvonal tartsák meg, a foglalkozásokat jó pedagógiai érzékkel vezessék le. — Szeretném, ha tájékoztatná olvasóinkat arról is, milyen további tennivalói vannak megyénkben a polgári védelemnek. — Korántsem a teljesség igényével először az általános feladatokról szólok. Mindenekelőtt el kell érni, hogy a már létrehozott polgári védelmi szakszolgálatok, szakszolgálati alakulatok, önvédelmi alegységek szervezeti készenléte naprakész legyen. A dolgozók, a lakosság polgári védelmi oktatására el kell készíteni a munkahely és lakóhely szerinti nyilvántartásokat; az új rendszerű felkészítésükhöz biztosítani az optimális kiképzési feltételt. Mindehhez — a polgári védelem fontosságának gondolatát még- inkább elmélyítve — fel kell használni az eddigieknél is nagyobb mértékben a különböző tömegkommunikációs eszközöket. Tudatosítani, gyakoroltatni kell az általános és kollektív védekezés módszereit; az egyének életfenntartásához szükséges élelmiszerek, víz, állatállomány, takarmány stb. védelmi módszereit ismertetni, gyakoroltatni annak alkalmazását szükségkörülmények között. Megismertetni a kitelepítési és befogadási feladatokat; mindenki ismerje kötelezettségét, és tudja hogyan kell azt a gyakorlatban végrehajtani. A szakszolgálatok és szakszolgálati alakulatoknál felkészíteni a törzseket arra, hogy megfelelően tudják vezetni saját szolgálati állományukat, elkészíteni szervezeti, működési terveiket és azt naprakészen tartani. Biztosítani az állomány felkészítését; az államigazgatás, szakigazgatás útján összehangolni az üzemek, intézmények, a lakosság polgári védelmi feladatait, létrehozni az egyéni és kollektív védelmi eszközöket. Ami a szakegységeket illeti, nem kis feladat vár rájuk sem: az állományt speciális kiképzéssel fel kell készíteni a megelőző RBV tömegpusztító fegyverek hatása elleni védelemre, arra, hogy normaidőn belül, bonyolult viszonyok között, tekintet nélkül az évszakra, napszakra, végre tudják hajtani a mentő, mentesítő, helyreállító munkát. Az üzemi önvédelmi szervezeteknek is fel kell készülniük üzemük védelmére, biztosítani a körülményeket rendkívüli időben is a folyamatos termeléshez. — Ismét szólni kell a lakosság oktatásáról is, hisz az eddigieknél még több embert kell jobban, alaposabban felkészíteniök egy esetleges rendkívüli körülményre. — Többet és hozzáteszem az eddigieknél magasabb színvonalon kell oktatnunk. Képessé kell tenni az embereket a polgári védelmi feladatok ellátására, az esetleges csapások esetén a túléléshez szükséges feltételek biztosítására. Azt várjuk a lakosságtól, hogy az alkotmányban rögzített honvédelmi kötelezettségének megfelelően vegyen részt a polgári védelmi feladatok végrehajtásában. A párttagoktól példamutató, politikai, felvilágosító, meggyőző munkát várunk. Azt, hogy közreműködésükkel egységes szemlélet alakuljon ki mind a szervezett erők, az üzemek, intézmények dolgozói, mind a nem dolgozó lakosság körében a polgári védelem fontosságát illetően. Mit várunk a különböző szintű vezetőktől? Azt, hogy ki-ki a saját területén értékelje, vitassa meg a pv. felkészítés irányelveit, feladatait, biztosítsa azok végrehajtásához szükséges feltételeket, anyagi, technikai eszközöket. Legyenek következetes szakirányítói, koordinálói, ellenőrzői a polgári védelmi felkészítésnek. Csak közös erőfeszítéssel tudunk sikereket elérni, és a polgári védelemben elért sikerek egyúttal életünket, anyagi javaink megvédését is jelentik — mondta a beszélgetés végén Váczi Sándor. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Bőrvédő eszközök Lapunkban több esetben szóltunk a légzésvédő eszközökről, azok védőképességéről, elkészítési módjáról, de keveset foglalkoztunk a bőrvédelem jelentőségével, megoldásának módszereivel. Elöljáróban néhány mondat a bőrvédelem jelentőségéről, szükség- szerűségéről, illetve a bőrvédelemmel szemben támasztott követelményekről. A tömegpusztító fegyverekkel megvívott háború körülményei között nyilvánvaló, hogy nem elégséges csak a légzésvédelmet biztosítani, mivel a különböző harcanyagok a bőrfelülettel érintkezve rendkívül veszélyes fizikokémiai, kémiai reakciókba lépnek a test szöveteivel, sejtjeivel. (Gondoljunk csak arra, hogy az „a” sugárzó radioaktív anyag a testfelületen igen veszélyes, az égési sérüléshez hasonló sejtroncsolódást eredményez, vagy a modern idegmérgek többsége zsíroldó vegyület, melyek azonnal felszívódnak, — oldódnak — a zsíros bőrfelületbe és gyors mérgezést idéznek elő; a bőrfelület biológiai harcanyagokkal való fertőzése, illetve fertőződése napjainkban gyakran előforduló bőrbetegségeket eredményez, melyek veszélyessége nem kíván magyarázatot.) E tények a bőrvédelem jelentőségét egyértelműen bizonyítják, s felhívják a figyelmet a védelem ilyen irányban történő kiterjesztésére is. A védelemre felhasználható eszközöket alapvetően két nagy csoportba sorolhatjuk: rendszeresített védőeszközök és szükségvédőeszközök. Az előbbiekről csupán annyit, hogy azok biztosítják a radioaktív, vegyi és biológiai harcanyagok elleni védelmet, a harcanyag minőségétől és alkalmazási módjától függően több-kevesebb ideig. Ezen védőeszközök elsősorban a fegyveres testületek részére készülnek. A szükségvédőeszközök kategóriáján belül külön csoportba kell sorolni a nagy áthatóképességű vegyi harcanyagok ellen védő eszközöket, a másik csoportba tartoznak a radioaktív és biológiai harcanyagok ellen védő eszközök. A radioaktív és biológiai harcanyagok ellen felhasználható valamennyi sűrű szövésű ruha, természetesen kombinálva a kézfejek, a nyak és a fej védelmével, valamint a csuklón és bokánál elszorítással. E célra igen megfelelőek az egybeszabott munkaruhák, természetesen az előbb említett kiegészítésekkel. Felhasználhatók továbbá az esőkabátok, orkánok és valamennyi ruházati anyag, még a vékony szö- vésűek is, több rétegben alkalmazva. A vegyi harcanyagok elleni védelemnél nagy jelentősége van az alkalmazás módjának. Amennyiben csepphatás ellen kell védekezni, ahol a harcanyag nagy tömegességével számolunk, elsősorban gumírozott anyagokat használunk fel, de ezek védőképessége sem haladja meg a V2—1 órát. A csepphatás elleni védelemre felhasználhatók továbbá a műanyag fóliából készült szükségvédőeszközök, de ezek védő- képessége csak néhány perc, így ezek alkalmazása esetén célszerű a több rétegű öltözködés. A normál ruházat csepphatás ellen nem véd. Aerosol hatás ellen viszonylag jó védelmet biztosítanak az impregnált anyagból készült felsőruházati cikkek, a védőképesség azonban itt is csak néhány percre korlátozódik. Gáz- és gőzhatás ellen csak a légmentesen zárt, gumírozott védőruha nyújt biztos védelmet. A védelemnél mindenkor nagy gondot kell fordítani az egész testfelület védelmére, mert a félmegoldások nem csökkentik jelentősen a veszélyt. A Polgári Védelem Országos Parancsnokságán kísérleteket folytattak hazai előállítású textíliák védő- képességének megállapítására. A kísérlet célja olyan kettős rendeltetésű munkaruhák létrehozása volt, Egy a kettős rendeltetésű munkaruhákból amelyek békeidőben munkaruhaként, adott esetben pedig védőruhaként hasznosíthatók. A kísérletek eredményeként a kettős rendeltetésű munkaruhák rendszeresítése megtörténi, gyártásuk folyamatban van. Könyv a szovjet polgári védelem történetéről A Szovjetunióban „A helyi légoltalomtól a polgári védelemig” címmel könyv jelent meg a polgári védelemről. A bevezetés rámutat arra a történelmi tényre, hogy a Szovjetunió állandóan fokozva fegyveres erejét, gondoskodik az ország védelméről, lakosságának a haza védelmére való felkészítéséről. Az első fejezet („Azonnal október után”) lényegében a repülés korszakának kezdetétől elvezet az első világháborúig, amelynek során először alkalmazták a meglehetősen kezdetleges, csekély hatósugarú repülőgépeket és a kormányozható léghajókat az ellenség hátországa ellen. A szovjet kormány ekkor, már közvetlenül az Októberi Szocialista Forradalom után nagy gondot fordít az akkor még „légvédelmi” jelzővel illetett (később légoltalomnak nevezett) polgári védekezésre. És 1918 februárjában, amikor a német csapatok, megsértve a fegyverszünetet, megkezdték Szentpétervár ostromát, a Szmolnijban megalakul a „Légvédelmi törzs”. A Népbiztosok Tanácsa 1925-ben újabb — megelőző jellegű — műszaki technikai rendszabályokat vezet be, és 1932-ben jóváhagyja a védekezés központi irányelveit, lerakja — össz-szövetségi jelleggel — a polgári védekezés, a helyi légoltalom alapjait. A második fejezet („Méltó hozzájárulás a győzelemhez”) a fasiszta Németország Szovjetunió elleni 1941 június 22-én végrehajtott támadásával kezdődik. Leírja a hitlerista légierő és tüzérség tevékenységét, annak nyomán a helyi légoltalom törzseinek készenlétbe helyezését, intézkedéseit, a háború kezdeti időszakában kialakult helyzetet, elemzi a veszteségek okait és az azok megszüntetése érdekében életbe léptetett rendszabályokat. Bemutatja több nagy város — így Moszkva, Leningrad, Kijev — polgári védelmi törzseinek és szak- szolgálatainak működését, a védekezésben részt vett erőket, azok tevékenységét, a csapások utáni helyzetet. Leírja a polgári védelem több tagjának a légitámadások időszakában és a mentésben, valamint a helyreállítás során tanúsított áldozatkész — számos esetben az ön- feláldozásig terjedő — hősies magatartását. Megállapítása szerint ennek a helytállásnak tulajdonítható, hogy a Nagy Honvédő Háborúban az ellenségnek nem sikerült megzavarnia a hátország életét. . A Nagy Honvédő Háború tapasztalatai egyértelműen igazolták, hogy a helyi légoltalom feladatainak megoldásába célszerű és szükséges is volt a lakosság széles körű bevonása. A harmadik fejezet („A háború utáni évek”) az ország háború utáni helyzetét mutatja be. Leírja azt a pusztítást, amit a Szovjetunió a háborúban szenvedett. A háború végén 1710 lerombolt város, 70 ezer tűzvésszel sújtott település, 32 ezer teljesen vagy súlyosan lerombolt üzem, 98 ezer kifosztott kolhoz és 1876 kifosztott szov- hoz várt segítséget. A helyi légoltalom szervezeteinek széles körű tevékeny részvételével —a párt- és állami szervek határozatai nyomán — megkezdődött az élet. (Pl. Moszkvában a Nagyszínházat, a Metró Szeme- novszki és Izmáéi park közti útszakaszát, iskolák, kórházak százait a helyi légoltalom alakulatai állították helyre.) Az 1950-es években az atomfegyverek gyártásának fokozása és készleteinek felhalmozása nyomán a Szovjetunióban hatékony intézkedéseket hoztak a véderő megszilárdítására és fejlesztésére. Ezek alapján felülvizsgálták a helyi légoltalom intézményét is. Követelmény- nyé vált a helyi légoltalomnak az ország egész területén való kiépítése, a műszaki megelőző intézkedések végrehajtása, a fontosabb üzemek széttelepítése, a lakosságnak a védekezés rendszabályairól és módjairól való oktatása. Jelentős változások következtek be az irányításban, a szervezetben és a kiképzésben. Nőtt a gyakorlatok szerepe. Megszüntették az önvédelmi csoportokat. Üj felkészítési program lépett életbe a lakosság védekezésre való oktatásában. A negyedik fejezet („A helyi légoltalomtól a polgári védelemig”) az 1960-as évek elejétől végbement változást mutatja be. Ebben a fejlődési szakaszban a stratégiai rendeltetésű rakétacsapatok, a korszerű légvédelem és a rakéta-nukleáris töltésű atom-tengeralattjárók létrehozásával az ország véderő képessége megszilárdult. A, hadügyben a rakéta atomfegyverek megjelenésével és felhalmozásával bekövetkezett forradalom megnöveli a hátország védelemre való felkészítésének jelentőségét. Ezt a feladatot a „helyi légoltalom” keretei között már nem lehet megoldani. A légoltalom intézkedéseinek „helyi” jellege, erőinek és eszközeinek „hagyományos” (korlátozott) volta nem nyújt megfelelő lehetőséget a tömegpusztító eszközök elleni hatékony védelmi rendszer kiépítésére. A jövő világháborújával kapcsolatos stratégiai elgondolásokból kiindulva ezért a polgári védekezés rendszerét új alapokra kellett helyezni, és ez a követelmény vezet a „helyi légoltalom”-nak a „polgári védelem”-mel való felváltásához. A védekezés új rendszerének alapvető rendeltetése a lakosság és a népgazdasági objektumok védelme az atom-, vegyi és biológiai fegyverekkel szemben, továbbá a fegyverek alkalmazásával összefüggésben a mentés, mentesítés és a halaszthatatlan helyreállítás. A polgári védelem egyébként az államigazgatási szervezetre támaszkodva a területi és a termelési elv alapján épül fel. Intézkedéseit minden egyes vállalat, szervezet, intézmény, kolhoz, szovhoz stb. köteles végrehajtani, és ebben a tevékenységben széles körben közreműködni az ország egész lakosságával. A párt és a kormány határozatai alapján — az ismertetett követelményeknek megfelelően — átszerveződtek a polgári védelem irányító szervei (törzsei) és szervezetei (szakszolgálatai, szakszolgálati alakulatai). Korszerűsödött a felkészülés rendszere és tartalma, szélesedett a felkészülésben közreműködő szervek köre ... E rövid ismertetésből is kitűnik: a könyv összefoglaló áttekintést nyújt a Szovjetunió polgári védelmének kialakulásáról és fejlődéséről. A legjelentősebb érdeme azonban kétségtelenül az, hogy a tapasztalatok széles körű elemzésével hatékonyan hozzájárul a polgári védelem továbbfejlesztéséhez.
