Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám
1972. március 81. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fehér La os beszéde a mez&Vazdas^gi szőve kezetek országos kongresszusán (Folytatás 1. oldalrólj A kongresszus első munkanapján szólalt fel Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. Az alábbiakban kivonatosan közöljük beszédét: Tisztelt kongresszus! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkásparaszt kormány nevében meleg szeretettel köszöntőm a termelőszövetkezetek II. országos kongresszusát, — a kongresszus minden résztvevőjét, s önökön keresztül a mezőgazdasági szövetkezetek több mint egymilliós tagságát. Az öt évvel ezelőtt megtartott I. kongresszussal egy- időben az egész népgazdaság irányításában jelentős gazdasági és szervezeti intézkedések történtek, s azt a célt szolgálták, hogy tovább haladjunk a szocializmus teljes felépítésének útján, fejlődjék, erősödjék szocialista államunk. Azóta jelentős fejlődés következett be — a gazdaság- irányítási reformnak megfelelően — a mezőgazdasági szövetkezetek önálló vállalat- szerű és önkormányzati működésében, valamint külső kapcsolataik alakulásában. E gazdaságpolitikai és szövetkezet-politikai intézkedések — amelyek megvalósításának mindannyian részesei vagyunk, — nagy feladat elé állították a szövetkezetek tagjait, de ugyanakkor nagy örömet is jelentettek számunkra. A párt- és a kormány alig öt évvel a szocialista átszervezés befejezése után, méltányolva a szövetkezeti parasztság erőfeszítéseit és szorgalmas munkáját: a népgazdaság erejéhez mérten jelentős intézkedéseket tett a szövetkezetek gazdasági önállóságának és a tagok életkörülményeinek javítására." Most ezen a kongresszuson, újabb öt év. elteltével megállapíthatjuk, hogy a szövetkezeti parasztság megfelelt a bizalomnak, jól sáfárkodott a lehetőségekkel, s ennek eredményeként jelentősen fejlődött a termelőszövetkezetek gazdasági tevékenysége, tovább erősödött a szövetkezeti parasztságunk társadalmi tudata, egysége, nőtt gazdasági ereje és ezzel tovább erősödött népi államunk politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség! Hogyan alakult a párt és a kormány szövetkezetpolitikája a két kongresszus között, miként hatott ez a termelőszövetkezeti mozgalom- ra? örömmel állapíthatjuk meg: az elmúlt évek során az egész magyar szövetkezeti mozgalomban, az elméleti és a gyakorlati tevékenységben nagy fellendülés következett be. A párt X. kongresszusa határozatának megfelelően egy sor jelentős intézkedés történt az egész szövetkezeti mozgalom, s ezen belül a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése érdé- IcébőJi." _- a IV. ötéves terv során tovább javítottuk és javítjuk az önálló vállalati gazdálkodás feltételeit; — Lehetőségeinkhez mérten növeltük és növeljük a termelőszövetkezetek korszerű anyagi-műszaki ellátását; — A vertikális kapcsolatok kialakítása, valamint a szövetkezetek és az állami vállalatok kooperációs együttműködése érdekében jogi és szervezeti intézkedéseket tettünk; — További gazdasági és jogi intézkedésekkel segítettük a háztáji gazdaságok termelésének növelését, valamint a közös és a háztáji gazdaságok együttműködésének fejlesztését; — Megfelelő intézkedéseket tettünk a termelőszövetkezetek tevékenységi körének bővítése, illetőleg a megfelelő szervezett keretek közötti folvtatása érdekében. A múlt évben szövetkezeti mozgalmunk igen jelentős eseménye volt az egységes szövetkezeti törvény, valamint a fogyasztási és az ipari szövetkezetek működését szabályozó, s a termelőszövetkezeti törvény korszerűsítését szolgáló törvényerejű és kormányszintű rendeletek megalkotása. Az I. országos termelőszövetkezeti kongresszus óta eltelt időszakban az élelmiszergazdaság — és ezen belül a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — a párt, az állam, a társadalmi szervezetek és mindenek előtt a munkásosztály segítségével — kedvezően fejlődtek. A mezőgazdaságon belül a közös gazdaságokban a legdinamikusabb a fejlődés. A termelés korszerűsödött, ipar- szerűvé vált számos területen. s javult a munka termelékenysége. A mezőgazdaság általános és szembetűnő fellendülése mellett néhány területen azonban akad még kellemetlen, az ossz-társadalmi érdekeket sértő, bosszantó lemaradás, sőt visszaesés is. így például a cukorrépa, a dohány, a zöldség vetésterülete csökkent. Néhány évvel ezelőtt még jelentős cukorkészleteink voltak, — ma importálnunk kell. Ez bizony közös szégyenünk! Nem egyöntetű a kép az állattenyésztésben sem. A nagyüzemi sertés- és baromfitenyésztésben a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta eltelt évtized során jelentős fellendülés következett be. Megoldatlan a szarvamsarhatenyésztés helyzete. A nagyüzemekben ugyanis nem elég a szarvasmarhaállomány, a háztáji gazdaságokban pedig évek során jelentősen visszaesett. A visszaesés — bizonyos mérséklődés mellett ma is tart, ami népgazdaságilag rendkívül aggasztó. Nem alakul kedvezően a tejtermelés és a felvásárlás sem. Ennek következtében — míg néhány évvel ezelőtt még vajhegyeink voltak — ma importálunk. Ügy gondolom, helyesen tenné a kongresszus, ha nyomatékosan felhívná a közös gazdaságok figyelmét: ne csak a gyorsütemben korszerűsített uzemáaakban. mint a búza- és a kukorica termesztésben, a baromfi és a ser téstartásban növeljék a termelést — hanem a munkaigénye« és zömében mé<z hagyományos technológiával, kézi erővel termelt ásaza- tokban is, tehát cukorrépa, a dohány és a zöldségtermelésben, s a tehéntartásban is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodása tervszerűen fejlődik. A termelés volumene, összetétele, a termékek túlnyomó többségénél a korábbinál jobban igazodik a népgazdasági tervhez és az igénvekhez. A tervszerűség azonban méa to- vább javítható. Különösen érvényes ez a megállapítás a beruházásokra. A párt. a kormány részéről szívből üdvözöljük és támogatjuk a TOT beszámolójának, a kongresszusi állásfoglalás-tervezetnek azt az indítványát, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is vezessék be és rendszeresítsék a kölcsön támogatási alap képzését; olyan formán, hogy a szövetkezetek közgyűlési határozattal, önkéntesen vállalt kötelezettség alapján biztonsági alapjukból évente befizetett saját pénzösszegükkel területi szövetségük mellett létrehozzák a kölcsönös támoagtási alapot Az I. országos termelőszövetkezeti kongresszus óta mélyreható változások történtek a szövetkezeti útra tért parasztság életszínvonalának alakulásában. Az egy főre jutó paraszti reáljövedelem az utóbbi 2—3 évben utólérte a munkásokét: a két nagy dolgozó osztály személyi jövedelme kiegyenlítődött, s a IV. ötéves terv időszakában terv szerint, azonos mértékben növekszik. Mindez történelmi jelentőségű sikere, vívmánya a párt és a kormány politikájának. Ezt a szövetkezeti parasztság kellőképpen értékeli, becsüli. A szövetkezeti küldöttválasztó közgyűléseken és a területi szövetségek küldött- értekezletein sok helyen felvetették a nyugdíjkorhatár leszállítását és a szociális ellátás egyes problémáit. Gyakorta hevesen és némi türelmetlenséggel is. Elöljáróban itt is kellő önmérsékletet kell ajánlanom, mert a nyugdíjkorhatár öt évvel való leszállítása nem olyan egyszerű, mint ahogyan első pillanatra látszik. A kormány a múlt héten tárgyalta a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer és szociális biztosítás egyes részkérdéseit és megfelelő döntéseket — Faggyas Jenő tar- pai tsz-elnök szóhasználatával élve — kompromisszumos intézkedéseket hozott. Így többek között határozatot hozott arra, hogy a jövő évtől kezdve a tsz-öreg- ségi-, munkaképtelenségi járadékot havi 100, az özvegyi járadékot havi 60,— forinttal kell emelni, hogy a tsz-nyugdíjak megállapításának alapjául szolgáló havi áltag jövedelem felső határát az ipari nyugdíjak szintjére kell emelni, továbbá, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagos jövedelmet, annak a három évnek a nyugdíjosztály szerint jövedelme alapján kell megállapítani, amely a tag számára a nyugdíjazást megelőző 5 naptári év közül a legkedvezőbb. Megmondjuk azonban teljes nyíltsággal és őszinteséggel azt is, hogy a Minisztertanács mostani döntéseit széleskörű vizsgálatok, számvetések előzték meg, s ezek alapján arra a megállapításra kellett jutnunk, hogy a nyugdíjkorhatár öt évvel történő leszállításának feltételeit a jelenlegi ötéves terv időszakában sem szövetkezeti sem állami forrásokból nem tudnánk megteremteni. A korhatár leszállítása ugyanis tetemes — egymilliárd forintot meghaladó — költséggel járna, amelynek előteremtésére a termelőszövetkezeteket terhelő jelenlegi 7,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot csaknem kétszeresére kellene emelni. öt évvel ezelőtt nagy várakozással tekintettünk az I. kongresszuson alakított országos tanácsra, valamint a kongresszus után a szövetkezetek által létrehozott területi szövetségekre. Ma már elmondhatjuk, helyesek voltak a pártnak a termelőszövetkezeti szövetségek létrehozására vonatkozó javaslatai. A gyakorlat igazolta a szövetségi rendszer életképességét. Szívből kívánom a megválasztandó új országos tanácsnak és a területi szövetségeknek, hogy az eddiginél is eredményesebben lássák el az alapszabályukban rögzített fő tevékenységüket: a szövetkezetek önálló vállalati gazdálkodásának és demokratikus működésének segítését! Március 28-, 29-, 30-án, a martfűi Tisza Cipőgyár a cipőipari nagykereskedelmi vállalatok szakembereinek bemutatta 1972. őszi-téli kollekcióját, megtartotta IL féléves börzéjét. A börze harmadik — befejező — napján Szalay László értékesítési osztályvezető tájékoztatott az üzletkötésekről, a „Tiszás” modellek sikeréről. A gyár teljes kapacitását igénylik a nagykereskedelmi vásárlók. A felajánlott 1 millió 300 ezer pár bőrcipő mellett 950 ezer tornacipőre jelentették be igényüket a szakemberek, a vásárlók. A ragasztott eljárással készült lábbelikre nagyobb az Igény, mint amennyit a cipőgyár vállalhat. Az export kötelezettségek mellett az import felsőrész szab határt a vállalható mennyiségnek. Nagy sikere volt a férfi miilakk és lakk felsörészű, ragasztott cipőknek, vala mint a polibell illetve gipsy (nadrágra húzható, rövidszárú csizma) fazonú női lábbeliknek. 180 ezer párat tud gyártani őszre, télre ezekből a Tisza Cipőgyár belföldre. Igen tetszetős és divatos gyerek lábbeliket is bemutattak. A rendelések, igények alapján: őszre, télre, divatos, tartós, szolid árú lábbelik várják a vásárlókat. — szűcs —■ Szénhidrogén bányászaink derekasan dolgoznak — A magyar atomerőmű építéséről — Sikeres alumínium program Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter sajtótájékoztatója Készben konzultációnak részben baráti beszélgetésnek beillő sajtótájékoztató volt tegnap a Magyar Üjságírók Országos Szövetségének budapesti székhazában. Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter többek között olyan témákról is tájékoztatta a sajtó munkatársait, amelyekben a kezdeti lépések megtörténtek, de még további intézkedésekre is szükség van. Arra a kérdésre, hogy az első magyar atomerőmű építése milyen stádiumban van, azt válaszolta a miniszter: — A kormánynak érvényben lévő határozata van az atomerőmű építésére. Annak első blokkját 1980-ban üzembe helyezik, a további blokkokat pedig az azt követő években vonják be a termelésbe. Az idén a szovjet partnerekkel együtt megkezdődik az atomerőmű tervezése, s 1974—75-ben. megindul a kivitelezés is. A központi alumínium fejlesztési programról a következőket mondotta: •— 197s-re évi 3 millió tonna batixit, 780 ezer timföld és ISO ezer tonna alumíniumáru termelésére kell felkészülnünk. A korábbi program — amely a magyar— szovjet alumínium egyezményen alapul — lényegében változatlan. Kötelezettségeinket eddig maradéktalanul teljesítettük, A továbbiakban dr. Szekér Gyula arról beszélt, hogy az egész világon nagy átalakulás tapasztalható az energia- hordozók vonatkozásában. Nálunk pl.: az energiahordozók között az idén a szén- hidrogének elérik a szén százalékos arányát, s a következő években fokozatosan előretörnek. Ennek haszna a lakosság körében is érezhető, hiszen már az idén 1,3 millió propán-bután gazfogyasztó van hazánkban. S az otaj- kályhatulajdonosok száma Is meghaladja az 1 milliót. Lapunk munkatársa az Alföldnek a szénhidrogén programban betöltött szerepéről, az alföldi kutatási kapacitás 25 százalékos csökkentésének indokáról és arról érdeklődött dr. Szekér Gyulától, hogy a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat a tervezett földgáznak miért csak a felét tudja értékesíteni, a szénbányászatban való visz- szafejlesztés nem volt-e a kívántnál nagyobb mértékű? A nehézipari miniszter válaszában többek között azt mondotta: — Nem is tudom mi lenne velünk, ha az Alföld szénhidrogén termelése nem volna ilyen eredményes? A szénhidrogén bányászaink derekasan dolgoznak. 1957-ben még erővel, paranccsal, jó szóval kellett az Alföldre küldeni a dunántúli olajbányászokat. Most már az ottaniakkal együtt stabil gárdát képeznek. Ma az Alföld az ország földgáztermelésének a 98 százalékát, olajtermelésének pedig a % részét adja. Pillanatnyilag ismert készleteinket tekintve, földgáztermelésünk elérheti az évi 6 milliárd köbmétert. Jórészt ez az alapja annak, hogy 1980-ra a szénhidrogének az energiahordozókban elérjék a 75 százalékot. Erre a belső erőtartalékaink hasznosítása mellett, múlhatatlanul szükség van a Szovjetunióból és kisebb mértékben a más országokból beszerzett szénhidrogénekre is. Arra a közbevetett kérdésre, hogy van-e elég pénze az olajiparnak, azt válaszolta a miniszter: — 24 milliárd forint fordítható a negyedik ötéves tervben az olajiparra. Döntsék el önök, hogy az kevés, vagy sok? Szerintünk elég arra, hogy az említett 75 százalékot elérjük. Az alföldi kutatás intenzitása kétségtelenül csökken, de ez nem jelenti egyúttal a kutatás hatékonyságának csökkenését is. Ilyen értelemben válaszolt a miniszter: — Egyszerűen arról van szó, hogy jobban meg kell nézni, hogy hol kutatunk. A fúrások 50 százaléka jelenleg meddő. Ezt az arányt kellene a szeizmikus előkutatások hatékonyabb felhasználásával csökkenteni. A földgázértékesítési gondokra kitérve, azt mondotta a miniszter: — az enyhe tél miatt — ilyenre csak évszázadonként eevszer van példa — több mint I millió tonna széntöbblet keletkezett. Érthető, hogy földgázértékesítési gondjaink is vannak. Most a kelleténél egy kicsit több energiánk van, de a pozitív helyzetnek is meg. vannak a maga gondjai. A miniszter az említetteken kívül szinte az egész iparágat érintő kérdésekre adott sokrétű, megalapozott választ. Korszerű raktár az AGROhER-nél Tegnap a szolnoki AGRO- KER Vállalatnál megkezdődött a 30 millió forintos költséggel ! épült korszerű raktártömb műszaki átadása. A 77x36 méter alapterületű gép- és a 72x48 méter alapterületű műtrógya-növényvédószer raktár mellé központi fűtéses épület is létesült, a szociális helyiségek kaptak benne helyet. Elkészült az iparvagány is, a jövőben a vagonokból közvetlenül a vál - lalat raktáraiban és szabadtéri tárolóhelyeire rakhatják a naponta több millió forint értékben érkező árut.
