Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
Tre/ölialeidoszkóp A gyóntató Remek ötlet NEW YORK — Halló, 36 os kocsi, halló. 36-os kocsi! — közli a New York 1 ' rendőrség rövidhullámon. — Haitson azonnal az 5. Avenue és a 18. utca kereszteződéséhez! Egy szőke nő meztelenül táncol a gyalogjárón. — Majd így fejeződik be a felhívás: A többi kocsi maradjon a helyén!... BERLIN A cinnretia-automatában bennmaradt a bedobott márka. Egy arra járó észrevette az esetet. Akkorát ütött a készülékre, hogy egy boriit is szörnyethalt volna. 4 készülék azonnal kidobott két doboz cigarettát. — Köszönöm, köszönöm — hálálkodott a dohányos. — Látja, kérem, jó szóval mindent el lehet intézni... LONDON A téren csodálkozva állnak az emberek egy pádnál, ahol egy férfi kártyázik a kutyájával. — No, de ilyet! Ilyen okos kutya! — Hát okosnak éppen nem okos — legyint a férfi —. valahányszor jó lapja van, csóválja a farkát... VARSÓ Két kisfiú beszélget: — Te Antoni, miért költöznek a gólyák télire a dél? országokba? Hát nem tudod, Henryk? Mert az ott lakók is szeretnének gyereket.., MILANO Egy osztályon felüli szállodában a következőket olvashatja a kedves vendég a figyelmeztető táblán: Erezzék mamikat nálunk úgy, mint otthon. De vigyázzanak, el ne tévesszék a szobaszámot, mert megtörténhet, hogy abban a szobában, ahová véletlenül benyitunk, az anyósunk szállt meg! BE! ÜKAD A új bejárónőtől elkérik munkakönyvét: — Jó ég! Maga egy év alatt tizennyolcszor cserélt helyet. Hogy lehet ez? — Egyszerű ez, asszonyom. Nagy volt a kereslet irántam... BÉCS Az ifjú házaspár vacsora után összebújik. Paul, a férj nagy sóhajjal súgja újdonsült feleségének: — Tudod, drágám, bebizonyították. rendszerint a legszebb nőknek van a legbutább férjük. Mire Hilde asszony nagy kedvesen a fülébe súgja: — Ö, te kis hízelgő!... MADRID A pap motorkerékpáron megy. Két rendőr megállítja. Mindent rendben találnak, de az egyik — látva a pap felén a kötést — megkérdezi: — Tisztelendő atyám, hol törte be a fejét? — O, semmiség az egész! Odahaza véletlenül nekiszaladtam a radiátornak. Amikor jó messzire ér, az egyik rendőr odafordul a másikhoz: — Mondd, Juan, mi az a radiátor? — Honnan tudjam Pedro, én nem járok templomba.,, STOCKHOLM Rendkívül csinos fiatal lány jelentkezik a nagyüzem igazgatójánál: —Kérem, uram, szeretném, ha felvenne titkárnőnek. A direktor szemügyre veszi a vörös hajú leányt, aztán benyúl íróasztalának fiókjába, egy mini-fürdőruhát vesz elő, és eme szavak kíséretében adja át a leánynak: —■ Kisasszony, kérem, töltse ki ezt a kérdőívet, aztán majd döntök.,, BUKAREST Javában folyik az esküvői vieodozás, amikor az újdorsült férj elé lép egy férfi és bemutatkozik: — Én vagyok az az Aurel, akiről egész élete folyamán gyakran fog hallani! — Hogyhogy? — Hát úgy, ’’Ogy ha a feleségének majd valami nem fog tetszeni, mindig ezt hajtogatja majd: Miért is nem mentem Aurélhoz feleségül?.,. (Révész Tibor gyűjtése) SZEMORVOSNÁL A szemorvos megkéri a betegét, olvassa el a falon függő tábla első sorát. ■— Nem tudom doktor űr! — A másodikat? — Azt sem. — És a harmadikat? — Azt sem. —- De hát ez lehetetlen! Hiszen ezek hatalmas betűk! Valóban nem tudja elolvasni, hogy VPXFJKFTP? — A betűket igen, csak a szót nem tudom elolvasni I Enyémtied Egy középkorú hölgy levelet olvas. Minduntalan felkiált: — „Nagyszerű”... Gazember!... Nagyszerű, jól teUed! ...Ó a szégyentelen! ... Drágám mennyire megértelek! — Mondd édes fiam — dugja ki fejét az újságból a férj — ki írt? — A lányom — válaszol a felesége —, aki tlső ízben kapott össze komolyan a vöddel. Két üzletember szakmai dolgokról tárgyal. — Volt egy kis befektetni való pénzem és arra gondoltam, hogy alapítok még egy gyárat — mondja az első. — Azonban nagyon nehéz megfelelő, a várostól nem túlságosan távoleső területet találni. Felajánlottak egy négy méter széles és három kilométer hosszú földsávot. — Hát egy ilyen földnyelven valóban nehéz gyárat építeni — véti a másik. — Én azonban megoldottam a problémát. Spagetti gyárat építek. Balszerencse Fáradt arcú könyvügynök jár nehéz bőröndjével lakásról-lakásra. Estefelé becsönget egy villába. A tulajdonos ajtót nyit és kitárja feléje a karját: „Ni csak. kit látnak szemeim! Ez maga Mario Rossi a rokonszenves könyvügynök, akit 1952. április 16- án. 16.46 órakor induló Milánó— Velence-i gyorson ismertem meg, s akivel —, hogy elüssük az időt — végigkártyáztuk az utat. ö az, megkínált egy kis hazai pálinkával és cigarettájával kiégette a fehércsíkos kék öltönyét! — A viszontlátásra — mondja búsan az ügynök és tovább indul. — De hát várjon egy pillanatra! Biztosan van valami eladni valója! Mutassa! — Sajnos, nem önnek való könyvvel kereskedem. A „Hogyan fejlesszük emlékezőtehetségünket?” című könyvet árulom SC 7. csípés Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklet® Esetem a hideg autóbusszal Az utolsó pár métert, — nem lehetett több mint 250 —300 — régi jó szokásom szerint futva tettem meg. Nem csoda hát, ha kifulladva, leizzadva, lihegve, nem vettem észre, hogy a busz olyan hideg, mintha ki lenne fordítva, és belül lenne kívül, örültem, hogy elértem. A busz Szegedről jött és Párádra tartott. Én csak a szomszéd községbe Jászárok- szálásra. Nincs is mesz- szebb, mint hetven kilométer. Tekintettel a kora reggeli távfutásomra, alig érintve az ülést, kezdtem magam kihámozni a kabátomból. Erre a műveletre a hátam mögött megszólal egy hang: — Jaj, de irigylem magát, fiatalember, még melege is van, pedig én majdnem megfagyok. Hódmezővásárhelyről jövök Párádra. Tudja, most operáltak, és kaptam három hétre beutalót, örültem neki, s itt van, mire odaérek, meg is fagyok. Dehogy ülőkén buszra, ha ezt tudom... s mondta, mondta. — Asszonyom engedje meg, hogy fölajánljam a kabátomat. Takarónak is ragyogóan használható. Örömmel elfogadta. Jászalsószentgyörgyön már tudtam, hogy tévedtem, s mintha fölösleges lett volna gyatra testem edzése, éreztem, hogy a hölgy igazat mondott. Istenemre, fázhatott. Én is. Jászberényben már csak az emberbaráti szeretet fűtött, s a gondolat, hogy már csak egy félóra!!! Jobbról fütyült a szél. A lábam kezdett elzsibbadni, a kezem kékült, a fülem lilult. Atyaegyigazúristen, hogy én milyen marha vagyok. Ha ezt tudom, dehogy ülök én buszra. Inkább gyalogolok, s ha fázom, futok egy kicsit. Jászárokszálláson egy torz arcrándulással nyugtáztam a hálát, a visszakapott kabátot, és elhaló tekintettel kezdtem magam fűtenj nemes kék szilvából főtt párlattal, borszesszel, égő spiritusszal. Tanulság: segíts másokon, s téged megvesz az isten hidege.- d Senki szigetén Hl pedig nem felel meg, fej is út, le is út.,. Száz éves viccek Egy törpe, de tanult ügyvéd bizonyos peres ügyében egy elhízott termetű alispán előtt megjelenvén, ezen utóbbi gúnyosan szóla: Ej, ej. ügyvéd úr, bizony zsebembe dugom önt. — Nem bánom — felelt hirtelen a kis ügyvéd —, akkor több tudomány lesz az alispán úr zsebében, mint a fejében. ☆ A Bach-világban szolgabíró elé kerültek a parasztok valami verekedés miatt, részint vádlott — illetőleg a vádlóképpen, részint pedig tanúnak idézve. A kihallgatás után fölolvasta a szolgabíró a jegyzőkönyvet, természetesen németül: „Protokoll stb. Gegenwärtige..." Hanem a tanúk egyike e szónál közbevágott: — Megkövetem alássan, hibásan van ott írva, mert nem gégén verte. hanem nyakon verte. ☆ — Hát még mit látott kend a bécsi kiállításon? — . kérdik az obsitostól. — Hogy mit láttam-e? Láttam a török szultánt is. akkora tajtékpipája volt. mint a kendtek levesestálja. Belefért .egyszerre két font dohány. — Enyje! Csak azt szeretném tudni, hogyan viszi azt a török szultán, hogy hogyan szíjjá? — Nem viszi az. két rabszolga viszi, kettő meg szíjjá, a török szultán csak sétál mellette és köpköd, ☆ Orvoshoz ment, a gyer- gyói székely, s elpanaszolá, hogy kis fiacskája beteg. Az orvos rendelvényt írt, s azt a következő utasítással adta át az atyafinak: — íme, készíttesse el a kanálos orvosságot, s valahányszor a gyermeknek beadja, mindig meg kell jól rázni. Néhány nap múlva talál- kozék az orvos az atyafival s kérdé fia hogylétét. — Csak megvolna biz az, doktor uram, de a rázás nehezére van nagyon. — Micsoda rázás? —kérdé bámulva az orvos. — Doktor uram parancsolta, hogy valahányszor a gyermeknek orvosságot adunk, mindig jól megrázzuk. (A bukaresti „Cj Életből?.)
