Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
SZOLNOK »rer.VET NÉPLAP 5 1972. ^február 2®. Vád Tollak padján a mezőtúri kiskirályok Hétfő az első tárgyalási nap Ezres tételekben játszották el kártyapartijaikon és pezsgés dáridóikon a tsz pénzét. A mezőtúri Űj Élet Tsz vagyonából elsikkasztott, elcsalt 900 ezer forint százasai dagasztották a tsz- elnök bukszáját, ezzel tisztította cipőjét a répállomás igazgatója... A következmény teljes anyagi csőd a szövetkezetnél. Lapunkban már többször beszámoltunk az évekkel ezelőtt kezdődött csalás- és sikkasztás-sorozatról. Először a NEB vizsgálat eredményé után, majd egy válasz cikkben, amely a becsületüket lapunkon keresők reklamálására született meg. A kártyaspillerek s a velük paktáló kibicek: Csató Ferenc tsz-elnök, Szőke Kálmán főkönyvelő, Mfkó, Já- nosné tsz-pénztáros és Ka- nalovics Dezső, a Mezőtúri Gépállomás - igazgatója előzetes letartóztatásban várják a bírósági tárgyalást, ök négyen és Simon István, a tsz raktárosa a nagyszabású bűncselekménysörozat főszereplői. A többiek — a szabadlábon lévő öt vádlott csupán a szőkébb statisztéria. Egy év telt el a közérdekű bejelentés óta, amely a gátlástalan visszaélésekre felhívta a városi NEB figyelmét. A NEB vizsgálatot bűnvádi feljelentés követte és a Szolnok megyei Rendőrfőkapitányságon elrehdelték a nyomozást. Majd egv esztendőbe tellett, míg az ügy vas-1 kos aktái a bíróságra kerültek. A vádirat borítólapján ez áll: társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó bűnszövetségben elkövetett csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés, társadalmi szervek megtévesztése. . Kéz kezet mos Évekkel ezelőtt Jkéz-kezet mos alapon csalással kezdődött: az 1965-ben, s az azt követő években kiügyeskedett termény többlet értékesítésével. A tsz-elnök utasításának Simon István raktáros volt a közvetlen végrehajtója. A ténylegesnél jóval nagyobb tisztátlansági százalék megállapításával és hapiis méréssel öt év alatt 68 ezer kiló term ény többletet csinálták, amit természetesen eladtak. A pénz pedig mintegy 250 ezer forint — írásos dokumentumok nélkül — egy külön dobozba került, reprezentációs célokra! Ez volt a legnagyobb, s a legbiztosabbnak látszó üzlet, amelynek jövedelmét még számtalan kisebb vállalkozással egészítették ki. Csak néhányat a legjellemzőbbek közül. Maszekoktól pálinkát vásároltak, amit a tsz italboltjában busás haszonnal elmértek. A különbözet: 9 ezer forint is abba a bizonyos kis dobozba vándorolt. Az elhullott állatok bőrének suba alatt történő értékesítése is körülbelül ugyanennyit hozott a konyhára. Tör vény sér 1 ése k változatai Ezzel azonban még nincs vége a változatos és kacska- ringós törvénysértéseiknek. A jogszabály 1965-től kifejezettén megtiltó tta, hogy a tsz vezetői a pénzforgalom után jutalékot kapjanak.. Csatóékat a tiltó rendelet egy cseppet sem. zavarta, olyany- nyira nem, hogy jutalék címén 83 ezer forintot osztottak ki maguk között. Amilyen gyorsan apadtak a mesterségesen teremtett pénzforrásaik, olyan sebességgel duzzadtak a kártyaadósságaik. A kisvárosi „dzsentri-élet” rezsijének fedezésére már kölcsönök kellettek. Lehetőleg kamatmentesen. Erre egyetlen lehetőség volt: a tsz-pénztára. Jobb „hitelezőt” nem is találhattak volna. Az évek alatt százezrekre rúgó. soha vissza nem fizetett kölcsönök vágta réseket a pénztáros, Mikóné hamis bizonylatokkal. ügyesen eltüntette. Kanalovics, a „korrekt” igazgató — aki egyben a tsz instruktora volt — a maga módján még honorálta is a tsz kölcsöneit. A szívességért cserében 60 ezer forint értékű alkatrészt és anyagot ajándékozott a tsz-nek a gépállomás raktárából. A sokezres kártyaadóssága miatt azonban nem lehetett mindig ilyen gavallér. így hébe-hóba pénzt is kért az alkatrészekért. Lehet kétmillióval több? A több mint 3 ezer 200 holdon gazdálkodó Üj Élet Tsz — termelési és gazdasági adottságaira tekintettel — évek óta több millió forintos állami dotációt élvezett. Ennek ellenére 1970 végén veszteséggel zártak. A felelős vezetők tisztában voltak azzal, hogy passzív mérleg esetén nincs kiegészítő részesedés, sőt az sem lehetetlen, hogy egy szanálási bizottságot küldenek a helyszínre. Már pedig egy ilyen vizsgálat kész lebukás. Meghamisították hát a zárszámadást. Hogyan? Egyszerűen kifelejtettek jónéhány tartozást, mintegy kétmillió forint körüli ösz- szeg erejéig. így a 650 ezer forint ' valódi veszteséggel szemben 1 millió 445 ezer forint „nyereséggel” zárt a tsz. Fiktív nyereség ide. vagy oda. ettől még nem lett készpénze a cégnek. A Magyar Nemzeti Bank mezőtúri fiókja azonban egycsa- pásra megoldotta gondjukat. Csak bemutatták a rregha- misított mérleget és a bank fiókja már biztosítottnak vélte a 800 ezer forint termelési hitel fedezetét. így fizethetett ki a tsz több mint 200 ezer forintot kiegészítő részesedésként. Az itt felsoroltak még korántsem merítik ki Csató és társainak bűnlajstromát. A tsz „vezérkari” klikkjének bűnszövetsége mélyen gyökerezik és hosszan kígyózó indáihoz az évek alatt sokan hozzátapadtak. Hogy kik voltak a főkolomposok és kik . az árral sodródó gyenge, megrémített balekok, a bíróság dolga eldönteni. A Szolnok rr.egyei bíróságon dr. Szabó Péter tanácsa előtt holnap kezdődik az előreláthatóan több hétig tartó büntetőper. K. K. Szombati szemle a szolnoki piacon Csütörtöki újdonság volt a sóska, amelyből tegnap szintén találhattak a vásárlók, de nagyon borsos árat kértek érte: kilóra számítva 50—60 forintot. Drága volt az élő csirke is, amelyből csak magánosok hoztak 106 kg-ot és 36,20 forint átlagáron kínálták. A 890 kilónyi élő tyúk átlagban /25,80 forint egységáron kelt. 114 liter tejfölt mértek 30, és 115 kg tehéntúrót 20 forintért literenként. Tizenöt kiló juh- és tehénsajtot 45 forint egységáron adtak. ötezernél több tojás érkezett, s egyaránt 1,20 forintba került darabja. Csaknem 15 és fél mázsa volt burgonyából a tsz-fel- hozatal ugyanakkor a magánosok hét mázsányit. kínáltak, s a fajtától függően 2,80 és 4 forint között alakult a kilónkénti ár. Sárgarépát az egyéniek 681 a tsz-ek 90 kilót kínáltak, 4—6 forint közötti egységáron. Petrezselyemből a magánfelhozatal 484 kg, a tsz-kínálat másfél mázsa volt, s a minőség szerint 8 és 10 forint között váltakozott az egy kilóra számított ár. Vöröshagyma 127 kg volt, az egységára pedig 4.50 és 6 forint között váltakozott. Fejeskáposztából mindösz- sze félmázsát hoztak, s 3.50 —4 forint között adták kilóját. A mintegy kilencszer annyi kelkáposzta egységára 4 és 6 forint közt alakult. Ennyiért adták kilónként a karalábét is, amelyből az összes felhozatal 272 kg volt. Hatodik éve működik a Központi Fizikai Kutató Intézet új atomreaktora Csillebércen. A tudományos intézetben ezalatt számos nemzetközi kooperációs kutatási témát dolgoztak fel a szocialista országokkal együttműködve. Legutóbbi egyik jelentős munkájuk a Szovjetunióból kapott holdpor vizsgálata volt. (MTI fotó — Fényes Tamás felv.— KS) Ellentmondásos számadatok Érdekes, kissé ellentmondásos képet mutat a törökszentmiklósi MEZŐGÉP Vállalat kunhegyesi gyáregységének 1971. évi mérlege. Bár a mérleget még nem hagyták jóvá, a főbb mutatók alig változhatnak. A gyáregységben dicséretes módon — egy munkásra vetítve — 10,37 'százalékkal nőtt a munka termelékenysége 1970-hez viszonyítva. Té- gyük hozzá, hogy gépi beruházás nélkül, vagyis a munka intenzitás fokozásával. Az egy munkásra jutó Magyar—román kulturális együttműködési vegyesbizottság létrehozásáról szóló jegyzőkönyvet írtak alá a Művelődésügyi Minisztériumban. A szerződést román részről Iona Dodu Bálán, a Román Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács elnökhelyettese, magyar részről Dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes írta alá 4 eredmény is számottevően emelkedett. Ugyanakkor a gyáregység éves tervével lemaradt. A bruttó termelési értéket és árbevételi tervét egyaránt csak 92 százalékra túdta teljesíteni. Vajon mi okozta a lemaradást, ennek okát miben látja Jakab János, a gyáregység igazgatója? — A lemaradást először a munkás létszámhiány okozta. Éves átlagban a tervezettnél tizenöt munkással kevesebb dolgozott. Egy munkásra vetített termelési eredményt figyelembe véve a kiesésünk csaknem 3 millió forint. — A másik ok a forgácsoló- és festőműhely rekonstrukciója. Ez saját rezsiben készült, munkáskollektívánk 8—10 -ezer órát fordított a korszerűsítésre, örülünk a felújított műhelynek, ám az itt felhasznált munkaórák után nem lett árbevételünk. — A lemaradás harmadik oka az EVIG-gel (villamos motor gyár) való együttműködésre vezethető vissza. A betonkeverőgépek gyártásához az ÉVIG csaknem 200 villamosmotorral kevesebbet szállított le. Ennyivel kevesebb gépet gyárthattunk, melynek termelési értéke több mint 4 millió forint. Nyereségünk ezáltal egymillió forinttal csökkent. A betonkeverőgépek keresettek, a gyáregység viszont nem teljesítette szállítási tervét. Az árbevétel- és nyereség kiesésen túl egyéb kár is származott: megingott a megrendelők bizalma, melyet nehéz lesz visszaszerezni. — m. I. —i Nemes György: Dávid és Klotild 0 Egyszer csak meghűlt bennem a vér. A verandára néző kis ablak üvegéhez nyomta az orrát ez a Klotild, vagy hogy a fenébe hívják. Piszesége még piszébb lett, ahogy az orrgumója szétnyomódott az üvegen. Leeresztettem a hangszert a kezemből, és odaugrottam az ablakhoz. Ez a Klotild nem szaladt el, bátran nézett a szemembe. — Mit keresel te itt? — kérdeztem. — Hallgatom, hogy muzsikálsz. Már nem először hallom — felelte. — Mikor hallottad ? Rendszeresen leskelődsz? Szigorúan nézett végig. — Elment az eszed, Dávid. — Megfordult, és meztelen karjával hátra mutatott a hegyekre. — Ott kószáltam néhány nappal ezelőtt Onnan hallottalak. Nagyon szépen klarinétoztál. Imádom a klarinétot. Klotild szembe nézett velem, de a karja még mindjg hátrafelé csavarodott. Az ujjal kecses tartásban megmerevedtek, mintha elrendezte volna. De én gyanakodóan néztem rá. — Honnan tudod te, hogy mi a klarinét? — kérdeztem. Arcát most elfintorította, úgy, mint a többi lány, s ami olyan utálatos. — Nézd csak. Mindenkit kis hülyének nézel? Kinyújtotta a nyelvét, megperdült, de úgy, hogy kétszer fordult meg maga körül. Aztán táncolva ellibegett. Zöld ruhája beleveszett az alkonyodó erdő sűrűjébe. Tudtam, hogy eljön. De nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Ma reggel nyújtózkodtam, légző gyakorlatokat végeztem az ablaknál. Hálóingben voltam. Épp bokagyakorlatba akartam kezdeni. Kinéztem az ablakon. Kit látok? pávid baktat a turistaház felé. Hóna alatt egy üveg. A pálinkás üveg. Három napja ezt vitte el tele. Persze, hozza, hogy visszaváltsa. Gyorsan megmosdottam. Fogat is mostam. Tenyeremet a szám elé tettem. Erősen leheltem. Orromat megcsapta a fogkrém illata, ötcentis hajamat ujjal is meg lehet gereblyézni. Lábamat a gumitalpú szandálba dugtam. Szeretem. Olyan rugalmas. Jól lehet benne ugrani. Egy fehér habselyem nadrág és a zöld kartonruha. Kész. Az ablakból láttam, ahogy Dávid búsan bandukol elfelé. Persze, engem keresett. Az üvegbetét csak ürügy volt. Engem pedig nem talált. Vártam egy darabig. Mikor eltűnt a kanyarban, utánaeredtem. Előbb még beszóltam anyucinak. Zöldbabot tisztított. — Nem, nem kell segítened — mondta, pedig még ki se nyitottam a számat. — Megyek ugrálni egyet — mondtam és átöleltem. — Menjél csak — mondta. — Csak ide megy.ek a hegyoldalba — mondtam. — Vigyázz magadra, klotild — mondta. — Természetesen — mondtam és már csattogott a talpam alatt a szandál, ahogy szökell tem. Az első emelkedő után értem utói Dávidot. — Szervusz, Dávid — mondtam. — Szervusz, Klotild — mondta, és ment tovább, előre. — Már nem nyújtogatod. a nyelved? — Már nem — mondtam. — Elkísérhetlek? — Ha nincs jobb dolgod. — Nincs. Szeretnélek elkísérni. — Kísérj. A második emelkedő után van egy kis tisztás. Rengeteg a vadvirág. — Itt üljünk le — mondtam. Dávid körülnézett. — Lehet. Leült a tisztás szélén egy fa alá. Törökülésben. Megmutattam, hogy kell igazán törökülésbe menni. És köny- nyen felállni. Megcsinálta' Nagyon tanulékony. És izmos a lába. — Ezt te honnan tudod? — kérdezte. — Tudom. Jobban még, mint a klarinétot. — Ne csúfolódj — mondta. — Nem csúfolódok. — Pedig azt hittem. Te tényleg tudod, mi a klarinét? — Tudom. — A felnőttek nagyreszt: se tudja, mire való, — Én tudom. — Honnan tudod? — Sokat járok az Operába. — Tényleg? — Balett-táncosnő leszek. Olyan, > mint Fanny Elssler, meg Anna Pavlova, meg Nagy Gertrud. — Az ki? — Anna Pavlova? — Ne hülyéskedj. Nagy Gertrud. — A nővérem. — Ö is táncosnő? — Külföldön táncol. Apuci menedzseli. Tudod, mi az, menedzselni? — Ne hülyéskedj. A nővéred biztosan varieté-táncosnő. — Nagyon tévedsz Itthon csörgős szólót táncolt a Bahcsirszeráji-ban. Die odakint még több. Odette-Odi- liát is táncolta már, mit szólsz. És a tündért A fából faragett-fcan. Az valami. — És te? — Én már vilii voltam a Giselle-ben. Ismered? — Nem. — Kár. Majd ha hazamegyünk, szólok, mikor nézhetsz meg. . (Folytatjuk)
