Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-18 / 41. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. február 18. Patkó Imre: o KÍNA -MA Belpolitika - hadsereg - életszínvmai Vannak események, ame­lyekről már a kortársak tud­ják, hogy világtörténelmi je­lentőségűek. Kétségtelen, hogy ilyen nagyjelentőségű esemény volt az utóbbi idő­ben Kína elszigeteltségének felszámolása, felvétele az ENSZ-be. Miután egy évti­zeden át zajlott a vitája, sőt ellenségeskedése a végül- is „szociáli-imperialistának” minősített Szovjetunióval és a „nem elég forradalmi­nak” tartott szocialista orszá­gokkal, Kína most váratlan gyorsasággal rendezi viszo­nyát az imperializmus leg­főbb hatalmával, s vendé­gül várja Pekingbe Nixont, az Egyesült Államok elnö­két. Ez az új kínai külpolitikai vonal mindenekelőtt a kínai belső helyzetre irányítja a figyelmet. Ez az, ami meg­határozza minden ország nemzetközi tevékenységének jellegét, lehetőségeit és hatá­rait. A mai kínai helyzet­ről szóló ismertetést tehát elsősorban a belső állapotok — szükségszerűen hiányos,' de legalább a lényeges vo­násokat feltüntető — jellem­zésével kell kezdeni. Hiányos, s nem mindig hiteles adatok A Kínai Népköztársaság jelenlegi helyzetének meg­bízható felmérését megnehe­zíti az adatok hiányos, s nem mindig hiteles volta. Mégis, valószínűnek fogadhatjuk el, hogy Kína lakossága ma 750—800 millió, s ennek csu­pán 1—2 százaléka munkás. Mintegy 50 millió lehet a városi polgári-értelmiségi réteg és a túlnyomó több­ség: paraszt. Kínában egyet­len rezsim uralma sem le­het tartós, ha az szembeke­rül a parasztsággal. Ennek megfelelően a „nagy kultu­rális forradalom” zűrzava­rát lehetőleg távol tartották a falutól, viszont a felesle­gessé vált vörösgárdista osz­tagokat százezerszám, sőt milliós nagyságrendben küldték falura. Mert a pa­rasztbázis döntő szerepe el­lenére a politikai harc, a fordulatok eldöntésének fő színtere Kínában is, mégis i— a városok. A kínai politika cikk-cakk- jait, a felső politikai ré­giókban legutóbb is lefolyt hatalmi harcokat sikerült a nép tömegeitől elszigetelten végigvinni. Ennek egyik oka az, hogy a kínai nép élet- színvonalát a felszabadulás előttihez képest jelentősen megjavították. Az életszín­vonal hullámzott, de ir.a magasabb, mint a „nagy kulturális forradalom” előtt volt. A nemzeti jövedelem, becselések szerint, kb. évi 100 milliárd dollár, vagyis — különböző módszerű ösz- szevetések szerint — ennek egy főre jutó része 10—20- szor alacsonyabb, mint pl. Japánban, s 25—50-szer ki­sebb, mint az Egyesült Ál­lamokban. Kína fejlődő ország, ipara és mezőgazdasági semmiképp serr. elegendő egy világha­talmi politika alátámasztá­sára, a szónak abban az értelmében, ahogyan azt a két „szuperhatalom”, a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok vonatkozásában el­mondhatjuk. Ha Kína most azt hangoztatja, hogy „nem akar szuperhatalom lenni”, erről tudni kell, hogy a szó­nak katonai-gr.zdasági ér­telemben nem is lenne ké­pes erre. De az életszínvo­nalnak a korábbihoz képest számottevő emelkedése, szá­mos belső vívmánya olyan tömegtámogatást biztosít a rendszernek, amely bár­mennyire is lemorzsolódha­tott is az utolsó zűrzavaros esztendőkben, még mindig megfelelő, szilárd hátorszá­got, nagy manőverezési lehe­tőséget ad a kormánynak. „Két lábon járás“ Ennek a politikai-diplomá­ciai rugalmasságnak és manőverezési készségnek másik tényezője, hogy Kína „az önerőre támaszkodás” és a „két lábon járás” jelsza­vát követi a gazdaságpoliti­kában. Ez annyit jelent, hogy az általános alacsony színvo­nalon — egyebek közt az alapélelmiszerek és a textil jegyre történő elosztásával, — saját eszközeivel is bizto­síthatja a lakosság ellátását. Kína jelenleg sem pénz­ügyileg, sem nyersanyagok tekintetében nem vesz részt a nemzetközi munkamegosz­tásban, legalább is nem olyan mértékben, hogy füg­gőségben lenne a világpiac­tól. A „két 'ábon járás” azt jelenti, hogy mind az ipart, mind a mezőgazdaságot fej­leszti, de jelenti azt is, hogy az ipar egyrészt (bizonyos kiemelt szektoraiban) fej­lett technikára, másrészt a nagyszámú és olcsó kézi munkaerőre támaszkodik. A kínai gazdaságot az „ön­erőre támaszkodás” is több értelemben jellemzi. Nem­csak az ország szabad gaz­dasági mozgását értik alatta, hanem azt is, hogy egyes (sok közülük magyarország- nyi nagyságú) tartományok, sőt körzetek saját maguk gondoskodnak lakosságuk el • látásáról. Ez vonatkozik az orvosi ellátásra és alapfokú iskoláztatásra csakúgy, mint a minimális mezőgazdasági szerszám- és műtrágyagyár­tásra (helyi üzemekben) és részben — ez nem minden vidékén megvalósítható — az élelmiszertermelésre. Kína nagy vívmánya volt, hogy eevs^ges közigazgatást vezetett be a felszabadulás előtti szátziláltság a katona­kiskirályok szeparatista ön­kényuralma helyébe. Am a „kulturális forradalom” után a helyzet e tekintetben is nagyon zavaros. „Hármas forradalmi bizottságok“ Az államapparátus rész­ben megmaradt, részben ún. „hármas forradalmi bi­zottságok” vették át az ügyek irányítását a falvak­tól a városokig, üzemekig, egyetemekig és tartományo­kig. E bizottságok egyik tagja „forradalmi lázadó”, másik tagja „átnevelt régi káder”, harmadik tagja min­dig katona. A hadsereg, amely ellenőrizte a kulturá­lis forradalom lefolyását, döntő súllyal vesz részt a hatalmi szervekben. A kínai parlament, a Népi Gyűlés hosszabb idő óta nem ült ösz- sze, az országnak nincs állam- jogilag tisztázott „első em­bere”. bár Mai Ce-tung sze­mélyének valóságos isten­ként tisztelt kultusza két­ségtelenné teszi, hogy ki ma Kína feje. Ugyanakkor az ügyeket Csou En-laj mi­niszterelnök irányítja. Legutóbb súlyos belső ha­talmi harcok zajlottak le Kínában. Miután Mao Ce- tung csoportja kisebbségben volt a Kínai Kommunista Párt legfőbb vezetésében, de sikerült a „kulturális forra­dalom ” folyamán, a hadse­reg segítségével megbuktat­ni a többség élén állott Liu Sao-csit, a hadsereg vezető­je, Lin Piao marsall elnyer­te — Mao elnök után — a pártban a második helyet. A kommunista pártok tör­ténetében példátlanul álló módon, a párt IX. kong­resszusán elfogadott új Szer­vezeti Szabályzatba név sze­rint belevették, hogy Mao Ce-tung a párt vezére és Lin Piao a helyettese, utó­da. Ezt követően azonban ellentétek támadtak Mao Ce-tung — Csou En-laj és Lin Piao, valamint a kultu­rális forradalomban elő­térbe került más katonai és politikai személyiségek kö­zött. A hadsereg szerepét háttérbe igyekeztek szoríta­ni, Lin Piaot összeesküvés­sel vádolták, s valószínűleg már nem is él — bár csupán annyit tudunk biztosan a sorsáról, hogy sehol meg nem jelenik, képeit eltüntet­ték a nyilvános helyekről, könyvét bevonták, s újság­cikkekben bírálták, zárt­körű gyűléseken pedig azt állították, hogy merényletet kísérelt meg Mao Ce-tung élete ellen is. Kína belső ellentmondásoktól terhes Ebbe a belső harcba a kí­nai nép nem szólhatott bele, s különben is: Kínában olyan sajátos szervezetet hoztak létre (megvannak ennek a régi, császári-birodalmi előz­ményei is, amikor még min­den nyolc családnak volt egy megbízott felelőse, aki az adófizetésüket garantálta), amely minden 10 családot egy felelős bizalmi ember ellenőrzése alatt tart. Kétségtelen, hogy ma Kína ellentmondásoktól is terhes. A felszín látszólagos egy­öntetűsége alatt, ennyi for­dulat után, szükségszerűen sok kétely, elégedetlenség és ellenzékiség is lappang. De a vezetés a kínai nacio­nalizmusra, a nagy nemzeti büszkeségre apellál, s ezt az érzést a sovinizmusig szít­ja pl. szovjetellenes uszí­tással, állítólagos háborús fenyegetettségre hivatkozás­sal. a világ legcivilizáltabb, vezetésre termett népének minősített kínaiak büszke­ségére is építve. A kínaiak azonban valójában józan, praktikus, szorgalmas és in­telligens emberek, akiket mindig és mindenben — senki és semmiképp sem tud tartósan félrevezetni. Következik: Külpolitika — „kettős gyengítés”... Fesztiválok, színjátszó­napok Elérte a négyezret az is­kolákban, művelődési ott­honokban, ifjúsági klubok­ban működő színjátszó együttesek száma, s előadá­saikon csaknem ötvenezer műkedvelő lép rendszere­sen közönség elé. Hogyan segítik a közművelődés ön­kénteseit abban,, hogy ma­gasabb művészi színvonalat érjenek el, vonzóbb, gaz­dagabb repertoárt alakítsa­nak ki? A kérdésre vála­szolva a művelődésügyi mi­nisztérium illetékesei el­mondották: — Véleményünk szerint a mostani időszakban már nem a mennyiségi fejlesz­tés a fő cél, — bár több- helyütt erre is szükség len­ne — hanem sokkal inkább csoportok közötti színvo­nalkülönbség kiegyenlítése. Sokat segít ebben, hogy a Népművelési Intézet kiala­kította a szakmai és a mód­szertani irányítás leghaté­konyabb formáit, például a bemutató színpad meg­teremtésével lehetőség nyílt arra, hogy az or­szág különböző részeiből meghívott mintegy 200 műkedvelő rendező előtt eljátsszák a legérdeke­sebb, legfigyelemre mél­tóbb produkciókat. — Jelentős segítség a műkedvelő színjátszók te­vékenységének irányításában a mindinkább kialakuló fesztivál-rendszer is, amely­nek keretében jobban ér­vényesülhet a helyi sereg­szemlék sajátos profilja. Az egri karneválon, amelyet kétévenként nyaranta ren­deznek meg a népi ko­média a „főszereplő”. Az ugyancsak kétévenként je­lentkező székesfehérvári pó­dium fesztiválon az irodal­mi színpadok vetélkednek összeállításokkal, önálló elő­adó-estekkel'. — A rendszeressé vált visegrádi színjátszó napok — augusztusban — a tör­ténelmi ihletésű művek fó­rumául kínálkoznak, de nem hanyagolják el a mai kor­társ magyar irodalom leg­frissebb alkotásait sem. Országos jelentőségűvé nőtt a kazincbarcikai szín. játszó fesztivál. — Műkedvelő mozgalmunk egyik legjelentősebb a idő­szerű problémája a szak­emberképzés. Az amatőr csoportok vezetéséhez mű­ködési engedély kell. 1965-től a Népművelési Intézetben megszűntek az ilyen jellegű tanfolyamok, s most a megyékre há­rulna az utánpótlás kér­désének megoldása. De csak kevés megye for­dít figyelmet erre a fel­adatra, pedig a színjátszó csoportokba jelentkező fia­talok irányítása, vezetése elképzelhetetlen művészi, pedagógiai hozzáértés, fel- készültség nélkül. Magyar—kubai államközi kulturális együttműködési munkatervet írtak alá a Kul­turális Kapcsolatok Intézetében. (MTI — Szebellédy Géza felv. — KS) Kísérleti berendezés Dubnában Világrekord a hobbyja A tempóban leli örömét a ludwigshafeni Wilhelm Herz, aki felállította a versenypá­lyán 50. világrekordját. A húsz évvel ezelőtt saját ma­ga készítette és azóta állan­dóan .tökéletesített verseny­autójával egyszerre két vi­kicserélt motorral pedig az angol Parkinson 128,6 km ó világcsúcsát javította meg 130,26 km/órára. Herz jófor­mán a háza előtt talált rá egy ideális próbaszakaszra. A Frankenthal Speyer-i au­tópályának még a forgalom lágrekordot is megdöntött. A 350 köbcentis gépek csoport­jában óránként 122,18 kilo­méteres sebességgel 2,02 km/órával szárnyalta túl a szovjet Lorent eddigi 120,16 km/ó legjobb teljesítményét. Ugyanezzel a kocsival, de egy 500 köbcentiméteresre számára át nem adott részén száguldott végig ezer métert. A középérték nyújtotta a hivataloson is elismert re­kordteljesítményt. Az 59 esz­tendős Herz még nem gon­dol arra, hogy visszavonul­jon. Példamutató apa-puma Az állatkertekben rend­szerint elkülönítik a raga­dozó macskafélékhez tartozó „házastársakat”, ha az anya­állatnak kicsinye születik. A pozsonyi állatkertben a ragadozók helyiségeinek hi­bás tervezése miatt egy pu­ma-párt nem lehetett külön­választani. A7 állatkert tu­dományos munkatársai és dolgozói izgatottan várták, hogyan viselkedik majd az apa, ha a kicsinyek nap­világot látnak. Az anyaállat egy kis pu­mát szült és általános meg­lepetésre az apa még gven- gédebben bánt a kis utóddal, mint az anya, és egyáltalán nem bizonyult „vérszomjas­nak”. Jakutföldí matuzsálemek Eddig úgy tudták, hogy a legmagasabb életkort a kau­kázusi hegyilakók érik el. Újabban azonban kitűnik, hogy a kaukázusiaknak ve- télytársaik vannak a Szov­jetunió legészakibb terüle­tén, Jakutföldön, L. Lvov, jakut közgazdász megállapí­totta, hogy ebben az északi fagyos országban, ahol tél idején a higanyszál mínusz 60 Celsius fokig süllyed, 170 olyan ember él, aki már betöltötte századik évét Amikor megkérdeztek néhá­A rabló a férj volt Az Egyesült Államokban letartóztattak egy álarcos be­törőt, aki erőszakkal hatolt be McDaniel asszony laká­sába, és minden áron meg akarta kaparintani az asz- szony bankbetétkönyvét. — nyat arra vonatkozóan, hogy milyen életmódot folytat, mindegyik elmondotta, hogy főképpen savanyított tejből készült termékekkel, frissen fagyasztott hallal és „jégből kivett” hússal táplálkozik. A 100 éven túliak sok időt töl­tenek szabad levegőn, egyik sem dohányzik és soha nem ivott alkoholt. A hosszúéle­tű emberek számát tekintve, Jakutföld ma az aggastyá- nairól ismert kaukázusi Da- gesztán és Azerbajdzsán után következik. McDaniel asszony hevesen ellenállt támadójának és vé­gül is sikerült menekülésre kényszerítenie, majd egy ott­felejtett ruhadarabjából meg­állapította kilétét. A rabl<# tulajdon férje volt. Előkerült a „Szent János fejevétele” Óránként 40 ezer fényké­pet készít a nukleáris köl­csönhatások nyomairól az a kísérleti berendezés, amelyet az Egyesített Atomkutató Intézetben (Dubnában) ké­szítettek — közölte Venye- dikt Dzselepov, a Szovjet Tudományos Akadémia leve­lező tagja, az intézet tudo­mányos tanácsának 31. ülés­szakán. A berenedzés: magasnyo­mású sztriometrikus kame­rával ellátott, mágneses spektrométer. Már 500 ezer felvételt készítettek. A ku­tatások célja: A mezon nem stabil nukleáris részecske méreteinek megállapításé. A kutatásokban bukaresti és torinói tudósok is résztvesz- nek. A tudományos tanács tag­jai körében nagy érdeklődést keltettek az atommagok úgy­nevezett „klaszteres” struk­túrájára, vagyis az atomma­gon belüli, több részecské­ből (nuklonból) álló „cso­portokra” vonatkozó kutatá­sok is. „A műkincsrablások tör­ténetében meglehetősen szo­katlan módon, 48 órával az­után, hogy a párizsi Saint Gervais templomból ellop­ták Claude Vignon „Keresz­telő Szent János fejevétele” című alkotását, a művet megtalálták, egyik tolvaját letartóztatták. A 25 év körüli tolvaj zül­lött család gyermeke. A rendőrségen bevallotta, hogy jelenleg szökésben levő bűn­társával együtt elrejtőzött a sekrestyében. Az orgazdánál felfedezett festmány súlyo­san megsérült. A rendőrség azt már közölte, hogy ami­kor a tolvajok nagy sietve kifeszegették a vásznat a keretből, mintegy 10 centi­méternyi darabot kivágtak a kép széléből. Hogy könnyeb­ben szállíthassák, összeteker­cselték, sőt összehajtották! A durva bánásmód követ­keztében a kép természete­sen súlyosan megrongálódott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom