Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
1972. február 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kétmilliárd forintos építési többletkapacitás az idén Az építőipari termelés korszerűsítését strukturális átalakulását szolgáló beruházások értéke az államj építőiparban eléri az öt milliárd forintot. Az idén elsősorban ezeknek a fejlesztési munkáknak gyors befejezésére koncentrálják a pénzügy) erőforrásokat és a kivitelezés erőit. Ebben az évben az állami és a vállalati beruházásokra 2,9 milliárd forintot fordítanak, 170 millió forinttal többet, mint amennyit a negyedik ötéves népgazdasági terv 1972-re ütemezett. Az építőipari ágazat egyedi nagy beruházásai közül az idei átadásra tervezett szegedi házgyárat már tavaly üzembe helyezték, s most már csak az utolsó simítások maradtak hátra. A másik nagy egyedi beruházásnak, Budapest negyedik házgyárának építése korábban megkezdődött, s az idén mintegy 80 millió forint értékű munkával készítik elő a jövő évi üzembe helyezést. a beruházás befejezését. Uj építésmódok Az idei népgazdasági terv szerint az építőipar termelése a korábbinál mérsékeltebben, 3—4 százalékkal emelkedik, de számítani kell arra, hogy később nagyobb ütemű lesz a fejlődés, ezért a kormány által jóváhagyott hitelpolitikai irányelvek továbbra is előnyben részesítik aZ'épTtőipari kapacitások, az táj építésmódok gyorsüte- mú fejlesztését. Az építési kapacitás bővítését célzó vállalati beruházásokhoz az állam az utóbbi két évben 2,2 milliárd forint állami támogatással járult hozzá, és csaknem kétmilliárd forint értékű beruházási hitelt nyújtott. A vállalatok a negyedik ötéves tervben saját fejlesztési alapjukból több mint egy milliárd forintot fektetnek be ezekbe a fontos beruházásokba, amelyeknek befejezése után évente 12 milliárd forintot meghaladó építési munkával bővíthetik az építőipar termelési kapacitását. A múlt év végéig üzembe helyezett beruházások évi 700 millió forintot meghaladó többletkapacitást tesznek lehetővé. Központi tf lepek Vállalati beruházásként, de jelentős állami támogatással gyors ütemben folytatják a múlt év végén megkezdett veszprémi és kecskeméti házgyár építését, hogy a negyedik ötéves terv végétől mindkét üzem évente 2400—2400 házgyári lakással segítse az országos program megvalósítását. „Az állásommal játszom” Akihez, vagy amihez ragaszkodik az ember, azt megbecsüli. A megbecsülés általában viszonosságot tételez fel. Így igaz ez a munkáltatókra és munka- vállalókra vonatkoztatva is. Vagyis: ha megfelelő állásom van, igyekszem úgy dolgozni, hogy megtartsam azt. — vagyis ragaszkodom az állásomhoz. Ha nincs viszonosság, akkor kényszerhelyzet alakul ki. Ennek tartalma változó, ezt több tényező befolyásolja. A munkanélküliség éveiben — lásd az 1930-as időszakot — azért hiányzott a megelégedés kölcsönössége. mert a munkaadók kényükre-kedvükre bánhattak a munkavállalókkal, hiszen egy-egy állásra tí- zen-húszan, vagy százan is vártak. Az éhező, állástalan emberek ragaszkodni voltak kénytelenek állásukhoz. megélhetési lehetőségük forrásához. Kényszer- helyzet volt, — ki kívánna ilyent. Ezekben az években — az idősebbeknek személyes tapasztalataik is vannak — sűrűn hallott mondat volt, hogy „nem tehetem, nem csinálhatom... az állásommal játszóm”. A munkaerőhiány egészen más tartalmú mondásokat szül: „Ha nem tetszik odébb állok... Nagyobb kenyeret kapok máshol... Nekem ne főnökösködjön stb.” Sűrűn hallunk manapság is effajta kiszólásokat, elsősorban a vándormadarak szájából. Egy kis túlzással azt mondhatnánk, hogy szinte már ehhez szokott hozzá az ember füle. Ezért is nagyon meglepett, amikor a minap az egyik szolnoki üzem portása így érvelt valakivel: „Nem tehetem meg kérem, mert az állásommal játszom!” Mindössze arról volt sző, hogy valaki aláíratlan kilépő nélkül akarta elhagyni az üzemet. Kiváncsi voltam a mondat hátterére, hogy milyen indokok szülték a spontán elcsattant, a régen hallott kifejezést. Provokáltam: Olyan sokat kap, hogy ennyire ragaszkodik az állásához? A portás — nem idős ember! — végigmért és nem is palástolta, hogy mennyire nem tetszett neki a kérdés. Ez a baj kérem, ebben az országban, hogy sokan vannak, akik nem látnak tovább az orruknál — mondta — és, hogy az ilyenek mindent csak a forint oldaláról néznek. Megkérdeztem az üzem egyik vezetőjétől. hogy mennyit keres náluk ez a portás? Bizony elég keveset. Máshol nem kapna többet? De igen, valószínűleg. Akkor tehát nem a megélhetés féltése mondatta vele a régi, nagyon is rossz emlékű érvelést? Ügy hiszem nem, hanem az a felismerés, hogy ennyiért meg ennyiért elvállalta azt a munkakört — nem szükséghelyzetben cselekedett — tehát kötelessége, hogy a lehető legjobban ellássa a feladatát. Bárcsak minél többször hallanánk a különböző munkahelyeken a summá- s>an fogalmazott felismerést, hogy nem játszom az állásommal! Nem kényszer- helyzetből fakadó meggondolásra célzunk, hanem arra a tudatra, amely a manapság annyira divatos — az egyéni és a népgazdaság ' számára egyaránt káros — „ha nem tetszik, tovább állok” — szemlélet ellen hat. — t! — Pályaválasztási vetélkedő Kitűnő ötlet volt a kisújszállási MEZÖGÉP-nél szerda délután az üzemlátogatással egybekötött pályaválasztási vetélkedő megrendezése. A Kossúth úti általános iskola három nyolcadik osztályának csapata mérkőzött egymással. A verseny tíz fordulóban dőlt el- A feladatok válto- zotossága, olykor vidám, játékos jellege nemcsak a versenyzőknek, a közönségnek is jó szórakozást nyújtott. Különösen szerencsés volt az elméleti és gyakorlati feladatok helyes aránya. Villámkérdések, a pályaválasztás témáját felvető „osztályfőnöki óra”, munkásokat toborzó „apróhirdetés” megfogalmazása, „idegenvezetés” mellett szerszámok felismerése, fűrészlap beállítása és egyéb gyakorlati tapasz! alatot és kézügyességet igénylő feladatok is szerepeltek a versenyben. A győzelmet a VIII. a. osztály csapata szerezte meg 71 ponttal. Kisújszálláson már negyedik éve rendszeresen megrendezik a pályaválasztási vetélkedőket. Az ilyen játékos, szórakoztató pályaismertetések hasznossága nyilvánvaló, megérné ha más városokban, községekben is követnék a kisújszállásiak példáját. Az idén azonban későn rendezték meg a nyolcadikosok vetélkedőjét, hiszen mostanra már mindenkinek ei kellett döntenie, hol akarja folytatni tanulmányait. A vállalkozás így sem volt hiábavaló, hiszen a jelenlévők jól szórakoztak, igazi célját azonban akkor érte volna el, ha február közepe helyett valamikor novemberben rendezik meg. A Szegedi Nemzeti Színház operatársulata hétfőn este a szolnoki Szigligeti Színházban Erkel Ferenc Sarolta című vígoperáját mutatja be. A nagy magyar operaszerző kevésbé ismert művét Vaszy Viktor Érdemes-művész alkalmazta mai színpadra — egyben ő az előadás első dirigense is. A szegedi társulat a legjobb szereposztásban hozza Szolnokra Erkel népies hangvételű művét. Képünkön egy jelenet az előadásból (Gyimesi Kálmán Liszt-díjas és Szabady József) tf Ősnyomtatványok íaximile kiadásban Több mint száz, országosan is ritkaságnak számító ős- nyomtatvánnyal rendelkezik a miskolci Lévay József tudományos könyvtár, amely most megkezdi ezek faxl- mile kiadását. A muzeális értékű gyűjtemény vezetői eddig négy kiadványt készítettek sajtó alá. A sorozat első köteteként a miskolci kódex feximile kiadása jelenik meg. Könyvtörténeti érdekesség lesz az első magyar- nyelvű biblia, a Károll Gáspár vizsolyi bibliája díszítményeinek vizsgálatával, valamint a vizsolyi nyomda történetével foglalkozó kiadvány, amelyet dr. Hunyadi József, a könyvtár vezetője dolgozott fel. Faximile kiadásban jelentetik meg Miskolc kézműiparának becses emlékét, az 1836—1847 között vezetett kézzel írott diáriumot, amely a „Tanulóinasok könyve, a be- szegődés és felszabadításról” címet viseli. A kiadványok a nemzetközi könyvév alA VIII. a. győztes csapata: Győri István, Károlyi Katalin, Monoki Erzsébet, Kertész Károly kalmából az idén jelennek meg. Nemes György: Dávid és Klotíld a Szép ez a fiú. Pici. háromszögű fürdőnadrágban van. Milyen egyenletes barna a teste. Táncos is lehetne, nem muzsikus, olyan szép a teste. Ide eljövök máskor is. Így nem lehet sehol zenét hallgatni. Talán mégis segíthetnék valamit anyucinak, de mit? Nekem pihennem kell, azt mondja. Nagyon kimerített ez az 'skolaév. Hat centit nőttem egy év alatt. Paula néni a lelkére kötötte: vigyázzon rém. Sokat kell ennem, aludnom, nanoz- nom pihennem. Faula néni minden lánynak a második mamája. tzigorú. de mindenre van gondía. Anyucinak nem \ könnyű teljesíteni, amire kérte, tudom. De ő a legjobb anyuci, ö egész évben jegyszedő. Az igazán könnyű munka ehhez képest. Nincs sok szoba a turistaházban. Tizenkettő. De az mind az ő gondja. A takarítás délelőtt. Délben a terítés az étteremben. A felszolgálás. Kati szabályos szobalány. Pedig két évvel, ha idősebb nálam. Na, mondjuk hárommal. Tizenhat éves, és neki szabad dolgozni. Engem meg eltiltottak még a segítéstől is. Ez anyuci. Szerinte hozzám nem illik az itteni munka. Meg gyerek is vagyok. Nekem csak táncolni kell. Arra termettem. Anyuci azt mondja, jobb leszek, mint Gertrud. Pedig Ge"trud már szólótáncosnő. Egy anyának két ilyen lánya. Apuci engem már nem lát. O most valahol külföldön van. Gertrudot menedzseli, ha igaz. Apuci is nagyon szép ember. Ez a fiú is nagyon szép. Egy hétig itt voltak anyuék. Ez eléggé szokatlan. Az, hogy apa egy '.létig hajlandó egy helyben maradni. Méghozzá anyuval. Talán a zenét nem bírja? Az nem lehet. Akkor mért vette volna feleségül anyut? Ha anyu játszik, ő ül a karosszékben. pipázik és hallgatja a zongorázást. Pedig nem könnyű gyakorlást hallgatni. Anyu a Beethoven c-mollt meg a Liszt Esz-dúrt gyakorolja. Két zenekari koncertje lesz ősszel. Látom, ő is ideges, ha arra térem: kísérjen egy kicsit engem. Megteszi. de a homlokán keresztbe ráncolódik a bőr. Apa meg feláll és kimegy a kert végébe. Oda nem hallatszik az átható klarinéthang, Apa igazán nagyon szép férfi, tapadnak rá a nők. A hatodik napon távirat érkezett a kórházból. Azonnal mennie kell egy operációra, őhozzá ragaszkodnak. Apa gyorsan letörölte a kocsit. Engem is a közelébe engedett. Anyu nem jött ki, még az erkélyre sem. Apa szájában a pipa ritmusra szörtyögött. Aztán anyu mégis kijött a kerítéshez. Megcsókolták egymást, de közben rám "andítottak — látom-e. Apa engem is megölelt és megint a telkemre kötötte: vigyázzak a házra. A kocsi lihegve kapaszkodott fel az emelkedőn, majd eltűnt a kanyargó úton. Anyu azt kérdezte: — Dávid, hoznál nekem valami italt a turistaházból? Egy fél literes barackot hoztam. Nem szeretem — mért iszik egy nő pálinkát? De anyu azt mondja, ettől jobb kedvű lesz és jobban elviseli a felelősséget. Milyen felelősséget? — kérdeztem. A pódium felelősségét — felelte. A turistaház éttermében, a nyitott ablak előtt egy lány állt. Magas az ablak párkánya, nyújtózkodott. Ügy nézett kifelé, messze a hegyekre. Lábikrája megfeszült. Milyen izmos lábikrája van. — Kérek egy fél liter cseresznyét — mondtam Katinak, aki a pult mögött állt. Kati zömök, csaknem kövér, fekete lány. Tavalyról ismerem, mindig kedves hozzám. Kati beszólt a konyhába: — Nagy néni, van cseresznye? — Nincs! — hangzott a konyhából az erélyes hang. — Tudhatod, hogy csak barack van. — Akkor adjál barackot — mondtam Katinak. A lány megfordult az ablaknál. A haja fiús. szőke. A szeme kék. Katinál sokkal fiatalabb. Egészen fiatal kislány. Egyszerre csak kitárta a karját mint aki reoülni készül. De aztán leergedte a karját és tenyerével végigsimította a ruháját. — Te iszol barackot? — kérdezte. A hangja csengett, úgv szólt, mint a zenekarban a triangulum’. Rábámultam, úgy kérdeztem : — Én? — Te. Igen te. — És közelebb lépett hozzám. Rövid nadrág volt rajtam. Egyszerre szégyellni kezdtem magam. — Nem, én nem iszom. Utálom az italt. Még egyet lépett felém. Mintha táncolt volna. — Hogy hívnak? és a fejét feltartotta. Az orra kicsiny és néhány szeplő virított rajta. — Dávidnak hívnak. És téged? — Klotildnak. — Komolyan? — Komolyan. Mi az. még nem hallottad ezt a nevet? — Nem. — Magam sem tudom, miért, le kellett sütnöm a szememet. — Szokatlan név. — Ugye, szokatlan? Kacagni kezdett, odarohant Katihoz, átölelte. — Még sose hallott ilyen nevet. Képzeld. A hónom alá csaptam a barackos üveget, és elindultam hazafelé. (Folytatjuk)
