Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
BTK — BTK — BTK — BTK — BTK — BTK — BTK — BTK — BTK — BTK — BTK — BTK BTK — BTK — BTK — BTK — BTK — BTK — BTK — BTK I)i<“ **kvés — Engem már az új BTK alapján ítéltek el! Büntetik u részeg kerékpárost — Nn sógor, újév után elmehetünk gyalog-részegesnek.. Törvénytudó asszonyka — Miket beszélsz drágám, nincs már Jogtalan használat« • • Büntetik a megvesztegetést Ez a „kenőpénz” ez pedig a büntetésre... Újévi interjú Es. őn kinek szurkol az új évben miniszter elvtárs? Dr. Korom Mihály: Természetesen az új BTK-nak... PalágyI Béla rajzai Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 5C5. csíoés Szöveg nélkül TRABANT Egy piros sportzakós elálló fülű fiatalember s egy méltóságteljes. őszbajszos, mellényes, óraláncos idősebb úr ládát akart betenni egy Trabantba. Meglehetősen nagy láda volt, de a bútor- szállításban jártas emberek tudják, hogy megfelelő fifi- kával, elfordítással, emelin- téssel szinté lehetetlennek látsző feladatokat is meg lehet oldani. Na erről a kettőről első látásra kiderült, hogy e területen való jártasságuk hagy még kívánnivalókat. S kiderült az is, hogy a Trabant az öregé, mert ahányszor a karosszériához verődött a láda, bajusza idegesen megremegett. A produkció nézőket is vonzott, mi sem természetesebb, az utcán mindig akad néző. Izgatottan szurkoltak, a közös élmény kapcsokat teremtett köztük, a szomszédok beszédbe elegyedtek. Már ilyesféleképpen: Ha most a nagyfülű erősen megnyomná. Az öregnek emelnie kellene. Emelni? Ne hülyéskedjen, lejjebb nyomni! Fogadjunk, most bemegy. De nem ment. Pedig már próbálták így, próbálták úgy, sarokkal, véggel, másik ajtón. «A pirosinges- elálló fülei kivörösödtek, a bajszos előbb a mellényét vetette le, majd a méltóságát és iszonyúan káromkodni kezdett. A közönség mindeddig nem avatkozott bele még csak hangos tanáccsal sem, de most a sorok közül kilépett egy elegáns férfi, esernyővel. aktatáskával. Minden szem feléje fordult, a két már-már reményvesztett küzdőé is, s az elegáns a közfigyelem kellős közepén intett az esernyőjével, s határozottan így szólt: — Fordítva! Az öregurat elöntötte a pulykaméreg, még tán a bajusza is elvörösödött, hogyisne. hiszen már minden variációt kipróbáltak. Uvöltve “kérdezte: — Hogyan fordítva? Az esernyős fapofával felelt: — A Trabantot tegyék a ládába. Lázár Ervin Szerkesztőségünkbe nap, mint nap érkeznek levelek. Olvasóink írják. Szép számmal akad közöttük olyan is, amelyik irodalmi szállítmánnyal terhes: a boríték tartalma néhány vers. vagy egy-két novella és mellette a szerző ajánlása. ..eligazító” sorai. Olykor örömet szereznek a szerkesztőségnek, máskor bosszúságot, esetleg mulatságot. Mutatóban ime egy a „szerzők” levelei közül: „Mélyen tisztelt szerkesztőség ! Rendszeres olvasója vagyok lapuknak, s így Önöket keresem fel becses soraimmal. hogy a már meglévő s majdan megszületendő szellemi termékeim nyomdafestéket lássanak, s eljussanak az olvasók széles rétegei közé. Verseimet csak szűkebb 'sir, erőseim körében ismertettem, s mind a legnagyobb elismeréssel adóztak költészetem iránt. Lapjukat ellátnám időnként verseimmel, ha méltónak találják a megjelentetésre. Ha nem találják megfelelőnek közlésre a verseimet, minden mondatom iránt, minden időben minden jog általam fenntartva. Két versemet küldöm, s ha Önöket ér.'-.kli. sok más hasonló témájú versemet fogom rendelkezésükre bocsátani. Egy — Nézd, anyuka, egy angyal!.., (A Weltwoche-ből) Bora jobb, mint versei ? kikötésem van, minden versem után írják alá a nevemen kívül a foglalkozásomat — bortermelő kisgazda vagyok — és városom nevét, így nem tévesztenek össze hasonló nevű egyénnel aki elveheti az elismerés boldogító babérjait. Első versem Amerika őslakóihoz szól, nekik írtam mégha a verslábak felépítése kissé döcögős is. Mély tisztelettel: X. Y.” ☆ A szerkesztőség válasza: Igen tisztelt versfaragó barátunk! Ami szellemi termékéinek az ismerősök körében gyakorolt hatását illeti, őszinte részvétünk minden ismerősének. Az említett babérokról pedig csak annyit, e téren ne legyenek kétségei. Azt a fát ugyanis, amelyiken az ön babérlevelei teremnének, még el sem ültették. Ami pedig beküldött versét illeti, azt hiszem, ön eltévesztette a címzést. Nem gondolja, hogy az őslakóknak szánt gondolatait inkább az őslakók címére kellett volna elküldenie? Végül ön úgy hallottuk jó bortermelő kisgazda hírében áll. Ha nem veszi rossz néven, arra kérjük, legközelebb abból küldjön ízelítőt! VM—
