Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
fn sem strapáltam magam Tavaly — eddigi szokásaimtól eltérően — senkinek sem kívántam hófehér papíron BUÉK-ot. Pedig szerettem volna borítékos la- , pót küldeni ismerőseimnek, barátaimnak, mint az elmúlt években. Hasztalan volt minden fáradozásom. Ilyent nem kaptam. Kollegám is hasonló „cipőben” járt. s mivel úgyis a fővárpsban volt dolga, útba ejtett egy-két papírboltot, -trafikot, hátha ott kan. Nem járt sikerrel, de valamivel okosabb lett. Ugyanis Kunfi uram egyszercsak belebotlott Szoljába. Azazhogy összetalálkozott vele — először al váratlanul — ama jászsági cégnél, melynek az igazgatójával tárgyalt éppen. Szólva szervírozta a kávét, a hűsítőt, s közben hevítő mosollyal pajkos pofiján, megnézte magának Kunfit. Akinek viszont ez jólesett. Tüstént konstatálta is, hogy a kicsinek jó ízlése van. A tárgyalás elhúzódása miatt körülményessé vált a hazautazása, rádöbbent erre már a cégnél — tűkön is ült végül a direktornál. S mikor belépő-céduláját leadta a főportásnak, bosz- szúsan meg is jegyezte, hogy a Vonatot már ügetve sem éri el. Legfeljebb egy motorizált járgányon — talán... — Szólya kivitetné, ha lenne kocsi — mondta a kapus. Ajánlotta Kunfinak: váltson szót a titkársággal, itt a telefon. Persze, hogy Szólya vette föl, áld ebből megtudta, hogy Kunfi uram bizony csak gyalogszerrel rendelkezik — jobb híján. Egy szó mint száz: ez úti bonyodalmak közben Kunfi még aznap kétszer is ösz- szefutott — az utcán meg a buszvárónál — Szólyával. Kapott tőle tippeket a hazajutás módozataira, sőt még a feleútra reménvt is, hogy útitársak lesznek a buszon — esetleg. Mindeme csaliszavak közben azonban Szőlyát karonfogta egv kra- pek s eltűntek az alkonyi homályban. A kapott tipp szerint végzett hazabumlizás viszontagságait enyhítendő. Kunfi uram gondolatait Szólya foglalkoztatta. Kicsit a szivébe is lopódzkodott a lány, akit inkább ő maga költözaz egyik trafikos azt mondta: „Ne strapálja magát, úgysem kap ilyen üdvözlőlapot, Ezek mérete már nem felelt meg az új postai díjszabásnak. kivonták a forgalomból.” Jó. jó, de elfelejtettek újabbat, a postai díjszabásnak megfelelő méretűt gyártani? Ezek szerint az illetékesek sem strapálták magukat. Talán ebben az évben nem felejtik el... Mindenesetre idejében szóltam! — csani'— tetett oda, míg képzeletében folyton igéző lényét csöcsálta. Zord idő lett másnap, mire Kunfi öreg szomszéd- asszonya Idézte a mondást: Orsolya napja — a tél kapuja. — Ügy? Tehát most van névnapja az édes bestiának? Hogyan gratulálhatnék ? — morfondírozott Kunfi a mondás hallatán. Elég az hozzá, szerét ejtette, hogy e kecsegtető kötelességet ne mulassza el, majd levélben is tudtára adta Szólyának, hogy a bűvöletében él. Űjabb találkozás egy presszóban — az ic’J) tájt, mikor a közvélemény a munkaviszoayon kívül szerzett jövedelmek kapzsi eseten csámcsogott. Vajon lehetek-e Szólya kapzsija? — morfondírozott Kunfi, bizsergő érzelmek és mámoros képzeletnek közepette a randevú előtt. A'presz- szóban is merész képzet- társításokkal ez irányban nyomta a szöveget Szólyának, aki vette a lapot — mivelhogy az 6 képzetei szintén társultak — s megkérdezte : > — Ügy értsem a dolgot, hogy szíve már másodállásban az enyém? — Kunfi válasza szerint ez volt a pontos telitalálat. Társalgásuk második félidejében Szólya felhívta partnere figyelmét a legújabb szankciókra, melyek a másodállást szigorú engedélyhez kötik. Amennyiben Kunfi ilyen engedélyt a főállást adó munkáltatótól, vagvis b. nejétől okmányszerűen csatol, sor kerülhet a másodállásban elnyerhető javadalmazás megállapítására. (m — r — Az üzletember menyasszonya — Halló! Hogy miért zavarlak? Hogy fontos Üzleti tárgyalásod van? Hívjalak fel egy óra múlva?! (A Wochenpresse-ből) Üvöltés Mindig csodálkoztam, hogy a beat hangversenyek közönsége sikítozik. üvölt, őrjöng mint a fábaszorult féreg. Azt hittem, hogy csak úgy csinálják, brahiból. Bra- hiból hörögnek, brahiból sikoltoznak, brahiból visítanak, s aztán kiderült, hogy tévedtem. Tévedtem, mert ez nem egy kicsinált valami. ez nem egy megjátszott valami, e* nem a zenészeknek szól, s nem is a zenének. Legújabban a Tisza moziban (Szolnokon) vasárnaponként, a délelőtti órákban matiné eladásokkal szórakoztatják az arra áhítozó közönséget. S, hogy teljes legyen az élvezet, úgy a „Lidons” együttes muzsikált, illetve volt a színpadon egy órácskát. Mert én olyan vagyok, hogy rá lehet venni marhaságra — elmentem a fiammal a matinét megnézni* s mellesleg meghallgatni az együttest. Volt ott: elektronikus effektus. gitárszóló, dob, meg szakszafon, basszusgitár kísérettel. De! TTút ott -még egy kissé felfokozott hangerő is, meg a fenn felsorolt megnyilvánulás a közönség részéről. S akkor! S akkor puff, pufff, baaang. piffff, meg egyéb zajok, a közönség: sikít, én meg? Elbírok én kérem legalább kilencven — száz decibel zajszintet. de ez volt vagy kétszáz. Egyszer csak úgy érzetem, hogy sikoltanom kell! Sikolta- nom, hogy elééég! Kiisséééé halkabban! A mozi főnöke megvigasztalt: uram, csak fél hangerővel játszanak. A matiné műsorát már nem is néztük meg. — d — Kissé későn — Ezennel kinevezem Ont a hajó kapitányának! (A Wochenpresse-ből) * S7esveiés kérdése leire való Aznap reggel Bölötöndi szinte úgy rúgta be az igazgatói szoba párnázott ajtaját. — Senkinek sem vagyok bent, még az úristennek sem! Érti? — igazította el a titkárnőjét. — És, ha a minisztériumból jönnek? — kérdezte félénken Jucika. — Akkor igen! — Azzal bevágta az ajtót és leült a párnázott kacsalábon forgó foteljébe gondolkodni. Bölö- töndinek nagy kő, pontosabban egv vej nyomta a szivét. Az a szerencsétlen flótás ugyanis — ahogy magában a vejét nevezte Bölötöndi — a Mis-mást Gyártó Ktsz elnöke volt, és a mis-máson kívül gyártottak kereken egymillió darab rézszüfül- tyűt is anélkül, hogy lett volna megrendelésük. Ha rövid időn belül nem találnak rá vevőt, akkor a Mis-más Ktsz tönkre megy, veje meg. ha koldúsbotra nem is jut, de a balatoni villája építését biztosan nem tudja befejezni. — Az a hülye! Hogyan csinálhatott ilyen marhaságot? Most persze én húzzam ki a csávából! — gondolkodott Bölöntöndi félhangosan. — De hogy a fenébe? — Egész délelőtt ezen törte a fejét, amikor 12 óra felé a homlokára csapva nagyot rikkantott: — Jucika, hívja össze gyorsan az összes vezetőt; termelési tanácskozást tartunk. — Jucika, hívja össze főnöke bogarait, és „szó nélkül leszólt” az alvezéreknek. — Uraim, illetve elvtársak! — kezdte Bölötöndi: azért hívattam önöket ilyen sürgősen, mert nagyon fontos mondanivalóm van. Hallottak-e már a Mis-más Gyártó Ktsz-ről? Ugye nem? Így nyilván azt sem tudják, hogy ez a szövetkezet kiváló minőségű rézszüfültyüt gyárt? Pedig gyártja!. Ennek ellenére a mi vállalatunknak van-e egyetlen darab is a birtokában? Nincs. És ez helyes? Természetesen nem. Azért rendeltem most magukat ide, hogy döntsünk: vállalatunk egymillió darabot rendel belőle sürgősen.-* De minek nekünk az a rézfütyülő vagy mi a nyavalya? kérdezte a főmérnök. — Hogy minek? Ilyen naív kérdést sem hallottam még életemben. Megvesszük, aztán tisztességes haszonnal eladjuk — Nem vagyunk mi kereskedők — jegyezte meg a főkönyvelő — különben sem kellenek azok a vackok senkinek. Ismerem az ügyet, jól tudom, hogy a Mis-más Ktsz csak gyártja a rézszü- fültyűket, de eladni még egy darabot sem tudott betöltik. — Nos uraim, én azt lüttem, hogy a szavam garancia az önök számára. Azt hittem, ha én azt mondom, hogy el tudjuk adni, akkor önök el is hiszik. Ügy látszik tévedni emberi dolog — mondta Bölötöndi olj'an jól megjátszott mélabúval, hogy az egyik osztályvezető szipogni kezdett. — Félreértett bennünket az Igazgató elvtárs! • — Mi nem azt mondtuk, hogy... — Természetesen, megvesszük. .. — Az Igazgató elvtársban még soha sem csalódtunk — zúdult föl egyszerre az egész vezérkar. — Hát jó, akkor mára be is fejeztük. A többit bízzák csak rám, Ígérem nem bánják meg. Amikor mindenki eltávozott Bölötöndi behívta a titkárnőjét, leültette, sőt még konyakkal is megkínálta. — Jól figyeljen Jucika. Két táviratot kell nagyon sürgősen feladni. Fogjon papírt, ceruzát, diktálok. Az elsőnek a címzettje Semmifi József a Mis-más Ktsz elnöke, Palozsnya. A szöveg: Ne izgulj Józsikám, minden rendben, megvesszük az egész készletet. A másik cím: Rajtadél Tihamér, a MINDENJO TRÖSZT vezérigazgatója, Budapest. Kedves nagybátyám egészségesek vagyunk — reméljük ti is. Sajnos nekem van egy nagy gondom. A nyakamon maradt egymillió, rézszüfiiltyü, amit ha rövid időn belül nem tudok értékesíteni. akkor fölköthetem magam az első fára, meg a vállalatot is. — Az utóbbit törölje —. Nagy szívességet tennél, ha most az egyszer segítenél. Addig is ölel az egész család nevében Bölötöndi. .. Másnap reggel Rajiadéi Tihamér szinte úgy rúgta be a vezérigazgatói szoba párnázott ajtaját..; Zámbó Árpád — így védekezik a hideg ellen Bosszú Amor a parkban ólálkodott. Látta a rendőr: Udvarias volt, de határozottan kért igazolványt. Ámor szegény pironkodott. Otthagyta rögtön a sokpadú parkot, de másnap: megleste, és nyilával el is találta a tegnapi rendőr szép feleségét. Nincs bizony íiék Minnie Minoorio, olasz filmszínésznő késő este tér haza férjével. Megdöbbenve veszik észre, hogy az akváriumból eltűnt az aranyhál. A sarokban — egy hal maradványai mellett — a macska nyalogatja a bajuszát. — Na majd én móresre tanítom ezt a jószágot — kiált fel a színésznő férje és fenyegetően lép közelebb a jóllakott cicához. — Ez jellemző rád — fogja le férjét Minnie Minoorio, Elhatároztad, hogy a macska a bűnös. Igaz? Honnan tudod olyan biztosan, hogy nem a hal kezdte? Számtanórán — Milyen feladat érdekel, Peti? — Csak azt akarom kiszámítani, hogy lOTt-ben hányszor kell suliba jönni... Egy kunszív másodállása
