Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

1972. január 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP. ZifySKeM- szí cvz, űfrZcú>Uá& Operaházat nálunk csak a múlt század utolsó negyedé­ben építettek, pedig akkor a hazai operajátszásnak már szép hagyományai voltak. Az első magyar nyelvű operát Chudi olasz zeneszerzőtől a „Pikko hertzeg és Jutka Perzsi ’-t Szerelemhegyi András fordításában, 1793- ban Budán adták elő. (Ezt az operát az idén nyáron harmadízben á Szentendrei Theátrum tűzte műsorára.) A következő évtizedekben a nagy vidéki társulatok — Kolozsvárott, Nagyváradon, Debrecenben, Kassán, Mis­kolcon — adtak színpadot operáknak. Mígnem 1837- 6en, a Pesten felépült Nem­zeti Játékszín (későbbi Nem­zeti Színház) megtartotta első zenedráma bemutatóját, a Sevillai borbélyt, Rossini operáját ugyanazok az ének­művészek tolmácsolták, akik már másfél évtizeddel az­előtt Miskolcon énekelték. Majd fél évszázadig ez a színház adott otthont »a pró­zai és a zenés drámának is. A 60-as évek során felme­rült. az igény az opera ön­álló otthonának megteremté­sére. 1872-ben bizottságot neveztek ki, amely kijelölte a felépítendő ' opera helyét. Megvásárolták a Sugár úton (a mai Népköztársaság út­szesz csillár és az emeleti páholysor előtt 12 kisebb csillár világította meg. A színpadi hatás-világítást már ekkor négy 1200 gyer­tya erősségű ívlámpa szol­gáltatta. A sok gyertya már az első estén kisebb tüzet okozott. Az épületbe 1895 nyarán szerelték be a vil­lanyt. Már építésekor kü­lönleges színpadtechnikával látták el az operát, „a szín­pad vagy egyes részei vízerő- művezettel emelkedtek, süly- lyedtek”. Amikor 1884 szeptember 26-án megnyitották a Ma­gyar Királyi Operát, műso­rára a Bánk bán első fel­vonását, a Hunyadi László nyitányt és a Lohengrin első felvonását tűzték. Mint Móra Ferenc egyik írásából ismerjük, az igazgatóság ké­résére Liszt Ferenc a meg­nyitásra „Királydalt” kom­ponált. Ebben azonban a Rákóczi nóta dallamát vél­ték felismerni, ezért a lojális vezetőség lemondott Liszt művének előadásáról. A káprázatos megnyitón ott szorongott a főváros ak­kori előkelősége, megjelent Ferenc József és Klottild fő­hercegasszony, Albrecht fő­herceg a császár lányát, Má­ria Dorottyát vezette, ott ján) a Hermina téri zsib­vásár telkét, ahol az Opera­ház ma is áll. A pályázaton Ybl Miklós terve nyerté el a bírálók tetszését. S 1875 őszén ünnepélyesen meg­kezdődött az építkezés. Dr. Podmaniczky Frigyes inten­dáns, Ybl Miklós és Hofhaü- ser építési vállalkozó' tették meg az első kapavágásokat. Kilenc évig építették a dí­szes palotát, Ybl Miklós sze­mélyes vezetésével. Külse- je-belseje szénen harmoni­záló ünnepélyes alkotás. Hom’nkzá^nák magas íve­lése loggiái, márvány oszlo­pai. fényárban úszó lépcső­sora. igazi olasz palotához hasonló folyosója, a sok ara­nyozás, s olyan freskók, mint Lotz Károlyé a nézőtér fö­lött, vagy Feszty Árpád, Than Mór, Vastagh György, Székely Bertalan falfestmé­nyei méltán fokozzák az épület szépségét. A bejárat fölött, a legfelső erkélysorm 16 nagy zeneszerző szobrát helyezték el, a főhomlokzat fülkéiben a négy múzsa ka­pott helvet s a főb“iárat jobb és bal ldalán a két magyar zeneszerző eén:,'sz. Liszt Ferenc és Erkel Fe­renc szobra áll. A nézőteret 500 lángű lég­voltak Tisza Kálmánnal az élen a kormány tagjai, s olyan hírességek, mint Mun­kácsy -Mihály, Pulszki Fe­renc, Arany Lászlóné, Pau- lay Ede. . Alig kezdődött meg az elő­adás, amijcor a kinnrekedt embersereg megostromolta az Opera kapuit. A Vasárnapi Újság szerint „A tömeg ahol ajtót talált, ott ment be. Az udvari felüljárót is megost- fomojta. semmibe véve a burg-zsandárokat”. Operánk rövid idő alatt nemzetközi tekintélyt ví­vott ki magának. A 90-es évektől a világ leghíresebb énekesei — mint Slezák, Kurz Zelma, Caruso, később Calvé Emma, Lauro Volpi, Pertile, de Luca, Gigli ■— tartották becsvágyuknak, hogy a magyar operaszín­padon énekeljenek. A nemzetközi operaszín­pad eseményeit figyelemmel kísérve egymást követték a bemutatók. Bizet operáiét, a Párizsban csúfosan meg­bukott Carment a magyar Pelé király— fűzve tizenöt frankért Az opera főigazgatását évekig, - évtizedekig a mű­vészethez vajmi keveset ér­tő intendáns látta el, aki beleszólt a műsorválasztás- ba, a szeren kijelölésébe, a gazdasági ügyekbe. Hogy mennyi gond — visz- szásság akadt az opera kö­rül, arra illusztrálásul áll­jon itt néhány korabeli új­ságcikk címe, vagy néhány sora íme: 1885 Fővárosi Lan^k: A magyar dalcsarnok ügye; A .bukás szélére jutott. 1886. Pester Lloyd: Érvek a bérbeadás mellett. 1905. Operaházi képtelenr ségek. Súlyos hibák az Ope­ra vezetésében, műsorpoliti­kájában. 1909. Népszava: Botrány az operában. A kórus sztrájkja. 1919. Népszava: Az Ope- raházat szénhiány miatt be­zárták. 1925. Magyarság: Az ope­ra 1925. február 13-i bezá­rásának története. 1925: Napkelet: Az operai zenekar sztrájkja. Időközben persze olyan fényes lapok is kerülnek az opera történetébe, mint 1917-ben az első Bartók mű, a Fából faragott királyfi be­mutatója. Vagy 1926-ban nagy sikert arató Kodály: Háry János premier. A harmincas években Nürn- bergben, majd Bayreuth-ban, Milánóban, Firenzében ven­dégszerepei a magyar ope­ratársulat. Aztán a felszabadulás után, 1945. március 15-én Kodály Psalmus Hungaricusával és a Bánk bánnal megnyitják az új korszakot, az Opera máig is ívelő, gazdagodó, ki­teljesedő legutóbbi negyed- századát .. Tart a világban a vita: a tömegkommunikációs eszkö­zök előretörésével milyen sors vár a könyvekre) Vajon a televízió, a rádió és az egyéb technikában fogant művészetek elsöprik-e út­jukból a hagyományos olva­sási kultúrát? S míg folyik a meddő vita, közben-újabb és újabb jelelt tapasztalni az emberiség könyvhöz való ragaszkodásának. Ilyen im­már hagyományosnak szá­mító ünnepe a könyvnek a nizzai nemzetközi könyv- fesztivál is. 1968 óta nya­ranként Azúr-part fővárosá­ban a százötven méter hosz- szú kiállítási csarnok hatal­mas kupolái alatt néhány napra a nyomtatott szó, a könyv a főszereplő. Míg Cannes-ban a világ filmesei találkoznak a tavasz folya­mán, addig a szomszédos Nizzában — most már évek óta — a könyvek és kiadó­ik adnak találkozót egymás­nak nyár idején. Később, amikor ott jártam, néhány héttel a nevezetes esemény után még mindig beszédtéma volt a könyv és a fesztivál. Van a városban, az autóbusz-pályaudvarral szemben egy könyvkereske- i dés. Neves bolt, számon tart­ják, gazdag választékkal. Rövidebb-hosszabb böngé­szésre szívesen tértem be magam is. így hozott össze a könyv iránti érdeklődésem a bolt tulajdonosával. Beszél­getésünk valójában úgy kez­dődött, hogy amikor már órák hosszat keresgéltem a könyvújdonságok között, rit­kaságokra vadászva, azzal fordultam a mosolygós tu­lajdonoshoz, hogy ajánljon ne­kem verseskötetet, amélyik szerinte könyvsiker, vagy az lehet. Kérésemre leemelte a polcról Pierre Seghers „Lés mots couverts” című kötetét. Burkolt szavak —- ígv fordít­hatnám magvarra. Szerzőié­nek neve nem volt ismpret- len számomra. Már amikor 1952-ben Seghers Magyaror­szágon járt, és az egyetem hailgatóinak tartott előadást a baloldali irodalom hely­zetéről Franciaországban, és á haladó szellemű könyvki­adás nehézségeiről, szemé­lyesen találkoztam vele. Energikus eígyéniség. Költő és kiadó egy személyben. Az ő gondozásában; jelennek meg például a híres „Mai költők”-sorozat darabjai. A nácizmus idején pedig a szellemi ellenálás hívei kö­zé tartozott. Mindez a múlt. A tulajdonos látva tűnődése­met, hozzátette nyomatékkai: — Ez a kötet nyerte az idei nizzai nemzetközi könyv- fesztivál költői nagydíját. Büszkeség cseng a hangjá­ban, amikor arról beszél, hogy ebben az évben milyen sikere volt a fesztiválnak. Hogy csak fizető látogató ki­lencvenezer fordult meg a hatalmas kiállítási csarnok­ban. Akik azért jöttek, hogy a könwvel ismerkedienek. Amire bizony szükség is van ~ sóhajtott egvet a tulajdonos mert a 25 éven aluli fran­ciáknak mintegv 58 százalé­ka nem olvas. «5 csak tud­ja. hisz könyvkereskedésből él!) Aztán a könyvek ára­datában — folvtatia — olykor nem is lehet tudni, hogv mit érdemes olvasni. KénzePe el. egvetlen esztendőben. esik nálunk, közel tízezer új könyv je’enik meg a p;acon és csaknem ugvanennvi újabb kiadás. A mi fesztivá­lunk talán segít abban is. hogy az olvasó jobban el tud igazodni ebben a könvv dzsungelben. Közben tekin­tetem esv Polcról szóló könv- vön akadt meg. Le roi Pe­lé — Pelé királv regénves életrajza. Címlsnián a ..fe­kete gvöngvszem” arekéoe, helül az el=ő mondat is tő­le való: ..Amikor a hálóba találok rrmdio ugyanaz a k-udogság fog el mint hal­8? fc8rv»i**íV»8 ” 15 fnnk — fű^ve. icirsit forínfhqn 90. A körív- vek 3rqí hWnnv iő^ni ma- gaení-íapV mint Mns is fia+nk — mnnr^m 3 fTiToi^nnos. T5s De Grille prnlfMrírq + níriqfc' köfe­frA* TV/f Ar*pcfrlT**íí ry «■*-»** ntvi Vl 8? r''«n K-t «col- nnnnV r* r? n q „vi vavj 800—900 fran­Voecq Nvugoöt'an bodzáiköthe­tünk, rajtam kívül egyetlen vásárló sincs sem közelben, sem távolban. Csaknem há­rom órahosszat böngészget­tem, de ezalatt egy hölgyvá­sárlón kívül, aki úgy láttam, a tulajdonos ismerőse, sen­ki nem tette be a lábát a város forgalmas pontján lé­vő könyvesboltba. Harmincöt fok körüli hőség ár­nyékban. Talán ezért. Mielőtt indultam volna ki­felé, hónom alatt Pelé ki­rállyal. még egy utolsó kér­dés: És valami egészen kü­lönleges, valami igazi cse­mege akadt-e a fesztiválon? Először a Proust-centenári- umra rendezett beszélgetést említi, amelyet a fesztivál keretében tartottak, s amely­nek átütő közönségsikere volt. Majd megkérdezte: — Mondja, maguknál is­merik Proustot? — Hogyne, nyugtatom meg, a középis­kolákban tanítják is. Az el­veszett idő nyomában című regénye pedig több magyar kiadást is megért már. Nél­küle nálunk sem képzelik el a modern resénv megszüle­tését. Ügy látszik ez utóbbi tnegjegvzésemmel teljesen a bizalmába férkőztem. „Vár­jon csak. Mutatok még va­lamit. Majdnem elfeleitkez- tem róla.” És hátrament egé­szen. a könyvesbolt mélvé- be. El is tűnt a szemem elől. Majd két könwvel tért visz- sza. a tenverén tartva őket, féltőén. Egvik karcsú kis könyv. Címlapián: Diamilla. Átn vűitotta: „Nézze”. Ke­zembe vettem. Belül a cím­oldalon cirilbetűs ajánlás. „Baráti szeretettel — Ait­matov.” A szerző ajánlása. „A nálunk is iól ismert szov- iet író regénye. „A kisre­gényről. tudja, mit mondott Aragon? És jelentősen fel­emelte a hangiát. ..Hogy a v»lág loac-ebb szprejmes tör- térete.” A másik könw már jóval testesebb, ag űrbaió- zác ro-y-ap+Vdzi eneiklooédiá- ia. .Ez volt a legkanósabb könvv a fesztiválon. — iegv- zi meg a bolt gazdó ía. Két- szözpzer frank értékben vá­sároltak boiö’e. És tudia ki atárlotfa? Pável Ponov'cs. a hír»« szovjet asztronauta. Q volt a fesztivál idei lo«iele- sebb vendó— a megjelené­se: i<*azi S7e’'zác'ó_ r’húosú7om. Az utcáról neoT-szer r-Sa'gpósztázom a bolt kirakatát. ☆ GO 07? q c; ? p£H-rcV.-.fi q TTÍ-rTÁU közi Kongress—, ca is. Valkó Mihály Kádár Márta [ Somoskői Lajos: Gyapotvirág-ének A fonóitok sorsa fonál, sodorgatiák szövetté áll. meg vásznakká. A fonónők álma bolyhos, pehelypaplanokra fodros csipkeszegély. A fonónők kedve selyem, mintái; nap, hold, szerelem, csillagos ég. A fonónők könnye gyapjú, puha szelíd, barna bolyhú szomorúság. A fonónők gondja kötés gyapolbáiákat tart össze és világokat. S a fonónők ha nevetnek, ég. föld egymásba szeretnek: felragyogni, i opera vitte sikerre. Mas­cagni Parasztbecsületét az 1890 májusi olaszországi bemutató után már decem­berben nálunk is játszották. Leoncavallo Bajazzók-ját a milánói ősbemutató után alig egy évvel előadták. Magyar műveket is szép­számmal bemutattak. Mind­járt az első évadban Erkel: István királyát, a következő években Goldmark Sába ki­rálynőjét. Nagynevű igazgatók, kar­mesterek, rendezők követték egymást az Opera élén; Elő­kel Ferenc, Mahler Gusztáv, Nikisch Artur, Hevesi Sán­dor, Tango Egisztó; szép­hangú énekesek; mint az első évek nagy szopránja Wilt Mária, az olasz hős­tenor Parlotti Gyula. S, hogy a későbbi évek nagy nevei közül is említsünk né­hányat: Sándor Erzsi, Kör- nyei Béla, Székelyhídi Fe­renc, Medek Anna, Basilides Mária, Pataky Kálmán. Né- methy Ella, Walter Rózsi, Takács Mihály. Paliez József rajza s Az Operaház homlokzata (MTI foto — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom