Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
1972. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sok még a tennivaló A dolgozó nők helyzete a szolnoki járásban Az 1971-es népszámlálás adatai szerint Magyarországon 1,5 százalékkal több a nő mint a férfi. Megyénkben ez az arány némileg más, de a gyengébb nem képviselői itt is többen vannak, ezer férfira 1037 nő jut. Ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy a nők közül az utóbbi években egyre többen álltak munkába, akkor nem lehet véletlen, hogy megszületett az 1013/1970 számú kormányhatározat a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról. A fontos határozat jó másfél évvel ezelőtt jelent meg, de aktualitásából mit sem vesztett. Éppen • ezért nem árt, ha néhány fontosabb kitételét ismét idézzük. Talán a leglényegesebb pontja az, hogy a nők a férfiakéval egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak, és az elsősorban nőket foglalkoztató ágazatokban — élelmiszeripar, kereskedelem stb. — az alacsony bérszínvonalon feltétlenül javítani kell. A szolgáltatások fejlesztésénél előnyben kell részesíteni azokat az ágazatokat, amelyek megkönnyítik a nők háztartási munkáját. A boltok nyitvatartási idejét a tanácsi szerveknek félül kell vizsgálni és a dolgozó nők Időbeosztásának figyelembevételével kell megállapítani. Gondoskodni kell az üzem- élelmezés fejlesztéséről is. Törekedni kell a gyermekintézmények — különösen az óvodai férőhelyek, az iskolai napköziotthonok és az iskolai étkeztetés — az eddigieknél gyorsabb ütemű fejlesztésére, ezt a vállalatok, szövetkezetek is támogassák anyagi lehetőségeikhez képest. A dolgozó nők munkafeltételeinek és szociális helyzetének fokozatos javításáért a vállalatok, intézmények és szövetkezetek vezetőit felelősség terheli. A szolnoki járási és járási jogú városi népi ellenőrzési bizottság nemrégiben a járás ktsz-einél, tanácsainál ÁFÉSZ-einél, tsz-einél, egy állami gazdaságban, a járási szociális otthonban és a megyei tüdőgyógyintézetnél vizsgálta, hogy a kormányhatározat végrehajtása érdekében mit is tettek. A vizsgálat azt tárta fel, hogy történt ugyan némi előrelépés, de bizony sok még a tennivaló. Egyes helyeken új üzemegységeket, vagy bedolgozó részlegeket hoztak létre azért, hogy munkaalkalmat biztosítsanak a nőknek, viszont a szociális helyzet nagyon sok helyen — különösen a tsz-ekben és az AFÉSZ-eknél — elszomorító. A nőkre vonatkozó tilalmi rendeleteket sem tartják be mindenütt, a tiszasűlyi állami gazdaságban például nincs a raktárban porelszívó berendezés. A dolgozók többször is kérték, de a gazdaság vezetői anyagi problémákra hivatkozva nem szereltettek fel ilyen berendezést. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve sem érvényesül mindenütt. A jász- ladányi Petőfi Tsz-ben öt agrármérnök dolgozik köztük egy nő, akinek fizetési besorolása jóval alacsonyabb a férfiakénál. Az ÁFÉSZ-eknél gyakori a nők túlóráztatása, és ezért sem szabadnapot, sem túlóradíjat nem kapnak. Tisza- földváron, Jászladányban és Martfűn részben megoldatlan a dolgozó nők gyermekeinek ovodai, bölcsődei elhelyezése, és a legtöbb helyen rossz az áruellátás, és elmaradott a szolgáltatás. Ül A népi ellenőrzési bizottság többszáz tesztlapot is kiküldött a járásban dolgozó nőknek, és az erre ér Kezeit válaszok alátámasztják a vizsgálat megállapításait, összesen 689-en töltötték ki a kérdőívet, és közülük csak 375-en elégedettek a munkahelyükkel. 206-an bírálják a szociális létesítményeket, illetve panaszkodnak a hiányukra. A bevásárlással kapcsolatos kérdésre 486- an azt válaszolták hogy nagy gondot jelent, mert kevés az üzlet, szegényes az áruválaszték, és a boltok nyitva- tartása sem megfelelő. A tsz-ben dolgozók például nem tudnak vásárolni, mert amikor munkába mennek, az üzleek még nincsenek nyitva, este amikor hazatérnek már zárva vannak. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a megkérdezettek közül 655-en azt válaszolták, hogy szeretnek üdülni — pontosabban szeretnének — de eddig mindössze 210-en voltak egész életükben üdülőhelyen. A fentiekhez azt hiszem fölösleges a kommentár. Egy biztos: a tanácsoknak, egyéb intézményeknek, ktsz-eknek, tsz-eknek nagyon sokat kell még termi azért, hogy a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról szóló 1013-as kormányhatározat a gyakorlatban megvalósuljon. Z. A. Botlások szóban és írásban összeola mozgalom — Kérek egy colát — adom föl nagyvonalúan a rendelést Szolnokon, Tiszafüreden vagy Öcsödön. A pénztárosnő blokkol, fizetek, fordulok a poulthoz, máris előttem a pohár, színültig valami sárga vagy bizonytalan színű lével. — De én colát... — próbálkozom bátortalanul. — Ott van — szögezi le határozottan az italok ítélőmesterasszonya. — De én amolyat..— mutogatok, mint valamely olasz utazó. — Ja? Az barna cola, amit kapott, az ír eg sárga. Mért nem mondta, hogy melyiket kéri? Sanyarúan szürcsölöm a citromos vagy narancsos vizet és arra gondolok, hogy a jelenség voltaképpen nem áll ellentétben a nyelvtörténettel. Hiszen például a fazék szó is faedényt jelölt valaha, és annak utána is így nevezik, hogy rhinden- ből készítik csak fából nem. Az üdítőitalok meg éppenséggel kínálnak közelebbi példát is. Emlékszem meg arra időre, amikor a rrál- naszörp volt az egyetlen frissítőféleség. Később bővült a választék, de az egyszerűség okából málnának becézték még egy darabig a bambit, a jaffát sőt néha még a boldogtalan emlékezetű almuskát is. Most előre lendültünk a nemzetköziségben. A cola lett az alapüdítő, így emlegetik nemcsak a Cocát és a Pepsit, hanem az egész választékot is. Mert fő az előkelőség. Stréberek kizárva! seket termi, az előadást bármi módon zavarni szigorúan tilos!” — olvasom a szolnoki Vörös Csillag mozi bejáratán. Na végre! Egész iskolai pályafutásomat megkeserítették a magolók, szellemtelen, karrierista társaság, akiket feledhetetlen tanáraim mindig példaképként állítottak elém, s akik mindig megelőztek. Legalább egy moziban elérte őket az igazság, legalább itt nem fertőzheti hangyaszorgalmuk vidám tücsöktermészetemet. Nézem az előadást és lelkesen ropogtatom a szotyo- lát Takarékos tömörség „38 165 gépírónő megismerkedne — 40—45 éves intelligens férfival” ;— adja hírül kedvenc napilapom, a Szolnok megyi Néplap. — Itt az alkalom — ragadom mellen barátomat. •— Alig múltál 40 éves, mondjuk intelligens vagy. Harmincnyolcezer egyszázhatvanöt nő ismerkedne meg veled. Méghozzá gépírónő! Tudod mi ez a mai világban, a mi szakmánkban! — Ugyan legyintett. — Annyi az egész, hogy a höl »y minél kevesebbet akart fizetni a hirdetésért. Csupán azt adja a világ tudtára, hogy 38 éves és 165 centiméter magas. Í0174 újságíró mélyen „A nézőtéren magolni, szemetelni. hangos megjegyzécsalódott. Sz. J. Szombati szemle a szolnoki piacon A kínálathoz mérten valamelyest csökkent a vásárlókedv — erre vallott a vevők kisebb száma a megyeszékhely tegnapi piacán. Néhány cikk — köztük is főként a tojás — árán ugyancsak tapasztalható volt ez a körülmény. Egy- ötvenért kínálták a csaknem 7800 tojás darabját. Ez éppúgy átlagár (tehát egy-egy eladó a nagyság, minőség és belátása szerint 1.50-nél többre vagy kevesebbre is tarthatta a tojást), mint ahogy átlagáron 34 forintért kelt az élő csirke kilója is, amelyből a felhoztál 182 kg volt. A 338 kilónyi élő tyúkot 25 forintos átlagáron adták-vet- ték. Tejfölt 117 litert hoztak, s 28—30 forint közötti egységáron, míg a 180 liternyi tehéntúrót 18—20 forintért adták literenként 430 kg burgonya volt a magánfelhozatal, s 3.5—4 forint között alakult az eladási ár. Kevéssel több mint 4 mázsa sárgarépa érkezett, 5—6 forintért, míg a több mint 3 mázsa petrezselyem 7—9 forintért kelt kilónként. A 86 kg vöröshagymát 5 forintos egységáron kínálták megvételre. Fejeskáposztából 136 kg volt a felhozatal, s 4—4.50 forint között kelt, míg a kelkáposzta-kínálat 541 kg volt, s az egységár 5—6 forint között alakult. A csaknem 3.5 mázsa karalábé kilóját 5 forintért adták. Parajból 15 kg volt a kínálat, s 20—30 forint között alakult az ára kilónként. Alma több mint 13 mázsa volt, s 4—12 forint közötti áron kínálták, a minőségtől és a fajtától függően. Körte csupán 14 kg volt, s tíz forintért kelt. Neowen kiló , sző1 őt is kínáltak a piacon. 10—16 forint közötti áron. A több mint 4.5 mázsa savanvitett káposztát 7 forintért adták kilogrammonként. Este az ifjúsági klubban Q »-« O Q <Q sr <D> <D ír Végétért a téli szünidő. Hol- uap reggel újra benépesednek az iskolák. Pedagógusok, diákok egyaránt készülnek már „a nagy napra”. Fodor Gyuláné, a karcagi Kálvin út 9. szám alatti iskolában a VIII. c. osztályfőnöke. Képünkön az ellenőrzőkbe a félévi, jegyeket írja be. mivel holnap ellenőrző osztás lesz. — nzs — A békemozgalmi munkáról A békemozgalmi és barátsági munka megyei tapasztalatairól tárgyalt tegnap a Hazafias Népfront megyei elnöksége. Az elmúlt négy évről készített összefoglaló megeállapítot- ta, hogy a népfrontbizott- «ágok Szo’nok megyében .kiterjedt békemozgalmi és szolidaritási tevékenységet fejtettek ki. Agitációs munkájukkal segítették a párt és a kormánv külpolitikájának ismertetését, s azt, hogy helyesen ' tájékozódjon közvélem énvünk a nemzetközi politika nagy kérdéseiben. Az eseményekről összeállított gazdag statisztika szerint 1968—71 év között 5600 szolidaritási rendezvény zajlott a megyében, melyeken csaknem 500 ezer ember vett részt. A szovjet— magyar barátság ápolását szolgálták — a jó hagvomá- nyok szerint — a magyar— szovjet baráti találkozók, ezeknek száma ötszázra tehető. Neves szovjet művész- együttesek, kórusok is vendégszerepeitek az utóbbi években Szolnokon. A vietnami nép hősi harcával többféle módon juttatják kifejezésre szolidaritásukat megyénk dolgozói. A szolidaritási számlára befizetett tetemes összegen túl —, megyénkből. Török- »zentmiklósról indult ej az akció „Ezer kerékpárt Vietnamnak”, melynek országos eredményeként 2500 kerékpárt küldhették el a VDK-ba. A megye lányai és asszonyai a vietnami gyerekek részére készítettek szebbnél-szebb takarókat Említésre méltó a szocialista országok Budapesten működő kulturális irodáinak a megyével kialakult jó kapcsolata, mert ennek révén egy-egy baráti ország életével behatóbban ismerkedhettek meg megyénk községeiben, városaiban. E kapcsolat adta lehetőségeket a jövőben rnéginkább ki kell használni.
