Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

4 SZÓI NOR MÉRTÉI NÉPLAP 1972. január 9. Pllan'ás Afrikéra A Központi Sajtószolgálat megbízásából tagja voltam annak a tíztagú újságíró csoportnak, amely elkísérte Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét és a magyar kormánydelegációt az elmúlt év végén tett afrikai útjára. Itt következő írásaim ko­rántsem hiánytalanul számolnak be az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság­ban, a Guineái Köztársaságban, s a Kongói Népi Köztársaságban látottakról, de talán adnak némi ízelítőt e három antiimperialista, haladó ország népének életéről. o A forradalom bölcsője — Ez volt a franciák ural­ma alatt a börtön — mutat kísérőnk, a tájékoztatásügyi • minisztérium fiatal tisztvise­lője egy magas kőfallal kö­rülvett, jókora épületre. — Az arab hazafiak ezreit kí­nozták halálra a falai kö­zött Ma a mártírok mú­zeuma. A Kasbah (fellegvár) te­tején vagyunk, a másfél millió lakosú Algír e zsú­folt városrészében, a 132 évig uralkodó francia gyar­matosítók elleni mozgalmak központjában. A „forrada­lom bölcsőjé”-nek nevezik az algíriaiak. Több falon olvashatók még a kilenc esztendeje győzelemmel vé­get ért, s másfél millió arab életét követelt küzdelem jel­szavai, az egységes felszaba­dító hadsereg, az ALN harc­ba hívó felhívásai. Most béke honol a törté­nelmi múltú, a kísérőnk sze­rint 200 000 lakosú negyedben, amelynek megfelelő szintjé­ről szűk sikátorokon át több száz lépcsőn lehet lejutni a fehér tarajú hullámokat ve­tő Földközi-tenger partjáig. A Teli-Atlasz oldalában egy­más hegyére, hátára épített lapostetejű házak között ki- íeszített köteleken zászlók­ként lengenek a száradó le­pedők, hófehér alsóneműk, az apró tereken kréta-négy­szögekben, féllábon ugrálva ugyanúgy játszanak az élénk­szemű gyerkőcök, akár ide­haza a mieink. Felmegyünk az egyik kétemeletes ósdi épület keskeny csigavonalú lépcsőházának felső szintjé­re, s bekukkantunk két nyi­tott ajtajú lakásba. Az egyik­ből egy kislány, a másikból egy, a konyha kövezetét mosó asszony köszön ránk: '„Bon jour messieurs!” (Jó napot, urak!) Nem a legkellemesebb séta leballagni az egyik sikátoron a Kasbah aljáig, — a forra­dalmárok, a hősök iránti tisztelet érzése és az él­ményt kereső kíváncsiság azonban némiképp semlege­síti az elszomorító látvány és bűz hatását. Megérti az ember: miért itt harcoltak legelszántabban a francia gyarmaturalom ellen. A sikátorban pillanatra sem süt be a nap, a lépcső­kön nehéz szag. A néhány négyzetméter alapterületű cipész-, rézműves műhelyek mesterei a lépcsőzetre kira­kott portékájuk mögött vég­zik munkájukat. A nem sok­kal nagyobb kávéházakban burnuszos férfiak reggeliz­nek, az egyik pirinyó mé­szárszék tulajdonosa az üz­letecskéjében kampókon ló- ' gó, s a legyektől körülzson­gott húsokon kívül a járdá­ra terített gyékényszőnye­gekre fektetett levágott bor­júfejeket is kínál. Négy-öt trachomás koldús guggol a sikátor sarkain, s megfigye­lem: jóformán senki sem megy el mellettük anélkül, hogy néhány centime-t ne nyomna a markukba. (A kor­mány több ezer családot ki­menekített már innen, s he­lyezett el a franciák által elhagyott modern lakások­ban. A Kasbah mai állapo­tának teljes felszámolása azonban még sok évi gond marad.) A négyed alján vidámab­bá válik a kép: a Rue Gag- liata-n már a jelentékenyebb nagyságú állami üzletek ta­lálhatók, bár a kiskereske­dők még az úttest szegélyé- e terített pokrócokra helye­zik a különböző kisipari ter­Algír óvárosa, a Kasbab mékeket, élelmicikkeket, amelyek megvásárlását élénk alkudozás előzi meg. S nagyjából a mi hódolt­ságunkkal egyidőben itt uralkodó törökök által épít­tetett gyönyörű paloták is emelkednek. Betérünk a ke­leti stílusban épített kéttor­nyú Kisala moséval — isz­lám templommal — szem­ben pompázó, most az ide­genforgalmi hivatalnak he­lyet adó, s még ma is „tö­rök hercegnők palotá”-jának nevezett épületbe, amelyből titkos alagúton keresztül jár­tak a hárem tagjai a ten- gerparrta, tiltott légyott­jaikra. Musztafa pasa közel­ben lévő egykori palotájá­nak mozaikokkal, lehellet- finom gipszcsipkékkel díszí­tett falú termeiben is meg­fordulunk. A franciák ural­ma alatt itt lakott az algé­riai római katolikus érsek (akivel egyébként a korábbi elnöki fogadáson beszédbe elegyedtünk, s elmondotta, hogy egyetért a jelenlegi kormány politikájával. Ezért 1962-ben algériai állam- polgárságot kért és kapott.) Most több tucat fiatalember a Koránt, s az arab kultúra reneszánszát e század első felében elindító nagy filo­zófus, Abdelhamid Benbadis műveit tanulmányozza a pa­lota falai között. Algír összképéhez termé­szetesen nemcsak a Kasbah tartozik.- Különböző orszá­gokból érkezett hajókkal, a kikötő, a három-négy sorban közlekedő autókkal a belvá­ros, a narancs- és datolya­fákkal beültetett kerttel öve­zett villák (amelyekben egy­kor a gazdagok laktak, s most általában közhivatalok székelnek, vagy turistákat helyeznek el), a modern szál­lodák (egy új jelenleg épülő­félben van), mind-mind gaz­dagítja e nagyon szép város arculatát. Az élet lüktetése közepet­te azonban gyakran fel­idézik az algíriaiak az el­nyomás éveit ___A franciák a kutyáikat is többre be­csülték, mint minket — mondja sofőrünk, aki hazája felszabadításáért fegyverrel a kezében harcolt. Négy fi­vére életét áldozta a szabad­ságért, az ötödiknek pedig súlyos sebesülése következté­ben mind a két lábát am­putálni kellett. Tarján István Következik: A Szahara szíve SZÍNHÁZI hírek A Szigligeti Színház so­ron következő bemutatója az Antigone. Szophoklész tra­gédiáját Horváth Jenő ál­lítja színpadra, vendégként. A főbb szerepekben: Anti­gone Büros Gyöngyi, Isz- méné Bodnár Erika, Kfeon Huszár László. ☆ Halász László Jászai-díjas vendégművészként a békés­csabai Jókai Színházban Shakespeare IV. Henrik cí­mű drámájának egyik ka­rakterszerepét, Balga szere­pét alakítja nagy sikerrel. A IV. Henrik magyarországi bemutató. Baranyai Ibolya Budapes­ten próbál. A Vidámszínpad ősbemutatóra készül; a szolnoki színház művésznője a bemutatandó Kalózkisasz- szony című vígjáték — Ko­lozsvári Grandpierre Err.il komédiája — egyik főszere­pét próbálja, egy mindenre elszánt, csak a könnyű, mun­kanélküli jólétre vágyó fia­tal lány, Julka szerepét. Székely Gábor, a Sziglige­ti Színház főrendezője a Víg­színházban rendez. A Ga­lambos Lajos egyik regényé­ből készült történelmi vita­dráma ősbemutatóját készíti elő a fővárosi színházban: a darab premierje: február hónapban. N ipára a Kopernikusz úton Stefan Knopp lengyel fes­tő, akinek képeit számos nagy londoni és New York-i kiállításon bemutatták s műveiből jónéhány megta­lálható a világ számos is­mert múzeumának gyűjte­ményében, érdekes javaslat­tal lépett fel; napórát szán­dékozik felállítani a varsói Kopernikusz úton. A műal­kotást a művész londoni mű­helyében készíti el. öntvény­ből, üvegből, rézből és acél­ból és a .lengyel építészek, valamint városrendészeti szakemberek által kiválasz­tott helyen állítja feL nyelvművelés) Üj év vagy új esztendő? Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a fiatalabb nemzedék következetesen Boldog új évet kívánok! nyelvi formá­val köszönti ismerőseit, s az öregebbek ajkán inkább hangzik el a Boldog új esz­tendőt kívánok! nyelvi alak. Van-e ennek valami alapja, magyarázata? Napjainkban inkább az év szó kap nyelvi szerepet, s ritkábban halljuk; írjuk le az esztendő megnevezést. Vannak, akik réginek, népi formának érzik és tartják az esztendő hangsort. Az év és az esztendő sza­vak már hosszú idő óta har­cot vívnak az érvényesülé­sért. Az év finnugor erede­tű ősi szavunk s valamikor egyedül nevezte meg a ja­nuár 1-től december 31-ig tartó 12 hónapnyi s minden naptári évben újra kezdődő időszakaszt. Később háttérbe szorult, és nyelvi szerepét az esztendő név vette át. Ez a szavunk valójában összetett szó. Előtagja a régi nyelv­ben a hét nap megnevezé­sére szolgáló észtén hang­alak, utótagja az idő sza­vunk megrövidült formája. A nyelvi szépség ideálját is tiszteletben tartó nyelv­újítóink nagyon testesnek érezték az esztendő megne­vezést, és helyette ajánlották az elavult szavak sorsára ju­tott év hangsort. Ma megfordult a szerepe a két szónak, s az esztendő kezd erősebben visszaszorul­ni, elavulni. Nem véletlen az sem például, hogy a régi magyar szólásokban, köz­mondásokban inkább az esz­tendő szó kap nyelvi szere­pet. Ezek a ma is ismeri szólások is ezt bzonyítják! Esztendő, veszendő! — Olyan fösvény, mint a hét szűk esztendő. — Ügy elment, mint az óesztendő. — Egy­szer esik esztendőben kará­csony stb. stb. Természetesen semmikép­pen sem hibáztathatjuk ma sem az esztendő szó használatát, sőt a nyelvi változatosságra való törekvés jegyében szinte örülnünk kell, ha az év és az esztendő egyformán jut nyelvi szerephez. E rovat írója ezzel a sze­rény cikkel tisztelte meg minden kedves olvasóját, s kívánja, hogy ez az új esztendő valóban vígságszerző legyen. ' Dr. Bakos József Ha om Concorde Három Concorde egy sorban: két brit és egy francia változat látható a fairfordi (N. gy-Britannia) repülőgép­gyár telepén. Vasárnapi dőrmegések Valamelyik neves huncut filozopter, diplomata, vagy miféle azt mondta, hogy a szavak csak arra jók, hogy leplezzük velük a gondolatainkat. Csúf egy meg- állap .ás, szent igaz, pláne ha olykor, oly­kor észreveszi az emberfia, hogy némi igazsága is van.. Merthát nyomjuk a sódert, manapság is cefetül. Nem tudtam másra gondolni akkor, sen:., amikor belecsöppentem két hivatal- vezető, jóember emelkedett társalgásába. Egy általam is ismert szocialista play-boy volt a megbeszélés alanya. A duma tárgya pedig az, hogy az egyik főnök át akarta passzolni a fickót a másiknak. Hallom: ......kétségtelen, hogy itt nálunk felmerül­tek valamiféle esetleges averziók, ami a környezet légkörében terjeng, de azt hi­szem, hogy az objektív körülmények meg­felelően befolyásolják majd a hozzáállását, mert ugye más az, ha minden szinkronban van...” A lényeg: az alku alanya használhatat­lan múnkaerő, a táskarádióján kívül az ég egy világon semmihez sem ért, lusta élősködő, de mindenki úgy tudja, hogy „állnak mögötte”. Más. — vagy ugyanaz fekete-fehéren. Végig olvastam az egyik nagyközségi mű­velődési házunk jelentését, a „végzett munkáról”. Javaslom is az orvosoknak, hogy a különböző mai Darn, ol-féleségek adagolása helyett az ilyesmi jelentéseket olvastassák el az arra rászorulókkal. Biz­tos a hatás... írva vagyon például ebben a pecséttel is hitelesített ..sódergyűjteményben”, hogy a nagyközség lakossága jelentősét lépett előre a szocialista kultúra útján. Nem tu­dom ezt hogy kell értelmezni? Ügy netán, hogy van a faluban egy olyan bulvár, amelyik a szocialista kultúra útia megtisz-, telő címet viseli, és erre kivezényelték az alvég meg a felvág apraj-H-nagviát sorba­állították őket és a művészeti főember rájuk parancsolt, hogv n.ost ’éoienek egyet. Léptek, aztán lemérte, mekkorát léptek. Jelentősét léptek. Oké. ennek örül­nek majd a főnökeim! De ez még semmi. Megállapítja a nagy horderejű okmány azt is, hogy számottevően javult a magasabb eszmeiségű alkotásokhoz való ho' ü Hűha! Hogy is van ez?... talán úgy ér- telmzehe' ük, hogy .. .no szóval... tehát .. .valahogy tán úgy, hogy itt e~ a magas eszmeiségű izé... no várjunk csak...' jó mondjuk, netán nem a Csárdáskirálynőről van szó... de, hogy az atyaúristenben áll­hatok én ehhez javulva hozzá? Mert ugve javult a hozzáállásom... No nem. ebbe belecsavárodtam! Netán, talán, nem azt akarja mondani ez a jelentés, hogv semmi fogd meg jól. Vagy csak én nézem rossz aspektusból? Erről jut eszembe: ez mit jelent? A tapasztalataim szerint sok­szor valami olyasmit, hogy nem azt kell látni ami van, hanem amit látni szeret­nénk, — vagy amit netán láttatni szeretne velünk egy-egy illuzionista várúr. Kételyeim csak fokozódtak, amikor a jelentés summázatához értem. Azt mond­ja, hogy: az egyes munkatervi feladataink megvalósításai (!) bizonyos objektív hely­zet miatt problematikussá váltak, de a ki­tűzött feladatainkat döntő mértékben si­került sikerre vinnünk. .. Ezt a gyereket — az előző „sóderre” gondolok — se tudtam tisztába tenni, mert akárhová nyúltam.. Mert nem tudom, mit jelenthet „jelentésül” — ha oroszul franciául, vagv angolul írták volna, eset­leg megnézhetném a szótárban — az, hogy döntő mérték, meghogv bizonyos objektív helvet, meghogy problematikussá vált. meg mifene. Feladtam ä reménytelen küzdelmet. Egyszerűbb megoldást választottam. Ki­kentem a faluba és mepróbáltam a saját szakállamra jelentést írni a kulturális helyzetről. íme: jelentem, hogy a szocia­lista kultúra útiét nem találtam meg. minde<?vik utca egyformán sáros, latya­kos. járhatatlan. A művelődési ház hideg és piszkos. Volt a faluban a múlt évben két maeva’-nóta-est. tizenhét bál két ve­rekedés, három 'smeretteriesztő előadás a köszvénvről. hat öregasszonnyal és elkel­tek a művészeti főember száznyolcvan kilós mangalicái, — tt — (Telefoto — AP—MTI—KS) A legnagyobb luxai „énckeskönyv“ Érdekes énekgyűjteményt foglal magába az Esztergomi Bibliotheca legnagyobb kó­dexe. amely egyben az egyik legnagyobb hazai kódex. A kétkötetes. 80-szor 60 cm-es, egyenként mintegy 30 kilo­gramm súlyú könyvhöz 1519- ben — Bakócz Tamás meg­rendelésére — kezdett hoz­zá ismeretlen alkotója. Az esztergomi érsek valószínű­leg nem magának csináltat­ta hanem unokaöccsének, Erdődi Simon zágrábi püs­pöknek szánta ajándékként. Gazdagságának kifejezésére nemcsak hatalmas méretű, hanem pompás kivitelű mű­vet rendelt. A kötetenként több mint 400 oldalas kódex, amely a Gradualo címet viseli, a miséken — 52 va­sárnapon és a jeles ünnepe­ken — használatos, változó énekeket foglalja magába. Bakócz halála után — az akkor alig két éve készülő kódex félbemaradt. A nrvn- kát csak 30 év múlva foly­tatta. I. K. monogrammal feltehetően egy esztergomi, vagy budai mester. Ö sem fejezte be azonban. Nvilváil nem volt. aki a költségeket finanszírozta volna. Így már az első kötet számos olda­lára csak a kotta, vagy leg­feljebb az ének szövege ke­rült: a kódexekre jellemző művészi díszítések, raizok lemaradtak, A második kö­tetben pedig csak kották láthatók, '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom