Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. január ,1. Ke ényi Grác'a: Usegrádi este Mikor *leszáll az alkony, a havat először rózsás lény borítja be' — aztán lejjebb húzódik a hegyek ive, akár az O szemöldöke. Fehérvitorlás jégtábláival a Duna lassan szendereghi kezd; sorra kigyúlnak Maros fényei, a téli éjben virrasztó szemek. S akkor meghallom súgni a tüzet, mint alvó kedves mély lélegzetét — és szétfoszlik szobámban a magány, és sugaras lesz bennem a sötét. A felfedezések „csendes" éve tudomány 1-ben V annak, akik ir.ű- veket hagynak maguk után, mások semmit, napok alatt mossa el emléküket az idő. Némelyek hiánya meg kimondhatatlan űrt okoz. Ez a legszörnyűbb, elmennek s egy világot visznek magukkal. Ilyen volt ez az öregember is, Valér bácsi. Min(t egy középkorból ittragadt várúr, sirály, ezermester és udvari bolond egyszemélyben. Albérlő voltam nála. Megjelent és minden gond lejét lesunyva sompolygott odébb. Albérlői tisztem megszerzése is micsoda egyszerű volt. Egy véletlen találkozás a Körúton; az öreg előadta legújabb találmányát, az elektromos kilövő csatornát, amely ébresztőóra gyanánt szolgálna s a megfelelő időben az ágy bői szelíden az autcftnatikusan teethőmérsék- letű vízzel megtelt kádba lövi őt. Mentségére szolgáljon, hogy találmányainak megvalósítása soha eszébe sem jutott. Ezek után egy kérdés: Miért lógatod az orrod, fiam? Mondtam, éppen nincs lakásom. — Világos — mondta gondolkodás nélkül —, nálunk fogsz lakni. Piroska nénéd boldog lesz. • Hogy boldog lett-e, nem tudom. Morgott. Ez azonban nem jelentett semmit. Egész életében morgott. És furcsamód mindenki szerette érte. Szép. tágas, különálló szobát adtak. — Van agy lószerszámom, tde akaszthatom a falra? — kérdeztem. — Tőlem egy lóistállót is ideakaszthatsz — válaszolta, s rejtélyes mosollyal tette hozzá: — Ajánlatos korán hazajönni. Ezt akkor még nem értettem. Fölakasztottam a lószerszámot, mentem a dolgomra. Este néhány meglepetés art. Az előszobában az öreg paraszt feküdt a fogas alatt Pipázott, a kalapját a szemére húzta. — A francnak mászkálnak annyit. Nem tudok aludni — méltatlankodott. Lábujjhegyen osontam a szobámba. Égett a villany. A fotelban egy torzonborz, fülrenőtt hajú fiatalember ült, lábát az asztalra rakta. — Szevasz — köszönt. Életemben nem láttam. — Nézd ezt a marhát — folytatta a régi ismerősök közvetlen modorában —, lószerszámot akasztott a falta. Valami frappáns válasz fogalmazásába kezdtem, de nem. volt időm kimondani, mert az ágyra tévedt a tekintetem. Szendergő női fej a párnámon. A paplan dudoráról ítélve nagy darab nő lehet. — Ez ki ? — kérdeztem.1 a torzonborztól. — Röhögnöm kell — Nem egy nő, két nő feküdt az ágyamban. Két középtermet — állapítottam meg a dudorról, majd némi óvatossággal hozzágondoltam: esetleg három filigrán. A torzonborz felé fordultam, bennfentesnek látszc tt. — És- a másik? Hátradőlt a széken, fogta a hasát, úgy röhögött. — Az is azt mondta, hogy a feleséged. Ez már kicsit mellbevágott. Gyanú ébredt bennem. — Mégis, mit gondolsz, ki vagyok én? — kérdeztem tőle, s egy pillanatra elkapott az izgalom. Tényleg, ki vagyok én? — Ne hülyéskedj! Hát a Benedek. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Sok minden voltam már életemben, Benedek még soha. Némi fölénnyel mondtam: — Tévedsz, én az a marha vagyok, aki a lószerszámot a falra akasztotta. — Hát ebben a zűrzavarban! — mondta a torzonborz neheztelőn. Még ő volt megsértve! mondta, és tényleg röhögött —, ai feleséged. Nem rossz. Ahhoz képest, hogy nőtlen vagyok. Közelebb léptem az ágyhoz és elhűlt bennem a vér. Gondoltam, kis hideg vizet engedek a fejemre, Kisurrantam az előszobába, lenyomtam a fürdőszoba kilincsét. — Hányszor rr. ondjam, hogy foglalt — üvöltött valaki benn s egyúttal egy kemény tárgyat hozzávágott az ajtóhoz. — A dörömböző anyátokba! — mondta a fogas alatt a paraszt, és a fal felé fordult. Sebaj, a konyhában is van vízcsap. De nemcsak vízcsap volt Egy úr is. Az asztalnál ült kalapban, piros sálban, gomblyukában egy rózsa. Az asztalon nyolc borosüveg és két pohár. Felugrott, összecsapta a bokáját. — Benedek — mondta ts meghajolt. Kicsit imbolyog- va. — A maga feleségei alszanak az ágyamban — mondtam némi szemrehányással. — Azok — bólintott lemondóan. — De én ezt nem csinálom tovább. Elválok. Ezzel a pohárszékhez botorkált, elővette a harmadik poharat. Mindhármat tele- töltötte, az egyiket felém- csúsztatta az asztalon. — Prőszit! Egészségedre! Ez két pohárból fog inni. De nem, elüvöltötte magát: — Géza! •Egy szutykos kéz nyúlt ki az asztal alól, Benedek belenyomta a poharat. — Ha még egyszer azt mered mondani, hogy Géza, szétverem a pofádat — mondta a szutykos kéz gazdája Néhány glugyanás és nyújtotta vissza az üres poharat. — Mondtam, hogy vöröset adjál! — Ez ki? — kérdeztem. — Valami Géza — legyintett Benedek. Az asztal dühödten megmozdult, kinyúlt egy láb, találomra belecsápolt a levegőbe. — Géza a jó nagynénikéd, nem én. Benedek felhúzta a szemöldökét, szigorúan benézett az asztal alá. — A fenébe is, nyughass már — s kis szünet után undorral hozzátette: — Géza. Reménytelen ügynek látszott. Óvatosan kihátráltam, s neheztelés ébredt bennem. Hova hozott ez a vén uzsorás? Ötszáá albérlő közé ötszázegyediknek? Hogy az öregek szobájába jussak, végig kellett mennem a folyosón. Nem keltetem különösebb feltűnést, mert a fürdőszoba ajtót két elegáns úr verte. — Gyere már ki! Ennyi idő alatt egy víziló is kiázott volna — üvöltötte egyikük. A paraszt hosszasan káromkodott. Na majd, adok én az örég- nek! Méghogy Piroska nőném boldog lesz! A szobában megdöbbentő látvány fogadott. Az asztalnál a B.-i FMSZ vezetői ultiztak, a K.-i református lelkész kibicelt nekik. A kihúzható rekamién négy ember feküdt, ezek közül kettőt ismertem, az egyik a B.-i tsz mezőgazdasági brigádvezetője, a másik egy részeges vincellér. A harmadik olvasott, a könyv eltakarta az arcát. A negyedik egy szakállas — őt nem ismertem. A szekrénynek támaszkodva aludt Mór János, falunk tűzoltóparancsnoka, a sarokban Valér bácsi egy fiatalemberrel sakkozott. Barátságosan intett felém, büszkén körülmutatott: — A fiúk itt szoktak megszállni — mondta. — Ismersz mindenkit, j nem? — Azt a szakállast, azt nem. Az öreg szemügyre vette a szakállast. — Érdekes — mondta <—, azt én sem. Piroska! Piroska néni a szekrény mellett aludt egy matracon. Felemelte a fejét. . — Mi van? — Ki az a szakállas? — A te ismerősöd. — Az enyém aztán nem. Az öregasszony hosszasan nézte az alvó szakállast. — Azt mondta, valami inspektor. Lovakat vesz, vagy mi. Hadd aludjon szegény. Ezt az éjszakát Benedekkel és Gézával tölöttem a konyhában. Éjfél felé megjelent egy pocakos kopasz férfi a fürdőköpenyemben és háborgott, hogy itt még fürödni sem hagyják az embert, majd szó nélkül megitta Géza borát. Géza az asztal alól bokánrúgta, de később összebarátkoztunk. A pocakos papféle lehetett, mert csak egyházi énekeket tudott. Reggelfelé kiürült a ház, kicsit lehetett aludni. Bevallhatom, azon az éjszakán többször támadt az a gondolatom, hogy máshová megyek lakni. Aztán többé soha. Két évig, amíg meg nem nősültem, Valér bácsinál, laktam. Később már könnyedén ki lehetett számítani, mikor lesznek erős napok, mikor gyengébbek, s eszerint jártam haza fekhelyet foglalni. Szép élet volt. Kirívó estek voKak ugyan, de ritkán. Egyszer a B.-i MÉDOSZ SC két középjátékosa a fürdőkádban aludt, mert máshol nem jutott nekik hely, nem sokkal később, az ugyancsak B.-i állatorvost véletlenül bezárták az éléskamrából. Megevett tizenkét befőttet és két szál kolbászt. Egyízben pedig a vízvezetékszerelőt vendégnek nézték s három napig ott tartották. A rendőrség talált rá, miközben enyhén spicces állapotban Valér bácsival egy új vízvezetékrendszer elméletét dolgozták ki. A vízvezetéket nem csinálta meg. Aztán az öreg meghalt. Akkoriban már nem laktam ott, a temetésére se tudtam elmenni, mert hazavitette magát B.-re, a falújába. Sokkal később látogattam meg Piroska nénit. Lefogyott, ázott, öreg kis verébként ült a szobában. Láttam rajta, a csengőt figyeli. — Senki se jön — mondta —, istenem, senki. S a tavaszon lementem Valér bácsi sírjához. Zöld fű nőtte be a halmot, s fejét a sírdombon nyugtatva egy csavargó aludt. Na öreg, ez neked az igazi koszorú, gondoltam, lám még a sírodon nőtt fű is hívogató! A tudománynak vannak látványos évei és kevésbé látványosak. Ki tudja, hogy melyik fontosabb? Az „apró. munka” vagy a látványos felfedezés. Alighanem az 1971-es év a „szürkébbek” közé tartozik. Ami távolról sem jelenti, hogy nem beszélhetünk számtalan olyan „apró” és érdekes eredményről, amelyek minden bizony, nyal hozzájárulnak a következő évek tudományához, technikájához, elméletéhez és gyakorlatához egyaránt. Az ember „harmadik“ szeme A koponyánk belsejében rejtőző tobozmirigy, amelyről mindmáig feltételezték, hogy 18 éves korunkban beszünteti működését, valójában még 60—80 éves korban sem passzív. Szovjet tudósok megállapítása szerint a tobozmirígy aktivitása sötétben fokozódik, fény hatására pedig csökken. Mintha érezné a fényt. Egy távolról sem általán»; san elfogadott feltevés szerint ez a harmadik szem csökevénye volna, amelyet ma a kétéltűek fejük tetején viselnek. Az evolúció folyamán azonban látókénességének elvesztése mellett a szervezeten belüli funkcióra tett szert; legalábbis erre enged következtetni az a két eddig ismeretlen hormon, amelyeket újabban izoláltak. Az egyik a szervezet káliumanyagcseréiére, a másik a nemi működésre hat. A génsebészet k té* Az elkövetkezendő éveknek valószínűleg esvik fontos orvosi és biológiai problémája lesz az úgynevezett gén-sebészet. Ebben az évben több olvan hírt kanunk am°ly már szinte elérhető kövedbe hozta ezt a lehetőséget. Ugyanis, ha megoldható, az, hogy egy ún. gazdaseitbe idegen gént vigvenek be. amely tartalmazza a sejt működésére, szaporodására vonatkozó utasításokat (információkat), akkor az új (idegen) gén a sejtet úifále működésekre készteti, vagyis megváltoztatja tulaidonmgait. Egy amerikai kutatócsoportnak ún. herpes vírust sikerült emlős sejtbe oltaniuk. Ez a gén-átvitel maradandónak és stabilnak bizonyult, ami egyúttal az új tulaidon- ságok örökítését is jelenti. Ennek az ún. génsebészetnek különösen olvan örökletes betegségek esetében lesz nagy jelentőségük, amelvek egy-egy speciális gén hiányára vezethetők vissza. A kutatócsoport most azt vizsgálja, hogy'milyen tulajdonságok vihetők át, .és mi ennek a pontosabb mechanizmusa. A 112. elem Angol kutatóknak sikerült új elemet előállítani, bár ez még nem tisztázott minden kétséget kizáróan. Ezt a szupernehéz elemet ugyanis nem lehet közvetlenül kimutatni, csak származékait, vegyületeit. Feltételezésünk az volt, hogyha wolfram ot 24 ezer millió elektronvoltos protonokkal bombáznak, akkor ún. másodlagos magreakció következtében a természetben meg nem található (?) 112. elemhez jutnak el. A kísérlet több mint egy évig tartott. A wolframtöm- böt felolvasztoták és higanysót adtak hozzá. Ezeknek a szupernehéz elemeknek ugyanis az a tulajdonságuk, hogy „rokonaikhoz” kapcsolódnak. És valóban találtak is egy olyan szupernehéz elemet, amelynek kísérője a higany volt. Az angol tudósok egyelőre nem adtak nevet az új elemnek; addig, amíg felfedezése nem tekinthető teljesen bizonyosnak. 27 milliószoros Két pontót még k'Üíörí-'kü- lön láthatunk, ha távoLságwk'- nem kisebb 2 Angströmnél, azaz 2,10 milliomod mm-nél. Ez a nagyítás, amelyét egy speciális elektronmikroszkóppal értek el. lehetővé teszi. hogy meglássunk egyes fémkristályokat. Ez viszont rendkívül jelentős, mert segítségével megfigyelhető, hogv a szabályos kristályrácsban hol vannak a hibák, a szennyező atomok amelyek mai ismereteink szerint a fémek és az ötvözetek tu- laidonságaiért elsődlegesen felelősek. Az elektronmikroszkóp képe lefényképezhető és ez még tovább is nagyítható. Gej ir a Holdon Végül egy csillagászati felfedezés: Földünk kísérőién, a Holdon valószínű gejzír kitöréseket figyeltek meg. Az eddigi elképzelések szerint a Hold 1 milliószorta szárazabb, mint a Góbi-sivatag. A közelmúltban azonban olvan adatok kerültek a kutatókhoz. amelyek ennek a képnek gyökeres megváltoztatását igénvlik. Ugvanis az Apollo-kísérletekben a Holdra juttatott iondetektor pozitív töltésű ionokat ielzett. három alkalommal is, ami igen meglepő a légkörnélküli Hold esetében. Ez ugvanis egyértelműen gázok ielenlé- tére utal, amelyek az ionizált vízgőz tulajdonságaival rendelkeznek. Ugyanakkor a Holdon hagyott rengésrré- rők is akkor jelzik a bolygó belsejében a legnagyobb tektonikus tevékenységet, amikor az iondetektor is észleli. Ebből a két adatból következtetnek arra, hogy a víz. gejzírszerűen tör elő a Hold belseióből és felszínén azon«, nrl gőzzé ionizőlttá válik a Nap erős ultraibolya sugarainak hatására. H O, MNE MOTE CHNIKA — A- mnemotechnika valami egészen pompás dolog — fejtegette Hegymegi, akit balsorsom az utamba hozott. — Nincs többé szükség rá. hogy a telefonszámokat feljegyezze az ember, vagy pláne betanulja, mert a mnemotechnika segítségével bármilyen fontos számot bármikor emlékezetébe idézhet. — És hogyan? — kérdeztem pusztán udvariasságból, mert a Hegymegi. dolgai sphase tudtak különösebben érdekelni. — Hát idefigyeljen! Mi a maga telefonszáma? — 129—831. — Nagyon könnyű, egyszerű kis szám. Az 1-et könnyű megjegyezni, mert az pont tizedrésze a legkere- kebb számnak, a 10-nek. A 2 pedig kétszer annyi, mint a 10-nél kilenc-’ szer kevesebb 1. A 9 háromszorosa a mesékből népszerű 3-nak, a 8 negyedrésze a sakkfigurák számának, a 3 pedig egyharmada a 10-nél l- gyel kevesebb 9-nek... Mi van még? Már csak az 1-es, amelyet egyszer már meghatároztunk, de az egyszerűség kedvéért vegyük úgy. hogy az egyhetede a közismerten babonás számnak, a 7-nek... Na, mit szól ehhez a könnyű számmegjegyzésí módszerhez, amelyet hézagos külföldi források nyomán én dolgoztam ki és emeltem a legmagasabb tökélyre? — Ezt majd megbeszéljük telefonon — feleltem, mert már kóválygott a fejem és szabadulni szerettem volna a mnemotechnika tudósától. — Ügy is jő — mondta Hegymegi, és noteszáért nyúlt. — Akkor írja fel a telefonszámomat. Ez az — folytatta némi lapozgatás után. — 555—555 ... — És magyarázólag hozzátette: — Tudja, azért akad egy-két ilyen komplikáltabb szám is, amelynél még a mnemotechnika is csődöt mond... Heves Ferenc LAZAR £RPlft.* ' i \ EMLEKMU nasxitás t
