Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
1972- januar. l. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A daru simán siklik a pályán : i egy „kis” gépalkatrészt — lehet vagy hat-hét tonnányi — visz. Pontosan oda „teszi le”, ahol szükség van arra. Az emberek megszokott. nyugodt mozdulataikkal dolgoznak a viasszagú műhelyben. A darura lel sem néznek. Minek? A darus is végzi a maga dolgát. — Szeretek itt a TMK műhelyben — vallja a darus: Oláh Istvánné. — Tizenhétéves voltam, amikor ide kerültem a jászberényi, Aprítógépgyárba. Kezdetben a forgácsoló műhelyben dolgoztam három műszakban, de tíz éve már itt vagyok a TMK-sok között. Az emberek kedvesek, jók hozzám. Szerettem volna megkérdezni tőle: soha nem félt még attól, hogy ez a hatalmas gépmonstrum —■ amin dolgozik — egyszer nem engedelmeskedik majd kezéhogy én egyszerű munkásnő ott véleményt mondjak. Még ma is sokszor eltöprengek azon, hogyan érhetett engem ez a nagy kitüntetés és vajon méltó vagyok-e erre a bizalomra? Ez utóbbi megjegyzésére igeiilésül írom: hivatalos fogadóórája nincs, de a lakásán rendszeresen megjelennek a panaszosok, nagyon sok levelet kap. Felkeresték már családi problémákkal éppúgy, mint közérdekű kérdésékkel. javaslatokkal. Nem volt Jászberényben szemészeti szakrendelés — a képviselőasszonyhoz fordultak többen, aki megnyugtatta a panaszosokat, rövdiesen elintéződik, hisz a tanács már keres orvost. És a probléma valóban megoldódott. A Kossuth Tsz elnöke is megkereste: segítsen, hogy megkapják az engedélyt a,meddő állatok kiselejtezéséhez. Ismét tárgyalás a tanáccsal s az eredmény: az elnök telefonált, köszönik szépen, az ügy elintéződött. ben: a férj 1600 forintot keres. három gyerekük van. a két kicsi iker, másfél éves. Az asszonyka nem kapott gyermekgondozási segélyt, mert nem volt még meg hozzá a megfelelő munkavi szonya. A gyerekek betegesek, nem tud tőlük dolgozni, Ráadásul egy alsókonyhában laknak albérletben, havi 500 forintért. Szerin tem valami megoldást kell találnunk közösen a tanácscsal a házaspár ügyében. — Ezek szerint kap segítséget képviselői megbízatása teljesítéséhez? — Igen, a tanács, a part bizottság bármikor fordulok hozzájuk mindig szívesen segítenek. Most arról van szó, hog3’ 1972-ben hivatalos fogadóórát is fogok tartani, a gyár — ahol dolgozom — meg a Hűtőgépgyár vezetői is szóltak, tartsak náluk is fogadóórát. Egy kicsit izgulok. hogy, jól sikerüljenek. Aztán csöndes szóval meg vallja: most tudia csak mi az a közéleti munka. Megszokni a tömeget, beszélni, tárgyalni. Megszokni. hogy a boltban összesúgnak mögötte az asszonyok: látod, ez az! o Együtt a család nek? Aztán — látva biztos, nyugodt ..m.óZidjJlátaik .iú30gy uralja a gépiét, az ügyességét, ahogyan a vaslétrán Xöl- kúszik a daruhoz — mar örülök, hogy nem tettem szóvá. Nekem viszont mások elmondták: Giziké eddig min- .den évben kapott jó munkájáért jutalmat, fizetés- emelést. Meg is érdemelte. Érthetetlen, hogy most miért nem? „Azért mert valakit országgyűlési képviselőnek választottunk, még kaphát Ilyen anyagi megbecsülést is az üzemétől, ahonnét a munkáskollektíva küldte a legfelsőbb fórumba, hogy a mi érdekeinket, nézeteinket képviselje, hiszen közülünk való”.. Kérdem tőle: Igaz amit hallottam ? Szép fehér arca elpirul úgy válaszol: „Igaz de jutalmat adni nem kötelező és talán jobb is igy. Lennének olyanok, akik esetleg azt hinnék, engem azért jutalmaznak, mert országgyűlési képviselő Vagyok.” Azután arról beszél, hogy a darusok — mert többen vannak a gyárban — nem 30I keresnek, az átlágórabér 8 forint Ennél a segédmunkások is többet kapnak. Jó lenne ezeft változtatni, mert mi lesz, ha az emberek otthagyják az üzemet? A daruvezetés nagy figyelmet, ügyességet kíván. Es ismét visszatérünk arra:, az ő munkaköre jó, „az emberekkel jól. vagyok, ha ‘hivatalos ügyben el kell mennem, mindig elengednek a gyárból, ha napközben keresnek, tárgyalnom kell valakivel. a munkatársaim szó nélkül helyettesítenek. A munka nem állhat meg.” — Nagyon sok a lakáspa- . naszos, --Milyen jó lenne, pa mindegyiken lehetne segíteni, dehát a városi tanácsnak sem kimeríthetetlen a pénztárcája. Most mégis, egy la•V'\A daruvezető — Oláh Istvánné képviselőasszony kásügyben tárgyalni fogok a tanács vezetőivel. Egy házaspár keresett meg némregi-r Anyu mit főztél Vacsorára? Anyu fni a kaja? — a két gyerek esti csatakiáltása a megszokott. Az természetes, hogy anyu, amikor hazafelé jön a gyárból be vásárol, és vacsorát főz. A nagyobbik gyerek, a kislány, már nyomdász ipari tanuló, a fiú, még általános iskolába jár. Milyen volt a karácsony? Szerényebb, mint sokan gondolnák. Nem költekezhettek, mert házat építenek. Már hozzáfogtak, s talán az új év vége felé beköltözhetnek az új családi otthonba. — Az üzemi, a képviselői munka sok időt lefoglal szerencsére a férjem segít odahaza. Aztán olvasni is kell, tanulni. Az estékből kell ellopni arra az időt. Ha itt lesz a jó idő, a házat is építeni kell, az uram is, én is segítünk a mesternek. Milyen lesz a ház? Ügy voltunk vele, ha már építünk, szép legyen. Háromszobás teraszos, szuterénes. Akkor már nem lesz baj, ha a fiam este a tangóharmonikát akarja nyúzni miközben mi a tv-t szeretnénk nézni. Barnahaj ü asszony, kék munkásoverálban; barnana- jú asszony ünnepi sötétben; barnahajú asszony pongyolában, kötényben — három és mégis egy. A mai kor asz- szonya! Mit vár az új esztendőtől? — hogy felépüljön az új ház; hogy az üzemben tovább végezhesse a megszokott munkát; hogy sikerüljenek a képviselői fogadóórái, s ha lesz olyan téma és a megyei csoport is megszavazza felszólaljon a parlamentben. Varga Viktória 0 A parlamentbe mindig sötét kosztümbe öltözve megy Gizi: ünnep az életében egy- egy ülésszak. Bár, még mindig szokatlanok számára a vörös bársonyszőnyeges, szobrokkal, csillárokkal ékített márványfölyosók (néha fél is, hogy eltéved), de az ülésteremben már nyugodtan foglalja el helyét képviselőtársai között.-— Még nem szólaltam fel. evoknj kell a gondolatot is, Ösztöndíj a szakmunkás- tanulóknak (Tudósítónktól) A törökszentmiklósi MEZŐGÉP Vállalat tanulmányi szerződést kötött azokkal a szakmunkástanulókkal, akiknek szüleik náluk dolgoznak. Havonta 250 forint támogatásban rézesítik az ösztöndíjasokat, az évfolyam és tanulmányi eredményektől függő juttatásokon felül. Továbbá ismétléseket szerveztek a gyengébb előmenetelő tanulóknak. Háti egy- egy óra matematika, szakrajz, fizika, kémia, történelem . és magyar korrepetálást biztosítanak gyáregységenként. Erre 54 ezer forintot adott a vállalat. A cégnél tíz szakoktató irányításával, 328 szakmunkástanuló gyakorlati oktatása történik. Ezért Kisújszálláson új tanműhelyt adtak át. Kunhegyesen az alapterületet bővítették, s Törökszentmikló- son is kijelölték már az uj tanműhely helyét. A vállalat sok mindent tesz azért, hogy képzett munkásgeneráció nevelődjön műhelyeiben. — Z, J. — A karcagi Béke Tsz berekfürdői primőr telepén már a tavasz színei uralkodnak. Nyílegyenes sorokban zöldéi a paprika, a törékeny szekfű szálakon piros és fehér szirmok nyílnak. A BAKKI- KVARTETT Kórusszólamok, zongoraakkordok. kürthangok tulajdonképpen hívebben, kifejezőbben beszélnének a Bákki testvérekről, mint a szavak, hiszen életüknek szinte minden napja a zenével való bensőséges közösségben telt el. Nem is nagyon értik, — miért kell erről kérdezősködni, mi van ebben különös, hiszen számukra a muzsika éltető elem. — Olyan, mint a levegő. MEGŐRZÖTT HAGYATÉK Szolnok megyében, de különösen a Jászságban nemigen lehet hosszában beszélgetni a zenei életről anélkül, hogy a Bakki nevet ne ejtenénk ki. Ha a múlt kerül szóba, azonnal fölbukkan az apa, Bakki József neve, az egykori énekszakfelügyelőé, szolnoki, majd jászberényi zeneiskolai igazgatóé, — a nagyszerű karnagyé és tör- ' hetetlen energiájú pedagógusé. Hosszú tanulmányban lehetne csak igazán méltatni, hogy mennyit köszönhet neki a megye zenei élete, és - mennyit vesztett azáltal, — hogy öt évvel ezelőtt ötvennégy éves korában ragadta el a halál. De munkássága megsokszorozódva folytatódik. Mind a négy gyermeke a muzsikát. az ének és a zene tanítását választotta hivatásául. A harminc éves József, a legidősebb, aki zeneszerző szakot végzett, a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanársegéde éé az aranykoszorús jászberényi Palotásy Énekkar karnagya. Katalin a két jászberényi közéDisko- lában és a zeneiskolában tanít, kórusokat vezet, sőt még Jászkiséren is van egy kórusa. Magdolna Jászalsó- szentgyörgv és Arokszállás között ingázik, általános iskolában oktat, gimnáziumi és gyermekkórusokat . irányít. Ágnes, a legfiatalabb, kissé távol került szülőföldjétől. Az esztergomi zeneiskola rézfúvós tanára, na és természetesen karvezető, egy b» n v-j sv.telep úttörők Árusánál- De ő sem szakadt el egészen a Jászságtól, ismeri testvérei munkáját minden részletében. Ritka alkalqm, hogy a néev testvért egvütt lehet találni. Rendszerint — mint most is — csak az év végi ünneoek hózzák őket össze néhány napra. Elsősorban azt próbálom megtudni tőlük, mi a magyarázata az édesapa hatásán kívül, hogy ilyen egységesen választottak élethivatást. A KÜRTÖK MEGSZÓLALTAK — Az a különös, — kezdi József — hogy édesapánk nemcsak, hogy nem kény- szeri tett zenei pályára, de még rábeszélni se próbált bennünket. Utólag visszagondolva fedezem csak föl, hogy mégis mennyire tudatosan irányított bennünket. Egészen finoman, közvetett módon. Mint szülő is pedagógus volt. Én már elkezdtem zenét tanulni, amikor ő a főiskolát végezte. Mintegy véletlenül játszott el előttem egy-egy darabot vagy adott a kezembe egy partitúrát. Aztán lassanként valósággal együtt tanultam vele a főiskolai anyagot. — Előfordult néha nyáron, meséli Magdolna — hogy hazajött édesapánk; — „Na gyerekek, ki akar fagylaltot?” Persze mindnyájan rohantunk hozzá. „Hát jó. de előbb tanuljátok meg ezt!” — Azzal a kezünkbe nyomta valami kis kórusmű kottalapját. Nekiláttunk, betanultuk három szólamba, utána mehettünk fagylaltoz- ni. Szinte észre sem vettük, játék közben gyarapodott a tudásunk. — Az is érdekes volt, — eleveníti föl Ágnes — ahogy megkedveltette velünk a kürtöt. A bérén vi zeneiskolát édesanánk alaoította 1958- ban. ő szerezte be a hangszerek és a kottatár legnagyobb részét is. Eev jó ide’g nem akadt jelentkező aki kürtön játsszon. Anánk egyszer hazahozott két kürtöt. Nem szólt egy szót sem, csak letette őket és elment. Azaz. hogy csak úgy tett. mintha elment volna. Az ablak alól figyelte, megszólalnak-e a kürtök. Megszólaltak. Katival együtt azon- nak kísérletezni kezdtünk az új hangszerekkel. A kísérlet olyannyira sikerült, hogy lám mindketten kürttanárok lettünk. CSAK szenvedéllyel •— Baját gyakorlatukban hoevan alkalmazzák az aoai örökséget? — kérdezem. Katalin válaszol. — Azt hiszem, na ffvon fontos, — ezt mindannyian megtanultuk tőle, hoffy a tanítványok lássák a kar vezetőn, a tanáron: szereti a zenét. örömet okoz nekik. Ha ezt észrevették, ők is igyekeznek megérteni, mi az, — amit annyira élvez benne. A Lehel vezér gimnáziumban hetven gyereknek van hanffversonvV'érlete, a ka- jnorokéruscal most készülünk a „Ki mit tud?”-ra, és a téli szünet alatt is lelkesen bejárnak a próbákra. Ezt csak azzál tudom magyarázni, hogy mélyről jövő belső igényük van a muzsikára, — Nem is lehet ezt másképp csinálni csak szenvedéllyel — folytatja József,.— Szerencsére a jó szenvedély is ragadós. Ez újítja meg az amatőr művészeti együtteseket nemzedékről nemzedékre. A Palotásy Kórus jövőre lesz száztíz éves. Az országban nem sok énekkar érte meg ezt a kort. s ez azt bizonyltja, hogy Berény- ben van talaja az aktív zenei élvezetnek. — Apám akkor vette át és alakította vegyeskarrá a Palotásy Kórust, amikor születtem. Én vezetem a halála óta, s a legidősebbeket kivéve nincs olyan kórustag, aki ne lett volna tanítványa valamelyik húgomnak. Ágnest kérdezem még, — nem hiányzik-e neki a Jászság? — Tulajdonképpen köny- nyebb dolgom van. mint a testvéreimnek. — Esztergom összehasonlíthatatlanul gazdagabb kulurális hagyományokkal rendelkezik, mint Jászberény, egészen más a város szelleme. Berényben mindenért sokkal keményebben kell megküzdeni, de talán annál értékesebb lesz az eredmény. HARMADIK GENERÁCIÓ Ritka alkalom, hogy egy asztalnál ül a négy Bakki testvér, de tulajdonképpen állandó, megszikítatlan kapcsolatban vannak egymással hiszen közÖ6 az anyag, amivel dolgoznak, a muzsika és az ember. Gyakran gondolnak egymásra munka közben, és arra, hogyan csinálná a másikuk. József, amint művésznövendékekkel korrepetál a főiskolán, Katalin, amint kórust vezényel, Magda. amint Dartitúrát olvas a buszon ráződva és Ágnes, amint szolmizál a bányászgyerekekkel. Tökéletes harmóniái ú, — tiszta csengésű kvartett Lábujjhegyen kísérnek az előszobáig. A szomszéd szobában József felesége (mondanom sem kell, hogy zenepedagógus) a Bakki csa’ád „harmadik generációi aval”, Péterrel. Még eev hónapos sincs de az e1 TrrrZnv<»V 'óán nem csodálnám, ha húsz év múlva egy kórus élén látnám. Szabó János TAVASZ A TÉLBEN
