Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. január 30. Üdülők a dolgozóknak Ötezer szanatórium, üdülő, gyógyüdülő — összesen 800 ezer férőhellyel — fogadhatja egyidejűleg a beutaltakat a Szovjetunióban. A gyógyüdülők és szanatóriumok teljesen ingyenesek, az állam, a szakszervezetek ős a vállalatok szociális alapjai­ból tartják fenn őket. Az üdültetés is igen kedvezményes, a tényleges költségek 30 százalékát viselik csak a dolgozók. A gyógyüdülőket az éghajlati viszonyok és természeti adottságok — gyógyforrások, iszapfürdők, — figyelembe vé­telével telepítették. A szanatóriumokat különféle — általános, reuma, tüdő, szív és ér, ideg és egyéb — betegségek gyógyítására szako­sították. Különösen nagy figyelmet szentelnek a gyermekek szanatóriumi gyógyításának, ezeket főleg a Krim fekete­tengeri partvidékére, a Kaukázusba, a Baltikumba, az uráli hegyek közé és a Távol-Keletre telepítették. A gyermekeket ingyenesen kezelik. Az újabb üdülők építésére a szakszervezetek évente 200 millió rubelt áldoznak, a meglévők fenntartása pedig 800 millió rubelt igényel. Képünkön: A krími Jevpatória Szol- nyecsnij gyermeküdülője a tengerparton. A sertéshús világkereskedelem perspektívái KÜLPOLITIKAI Uj beruházási törvény Romániában Románia az elkövekező ötéves időszakban is meg­marad az eddigi tervezési elvek mellett és folytatja az ipar fejlesztését, de igyek­szik leküzdeni a „régi be­tegséget”, a tervezés hibáit. A román gazdasági élet­nek tehát a befektetések stabilizálása a fő célja. Ezt szabályozza az új beruházá­si törvény. Gazdasági körök­ben figyelmeztetnek a be­rendezések és a gépek fel­szerelésének kiegyensúlyo­zottságára. Noha a törvény negyvenöt napban szabja meg a hazai' és kilencven napban a külföldi berende­zések leszállítását, megtör­ténik, hogy a gépek besze­relése hóna polcát késik. Az újságok szerint erre nincs elfogadható magyarázat. A Scinteia szerint a leg­nagyobb felelősség a gazda­sági ügyeket intéző minisz­tériumokat terheli és meg­állapítja, hogy a jelenlegi pénzügyi és bankrendszer nem hatékony. Románia 1975-ig a nemzeti jövede­lem 30 százalékát fordítja az jpar fejlesztésére. A be­ruházások összegének négy­ötödét új létesítmények épí­tésére fordítják. A beruhá­zások összege az újabb öt­éves terv folyamán 540 mil­liárd lej lesz. A FAO kimutatása szerint 1975-ben Nyugat-Európa 198 000—205 000 tonna ser­téshúsféleséggel fog rendel­kezni, ezen belül az Európai Közös Piac országai 80—91 ezer tonnával. A felesleggel rendelkező európai országok közé elsősorban Dánia (637—675 ezer tonna, terme­léssel), majd Hollandia (212 —217 ezer tonna termelés­sel), Írország (77—79 tonna termeléssel), Jugoszlávia (49 —54 ezer tonna termeléssel), Svédország (35—36 ezer ton­na termeléssel) és Belgium (34 ezer tonna termeléssel számíthatók. Kisebb felesle­gekkel rendelkezik, majd: Görögország (15—18 ezer tonna termeléssel). Francia- ország (10—12 ezer tonna termeléssel) és Norvégia (3 ezer tonnával). A nyugat-európai orszá­gok közül a legfontosabb vásárló 1975-ben is Nagy- Britannia lesz (636—675 ezer tonnával), majd az NSZK (97—106 ezer tonnával), Olaszország (68—77 ezer tonnával), Spanyolország (17 —22 ezer tonnával), Svájc (7—8 ezer tonnával), Auszt­ria (6—8 ezer tonnával) és Finnország (3 ezer tonnával); Fontos vásárló lesz 1975-ben az USA is (70 ezer tonná­val). Franciaország a világpiac egyik legnagyobb vásárlója lett, s már 1972-ben 550 000 tonnára emeli sertéshús­behozatalát. Olaszország már eddig is évente több mint 120 000 tonna sertéshúst im­portált, de a FAO szerint 1975-ig ez a szám 80 000 tonnára csökken. Ez utóbbi két ország az elmúlt évek­ben egészen megváltoztatta a sertéshús világkereskedel­mének profilját. Nagy-Bri- tannia 1975-ig továbbra is a (körülbelül 650 000 tonna) világpiac legnagyobb sertés­húsvásárlója lesz. (A kimutatás a szocialista országok adatait nem tar­talmazza.) A háború által örökül hagyott problémák Bangla Deshben Kelet-Bengália lakossága ; visszatér a békés élethez. Fokozatosan eltűnnek , a nemrég lezajlott tragédia nyomai. A chittagongi ten­geri kikötő megtisztításával foglalkozó aknászok különös alakú zsákokat emeltek ki a folyam mélyéről, amelynek torkolatában a város fek­szik. Kiderült, hogy külön­böző értékű pakisztáni érc­pénzzel vannak tele. A to­vábbi kutatás során újabb felfedezést tettek: a kapitu­láció küszöbén és után a pakisztáni hadsereg által a folyóba dobott pénzeszsákok száma több száz is lehet. De még ez sem minden. Megállapították, hogy eb­ben a kikötőben — Kelet- Bengália fő tengeri kapujá­ban — a háború legutolsó ; óráiban a pakisztáni pa­rancsnokság utasítására 320 millió rúpia értékű bankje­gyet égettek el. Ezt a pénzt Nyugat-Pakisztánba szán­dékoztak vinni, az esemé­nyek azonban megakadá­lyozták a titkos terv végre­hajtást, amelynek célja Ke- let-Bengália gazdasági éle­tének bomlasztása lett vol­na. A háború idején Dacod­ban . és más városokban ha­talmas összegű hamis papír­pénzt bocsátottak forgalom­ba. Chittagongból az utolsó pakisztáni hadihajók Kara­chiba szállították az ország aranytartalékának jelentős részét, valamint ékszereket is. A pakisztáni szoldateszka bomlasztó cselekményei által okozott kárt, mindent ösz- szevéve, 4—5 milliárd ame­rikai dollárra becsülik. És az óriási nehézségek ellenére a gazdasági helyzet mégis megszilárdul. Erről a témáról Tadzsud- din Ahmed, az Avamj Liga (Nemzeti Liga) főtitkára ezt mondta: — Elsőrendű feladatunk az, hogy normalizáljuk a helyzetet. Nemcsak a törvé­nyesség és a rend helyreál­lításáról van szó, hanem fő­ként a gazdaságról. A már­cius 25-én kezdődött ese­mények visszavetettek ben­nünket. Mint tudjuk, Kelet- Bengália több millió lakosa kénytelen volt Indiában menedékét keresni. Lehető­séget keli nyújtani számuk­ra, hogy becsülettel! és mél­tósággal térhessenek vissza szülőföldjükre. A másik fontos terület — folytatta Tadzsuddin Ahmed —, amely haladéktalan fi- gvelmet követei: a közleke­désnek, a hírközlésnek .és az' összeköttetés más fa jtái­nak helyreállítása. A váro­sok és a hidak szétrombo- lása miatt egyelőre nem tudjuk biztosítani a normá­lis forgalmat az egyes kerü­letek között. A nyugat-pa­kisztáni hadsereg visszavo­nulása során óriási kari okozott nekünk, mivel el­pusztította a hidakat, a vasúti pályatesteket és a gördülőanyagot, az elektro­mos távvezetékeket, a hír­közlési vonalakat. Minden­nek helyreállítása nem könnyű feladat. Az új közigazgatás ellen­őrzése alá vonta a valuta- és bankműveletet és az ex­portot. Ezáltal gátat vetet­tek a nemzetközi monopol­tőke „legális” aknamunká­jának. Az új közigazgatás vezetői a gazdaság megszi­lárdítását elsőrendű, halaszt­hatatlan feladatnak tekintik. Arra számítanak, hogy foko­zatosan ismét megkezdi te­vékenységét a hatvannyolc nagy jutagyár többsége. A közgazdászok kiszámították hogy már 1972 végére hely­reállítják a jutatermelést. De még sok megoldatlan probléma marad, közöttük olyan is, mint a külső fel­vevőpiacok. Ebben az or­szágban azonban, bár telje­sen megértik a földjükön nemrég dúlt háború követ­kezményeinek' felszámolásá­val járó nehézségeket — mégis optimizmussal néznek az 1972-es év elébe. Bengália gazdasága A 142 700 kmz területű 75 millió lakost számláló Ben­gália Ázsia ötödik legnépe­sebb országa. A lakosság 95 százaléka bengáli nyelvet beszél, 80 százaléka moha­medán 18) ■ százaléka pedig hindu valiású. , — , A Bangla Desh kormánya gazdaságfejlesztési terveiben a szállításnak, a nemzetvé­delemnek és a mezőgazda­ságnak biztosít elsőbbséget. E cél elérése érdekében ál­lami ellenőrzés alá vonta a juta- (a világtermelés 40 százalékát adja) a teaterme­lő és- feldolgozó vállalato­kat, a pamutipart. Államosí­totta a nyugat-pakisztáni bankok leányvállalatait és és azokat a gazdaságokat, amelyeknek tulajdonosai el­hagyták az országot. A kor­mány a nemzetgazdasági szempontból fontos nyers­juta- és jutatermékexportot újra szabályozta. Az új kormány a textil-, műanyag- és petrolkémiai ipar fejlesztését szorgalmaz­za. Ösztönzi az agrártermé­keket feldolgozó ágazatok bővítését is. A becslések sze­rint az ország által elszen­vedett háborús károk hely­reállítása és a minimális gazdaságfejlesztési program megvalósítása 1,5—3 milliárd l Juta & Fémfeldolgozás iiíf Dohány "ö Vegyipar 'ír Rizs H Maipír * Kőolaj ' H Bőripar Ö Földgáz E Élelmiszeripar dollárnak megfelelő összeg­be kerül. Bengália ipari fej­lesztésében — a jelek sze­rint francia, angol, japán és indiai tőkés csoportokon kí- tvül a szocialista országok is 'résztve$£k'ek‘. India és a Bangla. Desh gazdasága csak profitál az új barátságból. Lehetővé válik a nyersjuta feldolgozása a jelentősen iparosodott indiai Nyugat- Bengáliában. Nyugat-Bengá- lia visszanyeri természetes hátországát, megjavulnak a közlekedési lehetőségek In­dia északi és északkeleti tag­államai között. A Szovjetunió javaslatot terjesztett elő az új függet­len állam mezőgazdasági és ipari termelésének, jutaipa- ráúak fejlesztésére, texti'- üzemeinek gyapottal való ellátására. Lengyelország és Bulgária nyersjutát, bőrt, gyapotszá­lat és dohányt vásárolna, útépítő berendezések, trak­torok, mezőgazdasági gépek, műtrágya és hajók ellené­ben. A szocialista országok gazdasági integrációja és védelmük megszilárdítása 3970 elején a KGST-tagországokban 341 millió err.ber élt, vagyis a világ lakosságának körülbelül 10 százaléka, és a testvéri országok részesedése a világ ipari termeléséből elérte a 33 százalékot. Ipari összpotenciáljuk közel két­szerese a közöspiaci országok potenciáljának, és felülmúlja az Egyesült Államok megfelelő mutatóit. A. testvéri országok közösségének megszilárdítá­sa elé újabb távlatokát tár a KGST-tagországok nemrég elfogadott Kon plex Prog­ramja, amely az együttmű­ködés további elmélyítésére és tökéletesítésére, a szocia­lista gazdasági, integráció fejlesztésére irányul. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szocialista gazdasági integráció további fejlődése közvetlen, befolyást gyako­rol a testvéri országok ka­tonai erejének megszilárdí­tására is. A Varsói Szerző­désben egyesült szocialista államok ellenállnak, az ag­resszív imperialista tömbök­nek, megbízhatóan védik a szocializmus forradalmi Vív­mányait. ' A szocialista gazdasági in­tegrációt a korszerű terme­lőerők fejlettségi szintje, a n űszaki-tudományos hala­dás, a gazdasági élet inter- nacionalizálódásának objek­tív tendenciája határozza meg. Nem szabad azonban a kérdésnek csupán erre az oldalára szorítkoznunk. A testvéri szocialista országok gazdasági kapcsolatainak el­mélyítését a nemzetközi 'osz­tályharc élesedése, a politi­kai helyzet követelményei is előírják. A* imperializmus részéről fenyegető katonai támadás veszélyének vi­szonyai között a szocialista gazdásági integráció lehető­vé teszi a testvéri országok számára, hogy közös erővel. kisebb ráfordítással oldja; nak meg bonyolult gazda­sági-katonai feladatokat, megszilárdítsák védelmi ké­pességüket. Mint ismeretes, a fegyveres erők kiépítése és korszerű fegyverzettel törté­nő ellátása hatalmas ráfor­dításokat igényel. Ma csak a legfejlettebb államok ké­pesek u korszerű védelem követelményeinek' megfelelő műszaki-anyagi bázis kiala­kítására. A szocialista orszá­gok szoros gazdasági szövet­sége az egyesült imperialis­ta fronttal szemben lehetővé teszi mindegyik szocialista állam számára, hogy az egyesített gazdasági-katonai erőre támaszkodjék. A szocialista országok az együttműködés különböző formáin keresztül erőt és eszközöket takarítanak meg a_ gazdasági és katonai épí­tésben, fokozottabban kielé­gítik a közös gazdasági fej­lődés. szükségleteit és hadi- technikai fölényt alakítanak ki az ellenféllel szemben. A szocialista integráció el­mélyítése. és tökéletesítése hozzájárul a testvéri álla­mok katonai erejének alap­ját képező gazdasági poten­ciál gyors kifejlesztéséhez. A kölcsönös segítség, a népgaz­dasági tervek koordinálása révén a KGST-tagországok sikeresen tökéletesítik a ter­melés struktúráját. Ennek eredményeként az elmúlt húsz. év alatt sikerült köze­lebb hozni egymáshoz a szo­cialista országok színvonalát az ipari fejlődés terén. Míg az olyan iparilag fejlett KGST-tagországok, mint az NDK és Csehszlovákia, eb­ben az Időszakban több mint ötszörösére növelték ipari termelésüket, addig a korábban kevésbé fejlett gazdasággal rendelkező Bul­gária és Románia ugyanezen időszak alatt több mint 11- szeresére bővítették azt. Rohamos ütemben fejlődnek az olyan népgaz­dasági ágazatok, mint a gép­gyártás, az elektroenergéti- ka. a vegyipar, amelyek az egész gazdaság műszaki fej­lődését. valarr. int a szocia­lista országok katonai ere­iét biztosítják. 1969-ben pél­dául — 1950-hez képest — a gépgyártás és a fémfeldol­gozás bruttó termelési volu­mene Bulgáriában 32-szere- sére, Magyarországon 7,3- szorosára, az NDK-ban több mint Szorosára* Lengyelor;. szagban 25-szürösére, Mon­góliában 12-szeresére. Ro­mániában 26-szorosára. a Szovjetunióban 12-szeresére, Csehszlovákiában 9-szeresé- re nőtt. A szocialista vívmányok közös védelmét biztosítják a fejlett nyersanyagbázis. a testvéri . országok rendelke­zésére álló hatalmas straté­giai anyagtartalékok, ame­lyek a haditechnika, a fegy­verek, lőszerek termeléséhez szükségesek. A Varsói Szer­ződés egyesített ereiét fo­kozza. hogy a tagállamok szinte valamennyi nyers­anyag, üzemanyag, anyag te­rén önellátóak és területük geológiai feltártsága fokozó­dott. A kitermelő ipar jelentős fejlődésé ellenére azonban több szocialista ország szen­ved nyersanyag- és üzem- anyaghiányban. aminek alapvető oka az, hogy terü­leteiken a nyersanyag- és üzemanyagkészletek egyen­lőtlenül oszlanak el. Az energiahordozók készletei­ből például a Szovjetunióra 90 százalék. Lengyelország­ra 8.3. Csehszlovákiára 0.5, Romániára 0,25. Magyaror­szágra 0,15 és Bulgáriára kevesebb, mint 0.1 százalék esik. Hasonló képet mutat a nyersanyagkészletek. - fő­ként a jóminőségű vasérc meábssfeá,is.í. Internacionalista köteles­ségéhez híven a Szovjetunió nyersanyag- és üzemanyag­tartalékait valamennyi szo­cialista ország szolgálatába állította. 1956—1968 között a Varsói Szerződés tagállamai a Szovjetuniótól 162 millió tonna kőolajat, 47 millió ton­na kőolajterméket, 126 mil­lió tonna kőszenet. 208 mil­lió tonna vasércet, több mint 32 millió tonna kokszot kap­tak. Az egyes szocialista orszá­gokban fennálló nyersanyag- és üzemanyaghiány leküzdé­se mélyreható integrációs intézkedéseket kíván. Nagv beruházásokra van szükség a nyersanyag- és tüzelő­anyag-kitermelés fokozására. Ezért igen célszerű ezen a téren az anyagi, pénzügyi és munkaerő tartalékok egyesí­tése az együttműködés Komplex Programja aiapján. A vaskohászatban például előirányozták egy hatalmas fémkohászati kom­binát közös építését a kursz- ki mágneses anomália bázi­sán. Bulgária, Magyarország, az NDK és Lengyelország tervbe vette egy jóminősé­gű transzformátor-lernezt gyártó vállalat közös létesí­tését. Az Intermetál tagja! műanyagborítású acéllemez; krómozott acél stb. szakosí­tott gyártását irányozták elő. É tct’KiéJiekffiíJi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom