Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

1971. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Történelem emberközelben A martfűi cipőipari Tanárnőnek jelentem. Osztálylét­szám huszonegy, nem hiányzik senki! Így kezdődik, a szokásos jelentéssel Fónai Imréné történelemórája. Még az ezt kö­vető percek is az órakezdés szokásos je­leit mutatják. Kérdések sorjáznak, vil­lámkérdések. Milyen tormáit ismertétek meg az osztály harcnak? Kezek a ma­gasban. Melyek voltak az 1514-es paraszt- háború célkitűzései? Frappáns, tömör vá­laszok. Mi okozta bukását? Míg a tanár kérdéseire válaszolnak a tanulók, a táb­lánál már egy fiú arra készül, hogy a parasztháború eseményeit, jelentősebb mozzanatait kövesse végig a térképen. Eddig valójában semmi rendkívüli. Min­den a hagyományos módszerekkel törté­nik. Feltűnő csupán az lehet, hogy rr.ár a munká kezdetén milyen tökéletes össz­hang uralkodik tanár és diák között. De amikor arra kerül sor, hogy a pa­rasztháború bukását követő nemesi bosz- szút részletezzék, belép az új elem: a technika. A tanárnő egyetlen mozdulatá­ra, a modern diavetítő vásznán drámai képek jelennek meg: Dózsa barbár kivég­zésének képei. A tanulók pedig önállóan saját szavaikkal értelmezik a látottakat. Kommentárjaikban egyéni íz, szavaikban szenvedély feszül. Az egyik leány korabeli forrás alapján részletes leírást ad a vé­res megtorlásról. (Erre a feladatra rr.ár odahaza készült, Szerémi György munká­jának tanulmányozásával.) A tanár szin­te eltűnik, s a fő szólam teljes mérték­ben a tanulóké. És természetesen a törté- . nelemé, amely ilyen formán teljesen em­berközelbe kerül. A tágas osztályterem pedig érzelemmel telik meg. Dózsa iránti rokonszenvvfl és a bosszúálló nemesség­gel szembeni gyűlölet érzéseivel. A tör­ténelemmé vált kor oly kézzelfoghatóvá válik, hogy — némi túlzással — szinte hallani a tüzes trónus ropogását és érezni az égő hús borzasztó szagát. Aztán az érzelem hullámhosszáról az értelein sávjára váltanak. A tanulók asz­talán ott hevernek a • Hármaskönyv, Wer- bőczi hirhedett Tripartitumának sokszoro­sított cikkelyei. (A tanári szorgalom bi­zonyítékai.) A tanulók alkalrrtj jogászok­ká válva együtt mérlegelik a jobbágyokat- évszázadokra helyhez kötő törvények em­bertelenségét. Majd mintegy a kérdéskör lezárásaképpen a tanulók füzetei is elő­kerülnek. A füzetek, amelyekben • olyan művek Címeit gyűjtötték és írták, amelyek Dózsa emlékét őrzik, a parasztháború ese­ményeit örökítik meg művészi módon az ut "'-.or számára. Van füzet, amelyben har­mincnál több adat szerepel, köztük a leg­frissebb Dózsa feldolgozások adatai, pél­dául Kosa Ferenc Dózsa filmje. Az óra keretei szinte kitágulnak. Üjabb lépés és a mohácsi vész követ­kezik. A Dózsa parasztháború bukásának legsúlyosabb hadikövetkezménye. Ismét szót „kér” a technika. Az írásvetítő pil­lanatok alatt a tábla jobb oldalára na­gyítja az akkori pápai titkár jelentésé­nek megdöbbentő sorait az ország siralmas helyzetéről. „Ha három forint áron meg lehetne ezt az országot menteni, nem akadna három ember, aki ezt az áldozatot szakközépiskolában meghozná”. Ilyen ország — a következ­tetés rr. agától értetődő — nem állhatott ellent a törökök támadásának. Az óra mozgalmassága tovább fokozódik. A táb­lán máris megjelenik a gyászos mohácsi csata színhelyének'rajzolata. Ez is az írás­vetítő „műve”. Jobbra a Duna kanyargó vonala, rá merőlegesen a nevezetes Csele patak. De ez még csupán a lehetőség, ön­célú játéknak is tűnhetne. Az osztály „hadtörténésze” azonban már a vázlat előtt áll és rajzolja is a helyszínre a csa­patok sárga jeleit. A török csapatokét éppúgy, mint a magyarokét. Még a szul­tán sátra is oda kerül. Teljes, tökéletes kép az 1526-os tragikus mohácsi esemény­ről. Nem részletezem tovább. Alig lehetne egy ilyen írás keretében a rendkívül gaz­dag történelemóra valamennyi fontos mozzanatát, értékes pedagógiai részletét, metodikai finomságait visszaadni. Az el­mondottak azonban talán elégségesek, hogy meggyőzzenek: a történelem soha nem unalmas, csak a tárgyalás módja teheti unalmassá. A történelem tanítása — sokan úgy vélekednek — száraz elvont Studium. Nos, a martfűi cipőipari iskolá­ban látott óra a legkézzelfoghatóbb bizo­nyíték, hogy a tudomány fogalmi rend­szerét és világát vonzóvá lehet tenni az emberi képzelet számára is, tanítási óra keretében is, korszerű és újszerű megkö­zelítéssel. És ebben a technikától sem kell idegenkedni. Lám, Fónai Imréné óráján a szakiskolában az alkalmazott technika egyáltalán nem személytelenítette el, gé­pesítette el sem a történelmet, sem a tan­órát. Senki nem vitatja, hogy a tanulók világszemléletének alakításában milyen fontos szerepe van a történelem helyes megismerésének és egyben megítélésének. Természetesen, ha kiaknázzák a benne rejlő érzelmi nevelés lehetőségeit. A má­sik, amiért ez az óra figyelmet érdemel, hogy Hogyan lehet a tanulókat gondolko­dásra “nevelni az együtt gondolkodás kü­lönböző formáiban. A szakközépiskolákban kevesebb órában tanítják a történelmet, mint a gimnáziumokban. Csak heti két óra jut e fontos tárgy oktatására. Éppen ezért fo­kozottan kell törekedni, hogy a lehető legintenzívebb munka révén a tanórabeli korlátok ellenére is a történelem tanítá­sán lehetőleg csorba ne essék, úgy mint Martfűn. A martfűi cipőipari szakközépiskolában a cipőipar jövendő szakemberei készülnek pályájukra. A folyosó falain cipők rajza, amelyeket az emberiség viselt életének kü­lönböző korszakaiban. Látható ott az ókori szandáltól a mai legdivatosabb női csizmáig mindenféle lábbeli rajza. Ezek a tanulók tantárgyként tanulják a cipő történetét. A lábbeli históriáját. Tudják, hogy a cipő története sem ismerhető meg igazán a cipőt, lábbelit viselő ember történetének alapos ismerete nélküL Egyáltalán nem mindegy tudják-e; egy adott korban ki járt selyemcipőben és ki hordott fapapu­csot, vagy háncscipőt. t Valkő Mihály A szolnoki szimfonikusok hangversenye Tiszteletreméltó teljesítmény Villáminterjú Gál Károlynéval és Krasznai Tamással Pénteken este 3 SEolno- ki Halászcsárdában há­rom népizenekar — a szol­noki, a fehérgyarmati és a balassagyarmati ÁFÉSZ ze­nekarai — s velük együtt két régi ismerősünk a kép­ernyőről, ketten a röpülj páva győztesei közül Gál Károlyné és Krasznai Ta­más lépett közönség. elé, nagy-nagy sikerrel. Krasznai Tamás most; is katonaruhában. — Mi érdekes történt az emlékezetes televíziós si­ker óta... — Rengeteg minden. De nézzen csak a vállapomra. ■örvezetőből szakaozvezető lettem. És határőr létemre országjáró énekes. Felso­rolni se tudnám az ország hány városában és falu­jában jártam. Sőt még külföldre is eljutottam. Csehszlovákiába és az NDK- ba. És hogy el ne felejt­sem, beiratkoztam a Bar­tók Béla zenei szakiskolá­ba. Már másodéves va­gyok. Gál Károlyné huncutul mosolyog. Ahosv a képer­nyőn megszoktuk. — 1969-ben, amikor a Művelődési''mii Minisztéri­um különdüH k^nta, ak­kor az újpesti gyapiúszö- vőgyár tápiószervni üzemé­ben dolgozott. Most? — Most) is ugyanott, ugyanazon a munkahe­lyen. Nem „emeltek ki”. Szövőnő maradtam és éne­kes. — Férje, nem féltékeny népszerűségére? — Egyáltalán nem._ Kü­lönben is a. régi népsze­rűség már erősen halvá­nyodik. Civilben például már meg sem ismernek. Csaik ha „beöltözöm”, ere­deti népviseletembe. Egyéb­ként együtt dolgozom a férjeimmel. Ő is zenész. Így azután jól megértjük egymást. Ö szaksrzofonozik, én énekelek, a család leg­kisebb tagja pedig — sír. Jó kis házi együttes úgy-e? Legközelebbi fellépésük Szolnok után: — Kedd este a Vígszín­házban, a Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Kong­resszusának tiszteletére ren­dezett gálaesten. Szép sikerű hangversenyt adott december 6-án a Szol­noki Szimfonikus Zenekar. Mendelssohn Hebridák nyi" tánya, Mozart A-dúr hege­dűversenye és Beethoven VII. szimfóniája hangzott el műsorán, s az összképet te­kintve joggal vívta ki a hallgatóság tetszését. Szakember számára, aki most hallotta először a zene­kart, külön *meglepetés a fú­vósok kitűnő játéka. Egyé­nileg és együttesen, a legké­nyesebb helyeken is mindig pontosan, kidolgozott hang­szín- és dinamikai árnyala­tokkal7 szólaltak meg. Kevés­bé kiegyensúlyozott a vonós­kar, s ezenbelül is a hege­dűszólamok játéka hagyott leginkább kívánnivalót. A hangversenyt nyitó Heb- riclák — nyitány üde hang­vételével, romatikus lendü­letével biztosította a jó kez­detét. Nagypri szépen bonta­kozott ki Gyarmati Vera hegedűművésznő szólista egyénisége a hegedűverseny I—II. tételében. Ihletett dal­lamformálásával, tömör he­gedűhangjával légkört te­remtett, s játékának megha­tározó szerepe biztosan ér­vényesült a zenei történés folyamátában. — Különösen emlékezetes a zenekari be­vezető utáni első megszóla­lása, ahol a szólóhangszer személyes megnyilatkozása legexponáltabb. Ádós ma­radt viszont a III. tétel tö- rökös elemeinek igazán tü­zes vérmérsékletű megszó­laltatásával, — s nem volt érezhető játékán az a tech­nikai többletfölény, ami en­nek megvalósítását hitelessé teszi. A zenekar a kíséretet becsülettel látta el, de nem tudott egyenrangú partnere lenni a szólistáknak. Egy-egy lényegesebb zenei gondolat aláhúzásánál nagyon odakí­vánkozott volna az egyönte­tű, tömör zenekari hangzás. A technikai fogyatékosságok a VII. szimfónia előadásé­ban is kiütköztek. Ritmikai problémák (különösen a 6/8- os ütemek ritmusainak meg­valósításában) összjátékbeli csiszolatlanság, hangfelfogás bizonytalansága. A felületi egyenetlenségekért kárpótolt a lényegretörő formálás. A karmester, Báli József biz­tos kézzel vezette a zene­kart, tempóvételeivel, zenei értelmezéseivel egyetérthe­tünk. Mindent mérlegre téve, a zenekar tiszteletreméltó tel­jesítményt nyújtott, k na­gyon megbecsülendő az a feladat, amit a megyében a zenekultúra terjesztése ér­dekében vállal. Sokat lendí­tene munkáján, ha mód nyíl­nék a vonóskar mennyiségi és minőségi megerősítésére. Addig is, amíg ez bekövet­kezik, helyes lenne a fúvós­kar adottságait megfelelő művek megválasztásával job­ban kihasználni. Keuler Jenő a debreceni Kodály Zol­tán Zeneművézsetj Szak­iskola tanára Szövetkezeti magvetők IV. Jászfényszarun is a föld­munkás szakszervezet alakí­totta meg az első szövetke­zetek Ez is szakszervezeti szövetkezet volt. Kunhegye­sen, a jelenlegi művelődési otthon helyén működött a „Kunhegyesi Dolgozók Szak- szervezeteinek Beszerző El­osztó és Értékesítő Szövet­kezete egy bolttal”. Tisza- szentimrén „1945 tavaszán községünkben megalakult a Földmunkás Termelő és Ér­tékesítő Szövetkezet, amely a Budapestről kapott felvi­lágosítás szerint a jövő szö­vetkezete lesz”. Előkerült a „Kisújszállási Munkások Beszerző és Érté­kesítő Szövetkezete Alapsza­bályai”. Megsárgult, szaka­dozott, géppel írt példány. Kik voltak a szövetkezés tagjai? Köztük Bakó Kálmán az ismert kommunista ve­zető, a földműveszövetkezet alapító tagja. „Jelen alapszabály az 1945. március hó 18-án’ Kisújszál­láson tartott alakuló közgyű­lésén megállapítottak és jó­váhagyattak.” Demokratikus szellemére vall „Minden egyén, vagy jogi személy legfeljebb 10 üzletrészt je­gyezhet, s az összesen ki­bocsátandó ületrészek száma nem lehet több 1000 (azaz Egyezer) darabnál.” De legtöbbet ez mond: „A szövetkezet tagja bérért, (fizetésért) dolgozó kisipari, vagy szellemi munkás, kis­iparos, vagy kiskereskedő, törpe, vagy kisbirtokos le­het.” Karcagon megannyi népi, szakszervezet; szövetkezet alakult és dolgozott. A, leg- haladóbb^alighanem a Kar­cagi Bőrmunkások Vásárló és Értékesítő Szövetkezete. Ez 1945. május 20-án ala­kult negyvennégy taggal. Szolnokon Ragó Antal a megyei földigénylő bizottság vezeítője szervezett szakszer­vezeti szövetkezetek A kü­lönféle szövetkezetek műkö­dése azonban korántsem volt egyértelmű. Űjszászon az Űjszászi önálló Gazdasági Gépszövetkezet, Jászberény­ben a Jászberényi Lófogatú Szekérfuvarozó Szövetkezet, Mezőtúron a Csugari Gazda­szövetkezet alakult a felsza­badulás után kapitalista tí­pusú szövetkezeti elveken. Ä felszabadulás, 1945 első nap­jaiban egyre alakultak Kap­tár szövetkezetek. Ezek su­gallója a Parasztszövetség volt. A Parasztszövetség kez­detben haladó, később azon­ban reakciós felfogású szer­vezkedés volt- Azt hirdették, a szövetségben helye van a nagygazdának, és a birtokos­nak is. S, hogy a paraszto­kat is megilleti a sztrájkjog. A mozgalom patronálója a kisgazdapárt volt. A Paraszt­szövetség szervezete, felfogá­sa, működése tükröződött a Kaptárakon is. Igaz, hogy újgazdák is tagjai voltak, de a Kaptár irányítását a ku- lákság, a kereskedő burzsoá­zia tartotta kézben. Jájsz- szentandráson teljesen kö­zépparasztokból. nagyeazdák- ból állt a Kaptár. Jászapá- tin az igazgatóság tizenhá­rom tagja középbirtokosok­ból állt. Három és félezer tagot számlált, a kisgazda- párti tábor, s annak kori­feusai vezették a Kaptárt is. Jászkiséren a volt Hangya szövetkezet nagy- és kisebb gazdákból alakult at Kap­tárrá. Kunhegyesen a gaz­dák szövetkezete működött. A Kaptár a Jászságban gyö­kerezett meg legjobban. Va­lójában milyen szövetkeret is volt a Kaptár, arról Nagy- pál Bélában, a jászapáti földmívesszövetkezet alapító tagjában meggyőző történet éL Amikor a földmívesszö­vetkezet megalakult: „mi hároman, a szövetke- zet vezetői, egyetlen üzlet- helyiségünk sarkában ültünk és kezdtük a munkát. Köz­vetlenül a szomszédságunk­ban volt a Kaptár. Annak főjegyző és tanár igazgatója kiálltak az ajtóba és ott ne­vettek rajtunk, hogy mi lesz belőlünk”. A soknevű, egyre szaporo­dó szövetkezetek nemcsak nevükben tértek el egymás­tól. Felfogásukban, össze­tételükben, politikájukban különböztek igazán A leg­haladóbbak a földmívesszö- vetkezeteken kívül a több­nyire munkásokat tömörítő szakszervezeti szövetkezetek. De még léteztek a kapita­lista út legjobb letéteménye­sei a Hangya, á tej, és a hitelszövetkezetek. Ezek túl­élték a felszabadulást, arány­lag gyorsan magukra talál­tak, s meg is próbáltak az új élet útjába állni. A századforduló idején, 1892-ben alakul+ meg Jász- alsószentgyörgyön a megye első hitelszövetkezete. EzelS megyei működéséről keve­set tudunk. Azt azonban is­merjük, a hitelszövetkezetek megalakításának kezdemé­nyezője a múlt század vé­gén Károlyi Sándor, az or­szág legnagyobb földbirto­kosa volt. A nagybirtokosok érdeke volt elsősorban, ha verseny- képesek akartak maradni, hogy fejlesszék a termelést, korszerűsítsék gazdaságukat. Ehhez pénz kellett, s nem is kevés, összefogva a kö­zépbirtokosokkal, a kisbirto­kos parasztsággal akartak maguknak hitellehetőségeket teremteni a bankok megke- rüléséveL Szolnok megyében, ahogy az utólagos adatokból kitű­nik, elsők között válaszoltak a birtokosok a gondolatra. Hiszen a jászalsószentgyör- gyi hitelszövetkezet megala­kulását hamarosan követi még 1892-ben a jászfénysza- rui, 1895-ben a tószegi, 1897- ben a kőtelki, 1898-ban a tiszapüsoöki, majd a többi. Nem is kevés. hiszen har­mincegy létesült a megyében. Mai ismereteink szerint Szolnok megye első Hangya fogyasztási szövetkezete Nagykörűben alakult meg 1898- ban. Egyébként a Han­gya fogyasztási szövetkezet szellemi atyja is Károlyi Sándor gróf. A Hangya is kapitalista vállalkozásnak in­dult, s az is maradt. A cél? a magánkereskedelem nagy hasznán a szövetkezők osz­tozzanak. A Hangya ugyan tagjainak és vásárlóinak té­rített, olcsóbban árusított, s ez jó és haladó szervezet volt a faluban.-A közös be­szerzés lehetővé tett enged­ményeket- A Hangyának bár­ki tagja lehetett, valójá­ban pedig csak az, aki a nem is alacsony részvénye­ket meg tudta váltani. S annyi részvényt válthatott, amennyit akart. így főként a birtokosok vásárolták fel a részvényeket, j A Hangya Jánoshidán is, máshol is — áruszámlát nyi­tott megbízható vásárlóinak. Hónap végén összeadták, mit vásárolt például abban a hó­napban a jegyző, s küldték a számlát. Ezt az áruköl- csön+ is csak a birtokos ré­teg, az úri osztály vehette igénybe, hiszen a nincstelen se naponként, se havonként nem tudott fizetni, hitelt nem is kapott. Ezeket az áruszámlákat egyébként sok­szor fizetés nélkül jóváírták befolyásos falusi uraknak. Az is igaz ellenben, hogy a Hangya boltok jól ellátott üzletek voltak. S ennyiben az egész falu érdekeit szolgálták, a hasznot azon­ban a vagyonos réteg vágta zsebre. (Folytatjuk) Borzák Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom