Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

1971. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 ' Áz állampolgár igen — a politika soha A legutóbbi időkben olyan intéz­kedés-sorozatot látunk a kormány, az ál­lami és gazdasági vezetés munkájában, amely bizonyos mértékig válasznak is te­kinthető • a közvélemény által sürgetett számos kérdésre. Azok a határozatok ugyanis, amelyek a gazdasági életet ter­helő ballasztok csökkentését szolgálják, vagy amelyek határozottabb körvonalat adnak a szocialista társadalompolitiká­nak, mintegy „visszaigazolásai” a közvé­lemény észrevételeinek. Fock Jenő mi­niszterelnök, a KISZ kongresszusán mon­dott beszédében ismételten megerősítette, bogy „a fejlődés akadályait elhárító egészséges türelmetlenség nagy ösztönző­erőt jelent”. S nem vitás, hogy az ilyen­fajta türelmetlenséget a vezetés közéle­tünk egyik tényezőjének ismeri el. A pol't'kus, a közgazdász talán pon­tosabban fejezi ki magát, tudományosab­ban határol körül egy jelenséget, mint az egyszerű állampolgár. Rátapint a bajok ökonómiai lényegére — mint például az erőforrásokat szétforgácsoló túlzott beru­házás, a szellemi és fizikai munka ala­csony hatásfokú felhasználásáa, az üzemi és termelés igazgatási szervező munka elégtelenségei, a manipulációk lehetősé- i gei. Az egyszerű állampolgár azonban 1 saját, mindennapi tapasztalataiból indul 1 ki. Abból ítéli meg, hogy milyen a köz- 1 lekedés, mit kap az üzletekben és meny- 1 nyiért, van-e folymatos munka a mű­helyben és kijavítják-e bérlakásának te­tejét, ha becsorog az eső. S anélkül, hogy mélyebb értelmű közgazdasági fejtegeté­sekbe bocsájtkozna. számot ad minden­napi jó és rossz tapasztalatairól, életkörül­ményeinek javulásáról vagy romlásáról. Statisztikai ismeretek nélkül is elmondja, hogy ő maga milyen árváltozásokat ész­lel, s ügyei-gondjai intézése közben ha­tékony igazgatással, vagy bürokráciával találkozik-e. Mindennapi tapasztalatai alapján dicsér és elismer, vagy türel­metlen, sőt felháborodik. Az a tény azon­ban, hogy az állampolgár nemcsak meg­nyilvánul, hanem megnyilvánulásai egyre inkább közüggyé, politikai tényezővé vál­nak — jó jele a demokráciának. Jó jel, hogy erősödik hangja a sajtóban, meg­kérdezik véleményét és gondjait a rádió­ban, szembesítik az iparral, a kereskede­lemmel, a közigazgatással, tv-kamerával követik, hogy milyen viszontagsággal ér be munkahelvére, miiven hangot hasz­nálnak vele főnökei, s alkalmat adnak neki dicsérni, vagy elégedetlenül dörmög- ni, reolikázni. vagy javasolni. Jó jel. hogy komoly vezetők válaszolnak kérdéseire, s hogy nem veszik zokon esetleges tájéko­zatlanságát, egvéni elfogultságát, s hogy egyáltalán — joga van személves tapasz­talatai alapién türelmetlennek lenni. Persze, egy kicsit más a helyzet, ha túl megyünk egy ember személyes ta- nasztalatainak körén, s ítéletünket álta­lánosabban akarjuk meghatározni a dol­gokról. -Mert a politika már milliók ta­pasztalatainak összegződése, azok kvin­tesszenciája, s itt már igen felelősen kell eljárni, ha az egyéni türelmetlenséget vagy felháborodást társadalmi méretűvé rajzoljuk Itt piár mindenekelőtt a reali­tás követeltetik meg. Vagvis csak azt a tü­relmetlenséget lehet elismerni egészséges ösztönző erőnek, amely valőség;ismerettel párosul, s amely nem habozik ugyan sem­mi olyan kérdés napirendre tűzésében, amelyben meg kell és meg lehet keresni a megoldást, de éppígy ismeri és elisme­ri a lehetőségek korlátáit is. Mire gondo link ?Arra, hogy a je­lenleg vitatott társadalmi és gazdasági kérdések között sokszor megtévesztő ösz- szevisszaságban keverednek strukturális eredetű, csak hosszú távon megoldható problémák olyan napi ügyekkel, amelyek ésszerű és gyakorlatias döntésekkel vi­szonylag gyorsan megoldhatók. Ez a ke­veredés idézi aztán elő azt a bizonyos za- yayt, hogy illúziók támadnak, vagy csaló­dé sok: reálisan megközelíthető kérdések túlságosán is távolinak tűnnek, s korszaknyi feladatot pedig már holnap akarunk ren­dezni. A magas ütemű iparfejlesztés eszten­deiben például számos új gyár és egész iparvárosok jöttek létre az országban, s az elmúlt évtizedben rendkívül gyors volt megyénk iparosodása is. De napról-napra érezzük, hogy kellő erőforrások híján, nem oldódott meg az úgynevezett infra­struktúra párhuzamos korszerűsítése. Va­gyis nem fejlődött ugyanilyen arányban az úthálózat, az energiaellátás, a hírköz­lés, a lakossági szolgáltatás. Ugrásszerűen nőtt az áruellátás és áruválaszték is egy évtized alatt, de elégtelen az üzlet és raktárhálózat, az elosztás gépezeté. Gya­korlatilag ez úgy jelenik meg, hogy pél­dául lassú és nehézkes a kiszolgálás, túl­terheltek a telefonvonalak, korszerűtlenek és kiskapacitásúak a pályaudvarok, el­törnek az elöregedett városi szennyvizle- vezetőcsövek, s némely városban krónikussá válnak az üzemzavarok. Vagyis amíg egyik oldalon a hatalmas fellendülés, gyors fejlődés van, gyarapodnak a ma­gánháztartások, korszerűbbé válnak az emberek életkörülményei, másik oldalon új problémák is halmozódnak: meglevő berendezéseink nem mindig és nem min­denütt képesek kiszolgálni a gazdaság gyorsabb ritmusát és a háztartások meg­változott igényeit. S természetes, hogy az ilyen helyzet mindennapos problémákat idéz elő az emberek hétköznapjaiban is. Nemkülönben vagyunk nagyhord­erejű társadalompolitikai feladatokkal is. Meg kell-e változtatnunk azokat a jöve­delem és bérarányokat, amelyek se a szo­cialista elveket nem tükrözik megefelelő- en, se a jobb munkát nem ösztönzik kel- 1 lően7 Nincs vita ezen, s mint célt már 1 az új gazdaságirányítási rendszer beveze- 1 tő időszakában kitűzik. Mégis, nyilvánva- 1 ló, hogy egv struktúra módosítása bonvo- 1 lult közgazdasági és társadalompolitikai 1 megközelítést kíván, s itt csak nagyon 1 meggondoltan, jól előkészített lépésekkel ( lehet haladni. | Vagyis azt kell mondani: az auampol- ( gár szent joga hogy negatív tapasztalatai ( miatt türelmetlen legyen, s természetesen ( nyilvánuljon meg. A figyelem ameiy esz- ( revételeit és megiegyzéseit követi, soha ( nem lehet elég nagy. S az is nagyon Ki- ( vánatos, hogy tapasztalatai visszatiikrö- , ződjenek a' vezetés intézkedéseiben. Ez a < demokrácia dialektikája, s erre az okos- < nak hallgatnia kell. De az egyensúlyt csak ( úgy lehet megtartani, ha ez a türelmet- < lenség a politikai realizmus talaján él és ( hat. Mert az állampolgárnak joga van ( türelmetlenkedni, a politikának azon Dán < soha. < EURÓPA ASZTALA KARÁCSONYKOR A LEGTÖBB ZSEBBEN MÁR OTT LAPUL A JÖVÖ ÉVI NAPTÁR. A LEGTÖBB ÍRÓASZTA­LON MEG OTT A HATÁRIDŐNAPLÓ, LAPJAIN, A HÓ­NAPOK RENDJÉBEN AZ ELŐRE ISMERT FONTOS DÁ­TUMOK MEGJELÖLÉSÉVEL. AZ 1972-ES ZSEBNAPTÁRBA MÁR BEÍRTUK A CSALÁDI ÜNNEPEKET. A FELESÉG, MEG A FIÚK SZÜLETÉSNAPJÁT — NEM AZÉRT PERSZE, MINTHA NEM TUDNÁNK E NÉLKÜL IS, CSAKHOGY ÍGY, BEJEGYEZVE, ELŐRE FIGYELMEZTET AZ AJÁN­DÉKRA, A MEGEMLÉKEZÉSRE. A határidőn aplókban is ott va már jónéhány be­jegyzés. nyilván a diplomá­ciai határidőnaplókban is jó­néhány naphoz jegyezte be tennivalóit nagykövet, pro­tokollfőnök, külügyminiszter. Van azonban egy esemény, amelynek napját ma még nem tudjuk, pedig egyre több helyről hallani: az új­esztendőben sor kerülhet rá. A 2 európai biztonsági és együttműködési értekezletről van szó; arról a földrészünk minden országának részvéte­lével mielőbb összehívandó tanácskozásról, amelynek ja­vaslatát a szocialista orszá­gok vezetőinek, a Varsói Szerződés tagállamainak 1969 márciusi budapesti felhívása tette oda a földrész politi­kusainak asztalára. A valóságot pontosan, ha­tározott szóval kimondó ok­mány a budapesti felhívás: ..Napjaink Európája, ahogy a második világháború után kialakult. főbb mint 30 nagy és kicsi, különböző társa­dalmi rendszerű, földrajzi elhelyezkedésű és érdekű or­szágot jelent. A történelem akaratából azonban egymás mellett kell élnünk, ezen a tényen senki sem változtat­hat” — szögezte le a buda­pesti felhívás. S ha a „nap­jaink Európája” fogalmazás a jelenről beszél is, elkerül­hetetlen, hogy a földrész helyzetét végiggondolva ne bukkanjon fel múl+ is, jö­vendő is. Múlt — azaz a háborúk tüze az öreg földrész seb­zett testén, a második világ­háború sorsfordító nagy csa­tái a Volga mentén, Moszk­va körül, az Atlanti óceán partjain, az Apennini fél­szigeten, a Balaton, a Dnye­per. francia és német vizek partjain, az első világháború Marne-menti csatái, vagy még előbbi, régi-régi fegy­veres összeütközések vén könyvekből- megidézett em­léke. Igen, vén kontinensünk nemcsak kultúrák bölcsője, hanem katonatemetők földje is volt századok során át. A jövőt úgy rajzolja meg, persze még csak kör­vonalaiban. a budapesti fel­hívás is, s az azóta elhang­zott szocialista nyilatkozatok sora — közöttük a legutób­bi, a decemberi varsói kül­ügyminiszteri tanácskozás közleménye, ahol a szocia­lista országok azt ajánlották az európaj országok, az USA és Kanada kormányainak, hogy „késedelem nélkül kezdjék meg az európai ér­tekezlet gyakorlati előkészí­tését, s ezzel biztosítsák az értekezlet 1972-ben történő összehívását” — hogy az or­szágok egyenjogúságának, függetlenségének és szuveré- nitásának tiszeletben tartása alapján alakuljanak, fejlőd­jenek tovább az európai or­szágok közötti kapcsolatok. Szorosabb együttműködés a gazdasági, műszaki-tudomá­nyos, kulturális élet minden területén: ezt jelentené az európai értekezlettel kezhő- dő új korszak földrészünkön. Két éve még csak remény­kedtünk egy sor olyan lé­pésben, amely túl légkör­javító szerepén igaz; előre­lépés. Azóta aláírták — és most már várhatólag mi­előbb ratifikálják — a szov- jet—nyugatnémet és a len­gyel-nyugatnémet egyez­ményt, létrejött Nyugat- Berlin kérdésében a négy­hatalmi megállapodás s ép­pen a minap a közvetlenül érdekelt felek, az NDK kor­mánya, az NSZK kormánya és Nyugat-Berlin szenátusa is szerződésben rendezték a tranzitforgalommal és más kérdésekkel kapcsolatos ügyeiket Az európai értekez­et ellenfelei éppen ezeket a lépéseket emlegették, mint „szükséges előfeltételt” a konferencia összehívásához^ Legutóbb, Brüsszelben, a NATO-tanáeskozáson azon­ban már ezek az erők is utóvédharcokat vívtak — vi­lágossá lett. hogy 1971 utol­só heteiben megteremtődtek a lehetőségek a konferencia összeülésére. Múlt és jelen után most a jövőre kell gbk^olnia Eu­rópának; arra, hogy ß Vol- ga-menti erőműből surrd^ő drótokon áram juthat el a Pó-menti faluba, hogy ir­datlan hosszú csőkígyón át érkezve a Ruhr-vidéki gyár­ban fűti a kemencét az uráli földgáz. Arra, hogy az At­lanti óceántól a Fekete ten­gerig közösen használhatnék folyamok-csatornák víziútjait, belga és magyar, angol és szovjet orvosok dolgozhatná­nak közösen a rák vagy a szívinfarktus fenyegető ré­me ellen... A politikában dátumokat Sietősen sem okos dolog a találgatás-jósolgatás, így hát nem érdemes töprengeni, pontosan naptár szerint mi­kor is lesz — az eddigiek szerint a finn fővárosban, Helsinkiben — az európai értekezlet nyitó ülése. Diplomaták határidő- naplójában tehát még nem jegyezhető elő — de van, ahol már számolnak a való­színű dátummal. Az erdő­ben oly gazdag, oly remek bútoriparral rendelkező Finn­országban nyilván igen ha­mar hozzálátnak a legmeg­felelőbb faanyag, a legjobb fumír kiválasztásához a szakemberek: az asztalt min­denképpen jóelőre el kell készíteni. S ez nem akármilyen asz­tal lesz; a harmincnál több európai ország, az USA és Kanada képviselőinek ké­nyelmes, jó helyet kell biz­tosítani körülötte, hogy nyu­godtan vitázhassanak. tár­gyalhassanak a béke és meg­értés jegyében — lehetőleg már 1972-ben. Asszony a iával Az első tat ál hozás Keskeny az ösvény. Nyár­időben kedve szerint tesz óriási kerülőt is a gyalogos ember. A fagy nélküli tél­ben most törvény az alig kétarasznyi ösvény. Jön az asszony. Előbb csak fel-felbukkanó fekete kendőjét látom. Később már a hátnyi gallyat is, amit meghajolva hord. Ha film­operatőr lennék, akkor már berregne a gépem. Előbb a lábakat fényképezném, áz otromba férfibakancsot a női lábon, ahogy meg-meg- csúszik a sárban. Aztán a hátnyi gallyat. Mégkésőbb a fekete télikabátot, amely csak volt valaha fekete. Legkésőbb az arcot is. Nagy- szemű, barnaarcú cigány­asszony. Fiaid ? öreg? Ki tudná ezt a nehéz fekete ka­bátban, a nehéz férficipő­ben. a homlokra húzott kendő mögött. — Jóestét! — mondom, de az asszony nem felel. Első riadt mozdulata: eldobná a rozsét, de jól a há*ára kötöt­te a terhet. A télikatát zse­béből fejszenyél árulkodik: segített is a hulló gallyak­nak. — Jóestét — mondom mégegyszer és félre-llok. Bokám körül érzem a híg latyakot. — ’estét! — mondja s úgy surran el megettem mint a háziasszony keze mellet a liszteszsákban tet+evért egér öt kicsi 1epés kell i biztonságig. OH megáll. Ha elengedtem addig. akkor már nem lehetek se erdész, se mezőőr, se semmiféle „hi­vatalos ’ ember. — Hadd jósoljak már fia­talúr! Nincs egy cigarettá­ja? Van cigarettám. Az öt lé­pés egy lépésre fogy. Tüzet is kér. — Két forintért megmon­dom a jövendőjét... — Csu­pa tolakodás, szemtelenség, de a nehéz teher addia is ott van a vállán, amíg „al­kuszunk". — Milyen súlya van a fának? Amit visz? — Nem sok... — Nem azért kérdezem... —- Ügy harminc kiló... — Honnan hozza? — Berekfürdőtől. Karcag alatt vagyunk. Jó­soltatni nem hagyok, de a két forintért beszélgethetünk. Huszonegyéves. Négy gyere­ke van. — Akartunk mi rendes házat, de bajba keverte ma­gát az ember... Semmi szemr hányás nincs a mondatban, neki únv ter­mészetes. hogy az . ember”, a cigányember néha „bajba kerüliön”. — És mit vesz a két fo­rintért? Madonnák arca se lehetne szebb: — Fényes cukrot a gyere­keknek... A második találkozást Bisztró Karcag .,külváro- sábcn”. Látom _ ..madon­nám”. Most egy áialve4" kendőben a legkisebb gye­reket hordja. A férfi pá­linkát iszik, ö sört szopo­gat, s a gyerek szájához is lop a pohárból. — Csokoládét is vegyél te... A gyerekednek. Tiszta boldog csoko'ádé- maszat a gyerek arca. Aztán mennek. Elöl az ember. Mö­götte jó hat-nyolc lépésnyire az asszony. Baljában nagy batyu. A batyuban két kiló kenyér valamennyi szalonna (azt az ember kereste ta­pasztassál) és 10 szem sza­loncukor. Előbb arra gondolok, hogy az összes kincs ötszörösét is elköltötték eddig, aztán a szándékra, amely tegnaptól máig is igaz. Talán az a gally is kitart karácsonyig. Megint madonna az arca, de a válla ugyanúgy hajlik, mint a rőzse alatt. A szán­dék szépíti csak. Egy elképzelt találkozás Pattog a Híz. sir de jó meleget ad a nedves akác. Öt álmélkodó arcú kisem­ber örül a „fénye*” cuk~r- nak Súlytalan súly már a rőzse súlya. A szalonnához talán hús is került s jól­lakott barlang a gyerekek szája. Tucdm, az elképzelt ta­lálkozást az szépíti. aho­gyan azt látni szeretnénk, s akkor verset mond az Isko­lás a rőzsét már sohasem vivő Az a tíz szem szalon­cukor így mcniia el a tör­ténetet hiszen karácsony nem csak az emberek ' 5- rűl, az e*"'vekben él. BARTHA GÁBOE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom