Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-11 / 266. szám
1971. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Krisztina Legszívesebben nem írnék nevet. Krisztina, amikor telefonon hívtam, nem haragszik érte, ha leírom, valósággal „megijedt”: Nos, igen: ezen a napon, amikor ez a portrévázlat megjelenik. Nagy Krisztina a KISZ t megyei küldöttértekez- í létén ül. Figyeli, jegy- f zeteli is a beszámolót. — 1951-ben születik tem... f Szabályos lenne az f életrajz, hiszen a köz- f gazdasági technikumi f érettségi óta többször le kellett írni azt. Született egy termelőszö- I* vekezeti brigádvezető i második gyermekeként J Édesapja nyolc általá- 'S nőst végzett. Édesanyja S segédmunkás. Nagy ob- (> bik testvére, Nagy Lász- (i ló, szintén technikumot S végzett. KISZ-titkár S 1 egy ktsz-ben. Húga S technikumot végez. Ö ,' maga 1969 óta dolgozik ( ' a Tisza Bútorgyárban. , — Honnan a „nyugta- ( ' lanság" Krisztina? i ,1 — Nem tudom. Talán <* a családból. Amikor én a gyárba kerültem az egyik első érzésem f az volt, hogy nem sokat f törődnek ott a fiatalok v a közös dolgaikkal. Szól- fcam is erről. Hogy fi KISZ-titkár lettem, az engem lepett meg , legjobban, de nagyon örültem... . I — Résztvett a városi * ! küldöttértekezleten. Mi , tetszett? fi aj — A vitakedv. •J — És mit vár a megyei értekezlettől? á — Ugyanezt a vita- £ kedvet. Minden tömeg- < / i kommunikációs szerv, >J l! sajtó, rádió, televízió, u minden politikai szerv 1J kettőzötten figyel a mi ' j 1 gondjainkra. És ezt a figyelmet a fiatalok ér- i' zik... — Miről szólna, ha u szólna az értekezleten? " — Arról, hogy nincs még klubhelyiségünk a gyárban. Most kapunk egy leválasztható részt az ebédlőből és egy n KISZ-szobát is. j'l — Miről szólna türel- l't metlenül? f \ — Talán arról, hogy jí a fiatalok ritkán kere- fi sik a KISZ-t a gond- f , jaikkal. Persze ez kettős dolog: amíg nincs pél- • da addig miért keresnék? Ha nem keresik, akkor honnan legyen a példa? — Ezt viszi az értekezletre? — A várakozást viszem, ami most szinte vibrál a levegőben... Legszívesebben nem írtam volna nevet. A 1 portréhoz hozzátartozna még, hogy Krisztina szelj réti a könyvet, a színházat, hogy legszebb álmai közé tartozik a Számviteli Főiskola elvégzése, s hogy hinni tud az álmaiban. Az * igazi portréhoz hozzá- ty tartozna az is, hogy ma ji valamennyi küldött L más és más, de indulj lataiban hasonló fontos •' érzéssel ül, figyel, jegyzetel, szól, dolgozik azon az értekezleten. B. G. Áz új gyár, meg a régi — Amilyen a lé, olyan a cukor. — Kiss Pál cukorfőző mintát vesz, mutatja. Soksok cukorszem a barna lében. Tizenöt éve dolgozik a főzőknél, tudja, látja amit én csak magyarázattal észlelek. A kis üveglapon aprószemű cukor látszik. Azt mondja, jó. Ö a szakember. Ezen jót nevet. — Hegesztő szakmunkás vagyok. Főzésre öreg, ügyes emberek tanítottak. Csinálom, szeretem. Innen lehet még a negyvenen. Ha nincs kampány 2340 forint a fizetése. Ilyenkor, éjszakai pótlékkal, vasárnapi plusszal több. Elégedett is, nem is. De a hatalmas „edények” között olyan otthonosan jár, hogy látszik, ismeri a főzés fortélyait, szereti munkáját. Héja Balázs is fiatalember. A répavágóktól jön le, hogy szót váltsunk. Csoport- vezető, — műszakjában hat nagyteljesítményű répaszeletelőt „etet” munkatársaival. Megmondja kereken, elégedett ember. Tizenkét forintos órabére van, tagja a gyár törzsgárdájának. A műhely nagy melegében nem tűr erős testén sok ruhát. Nyugodtan, biztosan beszél minden gyári munkáról. Azt nem mondja ki, de érzem a szavak mögött: jobban aggódik mindennél a munkáért. Nem a régi, sok évtizedes megszokott munka már a cukorgyári kampány. K neve maradt meg, a rendje. Éjjel-nappal járnak a gépek, három műszakban hétköznap, vasárnap dolgoznak a munkások. De valamikor ősztől télutóig dolgozták fel a répát, s akkor rengeteg embererő kellett hozzá. Főleg a rakodáshoz. Közúton, vasúton s a Tisza hátán utazott a répa Szolnokig. A Tiszáról kismozdony húzta a gyárig, s bent rakodóbrigádok hányták — villázták a feldolgozókhoz. — Ma egy mondat magyarázza a tényt: a réparakodást teljesen gépesítették. Jó is, mert munkásban egyre nagyobb a hiány. Ki megy már szívesen két—három hónapos idénymunkára? Emlék csak, s egyre régebbi, hogy győzködtek kampány előtt a vidéki emberek. Ki kell, ki nem? A rózsaszentmártoni rakodókra, a jászfényszarui répavágókra már csak a nyugdíjasok emlékeznek. Most a legtöbb idénymunkás öreg. A szó szoros értelmében szolnoki nyugdíjasok jelentkeznek csak nagy szómban kampánymunkára. Nekik jól jön a két—három havi kereset A gyárnak? Megoldás, látszatra megnyugtató. Csakhogy a kampánymunka sokféle. Gyorsaság, mozgékonyság némi szakértelem majd minden reszortnál kell. Hát gyors, mozgékony embereknek a nyugdíjasok aligha ítélhetők. Talán ez az egyik ok, — amiért a kampány első hónapjában sok baj volt a cukorgyárban. Szeptember 21- től, az első gyártási naptól október 20-ig majdnem 9 ezer vagon répát dolgoztak fel. Nem rossz az idei répa, 15.37 százalék a cukortartalom. Jobb a tavalyinál, de rosszabb a korábbi éveknél, amikor 18, sőt 20 százalékos cukortartalmú répával dolgoztak. A cukortartalom nem azt jelenti, hogy ennyi százalékban meg is van a cukor. Az eslő hónap átlagában csak 10 kiló 82 deka cukrot „vettek ki” egy mázsa répából. Az utolsó dekádban javult az arány, már 11.70 kilogramm cukor van egy mázsa répából. Délután, estébe hajló szürkeség. A gyárhoz vezető úton meleg-melasz szag terjeng. Bent a gyárban is meleg, meg cukorgyári, tömény cukor illat. A műszakvezető most Jakab László. Jól összetalálkoztunk, hiszen ő a beruházási osztály vezetője. Kampány idején a mű- szakvezetés a lenehezebb — s dalán legfontosabb — poszt Van vagy kétszáz embere. akiknek munkájáért műszak kezdettől átadásig felel. Ráadásul most az újságíró is faggatja. Fáradt, kialvatlan. — Csak a szeme éber, a minden perces figyelme árulkodik. Hiába kampány van, a cukorgyári esztendő legfontosabb ideje. Mégis provokálom. — Azt mondják, évek óta zökkenőkkel, sok bajjal jár együtt a gyártás. Keveslik a cukrot. Beszélik, a legnehezebben itt nálunk megy a munka. őszinte. — Sok igazság van benne. Nekünk valóban sok a nehézségünk. Az első hónap eredménye nem egy győzelmi jelentés. — Biztosan gondolkoznak az okain. — Javítottunk is már. — Nézze, lehet, hogy a munkáshelyzet is egy ok. Hogy nincs elég ember, s aki vem se mind teljesen megfelelő. — A rekonstrukció is hozzájárulhat. — Még ezt is elismerem. Minálunk már évek óta, — kampány idején is figyelni kell a korszerűsítésre. Ami ha meglesz jó, — de míg húzódik, itt-ott akadály is lehet. Csak a rekonstrukció azonba nem lehet ok. Az új meg a régi keveredik a megnőtt gyártelepen. A két új mészkemence épülete tavaly ilyenkor még a régi volt. Már az újban dolgoznak. A szűrőállomáson — az is új — ütköznek ki a bajok. Nehéz megállapítani: a létisztítás, a nyersanyag, vagy egyszerűen a szűrőkendők hibája? Teljesítménycsökkenés. Jakab László azonban bizakodó. A hibák egy részét felfedték, javítottak. Megy, mennie kell jobban a kampány második felének. December közepéig gyártják csak a cukrot. Kevés a répa. A mezőgazdaságban az egyik legtöbb emberi munkát igénylő terményként ismerték mindig. Most gépesítenek, a következő években kell igazán gépesíteni a termelést. Egyre több cukor fogy nálunk. Érthető. A gyár alakul, változik, új, jobb berendezésekkel, gépekkel gyarapodik. Sok- szorozódik majd a teljesítő- képesség, gyorsul a feldolgozás. Egy-két év, s napi ötszáz vagon répa feldolgozására képes a Szolnoki Cukorgyár. Az új gépekhez, berendezésekhez több répa és több értő ember kell. A répatermelés ösztönzése, a gépesítés megkezdődött. A gépekhez értő, gondos, okos munkások, műszakiak derék hada máris megvan. A derék had azonban lehet, nem lesz elég. — Már most is ezt bizonyítja sok minden. Akik ott vannak, nálam jobban tudják. Érzik, értik, kiutat keresnek. Felelősséggel. Sóskúti Júlia Jászkunság! hétköznapok Egy lépéssel i a kollégák előtt Régen, amikor az első állatorvosok megjelentek a falvakban, a kovácsok, borbélyok joggal féltették „másodállásukat”, mégis jó száz év kellett ahhoz, hogy a gazdálkodók feltétel nélkül az állatorvosok mellett döntsönek. S mi van, ha a növény beteg? Természetesnek tűnik a válasz: szakképzett testület gyógyítja. — Alig három éve mondták ki, hogy növényvédelmi szakember kell a gazdaságokban, távol vagyunk még attól, hogy testületté váljunk. Balogh Sándor, a kende- resi Növényvédő Állomás főagronómusa korántsem rezignáltan, inkább tényként állapítja ezt meg. Néhány gazdaságban úgy vannak vele: elég ha akad egy ember, aki meg tudja keverni a vegyszert. Egyszóval lenézik a növényvédőket, pedig az egész termésre hatással vannak. Az idén például több mint ötven millió forint értékű vegyszert használtak fel megyénkben. — Ha kollégáim a megbecsülés hiányára panaszkodnak, azt mondom nekik: miért nem születtetek ötven évvel később? Akkor majd megbecsült szakma lesz a mienk. Tessék csak megnézni, mennyi a megye növénytermelése Kell, hogy növényvédő szakemberek is befolyásolják alakulását. Megnéztem. Kenyérgabonából 35 ezer vagon termett az idén. A növényvédők legalább 120 féle vegyszerrel dolgoznak. Elengedhetetlen a szakértelem. — Az volna az ideális, ha mindenhol egyetemet végzett emberek dolgoznának hálózatunkban. De ahhoz még hosszú évek kellenek. Felvetődött a kérdés: tanfolyamokon képezzünk szakgárdát, vagy várjunk, míg lesz elegendő egyetemet végzett ember. A tetemes terméskiesés miatt az előbbi megoldás mellett döntöttünk. A vegyszerek jórészét átlag háromévenként kicserélik. Ezért a tanfolyamot végzettek rendszeres továbbképzésben vesznek részt. Sok vesződséggel, energiabefektetéssel jár mindez. Balogh Sándor szerint megéri: — Régebben négy-öt év kellett egy-egy jó módszer elterjesztéséhez. Most — amióta szakképzett növényvédők vannak a gazdaságokban — elég három bemutató. Ez rendkívül fontos a vegyszerek nagymérvű cseréje miatt. S nemcsak az anyagi haszon a fontos. A hálózat kialakulása óta csökkent a védőszerek okozta mérgezések száma. 1968-ban 18 mérgezés volt, tavaly már csak öt. Emiatt haláleset nem fordult elő. S az életet nem lehet anyagiakban mérni. A szaktanácsadás nem kötelező erejű és ingyenes. Ezért néhányan úgy gondolják: „olcsó húsnak híg a leve”. Amikor meg beüt a Még a Vin. 6téves tervben (1966—70) épült és kezdte meg üzemelését a Szovjetunióban a Dzsambuli szuper- foszfátgyár. Egy évvei ezelőtt került a földekre a gyárból az első tonna műtrágya, az idén már az egész ország területére szállítanak szuperfoszfátot. Megtartotta őszt közgyűlését a jászfény szarui Béke Tsz Jászfényszarun tegnap tartotta őszi közgyűlését a helyi Béke Termelőszövetkezet. A jelentős eseményen az egységes „Szövetkezeti törvény” ismertetése után Csikós Ferenc, a szövetkezet elnöke tájékoztatta a résztvevőket, az 1971. évi terv teljesítéséről, valamint a jövő évi feladatokról. Ezután került sor a közgyűlés nagy érdeklődéssel várt napirendjére, a szövetkezet alapszabályának módosítására. A javasolt módosítások törvényerőre emelték azokat az intézkedéseket, amelyeket a szövetkezet az elmúlt időben a nők élet- és munkakörülményeinek javításáért tett. Ilyen az az intézkedés aminek értelmében a szövetkezet a korábban — férfiakra és nőkre egységesen — megállapított 250 tízórás munkanapot, nőknél 210 tízórás munkanapra csökkentette. A jövőben a szövetkezet alapszabálya tartalmazza a szövetkezetnél működő nőbizottság munkáját is. A módosított alapszabály kimondja, hogy a nőbizottság tagjait és elnökét a közgyűlés választja meg a tsz nőtagjai közül négy éves időtartamra. Kimondja továbbá, hogy a nőbizottság elnöke egyben szövetkezeti tisztségviselő, így tanácskozási jogkörrel részt vesz a terme- lőscövetkezet vezetőségének munkájában. Koszorúzás a DÍVSZ évfordulóján Szedán a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megalakulásának 26. évfordulóján meghitt ünnepség színhelye volt a 2. kerületi Világifjúsági Park. A KISZ Központi Bizottsága nevében Vajó Péter, a Központi Bizottság titkára és Kovács László, a KISZ KB osztály- vezetője, a DÍVSZ nevében Roberto Viezzi elnök és Alain Thérouse főtitkár koszorút helyezett el a Világ ifjúságának emléktábláján. A koszorúzási ünnepségen részt vettek a 2. kerületi KISZ Bizottság vezetői és a DÍVSZ irodájának tagjai. baj, rohannak a növényvédőkhöz. — Ilyen esetekben mi is úgy teszünk, mint az orvos, aki azt mondja a betegnek: „nem kellett volna annyit inni, s akkor ép maradt volna a mája”. De azért sértődöttség nélkül megvizsgáljuk, mit tehetünk. Munkánk alapja a bizalom, azt erősítjük hálózatunk iránt. Rendkívül sokrétű a megyei Növényvédő Állomás munkája. Műszaki részlege például — többek között — a repülőgépek startkocsijait javítja. Másik részlegük növényvédelmi előrejelzést ad. Ez is igen fontos, hiszen kedvező széljárás esetén a do- hányperonoszpora az egész megye dohánytermését napok alatt megfertőzheti. — Esetenként mégis nehezebb a műszeres előrejelzés adatait elfogadtatni, mint beszerezni azokat. Modern kémiai laboratóriumuk is van. Ott vizsgáljál!: a piaci forgalomba kerülő terményeket. Amennyiben határérték feletti védőszermaradvány van bennük, nem kerülhetnek árusításra. Ugyanígy vizsgálják a határállomásokra befutó terményeket is. Ezt — az egész országra kiterjedő laborhálózatot — tavaly hozták létre. — L ehet növényvédelmi szempontból bármilyen kitűnő egy szer, ha az az egészségre akármilyen kicsit is veszélyes, alkalmazni nem szabad. A külföldi cégek rengeteg védőszert kínálnák megvételre. Az ajánlattevéskor a szendvics mellé előszedik a konyakot, színes prospektusok dömpingjét hozzák. Balogh Sándor azonban öreg róka a szakmában: — Csak azt propagáljuk, ami beválik. Sokszor jobbak a hazai termékek. Tapasztalatból mondom, tíz külföldi szer közül ha egy befut. Dönteni persze csak kipróbálásuk után lehet. Köszönet illeti azokat a gazdaságokat — a többiek nevében is — akik lehetőséget biztosítanak a kísérletre. Lehetséges, hogy a Növényvédő Állomás beköltözik Szolnokra. A hatósági feladatok állandósulása is ezt indokolja. — Azért örülnék a beköltözésnek, mert laboratóriumunk kicsi, a régi igények szerint épült. Szolnokon korszerűsíteni lehetne és kellene is azt. Kollégáink ugyanis ugyanazon az egyetemen végeznek, ahol mi tanultunk. A jövőben nem annyira gyakorlati szaktanácsadásért, inkább műszeres, vagy laboratóriumi kísérleteket igénylő gondokkal fordulnak hozzánk.' S nekünk egy lépéssel előttük kell járnunk... Simon Béla Következik: Szaktechnikus^ vagy üzemmérnök d
