Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
Madárfüttyöt magyar módra! — Olvastam a Szolnok megyei Néplapban, hogy az ausztráliai Adelaide város parkjának fáin kitömött madarakat helyeztek el, mivel az élő madár ott már ritkaszámba megy. Ha valaki madárfüttyöt akar hallgatni, csak megnyomja a fán elhelyezett gombot és a magnetofon felvétel máris segítségére siet. — Az anyját — hördültem fel — hogy ezek a kapitalisták mi mindent ki nem találnak. Ez igen. Kitömött madarak, meg magnetofonról madárfütty. Amikor azután a tüdőmből kifogyott a szuf- la és abba kellett hagynom a hördüléseket, mélységesen elgondolkoztam a dolgon. Én ugyanis olyan ember vagyok, aki nem nagyon vagdossa hasra magát semmi előtt, ami onnan kívülről jön, de azért ami nálunk is használható, az ugye mégiscsak más. Vallom azt az elvet. hogy minek erőltessük olyasmivel az agy- tekervényeinket, amit már Valahol kitaláltak. Vegyük át, dolgozzuk át a mi viszonyainknak megfelelően és kész. Egy az egybe átvenni ugyanis badarság, hisz madaraink is vannak, fütyülni is tudunk. Marad tehát az átdolgozás. Huzamosabb fültő- vakarás után — mely nálam az erős koncentrálást jelzi — születtek meg nálam az alábbi javaslatok: — A vendéglátó üzemeinkben, az ajtók mellett fel kellene állítani egy pincérnek öltöztetett bábut, az orra hegyén egy gombbal. A vendég belép, megnyomja a gombot, a bábú hasában elhelyezett megnetofon pedig megkezdi a szöveget: Mélyen tisztelt kedves vendégünk. Nem kell idegeskedni, ha a pincér huzamosabb ideig nem kacsázik az asztalához, ugyanis jelenleg az egész személyzet azon vitatkozik a tálalóban, hogy a szombati meccsen Egyetértés, vagy Fradi drukker dobta kupán a partjelzőt egy kővel. Ennek eldöntése jelenleg sokkai fontosabb, mint az ön korgó gyomra, vagy szomjas torka. Azután ha mégis lesz türelme kivárni a kollegámat, nehogy babfőzeléket rendeljen nála fasíro- zottal, mert a fasírozott alapanyaga tegnapelőtt roston sült volt, tegnap rántott szelet és csak végszükségként kerül ma fasírozottként tálalásra. — A hentes üzletekben is fel lehetne állítani egy hófehér köpenybe — mondom egy hófehér köpenybe — öltöztetett bábut. A vevő megnyomná a gombot, a magnetofon meg mondaná a szöveget: Kedves Vevő! Csak semmi szívoskódás, úgyis megkapja a mócsing adagját, ha az égig ugrál, akkor is. Be kell látnia, hogy a hús színe- java kell' a saját dolgozóinknak, meg az ismerősöknek, viszont a mócsingot is el kell valakinek adni. Ez a valaki jelen esetben ön lesz. Evés közben gondoljon azokra a nehéz időkre, amikor a fagyott lóhús is csemegének számított. Kellő átélés mellett a mi mócsingunk még ízleni is fog majd meglátja. Egyébként a mócsingnak — ha nem tudná — renkívül magas a tápértéke. — A Kristály cipőboltban is fel lehetne állítani egy ilyen jól nevelt bábút, mely a gombnyomás után nyomná a szöveget: Drága, Vásárolni Szándékozó Hölgyem! Vigyázzon, mert egyből átvágják azzal a francia import lakkcipővel, azzal a hatszáz- húsz forintossal. Azt ugyanis össze] és tavasszal azért nem lehet viselni, mert elázik, télen a fagytól megrepedezik, tehát alkalmi cipő. Egy-egy alkalommal meg szabad tö- rülgetni a szekrénybe rárakódott portól, de csak óvatosan ám. De ha már mindenáron cipőt akar vásárolni, még megsúghatok valamit. Várjon hétfőig. Még mindig Centrum-hétfő a Centrum áruházban. A cipők kerülnek árengedménnyel eladásra. Ha a megvett cipőt nem is viselheti, legalább vigasztalja az a tudat, hogy árengedménynyel vette. — És így tovább. Bábút és magnetofont mindenhová, ahová kell. Beszéljünk már egyszer őszintén és nyíltan. Mert tudják, velünk, jámbor lelkekkel nyugodtan meg lehet etetni a háromnapos fa- sírozottat. meg a mócsingot is. Nézhetnek bennünket madárnak, fütyülhetnek is ránk, csak ne beszéljenek mellé. Mert azt nem nagyon szeretjük. Kezdünk lassan finnyásak lenni! Vass Gyula Anekdoták \ Mark 2 wainról A társalgóban beszélgetés közben arra terelődött a szó, hogy kinek mi a véleménye a mennyországról és a pokolról. A vita egyre tüzesebbé vált, csak Twain maradt tőle távol. Végül egy hölgy az íróhoz fordult és megkérdezte: „És önnek mi a véleménye beszélgetésünk témájáról??” „Kedves hölgyem — válaszolta Mark Twain — bocsásson meg, de távol kell tartanom magamat ettől a kérdéstől, — ugyanis mindkét helyen jó barátaim vannak.” Egy éles hangú vita alkalmával az egyik vitázó rákiáltott Twainre: „Ilyen szamarat mint ön, még életemben nem láttam!” Twain csak mosolygott és ezt válaszolta: „Ez bizonyára csak azért van, mert ön nem szeret tükörbe nézni.” * Mark Twainnek az volt a véleménye, hogy a New Yoik-i úgynevezett jobb társaságban senki sem figyel arra mit mond a másik. Hogy ezt bebizonyítsa, szándékosan fél órával később érkezett egy vacsorára, amelyre meghívták és a következőket mondta a háziasszonynak. „Kérem, bocsásson meg, hogy elkéstem. De még gyorsan megöltem e -y öreg nagynénikémet. Ez azonban valamivel tovább tartott, mint gondoltam.” „Ó, nem tesz semmit — válaszolta ragyogó mosollyal a ház asszonya. — örülünk, hogy egyáltalában eljött.” Szigorú /uíballbíró 'mVá" ■ *.... — Ha még egyszer hasbaszúrja az ellenfél játékosát, felírom ! (A Weltwoche-ből) Kedélyes automata (A Polish Weekly-ből) Az éden kertben — Már mindent megkíséreltem, de se mártás, se rétes, se pite formájában nem hajlandó megenni í.., (A Weltwoche-ből) Kocogó mozgalom Pedantéria 500. csípés Kis megjegyzések Robert Wasler azt írta valakiről: „Türelmes, mint egy vasúti sorompó.” Csodálatos hasonlat. Ez a fajta türelem könnyen gonosszá válik: korlátján felgyülemlik a türelmetlenség, mint a sorompó előtt várakozó dühös eme^oreké. üSr „Geusen” volt a neve a németalföldi szabadságharcosoknak 11. Fülöp idején. A szó a francia gueux (koldus) gúnynévből származott. Ezek a „koldusok” harcoltak a spanyol uralom ellen. 1572. április 1-én elfoglalták Brielt és ezzel megkezdődött a Németalföld felszabadítása. Sans-culottes: szintén gúnyosan nevezték így a francia forradalom első éveiben a demokratákat, akik az arisztokrata divattal ellentétben nem culotte-ot (térdnadrágot), hanem pantalont (hosszúnadrágot) hordtak. Átvették a gúnynevet és a culotte-os nemeseknek a későbbiekben nem igen volt okuk a nevetésre. Vauxcelles 1905-ben a párizsi őszi kiállításról írt kritikájában Matisse, Vlaminck, Derain, Friesz és mások képeiről és Albert Marque ma már elfelejtett szobrász bronzplasztikáiáról a következőket írta: „Donatello a vadak között.” A vadak — „fauves” -őrajta ragadt ezeknek a festőknek a csoportián, akiknek eredetileg egyáltalában nem állt szándékában, hogy közös programmal lépjenek fel. Jf. Barátom szokta mondani: az élet titkos visszaszámlálás a halálhoz. & Jó egynéhány problémán kotlottam, mint tyúk a gipsztojáson. Az egyik a babért koszorúban várja, a másik kiváló fűszernek találja. Esküvő után — Mondd, egyetlen szerelmem, hová tegyem a szennyest? (A Weltwoche-ből) Az iskola humora A tanár észreveszi, hogy az egyik tanuló feleléskor fél lábon áll, a másikkal pedig az ülőhelyre térdel. Rászól, de a gyerek nem tudja levetni ezt a rossz szokását és láthatóan nem is nagyon érti, hogy miért nem állhat így. A tanár egy alkalommal az ősz. tályhoz fordul, hogy mondják meg maguk a tanulók, miért nem helyes így állni. Az egyik fiú jelentkezik. — Azért — mondja — mert így az áll Igét könnyen egy 1-el fogja írni. Látva a tanár csodálkozását magyarázóan hozzáteszi: — Ugyanis legkönnyebben úgy jegyezzük meg, az áll ige helyes írásmódját, ha arra gondolunk, hogy két lábon állunk. — Apuci, ma az élő és élettelen tárgyakról tanultunk az iskolában, — ült valamelyik este az ölembe a lányom. — Te például egy élő tárgy vagy. — Na, ne viccelj! Én tárgy?! Ez egészen új do— Ez a legkönnyebb. Az élettelen tárgyak mindig arra a kérdésre felelnek, hogy ,,mi?” ... Mondjuk, az asztal ... Elgondolkozva szóltam közbe: — Érdekes, nekem az asz— Jaj, most már nem értem! Ezek szerint a fa, amelyik él és növekszik: élő. — Már hogy lenne élő? Hiszen nem tud mozogni! — De az autó az tud. — Mégis élettelen. Hiszen az ember mozgatja. Az em. Ss. Sspassskij s De fura is ez a tudomány! log... Ezek szerint; ha megkérdeznek, hogy milyen tárgyak vannak itt a szobában, te azt válaszolod: a szekrény, hat szék, a papa és az asztal .. i Jaj, dehogy! — tiltakozott Másenyka. — Ezt csak úgy mondjuk. Tudományosan. Érted?... Hiszen tudom én. hogy te tulajdonképpen azért nem tárgy vagy, hanem ember. Ez világos, mint a relativitás elmélet.-—Jól van, — nyugodtam meg kissé. — Hát akkor beszélj nekem az élettelen tár. gyakról. tál sohasem felelt még egyetlen kérdésemre sem. Persze, az is igaz, hogy én még egyszer sem kérdeztem tőle, hogy: „mi?”. De próbáld meg csak te. neked hátha válaszol! — Jaj, apu, ne bolondozz már, az asztal nem tartozik az élettelen tárgyakhoz. Éppen azt akartam az előbb ... — Hogy nem tartozik?! Minden tárgy élettelen, ha nem tud beszélni! — Tehát a hal is?! — A hal nem. A hal élei, mert él, kopoltyúval lélegzik, növekszik, szapo.iJ bér által alkotott motor. — No, így már világosabb! Szóval, ha egy csökönyös szamarat én kötélen húzok, akkor az élettelen, mert én mozgatom. Ha meg ő húz en. gém, én vagyok élettelen. — Mégsem érted... Más az autó és más a szamár. — És a felhő? Az is mozog! És nem az ember mozgatja! — Nem, azt nem az emberi Másenyka elgondolkozott, — Apu, én ott hagyom az iskolát. Szerintem teljesen helytelenül tanítanak. ■. Baraté Rozália fordítása
