Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

Királyi látogató — Ez sem valami gazdag országból jöhet!... (A Weltwoche-ből) I . TUMANOVt Autóstop Lakótelepünk autóbuszmegál­lójában álldogál­tam egy megle­hetősen hosszú sor végén, s azt latolgattam, hogy ezalkalommal hány percet fogok késni a munká­ból. Végre meg­érkezett a busz. Az utasok, mint hatalmas tömeg, ugrottak neki. Már én is indul­tam, hogy az aj­tónál beavatkoz­zak a verekedés­be, de hirtelen megpillantottam h ízbéli szomszé­dom. Kissé ol- da't álldogált és egykedvűen szem­lélte a viharos be­szállást. — Maga miért nem száll fell a buszra? — kér­deztem. — Semmi értel­mét nem látom, — felelte a szom­széd. — Sőt, ma­gának sem aján­lom. Néhány perc múlva teljes össz­komfortban utaz­hatunk. Ablaknál szeret ülni, vagy az ajtónál? — Az ablaknál, — feleltem. — Na, de mit bezsé- lünk itt ablakról? Hiszen már negy­venperce nem lát­tunk buszt. Vagy micsoda, megint szeretne várni ennyi időt?. A szomszéd élet­bölcsességgel telt tekintetét rám emelte, s így vá­laszolt: — Néhány perc múlva megérke­zik a következő busz. Ebben ugyan ké­telkedtem, de se­hogyan sem volt ínyemre, hogy ro­hammal törjem be za: az első autó- radtam hát a szomszédom mel­lett. Neki lett iga­za: az első autó­busz még el sem tűnt, az utca túl­só végén már fel­tűnt a második. Már éppen fel akartam szállni, mikor a szomszé­dom megállított, mondván, hogy bár ezen a buszon jóval kevesebb lesz az utas, mint az elsőn volt, mé­gis, ha az ablak­nál szeretek ülni, jobb, ha megvá­rom a harmadi­kat. Egy perc múlva megérke­zett a harmadik, majdnem teljesen üres busz, s ml minden különö­sebb akadály nél­kül beszálltunk és helyetfoglaltunk az ablaknál. — A mi bu­szunk nyomában jön még egy ne­gyedik is, — je­gyezte meg szom­szédom, miközben visszafelé szaladó házakat nézeget­te. — Aztán hosz- szú szünet lesz, ami után megint csak kifut sorjá­ban egy négyes buszfalka, és így megy ez állandó­an. — Meglehetősen érdekes grafikon, csodálkoztam. Mi­ért járnak a bu­szok négyesével és nem egyesével, ami pedig kényel­mesebb lenne az utasoknak? — Nincs ebben semmi érdekes, — válaszolta a szomszéd. — Lé­tezik egy igen ki­tűnő játék, amit úgy hívnak, hogy dominó, — egy­szerű népi nyel­ven pedig: „kecs­ke”, amit nagyon szeretnek játsza­ni a buszpilóták. Nos, mint köztu­dott, a jó parti­hoz négy ember kell. Ennek ered­ményeként pedig megszületik — a gépkocsivezetők szerint nem na­gyon veszélyes — négyes „autóstop”. ■Amint azonban befejeződik a par­ti, az autóbuszók azonnal útjukra indulnak. Érthető már? Molnár Sándor fordítása A műértő Micsoda kép! Az ember szinte érzi a tenger szagát! (A Weltwoche-ből) ÉTTEREMBEN tSOBlÉÍ Szőnyeg bolt ban • Ezt a mintát főleg esős Időben tetszik majd méltányolni.. (A Weltwoche-ből) A szokás hatalma Szemorvosnál — Ez milyen betűi — Nem tudom... _ Akkor nem szemüvegre van szükséged, hanem tanítóra. (A Wochenpresse-ből) A bosszúálló Ürül a gyerek Van magyarosat — De Tibor! — mondja megbotránkozva a feleség. — Igazán nem illik este 10­(A Weltwoche-ből) Idegesítő A cirkuszi előadás után a késdobáló megkérdezi part- nemőjét: Novákot megharapta egy veszett kutya. Elment az or­voshoz, majd hazament, lefe­küdt és jegyezgetni kezdett egy papírra. — Csak nem a végrendeletedet írod? — kér­dezte a felesége. — Nem. Névsort készítek azokról az emberekről akiket meghara­pok, ha a szérum nem hat. A tanító felelősségre von! — Miért nem voltál teg­nap iskolában? — Megszaporodott a csa­ládunk. .. — Csak nem? öcsike vao-( húgocska? — Ugyan márl A mama ment végre férjhez. kor sörért menni! Mit gon­dolnak majd rólad az embe­rek? — Semmit. Legfeljebb azt mondom, hogy neked kell. — Miért vagy olyan sá­padt és miért reszketsz? — A számunk után a fe­jem mellett négy olyan kést is találtam, amely nem a miénk... Januss Osenkat SORÁLLÁS Fellövés előtt —x,»tix, m... a... avagy visszaszámlálás az Ókorban. (A Weltwoche-ből) AZ ELSŐ: Bocsánat, megtudhatnám, miért áll ön itt? . A MÁSODIK: Sorbanállok. AZ ELSŐ: Sorbanáll? Dehiszen én nem látok itt semmi­féle sort. ön csak egyedül áll. A MÁSODIK: Egyedül állok, mivel én vagyok az első. AZ ELSŐ: Érdekes... Miért van ez a sor egy üres téren? A MÁSODIK: A tér ugyan jelenleg üres, de a város tér* jeszkedik. Biztosan itt is építenek majd valamit. AZ ELSŐ: És vajon, mit fognak itt építeni? A MÁSODIK: Ezt még nem tudom. AZ ELSŐ: Hát, ha nem tudja, akkor minek áll sorba? A MÁSODIK: Nem tudom, nehéz megmagyarázni. De az, hogy elfoglaltam a helyem a sorban, engem nem zavar. Le­het, hogy építenek egy üzletet. A megnyitón piacra dobhatnakl egy csomó leértékelt árut. AZ ELSŐ: De hiszen, nem föltétien szükséges, hogy itt üzletet építsenek. A MÁSODIK: Magától érthetődik. Lehet, hogy valami« lyen intézményt fognak építeni. Akkor viszont sikerül nekem elintézni benne elsőnek az ügyeimet AZ ELSŐ: Rendben van, és ha ezen a helyen semmit nem fognak építeni? A MÁSODIK: Ó, erre az esetre szintén biztosítottam ma­gam. Már néhány ilyen helyen máshol is Sogtam magamnal» sort... Molnár Sándor fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom