Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

1971. november 25. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 9 Gyógypapucs a divat Hamburgban nyomtatták a gyógy papucsok a t bemuta­tó, hasznosságukat magya­rázó fényképes ismertetőt. Első oldalán a gyógypapucs gyára, helyesebben a Gyó­gyászati ■ Segédeszközök Gyárának kisújszállási üze­me. Mert a híres, „Berke- mann” márkás gyógypa­pucs Kisújszálláson ké­szül. Egy évvel az üzemavatás után százötven ember mun­kája: kórházi szivacsmatra­cok, bébi gyógypelenkázó nadrág, gyógypapucs és orvo­si rendelés szerinti ortopéd cipők. A gyógypapucs manapság divatos nálunk is, máshol is. Deine Istvánná műveze­tő véleménye szerint a ma­gyarok által készített nem lehet rossz. Helyesebben a magyarok munkája a gyógy- papucson, mert a talp könnyű anyagát, a papucs pántjának finom bőrét egyenesen Ausztriából szál­lítják. Gulyás Ilona talp­csiszoló találomra vesz le egy párat a polcról. Egyfor­mán szemre is tetszetős munka valamennyi. Most csak havi 3 ezer párat ké­szítenek, ennyire van meg­rendelés és év végén úgy tartják, nem érdemes rak­tárra termelni. Textima gyorsvarrógépen dolgozik egy futószalag. Ez a másik legfontosabb gyári terméket előállító műhely. Kicsit vágyakozva beszél­nek róla azok is, akik ké­szítik. A csípőficamot gyó­gyító pelenkázó nadrágok­ról és annak egy másik fajtájáról, amely óvja a csí­pőficamtól a csecsemőket Azt mondják a kisújszállá­si asszonyok és ezt Deme Istvánná művezető is meg­erősíti, hogy ott a kisváros­ban is nagyon sok beteg kisgverek lehet. Sajnálják a kismamákat, akik közül nem egy kiment már a gyár­ba; csak egy gyógvnadrá- got adjanak, mert a város boltjaiban nem tudja meg­venni. (Persze ( „Berkemann” márkás gyógypapucs sem kapható Kisújszálláson, leg­Csak mutatóba van még cs eréühető műszőr üléshuzat — ez például Zsigulira való. Gulyás Ilona bemutatja a „Berkemann” márkás gyógy- papucsot feljebb a fővárosban akad néhány cipőüzletben...) A legújabb termék egyál­talán nincs bolti forgalom­ban. Budapesten a kereske­delmi minőségellenőrzőiknél várja az ítéletet. Műszőr­ből szép színekben készülő gépkocsiülés-huzatok ezek, — Zsigulira, Volgára, sok­féle személyautóra. Az au­tósok remélhetőleg szép színekben válogathatnak bennük rövidesen. A gyárban különben még mindig dolgoznak az épí­tők. A legutóbbi átadás, az ebédlő, az üzemi konyha, a fürdő kis hibáit javítják. Ha minden jól megy, év végére teljes lesz az üzemi rend minden műhelyben, a kisújszállási gyárban. A ve­zetők abban reménykednek, hogy előbb-utóbb a gyógy- cipők műhelyében is lesz elég munkás. Mert míg szakképzetlen, betanításra szívesen vállalkozó munkás­nő bőven akad a kunsági városban, jó cipészt nagyon nehéz találni. A gyógycipők készítéséhez pedig nagy szakértelem, sok éves gya­korlat kell. Növelni kell a lakossá 'i szolgáltatást a szolnoki Vas- és Faipari Ktsz-nél Ülést tartott a szolnoki városi tanács végrehajtó bizottsága Az utóbbi időben sok szó esik a lakosságnak nyúj­tott szolgáltatások fejleszté­sére!. Az 1038/1971-es szá­mú kormányhatározat is előírja, hogy az átlagosnál nagyobb mértékű fejlesztést kell megvalósítani az elma­radottabb területeken a tex­tiltisztításnál, a iakáskar- bantartásnál, a személygép­kocsi javításnál és karban­tartásnál, az elektromos és elektroakusztikai háztartási készülékek javításánál. Szolnokon a Vas- és Fa­ipari Szövetkezet is végez lakossági szolgáltatást laka­tos, asztalos és kárpitos szakmákban. Igaz ez külö­nösebben nem jelentős — évente 200 ezer forint körü­li — aktualitása miatt mé­gis fő napirendi pontként szerepelt a városi tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén. Miért csak 0,5 százalék? A szövetkezet az utób­bi öt évben dinamikusan fejlődött. Míg 1965-ban csupán 10 millió 760 ezer fo­rint értékű termelési értéket állított elő, az idei terv már 44 millió forint. A lakosság réezére végzett szolgáltatás értéke öt évvel ezelőtt 235 ezer forint volt és ez ebben az évben sem lesz több. Va­gyis ha ezt százalékra át­számítjuk, kitűnik, hogy alig haladja meg a termelé­si érték 0,5 százalékát. Jog­gal tették föl a kérdést a végrehajtó bizottság tagjai: miért eszik ennyi? A szövet­kezetiek válasza rövid és tö­mör volt: egyrészt nem fi- zetődik ki, másrészt a la­kosság részéről nincs igény az ilyen irányú tevékenység növelésére. Az igaz, hogy például a kazángyártás — amely a termelési érték 80—85 százalékát teszi ki — sokkal jövedelmezőbb, de a szövetkezetnek a kormány- határozatra is gondolnia kellene, hiszen itt már nem­csak gazdasági, hanem po­litikai érdekről is szó van. Lenne igény, de ••• A szövetkezet vezetősége ezt eddig nem vette, vagy nem is akarta észrevenni. Azaz hogy valamit mégis­csak megpróbáltak: kérés­sel fordult a városi tanács ipari osztályához, engedé­lyezze, hogy a szövetkezet tagjai saját lakásukon mun­kaidőn kívül javító szolgál­tató tevékenységet folytas­sanak- Ezt azonban úgy akarták megvalósítani, hogy egy „általános” engedélyt kapjanak, és a szövetkezet maga jelölje ki azokat az embereket akik ezt a mun­kát végezhetik. Ez ellenke­zik a jogszabályokkal, az ipari osztály csak egyes dol­gozóknak névreszólóan, a szakképzettség bizonyításá­val. a szövetkezet hozzájá­rulásával adhat ki ilyen en­gedélyt. Ezt azonban már nem kérték. De nemcsak ez bizonyítja, hogy igenis len­ne igény a lakosság részé­ről főleg lakatos munkára, hanem a vb tagok egyértel­mű hozzászólásai is. Éppen ezért a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy az ipari osztály és a szövetkezet ké­szítsen egy reális fölmérést, és 1972 március 31-ig ennek eredményéről számoljon be a vb előtt. Tejgyárak Baranyában Országosan Baranyában épül a legtöbb korszerű, szakosított tehenészeti telep, amelyek valóságos tejgyá­rakként működnek. 1972 vé­géig harmincöt nagy szarvas­marhatenyésztő üzem lép be a termelésbe és ennek során teljesen megváltozik a tehe­nészeti üzemág arculata. Az első telep műszaki átadására most került sor az újpetrei Petőfi Tsz-ben, Az új tehenészeti üzemek szinte semmiben sem ha­sonlítanak a régi típusú szarvasmarhaistállókhoz. Az állatok gondozása és ta­karmányozása a tej kifejése és elszállítása teljesen ipar- szerűen történik. Így lehető­vé válik, hogy egy-egy tele­pen — típusától függően — 300—600—800 tehenet tartsa­nak, minimális gondözói lét­számmal. Míg a régimódi is­tállókban egy tehenész leg­feljebb 12—16 állatot gondoz, az elkészült újpetrei üzem­ben a dolgozók egyenként 60 tehénre felügyelnek. Ily módon nemcsak a tej- hozam magasabb, de gazda­ságosabb is a termelés. Va­lamennyi telepen kulturált munkakörülményeket terem­tettek és ezt szolgálják a szociális létesítmények is: fehér—fekete öltözők, a für­dők, a csizmamosók, az ét­kezdék és a társalgók. Megoldódott az a régi — immár évtizedes — gond, hogy csökken a szarvas­marhatenyésztési dolgozók utánpótlása. A modern ipari üzemekhez hasonló — korszerűen gépe­sített. jó világítással és szel­lőztetéssel ellátott, szociális létesítményekkel kellően fel­szerelt — tehenészeti üzemek vonzó munkahelyekké váltak a fiatalok számára is. Gázüzem Szánkról Algjrőre A szegedi szénhidrogén medence olajbányászati sze­relő brigádjai az utóbbi he­tekben minden elismerést megérdemlő küzdelmet foly­tattak azért, hogy az igazi tél beköszöntéig Algyő hatá­rába telepítsék át Szánkról az ott feleslegessé vált gáz­üzem berendezéseit. Az or­szág, s mindenekelőtt a fő­város lakosságának ellátása múlott azon, hogy ez az üzem, amely a korábbihoz képest megduplázza az al­győi gáztermelést, működőké­pes lesz-e abban az időpont­ban. amikor a hőmérő hi­ganyszála nulla fok alá süly- lyed, tehát a fogyasztás nagy­mértékben emelkedik. A speciális brigádok rekord idő — mindössze néhány hét — alatt költöztették át a beren­dezéseket, készítették el a másfél ezer négyzetméteres betonalapot) s szerelték fel a gáztisztítókat, a szeparátoro­kat és a többi berendezése­ket. Á holnap munkásai n. Somodi Mihály hetedikes volt, amikor parkettázták a szelevényi iskolát. Tízperces szünetekben el nem mozdult az ügyeskezű mesterek mel­lől. Nézte munkájukat, ve­lük szívta a fa jó illatát. És akkor döntött. Jórendűen végezte az általánost, mehe­tett volna középiskolába is. De vágya nem ez volt. Most Szolnokon, a Réz utcai la­kásépítkezéseken dolgozik társaival. — Mihály, ha újra kezde­nél, mit választanál? — kérdezi tőle a nevelőtanár. — Ugyanezt. Engem csak a fa érdekel. Benke László úgy lett víz­vezetékszerelő, hogy iskolás korában apja bevezettette kunszentmártoni lakásukba a vizet. A fiú ott csetlett, botlott a szakik körül. Azok jószívvel elmagyaráztak min­dent meg biztatták is Lacit: öcskös, ezt nem bánod meg. Benke Lászlót gimnáziumba szerette volna adni a csa­lád, jórendűen végzett. Nem lehetett rábeszélni. i »—Az -érettségit majd meg- Á t&trzem utólag — vallja most is. — Az énnekem mindennél többet jelent, hogy már önálló vagyok, nem szorulok a szüleim tá­mogatására. Hárman vannak testvérek Benke Lászlóék, apjuk fuva­ros. Kóczián Béla egyedüli gyerek. Árva gyerek, a ti- szakürti állami gyermekott­honban nevelkedett. Kőmű­ves, de esztergályos szere­tett volna lenni. Nyolcadik­ban behozták őket Szolnok­ra, a pályaválasztási labora­tóriumba. Béla nehezen be­szélő fiú. — Nem tudtam gyorsan elolvasni a teszt-szöveget. Erre becsukták a könyvet előttem, hogy én nem leszek jó esztergályosnak. Most már nem is bánom. Szolnok megyében tavaly még hetven szakmában ké­peztek fiatalokat, az idén ötvennyolcban. Egyrészt összevontak szakmákat, más­részt vannak elnéptelenedő mesterségek. Alig van je­lentkező mezőgazdasági ko­vács, kovács, csőszerelő, ma­rós. mezőgazdasági gépszere­lő, kazánkovács, gumijavító, cipész, bognár, kádár és ker­tésztanulónak. A szolnoki ipari szakmunkásképző in­tézet ebben a tanévben ki- lencszázötvennyolc elsőéves fiatalt vett fel. Kovácsnak csak négyen jelentkeztek, ho­lott huszonegyet kértek a vállalatok. Géplakatos szak­mába nyolcvan fiatalt vártak, s csak harmincnégyet tud­tak felvenni. Ugyanígy jár­tak a forgácsolókkal is. öt­venegy fiatalt vártak volna a vállalatok, de csak huszon­kilencen pályáztak. Vannak viszont divatos szakmák. Ezek a következők: hegesztő, autószerelő, szoba- festő-mázoló, rádió-tv mű­szerész, gépszerelő. Megkérdeztem Kóczián Béla kőművest, hogyan kép­zeli el a további életét? Gyors válaszából kialakult elhatározásra lehet követ­keztetni: — Kiváltom a másodállás engedélyt és munkaidő után megyek maszekolni. Egy kő­művesnek mindig akad munkája, csak győzze. A pályaválasztásnál a szü­lők is, a gyerekek is úgy gondolkodnak: olyan szak­mát választani, amelyben kiegészítő keresetre van le­hetőség. S ezért nincs jelent­kező kazánkovácsnak. Ellen­ben autószerelőnek hetven­két fiatalt vártak és annyi volt a jelentkező, hogy vé­gül százhetet vettek fel. — Avagy szobafestő-mázolónak ötvenhárom tanulót kértek a vállalatok, de hetvennyolc fiatal ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a mesterséget ta­nulja meg. Az gyakori, hogy egyik szakmából, vagy egyik tago­zatból a másikba irányítják a jelentkező fiatalokat. De olyan tulajdonképpen nincs, hogy valakit fel ne vegye­nek. Ebben a tanévben ezer- pegyven első évesnek kellett volna indulnia, de csak ki- lencszázötvennyolcan pályáz­tak. A negyedik ötéves terv­ben a Szolnok megyei ter­melési ágazatok tizenötezer szakmunkásra számítanak. — Előreláthatóan hét-nyolc és félezer fiatalt tudnak képez­ni az iskolák. Durván a felét annak, amit a vállalatok várnak. Ebben az is benne; van, hogy az ötvenes évek köze­pét követő születésvisszaesés most érezteti hatását. De in­kább az, a szülők előtt a középiskola a szentebb. Oda erőltetik a gyerekeket, fő­ként a lányokat. Kivéve az olyan szakmákat, mint a kozmetikus, fodrász, keres­kedő, női szabó, tej kezelő. Ezzel lassan le is zárult a sor. Még a leggyengébb elő­menetelő lányokat is inkább gimnáziumba unszolják, — minthogy történetesen nyom­dásznak, cipőipari tanuló­nak, esztergályosnak adják. A munkásszülőket kivéve. Ne kerülgessük: az értelmi­ségi családban szégyennek számít, ha a gyerekekből munkás lesz. Nem kivétel az új értelmiség sem. Az idén felvett elsőéves szak­munkástanulók 0.3 százalé­ka (!) jött értelmiségi csa­ládból a megyében. És 68.7 százalék munkásszármazású. A ritka kivételeket számon- tartja Bozsó Ferenc megyei intézeti igazgatóhelyettes. — Tud egy jogász fiáról, pár falusi tanító, katonatiszt gyerekéről, akiből szakmun­kástanuló lett. Nem volt még rá példa, hogy mérnök, or­vos gyerekéből szakmunkás legyen. Mennyi a kereset? Tizen­nyolcéves, fél éve szabadult parkettás 2400 forintot ke­res. Ügy számítja, két, há­rom esztendő múlva szerez akkora gyakorlatot, hogy el­éri a havi háromezer forin­tot teljesítménybérben. — Ugyanilyen korú, gyakorlatú vízvezetékszerelő 2 ezer fo­rintot kapott a múlt hónap­ban, de azt kevesli. A kő­műves fiatal havi keresete 2600—2800 forint. — Az én fizetésem is 2.600 forint — mondja a ne­velőtanár. A kőművesek órabérátlaga 14 forint az országban. A munkaidőn túli, a mellékke­reseti órabérátlag már 30 forint a kőműveseknél. A szakmunkásképző intézetben egy óraadó mérnöknek 24 forintot fizethetnek. (Más dolog, hogy ennyiért nem is szívesen vállalják, hiszen a mérnök is könnvedén eléri munkaidőn túli tevékenysé­gével a 40 forintos órabér­átlagot.) Miért hozom fel ezt az érvet? Mert a mai fiatal szakmunkásréteg is így kal­kulál: — Inkább rádolgozok a szabadidőmből, de keressek — mondta a vízvezetékszerelő is a parkettás is. Pénzben a jó szakmunkás fr zni ni áija számítását. (Folytatjuk) Borzák Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom