Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-20 / 274. szám
1971. november 20. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP $ Expedícióval a Vöiös-íolyó deltájában Negyvenegy és fél órai, mintegy 30 ezer kilométeres repülőút, több ezer kilométeres autó-, hajóút, gyalogtúra után hazaérkezett a Vietnami Demokratikus Köztársaságból az a háromtagú magyar vízügyi delegáció, amelynek tagja volt Hegedűs Lajos, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója is. Amikor elutazásuk előtt beszélgettünk, elmondta: feladatuk egy vízügyi kormányközi egyezmény megkötésének előkészítése. Természetes, hogy hazaérkezése után, találkozásunkkor az volt az első kérdésünk Hegedűs Lajoshoz: hogyan sikerült küldetésüknek eleget tenni? — Ügy érzem sikerrel oldottuk meg feladatainkat A kormányközi egyezményre vonatkozó javaslatainkat most összegezzük, körülbelül december elejére leszünk kész e munkával — hangzott a válasz. — Megtudhatunk valamit tapasztalataikból? — A legnagyobb elismeréssel szólhatok arról a hősi erőfeszítésről, ahogyan a vietnami nép harcol és dolgozik. Akkor érthetjük meg igazán, ha ott vagyunk és látjuk: mit jelent, hogy a hadsereg, az építő munkások is termelnek rizst és a parasztok is lövik az ellenséges repülőgépet. Bármerre jártunk, nem láttunk egyetlen ép hidat sem, de használni mégis valamennyit lehetett. Magunk is meggyőződtünk arról: minden híd mellett ott tárolják a rendbehozásához szükséges anyagokat. Ha egy hidat bombatalálat ér, fél nap múlva már lehet rajta közlekedni. Amikor megérkeztünk és a repülőtérről Hanoiban utazva áthaladtunk a Vörösfolyó hídján, őszintén szólva kellemetlen érzéseink voltak: a híd recsegett-ropogott alattunk. Később azonban mindez már természetes lett számunkra. Es természetes lett, hogy egy fa ott 10 év alatt nő óriássá. Nem csó■ fia: Vietnamban egy évben 3000 milliméter csapadék hull. — Azt hiszem ez adja árvédekezésük legfőbb gondját is. A folyók hatalmasra duzzadhatnak. — Termőföldjeik árvízszint alatt vannak. Ugyanakkor a gátépítésük nincs gépesítve. Megdöbbentő szám: 10 év alatt 120 millió köbméter földet hordtak be kosárral az árvízvédelmi töltésekbe. Tudják, hogy a megfelelő védekezés, létkérdés. Egy-egy árvíz idején több millió ember dolgozik az árvízvédelemben. Nehezíti a helyzetüket, hogy a csapadéknak több mint fele júliusban, augusztusban esik, ugyanazon idő alatt 7—8 tájfun szalad keresztül az országon. Viszont decembertől március végéig nagy a szárazság és a földeket öntözni kell. Itt jegyzem meg: mi küldtünk nekik például lapátokat a különböző földmunkákhoz. Jó nehéz lapátokat. Azokat nem tudják használni. Más ott a méret. Ilyen apróságokra is figyelemmel kell lennünk, ha hatékonyan akarjuk segíteni a vietnami népet. — Milyen területekre terjedtek ki vizsgálataik? — Három témát vizsgáltunk: a felszín alatti vízfeltárást ivóvízellátáshoz, ipar- telepítéshez, mezőgazdasági termeléshez; az esőszerű öntözés bevezetésének lehetőségét, kijelöltük a kísérleti telepek helyét; az árvédekezés technikai feltételeinek megoldását. Ebből következik, hogy nemcsak Hanoiban voltunk, hanem jelentős területet jártunk be. Voltunk a Há-Táy tartományban, valamint vízgazdálkodással kapcsolatos vizsgálatokat végeztünk a Nam-Ha. a Ninh- Binh, a Hoa-Binh és a Thái- Binh tartományokban. Ez a terület Hannoitól délre van a Vörös-folyó deltájában, völgy és dombvidék. Egy hétig expedíción voltunk, laktunk üdülőben, tanácsházán, tsz-ben. Háromnapos esőt is kifogtunk, 400 milliméteres csapadékkal. Annyi esett mint a mi Szolnok megyénkben 8 hónap alatt. Egy hétig pedig Hanoiból jártunk ki naponta területre. Összesen egy hónapot tartózkodtunk vietnami barátainknál. — Ilyen országjárás mellett, volt alkalmuk megismerkedni a vietnami néppel, a különböző nemzetiségekkel. — Hatvanhárom nemzetiség él ott. Voltak nagyon érdekes találkozásaink. Eljutottunk a maoi nemzetséghez is. Képzelheti meglepetésünket, amikor közölték, hogy ismerik a hun- meneket,' a magyarokat, mert mi nekik rokonaik vagyunk. Egy őshazából származunk csak ók 2000 évvel hamarabb eljöttek onnét mint mi. Hegyvidéken élnek, a moldvaiakhoz hasonló viseletben járnak í- nem pálcikával, hanem késsel, villával esznek. Jártunk pagodákban. amelyek építészeti remekművek; múzeumokban, ahol külön teremben mutatják be mindazt a segítséget. amit a mi népünktől kaptak. Voltunk operában is. Mi volt a legnehezebb az útban? — Az asszimilálódás. Hat órás az időeltolódás náluk. Más az életritmusuk. Délben ott 90—95 fokos a levegő páratartalma és 30 fok melegben volt olyan köd, hogy 100 méterre sem lehetett ellátni. Ezért ők fél héttől fél tizenegyig és délután kettőtől hatig dolgoznak. Nehezen szoktuk ezt meg, de a visz- szaállás még nehezebb volt. Elindultunk 35 fokos melegben és amikor megérkeztünk Moszkvába mínusz 8 fok volt és havazott. Idehaza éjjelente'2 óra körül még mindig felébredek: ott olyankor keltünk, 8 órakor. — Emlékeket hozott magával? — Vízipipát többféle változatban, a feledésemnek kalapot és rengeteg diát. A családdal már átnézetettük, de még sokszor leülünk melláruk: egy kedves, baráti nép 40°0 éves történelmét, szokásait, kultúráiét. — 100 esztendős felszabadító harcait mes;smemi örökké tartó élmény és szeretnék azokról minél többet megismertetni a családommal, barátaimmal. Varga Viktória Pillanatkép Hanoiból Kosárban hordják a földet a gátépítéshez Harminc tonnás 1 darut hoz a Mikulás | Az Aprítógépgyár szocia- j lista brigádvezetőinek minapi tanácskozásán új vállalások is születtek. Az egyik brigád nevében így fogalmazott a brigád vezető: — Három héttel hamarabb dolgozhat a harminc tonnás daru. Mi, a brigád vállaljuk a gyors munkát, de kérjük a társüzemek segítségét is. Ha ők is úgy akarják, december elején meghozza a Mikulás. A tréfás bejelentés mögött nagy tett; egy óriásdaru húsz nappal korábbi munkakezdése, jó hasznot hoz a gyárnak. Két hír November 26-án, pénteken Mikszáth prózamondó versenyt rendez a megyei tanács művelődésügyi osztálya közösen a KISZ megyei bizottságával. Színhelye a Ti- szaparti gimnázium. Részvevői a megye középiskoláinak benevezett tanulói, akik valamelyik Mikszáth-írás részletének esetleg egy rövidebb írás, karcolat elmondásával szerepelnek a Mikszáth közelgő jubileumára rendezendő országos versengés megyei elődöntőjének számító versenyen. Az országos döntőbe a megyei verseny első és második helyezettje kerül. A döntőt a 125 éve született Mikszáth Kálmán szülőhazájában, Palócföldön rendezik 1972 januárjában, Pásztón. Tegnap Tiszaföldváron, a Hajnóczy gimnáziumban, ma Szolnokon a Verseghy Ferenc gimnáziumban, majd a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskolában került sor rendhagyó irodalmi órára. Az élő magyar irodalmat ezúttal Moldova György képviselte. Sajnálatos, hogy Pomogáts Béla irodalomtörténészt, aki a rendhagyó óra tanári szerepét vállalta, útban Szolnok felé, Cegléd határában súlyos baleset érte. Több a baleset, de...(?;) A hűtőgép című gyári lap margójára A Hűtőgép című gyári lap leguióbbi száma „Több a baleset, de...” főcím alatt bőven részletezi a jászberényi nagyvállalat biztonság- technikai helyzetének kedvezőtlen alakulásával kapcsolatos okokat, amelyekre jó néhány „magyarázattal” is szolgál. Közülük az egyik szó szerint: ,,itt van kiszámíthatatlan tényezőként maga az ember.” S hogy a cikkíró az embert mennyire kiszámíthatatlannak minősíti, arra a katonaéletből vett példát idéz. Az őrségben szolgálatot teljesítő katonák is elalszanak néha, pedig „a kockázat óriási, nem egyszer hadbíróság dönt a parancs megszegőinek ügyében” — írja, s ezután tüstént így folytatja: „Hogyne szegnék meg egyes fegyelmezetlen emberek a munkavédelmi előírásokat, amikor ezt sokkal kisebb kockázattal — csupán (!?) — testi épségük kockáztatásával tehetik.” Nos, ami azt illeti, ez utóbbi kockázat „nagyságrendjéről” vitatkozhatnánk éppen a cikk szerzőjével. S bizonnyal a testi épségükben megcsonkult hűtőgépgyári emberek is mivelünk vitatnák el, visszautasítóan az idézett „hogyne”—megállapítást, de gyáron belül is — akár szak- szervezeti fórumokon — véleményt mondhatnak az ilyen bölcselkedésről. Sokkal fontosabb viszont — szerintünk — a cikk egyik tényközléséhez fűzni néhány gondolatot. íme, a közlés: „a vállalatnál egy évnél kevesebb időt töltött dolgozóink közül minden hetedik, míg az egy évnél több időt eltöltött dolgozóink közül csak minden hetvenegyedik szenvedett balesetet.” Ez az tény önkéntelenül azt a kérdést veti fel az olvasóban: kellő alapossággal oktatják-e — az ismeretek számonkérését is beleértve — az új dolgozót a Hűtőgépgyárban a biztonságtechnikai tudnivalókra, mielőtt munkaposztjára állítják. S a kérdés már eleve kétséget is támaszt az alaposságot illetően. A kétség eloszlatására senki más, csak a vállalat hivatott, csak az követhet el minden tőle telhetőt ennek érdekében. És csakis azáltal, ha nagyon jelentcsen csökkenti a 7:71 arányt az egy évnél rövidebb, illetve hosszabb ideje nála dolgozók esetében. Természetesen nem úgy. hogy a 71 kevesebb, hanem jóval több legyen, a 7 pedig megsokszorozódjék. Más szóval, hogy ne minden hetedik új dolgozót érjen baleset, s ne is minden 71-iket az egy évnél „idősebb” hűtőgépgyáriak közül, hanem — ha mód van rá — egyet sem. Hírközlő fórumaink beszámoltak már jó néhány üzemnél meghonosított munkaalkalmassági vizsgálatokról. Ezeket munkapszichológusok és más közreműködők végzik — arra alkalmas berendezésekkel — az új dolgozók olyan készségeinek megállapítására (s a régiek felülvizsgálatára is,) amelyek nélkülözhetetlenek egy-egy munkaposzt feladatainak ellátásához. Eddig még valamennyi vállalat igen hasznosnak minősítette az ilyen vizsgálatokat. Mellettük szólnak a nemzetközi tapasztalatok is. Fokozottan indokolná ilyen vizsgálatok meghonosítását a Hűtőgépgyárban — sőt, a gazdálkodó szervezetek ösz- szefogása révén városi szinten is, Jászberényben — az a körülmény, melyet az idézett cikk panaszol. E szavakkal: „Az új dolgozók zöme a mezőgazdaságból és a háztartásból jött a gyárba.” A munkába — ipari munkaposztokra — állók javarésze másutt is a mezőgazdaságból és a háztartásból kerül az üzemekbe. A hűtő- gépgyári példa ezért — a nagyon alapos munkavédelmi oktatásra intés, valamint a balesetek megelőzésének más módja, így a munkaalkalmasság vizsgálata szempontjából egyaránt — nemcsak Jászberényben, hanem másutt is megszívlelendő. Tanulságait legfőbb értékünk, az ember védelmében, másutt is hasznosítani kell. M. I. Az ismeretterjesztés védelmében Mezőtúri példák alapján Vannak művelődésügyi szakemberek, akik az utóbbi néhány évben gyakran beszélnek lekicsinylőén az ismeretterjesztő előadások szerepéről. (Persze, inkább csak egymás között.) Ügy vélik, hogy a tévé és a rádió kon- kurrenciája rohamosan háttérbe szorítja ezt a klasszikus népművelési formát. Statisztikai adatokkal igazolják, hogy évről évre csökken az előadások és a látogatók száma. Tizenegyezer! A csökkenő tendencia valóban tény, de azért még korai lenne temetni az élőszóval való ismeretterjesztést. Mezőtúron az elmúlt évben több, mint tizenegyezer hallgatója volt az ismeretterjesztő előadásoknak, tehát majdnem annyi, mint a város lakosságának a fele. Olyan szám ez. amelynek ismeretében lehetetlen másodrendű kérdésként kezelni az ismeretterjesztés ügyét. További értékes vonása a mezőtúri helyzetképnek, hogy az előadások legnagyobb részét üzemekben, mezőgazdasági és ipari termelőszövetkezetekben tartották meg, méghozzá összefüggő, 6—8—10 részes sorozatok formájában. Azt bizonyítja ez, hogy még ma is az ismeretterjesztés a legnagyobb érintkezési felület a közművelődési intézmények és a termelőüzemek között. Ä termelést is segíti A mezőtúri művelődési ház és a TIT a termelést közvetlenül segítő funkciót is betöltött az üzemi ismeret- terjesztés megszervezésével és a megfelelő előadókról, szemléltető eszközökről való gondoskodással. Az üzemi előadások jelentős része kifejezetten szakmai továbbképzés jellegű volt. A köz- gazdasági, üzemszervezési, balesetvédelmi tanfolyamok mellett különösen az egészségügyi, valamint a háztáji kertészkedést segítő sorozatok voltak népszerűek, de számos tudományos aktualitás, művészeti esemény vagy neves művésszel való találkozás is fölkeltette időről időre az érdeklődést. Az elhangzott 181 előadásból egyébként 111 természettudományos. a többi társadalom- tudományi témájú volt. Megyeszerte most folyik az ősztől nyár elejéig tartó új ismeretterjesztési évad megindítása. Mint a mezőtúri példa is bizonyítja, érdemes a művelődési házaknak és a TIT-szervezeteknek teljes energiát fordítani erre a munkára. Az üzemeknek, szövetkezeteknek, intézményeknek pedig érdemes meghozni azt az igazán csekély anyagi áldozatot, amibe egy- egy ismeretterjesztő sorozat megrendezése kerül. Mint minden hasznos befektetés, megtérül ez is kamatostul. Vándormozi, gordu o könyvtár Szorosan az ismeretterjesztéshez kapcsolódik, pontosabban, bele is tartozik a művelődési autók vándormozi és gördülő könyvtár szerepe. A mezőtúri művelődési ház gépkocsija nyolc külterületi központot lát el, valamennyi tsz, illetve állami gazdasági területen van. Amire ezzel kapcsolatban érdemes felfigyelni, az az örvendetes jelenség, hogy a tsz-ek egyre inkább igyekszel nek megteremteni a kulturált környezetet a művelődési autó adta lehetőségek élvezetéhez. (Különösképpen a Mongol—Magyar Barátság és a Petőfi Tsz buzgalma dicsérhető.) Ha a művelődési ház rendszeresen fölkeresi a tanyaközpontokat és a területeket kézben tartó gazdasági egységek méltó otthont teremtenek a látosatásoknak, ez a kölcsönhatás előbb- utóbb olvan igényeket ébreszt, ami már a vándormozi és gördülőkönvvtár- szint fölé emelheti a kulturális életet. Sz, 3.
