Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-18 / 272. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. november 18. Afrikai békekövetek Egyiptom még az ENSZ- közgyűlés megnyitása előtt javasolta, hogy tűzzék napi­rendre a több mint négy éve megoldatlan közel-keleti vi­tát, de az EAK képviselője kérte, hogy halásszák el ezt a vitát december 1-re. Mint Zajjat egyiptomi delegátus mondotta, azért kezdemé- nyezétk a közel-keleti vita elehalasztását, hogy módot adjanak az Afrikai Egység Szervezetének a folyamat­ban lévő közel-keleti misz- szió befejezésére, azoknak a lehetőségeknek feltárására, amelyek előmozdíthatják a Biztonsági Tanács határoza­tán alapuló rendezést. Az Afrikai Egység Szer­vezete még a nyáron, Ad- disz-Abebában tartott csúcs- értekezletén, határozatot fo­gadott el a közel-keleti bé­ke helyrelállításának előse­gítésére. Az erre vonatkozó szenegáli javaslatnak meg­felelően tíz afrikai államfő, illetve megbízottja külön bi­zottságot alakított a közel- keleti konfliktus tényeinek megállapítására. Ez a bizott­ság négy tagját megbízta: folytasson tanácskozásokat mind az izraeli, mind az egyiptomi vezetőkkel, s te­gyen jelentést az egység- szebvezetpek. lát-e lehető­séget az eredményes közve­títésre, s ha igen, hogyan kí­vánja előmozdítani a közel- keleti konfliktus békés ren­dezését. Ilyen előzmények után Vitázott Senghar szene­gáli, Mobutu Zairéi, Govon nigériai és Ahidzso kameru­ni elnök a Közel-Keletre. A lehelő legudvariasabb fogadtatás Senghor, a delegáció sze­negáli elnöke, amikor az izraeli államfő üdvözlő sza­vaira válaszolt a lodi re­pülőtéren. azt mondta: Af­rikai küldte őket, hogy a bé­ke nagyköveteiként segítsék elő a közel-keleti béke m*'"'- teremtését. Ezeket a szava­kat idézve nevezte el a vi­lágsajtó a négy afrikai ál­lamfőt a béke zarándokai­nak. Izraelben a lehető legud­variasabban fogadták az afrikai államfőket, bár tud­ták, hogy az Afrikai Egység Szervezete lényegében Egyip­tommal szolidáris, amely elfo­gadta a Biztonsági Tanács határozatát. Az izraeli ve­zetők a tekintélyes afrikai államfőkkel szemben nem alkalmazhatták azt a takti­kát, amellyel az ENSZ egész sor ténymegállapító bizott­ságát egyszerűen eltanácsol­ták, vagy pedig működésü­ket lehetetlenné tették: az afrikai missziót látszólag szívesen fogadták, de nem engedtek merev álláspont­jukból. Az afrikai küldöttek eleve leszögezték: a Bizton­sági Tanács 1967-es határo­zata alapján állanak, vagy­is sürgetik az izraeli meg­szálló csapatok kivonását a megszállt arab területekről. Azt is kijelentették, hogy nem akarnak sem a nagy­hatalmak, sem Jarring he­lyébe lépni. Izrael viszont nem fagadja el a Biztonsági Tanács határozatát, mert nem akar visszavonulni min­den arab területről. Ez az oka annak is. hogy ellenzi a nagyhatalmak közel-keleti közös fellépését és hogy sza­botálja. akadályozza a Jar- ring-missziót, az ENSZ-fő- titkár külön megbízottjának közvetítését. Az afrikai ál­lamfők előtt csupán megis­mételték azt a régi kívánsá­gukat, hogy közvetlenül akarnak tárgyalni az arab országokkal. Ezt a. közvet­len tárgyalást viszont az arabok mindmáig elutasítot­ták. A második for ti a ló A négy arab államfő meg­beszélést folytatott Izrael el­nökével, a miniszterelnöknő­vel, a külügyminiszterrel és a hadügyminiszterrel. Tár­gyalásaikról csak annyit mondtak: fő feladatuk az első fordulóban az volt, hogy meghallgassák az iz­raeliek véleményét. Novem­ber végén visszatérnek Iz­raelbe, hogy megtartsák a megbeszélések „második fordulóját". Kairóban őszinte barát­sággal fogadták az afrikai békezarándokokat, s Szadat elnök köszönetét mondott nekik fáradozásukért, amely a Biztonsági Tanács határo­zatának végrehajtására irá­nyul. Szadat pozitív választ adott mindazokra a kérdé­sekre, amelyek azt tudakol­ták, kész-e Egyiptom mara­déktalanul teljesíteni a Biz­tonsági Tanács határozatát, nevezetesen a béke helyre- állítására, a térség biztonsá­gára, a hajózás szabadságá­ra vonatkozó előírásokat. Ezzel Egyiptom megerősítet­te, hogy a konfliktus békés rendezésére törekszik. Részletes közleményt nem adtak ki az afrikai államfők és az egyiptomi vezetők ta­nácskozásairól, de Szadat el­nök legutóbbi beszédeit úgy lehet értékelni, mint a misz- sziónak adott választ. Sza­dat az újonnan megválasz­tott egyiptomi nemzetgyűlés első ülésszakának megnyitá­sakor kijelentette. Egyiptom csalr abban az esetben len­ne hajlandó tárgyalni a közel-keleti válság politikai rendezéséről, ha Izrael elő­zetesen kötelezettséget vál­lal a megszállt arab terüle­tek kiürítésére. Szadat a további tárgyalások felté­telének nevezte a Jarringnak adandó pozitív izraeli vá­laszt is arra, hogy elfogad­ják-e a Biztonsági Tanács határozatának minden rész­letét. Terjeszkedés, vagy teke Az egyiptomi államfő af­rikai vendégeinek is nyilván elmondta azt, amit a parla­menti megnyitó beszédben így fogalmazott meg: „A Közel-Keleten nem lesz bé­ke addig, amíg Izrael nem mond le jelenlegi terjeszke­dő politikájáról... Izrael­nek választania kell: vagy a terjeszkedés, vagy a béke.” Jelenleg semmi jele nincs olyan izraeli változásoknak, amelyek sikeressé tehetnék az Afrikai Egységszérvezet kezdeményezését. Meg kell várni mindamellett az af­rikai államfők második za­rándokúját, mielőtt meg­vonhatnék, a misszió mér­legét. A szenegáli és a ni­gériai elnök novembervégi újabb látogatása után foly­tatódik Dakarban a közel- keleti különbizottság tanács­kozása, s elkészül az Afri­kai Egységszervezetnek szánt jelentésük is. Ezt követi maid az ENSZ decemberi közel-keleti vitája, amely végleges választ ad arra a kérdésre: eredményes volt-e az afrikai államfők izraeli és egyiptomi zarándokútja. Rudnyánszky István Apró történetek 1. Robert Koch professzor­nak fiatal korában egy ízben párbajra kellett kiállni. „Mi­vel engem provokáltak, alig­hanem én választhatom meg a fegyvert” — vélte Koch, „így szokott lenni” — egye­zett bele ellenfele. „Helyes: amint láthatja, ebben a fi­ókban két egyforma nagysá­gú kolbász fekszik. Az egyik köztük rendben van, a má­sik azonban halálos bakté­riumokat tartalmaz. A két kolbá”, külsőleg semmiben sem különbözik, én azonban tudom, melyik közülük élet- veszélyes. Egye meg előbb az egyik kolbászt, azután én elfogyasztom a másikat”. A viszály békésen intéző­dött el. 2. IV. Frigyes Vilmos súlyo­san megbetegedett. A két kezelőorvoson kívül a ki­rályné még egy harmadik híresség, az akkoriban Ber­linben közismert dr. Nix titkostanácsos véleményét is ki akarta kérni. A már a be­tegágyhoz szólított dr. Schőn- lein azonban tiltakozott ez ellen: „Bárki mást, kérem csak őt ne.” „De miért ne?” — kérdezte a királyné. „Fen­ség — válaszolta Schőn- lein — az orvosi jelentése­ken eddig ez az aláírás állt: ; Schőnlein-Weiss. Orvosi hí­remet azonban a hitelron­tás erős veszélye fenyegetné, ha a jövőben ez állna ott: Sehőnlein-Weiss-Nix”. (Szó­játék: Weiss-Nix — azt je­lenti: Semmit sem tudok.) 3. Mark Twain megnősült. Egy szép napon felkereste egy szintén új házas barát­ja, s elpanaszolta: feleségé­nek eszébe sem jut, hogy felvarrja ingére a gombokat. Mark Twain nevetve vála­szolta, hogy akkor ő bizonyá­ra valamit rosszul csinál. Ugyanis az embernek soha­sem szabad ilyesmire kérnie a feleségét. Inkább az ing­gel a kezében, gondterhel­ten járkáljon fel-alá, míg végül a hitves idegesen meg nem kérdi, hogy mit keres. Erre pedig ezt kell válaszol­ni: „Azt a zsákot, ahol az ócska holmik vannak, hogy eldobhassam ezt az inget!" Erre azután elmaradhat al£ lanul ez a válasz következik: „Eldobni ezt az inget, hiszen ez még jó, csak egy pár gom­bot kell felvarmi!” Ili ok k A legrégibb önyvek 1946-ban egyiptomi pa­rasztok nem messzire Luxortól véletlenül kiástak egy agyagedényt, mely né­hány kötegnyi vékony bőr­be kötött kéziratot tartal­mazott. A kéziratok papí- ruszoldalai hozzá voltak erősítve egymáshoz. sőt részben be is voltak szá­mozva. Kiderült, hogy a 13 kö­tetbe összegyűjtött több mint 50 kopt nyelvű szöveg az ismert kéziratos köny­vek közül a legrégebbib. A III.—IV. századból szárma­zik, de egyes kéziratok ta­lán még ennél is korábbi­ak. A könyvek fakszimile kiadása hamarosan megje­lenik. A kiadást az UNESCO és az EAK korihánya égi­sze alatt létrehozott nemzet­közi tudóscsoport készítette elő. Az eredeti szövegek megjelentetése után 1972- ben kiadják a szövegek először angol, majd francia nyelvű fordítását. A Magyar Posta a koráb­ban már ismertetett Képes Krónika sorozatot blokkal zárja. A 10 forint névértékű blokk Imre herceg temeté­sét és Vazul megvakíttatá- sát ábrázolja. A Krónika miniátora a kettős cselek­ménynek megfelelően átlós irányban osztja meg a képet. Az egyik részén a fia kopor­sója előtt bánatba roskadt I. István királyt látjuk, a másik oldalon lovasok tör­nek Vazulra és megvakítják. Kegyetlen történelmi pa­rancs: a nemzet fennmaradá­sa érdekében a pogány trónkövetelővel le kell szá­molni. A hatszáz éves-kódex fest­ményeit Zombory Éva gra­fikusművésznő alkalmazta bélyegre. A Képes Krónika 1933- ban került a budapesti Or­szágos Széchenyi Könyvtár tulajdonába. Azelőtt a bécsi nemzeti könyvtárban őriz­ték, sokáig a könyvet Bé­csi Képes Krónika néven tartották nyilván. A Króni­ka elkészülte óta számos or­szágot megjárt. A díszes könyvet Nagy Lajos király — leánya eljegyzése alkal­mával — a francia uralko­dónak adta ajándékba. Ké­sőbb a szerb fejedelmek bir­tokába, majd a XVI. század­ban török kézbe került. Az értékes lapok az 1600-as évektől már bécsi jelzése­ket viselnek, itt háromszáz évig gondozták, óvták ezt a nagybecsű munkát. legyünk A „Budapest 71” kiállítá­son számos hazai és külföl­di gyűjtő újságolta örömmel, hogy sok olyan példányt si­került a közelmúltban be­szerezniük, amelyeket esz­tendőkig hiába kerestek. A gyűjtők szívesen veszik, ha a birtokukban lévő bélyegek értéke a katalógusokban ál­landóan emelkedik de az* is tudják hogv csak csen­desebb érdeklődés esetén vá­sárolhatnak jól. A tapasztal­tabb filatelisták világszerte igyekeznek addig kihasznál­ni a kínálatot, amíg a spe­kuláció nem választja ismét a bélyeget működési területé­ül. A jövőbe nem lehet lát­ni, de aligha képzelhető el, hogy a gyűjtemények kiegé­szítésére a jelenleginél ked­vezőbb lehetőségek nyílná­nak. A kínálat visszahúzó­dása a nyugati világban je­lentkező pénzügyi bizonyta­lanság (dollárválság) követ­keztében már megkezdődött. A jelentős őszi bélyegbörzék és árverések forgalma, ár­színvonala meghaladta az el­múlt évi szintet. yr. Az Amerikai Egyesült Államok árpakészletei Az Amerikai Egyesült Ál­lamok világpiaci áron szán­dékozik eladni árpakészle­teit a raktárak felszabadítá­sa érdekében. Hasynló intéz­kedés történt 1970 tavaszán, amikor két hónap leforgása alatt több mint 800 ezer tonna árpát értékesítettek világpiaci áron, amely lé­nyegesen alacsonyabb volt, mint az Amerikai Egyesült Államokban akkor érvényes ár. Jelenleg az árpakészletek kb. 760 ezer tonna körül vannak. Segíteni kívánják az amerikai exportőröket új piacok megszerzésével Iránban és Szíriában. Az „Élelmiszerrel a békéért” program szerint Iránnak 85 ezer tonna amerikai árpát kell vásárolnia, Szíria vár­hatóan 90 ezer tonnát im­portál. Jelenleg az amerikai ex­portőröknek meg kell küzde­niük a kanadai és a francia- országi árpaexportőrök éles konkurrenciájával. Nemrégi­ben Kanada az USA belföldi árainál bushelenként 22 cent­tel olcsóbban adott el árpát. Cukorgyártás a Szovjetunióban Az előző ötéves tervben (1966—1970) a Szovjetunió átlagosan 9 millió tonna cukrot gyártott. A jelenlegi — 1975-ig szóló — ötéves terv a cukortermelést 11 millió tonnára kívánja fej­leszteni. ami 34 százalékos növekedést jelent. A koráb­bi években a cukorrépater­més feldolgozása 166 napot vett igénybe, a jelenlegi ötéves tervben a cukorkam­pányt 100 — legfeljebb 110 — napra rövidítik le. Csak a kampány időtartamának rö­vidítésével 350—400 ezer tonnával növelik a cukorgyár­tást, a cukorrépa cukortar­talmának 0,5 százalékos eme­lése pedig további 350 ezer tonna többletet jelent. A cu­korrépa vetésterületének nö­velését tervezik. Gyümölcsfa-kivágási Az angol kormány határo­zata értelmében 1970 szep­tember 1-től kezdődően ju­talmat kapnak azok az ang­liai földművesek, akik ön­ként kivágják azokat a körte- és almafákat, ame­prémium Angliában lyek gyümölcse csak ipari feldolgozásra alkalmas. Ez az akció 1973 március 31-ig tart és az a célja, hogy a gyümölcsök jelenlegi 46136 hektár területét 14 százalék­kal csökkentsék. Épülő vízvezeték Észak-Kaukázusban a most épülő 70 kilométer hosszú, vízvezeték kapcsolja majd össze Troicki falut, a víz­hiányban szenvedő Novoro- szijszkkal. Troicki körzeté­ben már szerelik a fúróbe­rendezéseket, építik az árko­kat, hegesztik a nagy átmé­rőjű csöveket. A vízvezeték építésének legnehezebb sza­kasza a Novoroszijszk elő­városában, Marhotszki hágó­nál lesz. A vízvezeték első szakaszát 1972-ben adják át. Novoroszijszk naponta 120 ezer köbméter vizet kap majd és még ebben az év^ ben eljut a víz a Kubán menti Krimszkbe is. A ké­pen: a Marhotszki hágón épülő alagút egyik szakasza. Az olasz baromfitenyésztés fejlődése Az olasz baromfitenyész­tők nemzeti szövetsége nyil­vánosságra hozta a barom­fitenyésztés múlt évi adatait. A brqilercsirke-állomány el­érte a 376,8 miliőt. A vágott- baromfi-fogyasztás tavaly 656 300 tonna volt (6 száza­Tilos a tőkehalmáj A közeljövőben megjelenik a dán halászati miniszté­rium rendeleté, amelynek értelmében betiltják a Balti­tengerből kifogott tőkehalak májának árusítását. Ez a ti­lalom a friss és a tartósított tőkehalmájra egyaránt ér­Szőlőtermesztés Az új-zélandi szőlőterme­lők a legutóbbi két évben megháromszorozták a szőlő- ültetvények területét. A je­lenlegi 1049 hektár terület­ről 135 016 hl bort szüretel­tek. Tekintettel arra, hogy lékkai több. mint 1969-ben). A tojástermelés 1970-ben el­érte a 10.6 milliárd darabot, az egy lakosra iutó tojás- fogyasztás 197 volt — 8.8 százalékkal több mint 1969- ben. A tojástyúk állomány 1970-ben 59,1 millióra emel­kedett. árusítás Dániában vényes. A rendeletre azért van szükség, mivel meg­állapították: a balti-tengeri tőkehalak igen nagy meny- nyiségű DDT-t tartalmaznak. Csak Dániában évente mint­egy ezer tonna tőkehalmájat adnak el. Új-Zelandban űj-Zélandban az éghajlat aránylag hűvösebb, az új- zélandt szőlőtermelők első­sorban fehér borszőlők mű­velésével foglalkoznak. Az itt termelt vörös borok mi­nősége nem éri el a kívánt szántét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom