Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-18 / 272. szám
1971. november 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A beruházások főszereplői m j Akik megtervezik Megszületett a világos döntés, azaz a koncepció. Következhet a második szakasz: döntés a megvalósításról. Ez már a tervezés — tágabb értelemben vett tervezés — része. A koncepció — tegyük fel — az volt, hogy új erőművek építésével, s nem a behozatal fokozásával kell fedezni a növekvő energiaigényeket. Elkészülnek a különböző terv- változatok, s ezekből kiderül, hogy egy 800 megawattos kapacitású, fűtőolajjal működő erőmű beruházása 1—1.5 milliárd forinttal olcsóbb, mint a széntüzelésű, s üzemi költsége is jelentősen alacsonyabb. A terv e változatának előnyei nyilvánvalóak, de további tervező, egyeztető munkát igényel, hogy mi módon oldható meg az erőmű fűtőolajjal való ellátása, e nagy mennyiség nem okoz-e zavart a lakossági szükségletek fedezésében stb. A tervezés tehát több szakaszra bomlik. Először a koncepció beillesztése a népgazdasági szerkezet egészébe, az ágazatok egymáshoz való kapcsolódásába, az iparág szervezetébe ... A tervezés e szakaszának Sokféle, s minden szempontból lényeges feladata van. Kívánatos, hogy a beruházási munkák a népgazdaságban, annak egy-egy területén ne lökésszerűen, hanem egyenletesen jelentkezzenek, figyelemmel kísérni, hogy a költségek növekedése — túllépése — milyen mértéket ér el, hiszen a népgazdaságnak még nem sikerült beruházási tartalékokat képeznie s így tovább. Láncszem lánc es Láncszem a beruházás, lánccá kapcsolódik tehát. Üjabb példával élve: házgyárat . építenek, ez a döntés. A házgyári elemekhez betonvas, cement stb. kell. Azaz a tervezők tovább haladnak a „láncon”, keresik a beruházás igényeit, illetve fölmérik a beruházás hatásait. Megvizsgálják, kínál- kozik-e mód arra, hogy esetleg több érdekelt bevonásával — a fejlesztési alapok átengedésével, amire jogi lehetőség immár van — valósuljon meg a beruházás, mindenki hasznát szolgálva. (Ez utóbbira mezőgazdasági közös vállalkozások kínálnak példát.) Mindez időt emésztő folyamatnak tűnhet, de tény: inkább itt teljék el több idő, mintsem az át- meg áttervezésekkel, célmódosításokkal, „átlapolt” — egv*bként szükséges szakaszokat átugró — tervezéssel és kivitelezéssel. Mert éppen e tervezői-előkészítői szakasz gyengeségeinek tudható be. hogy például a legkorszerűbb technikával felszerelt új beruházás, ahol importanyaggal dolgoznak, s ahol a világcégeknél jóval alacsonyabb munkabért fizetnek, nem képes a világpiacon helytálló terméket produkálni. Ami nemcsak magának a beruházónak csalódás. Veszteség a népgazdaságnak is. A válasz arra, miért következhet be ilyen helyzet, nem egyszerű. Csupán néhány tényezőt említve: az állami döntési rendszer nem volt elég következetes, engedett a „nyomásnak”, a hatékonyság, a versenyképesség reális elemzése helyett szubjektív, esetleges elemek domináltak a döntésben. Azután: az időtényezőnek nem jutott kellő szerep, s a döntéskor kapós termék a beruházás megvalósításának idején már alig keresett. Túl sok hatóság és irányítószerv érvényesítette akaratát a döntésben, s ezek eredménye a cél maradéktalan megvalósítása helyett a senkit ki nem elégítő kompromisz- szum. Vagy csupán annyi történt, hogy a vállalatnak volt pénze, s elköltötte. Mert ez is megesik. (Az 1971. január 1-től érvényes szabályozó rendszer ezért is csökkentette a vállalati fejlesztési alapok növekedésének ütemét, míg korábban 100 forint fejlesztési alap képzéséhez átlagosan 380 forint nyereség kellett, most 450.) Hajsza után... Három fő részre osztható a tervezés további szakasza: pénzügyi, műszaki-technikai és területi vonatkozásokra. (Ez utóbbinál pl. olyan részkérdés tisztázására, hogy rendelkezésre áll-e majd a szükséges munkaerő a felépült létesítményben.) Munkához látnak tehát a tervezés alsóbb lépcsőfokain doleozók, legtöbbször a beruházótól sürgetve. Aminek ellenére a hajszával készített tervek olykor hónapokig hevernek, s csak azután veszik kézbe azokat a beruházók, a kivitelezők. Ez már sejteti a gondok égjük lényeges forrását. Azt ugyanis, hogy a fővállalkozói szerződés megkötésével legtöbbször maga a beruházó a körön kívülre áll, s a tervezés és a kivitelezés között semmiféle kapcsolat nincs. Rendkívül sok idő veszik el amiatt, hogy a kivitelező kész „tervcsomagot” kap kézhez, s csak akkor kezdi a kifogásolást, kéri a technikai, technológiai adottságainak megfelelő módosítást ... A tervezőt viszont csak arra ösztönzi a kötbér, hogy időre elkészítse a dokumentációt, de arra semmi nem sarkallja, hogy esetleg idő előtt tegye asztalra; a tervezés ösztönzési rendszere sem jó. Nem irreális követelmény ennyi gond, ellentmondás fölsorakoztatása után gyorsabb, hatékonyabb munkát kívánni? Teivezés, szó szeiínf Nem! Az adott körülmények között is sokféle mód van a tervezői munka jobbá tételére, de ehhez a szó szoros értelmében tervezni kell. Annak megállapítása mellett, hogy az elmúlt években a tervezői munka műszaki színvonala, s ennek következtében a létesítmények korszerűsége javult, kimondhatjuk: a késedelmek jelentés része a tervezés szakaszára jut. Már eleve hosszú határidőre vállalnak munkát a tervező vállalatok intézetek —, s nem tisztázzák félreérthetetlenül a megrendelő igényeit. Megtörténik, hogy tévesen értelmezett alkotói szabadsággal saját elképzeléseiket a megrendelő érdekei fölé helyezik, s ez később rengeteg vitára — nem egyszer perre — ad okot. Hosszú a tervezési idő — nagyobb létesítményeknél 1,5—2,5 év—, de ennek ellenére 1965 és / 1970 között lényegében nem változott a típustervek alapján megvalósuló beruházások aránya. Az igazgatási épületeknek mindössze egy, az ipariaknak 1,8 százaléka készült csak típustervek alapján megvalósuló beruházások aránya. Az igazgatási épületeknek minössze egy, az ipariaknak 1,8 százaléka készült csak típustervek alapján 1970- ben. Sorolhatjuk: a jó tervhez elengedhetetlen a szerkezetegyeztetés a kivitelezővel, ez utóbbi technikai, technológiai felkészültségének figyelembe vétele, az anyagok beszerezhetőségének mérle- legelése, s így tovább. Ami ma sűrűn hiányzik, mert hiányzik a tervezők kellő anyagi érdekeltsége és — felelőssége! Ezért, hogy nem ritka eset, amint az éppen a napokban, az országos építőipari aktíván is elhangzott: a kivitelezők munkához látnak. de kiviteli terv még nincsen, csak részletek, vázlatok vannak, s már előre vetik árnyékukat a véget nem érő viták, az áttervezések, a módosítások, a késedelmek. Mészáros Ottó (Következik: Akik megvalósítják.) Az alapszabályt elfogadták Czinege Jánosnak igazából ez a harmadik alapítása. Különösen az elsőre büszke. Hogyisne, abban az időben... — Az Ideiglenes Kormány akkor üb össze Debrecenben, amikor mi néhá- nyan öreg karcagi vasas mesteremberek szövetkeztünk. Nem volt az igazi, mostani szövetkezés, de közösség volt. És idővel magja egy újnak, a legnagyobb mostani karcagi kisipari szövetkezetnek. Annak az alapítója, s első elnöke is Czi- nege János volt, 1951-től néev teljes esztendeig. Az általános szerelőipariból ment nyugdíjba tavaly. Géplakatos, vasesztergályos a szakmája. Jól bírja magát, nem fél a munkától. — A többi se- Már év eleje óta tervezgettünk, gondolkoztunk. Igaz, öregek vagyunk, hatvan év utón már minden esztendő ajándék. De jól bírjuk magunkat. Ott van U. Kiss András. Húsz évig volt a város kőművese. Nyolcvan esztendős, de aki nem ismeri, el se hiszi róla. Aztán van köetünlc egy féderkovács is. Több sincs a városban. A szövetkezetek is hozzá mentek, vállalton el egy- egy munkát. Most majd köztünk dolgozik. A Kisújszállási úton, a 24-es számú ház előtt kezdtük a beszélgetést. Ott egy kis utcára nyíló sufnin dolgozgatott az elnök, egy emberével. Az első „műhely” ami már aiz övék. A Kar! U i •!(. M ^SíWBSW!!!!!!? Tárgyal az elnök az iroda és a főkönyvelő, — Walterék háza majd benne. Czinege Jánosnak volt egy felesleges kályhája. Odavitte. Kanyargós külvárosi utcában, egy családi ház kellemes meleg előszobájában „dolgozik” az iroda. Vagyis Walter Ernőné, akit alakuláskor főkönyvelőjének választott 25 karcagi nyugdíjas iparosember. Az asztalon az alapszag® I Ez az első kis műhely a Kisújszállási úton cagi Nyugdíjasok Javító- Szolgáltató Szövetkezete kerékpárjavítói dolgoznak bály, a tagok névsora, szakmája. Tizennégy ipar — s olyan értő művelői, akik híresek voltak a jó munkájukról Karcagon. Walter Emőnével együtt három asszony is; varrónő, szobafestő. — Mindenki segítene, de legtöbben azt kérdezik mikor dolgozunk már. — Czinege Jánosnak is az a legnagyobb gondja. a városi tanács végrehajtó bizottsága tegnap elfogadta az alapszabályt. Már számítani lehet, az induláshoz 200 ezer forintot „ad a megyei tanács, ugyanennyit a KISZÖV. — Szerszámainkat hozzuk. öreg darabok, új is kell melléjük. Aztán egy kis üzemház félét is kapunk, a Dózsa György úton majd. Nem ott dolgozunk, mi házakhoz megyünk javítani, ez lesz a legfontosabb munkánk. Annyi rossz zár, ajtó, kályha, javításra váró bútor van — és ilyen munkát már Karcagon is alig vállalt valaki. Hamiskásan hunyorog. Néha „megvádoltak” egy- egy nyugd'iast. hogy kontár. Ennek most vége. Rövidesen murikéhoz kezd a nyugdíjas szövetkezet. Filmfesztivál évenként Szerdán Miskolcon Tok Miklósnak, a városi tanács elnökhelyettesének vezetésével ülést tartott a miskolci filmfesztivál előkészítő bizottsága. György István. a fesztivál igazgatója a májusban megrendezett 12. rövid- film-seregszemléről szólva elmondotta, hogy az nemcsak öregbítette Miskolc „fesztiválváros” jellegét, hanem nagy elismerést váltott ki a külföldi vendégek körében is. Az immár nemzetközi hírnevű, hagyományos miskolci rendezvénnyel kapcsolatban a Filmművészeti Szövetség rövidfilm szakosztályainak megítélése szerint irdokolt, hogy a fesztivált továbbra is évenként rendezzék meg. 7. Jászkunság! hétköznapok Külön utakon Este hat óra tájban elindul az utolsó busz, s attól kezdve Jászfelsőszentgyörgy lényegében el van zárva a 1calvilágtól. Ha valahol, akkor ebben a községben kimagasló szerepe van a művelődési háznak. Nem véletlen, hogy a helybeliek — nagy anyagi áldozatot vállalva —, több mint kétmillió forintot költöttek a művelődési ház építésére. Nagy Judit, az intézmény igazgatója alig húsz éves. Elet- és szakmai tapasztalatok nélkül került posztjára. — Azért iratkoztam be a debreceni tanítóképző népművelési szakára. Mindenképpen dicséretes kezdeményezés, s mellette az az aktivitás is, amit napi munkája során kifejt, Egy népművelőnek azonban múlhatatlanul szüksége van a község egészének anyagi és szellemi támogatására is. — A termelőszövetkezet sok ezer forinttal segíti elő a művelődési házat. — Az anyagi támogatás nem minden. — Színházbérletet is váltott a vezetőség a tagoknak. A művelődési házban ugyanis rendszeres színházi előadás van. Igaz, először azt mondták; cirkuszra nem adunk pénzt. Most már viszont egy színházi évadban százhatvanan vehetnek részt bemutatókon tsz bérlettel. Egy művelődési ház csak akkor tudja hivatását kellően betölteni, ha a község szellemi erejét összpontosítja, ha ez a szellemi erő a művelődési ház hatékony közreműködésével kisugárzik a lakosság minden rétegére. — Jászfelsőszentgyörgyön tizennyolc pedagógus van. Sajnos, egy sem akad közöttük, aki a gyermekklub, vagy a gyermek irodalmi színpad vezetését elvállalná. Igaz, nagyon kicsi tiszteletdíjat tudunk adni... — Csupán ez volna akadály? — Talán az is, hogy nem látják mindennek értelmét. Egyikük azt mondta: agyonterheltek így is a gyermekek, nem érnek rá arra, hogy a művelődési házba járjanak. Azt hiszem, a tanulók túlterhelését senki sem vitatja. De ez esetben másról van szó, mint terheik fokozásáról. Sokat beszélünk arról, hogy iskoláinkban — éppen a tananyag bőségéből adódóan — az oktatás mellett nem kap elég teret a nevelőmunka. Ebben hallatlan nagy segítségre találhat a tantestület a művelődési házban. Nem újkeletű gondolat ez. Amióta 1790-ben Kis János Sopronban életre hívta a Magyar Társaságot, azóta a diákság (ifiú kov"bsn Petőfi, Arany, Jókai is) önképzőkörök, az utóbbi években pedig az irodalmi színnadok segítségével ismerkedik a tananyagon túl irodalmi életünkkel. A jó artikuláció, a kellő hangsúly gyakorlása nemcsak előadóművészeink, hanem szép nyelvünk köznapi tolmácsolása szempontjából is fontos. A körnvezet hatása vitathatatlan. A kulturált környezet csak jó hatással lehet a tanulókra. Ezen túlmenően a művelődési házban lehetőség nyílik a művészet különböző ágaival való behatóbb ismerkedésre. S mivel a művészet tipikusan tükrözi a valóságot, életünk szépségeinek megismerésére, megértésére nevel, így a világnézeti nevelést is elősegíti. — Miben segíthetnének még a pedagógusok? — Például a cigány fiatalok nevelésében. Közismert, hogy azokat csak a zenével lehet megfogni. Szervezhetnénk egy énekkart közülük, ha volna vezető. S ha már személyesen segítséget nem nyújt a tantestület. emcsh módon nyújt-e támogatást? — A vetítőgépet sem adták kölcsön. Hát így jár külön úton a tantestület és a művelődési ház Jászfelsőszentgyőr- gyön. Abban a községben, amely szinte anyagi erejét meghaladó erőfeszítéssel épített egy város büszkeségének is beszámítható kultúrpalotát. Simon Béla Miért maradt el a Lehel étterem lafaiozása?... c. • kérdezik egymástól az emberek Jászberényben, s a kérdés indokolt, mivel a városban sokáig az a hír járta, hogy karbantartási munkák miatt október 1-én bezárják az éttermet. Azóta nemcsak október, de november 1-én is jóval túl vagyunk, az étteremben még sem lehet látni semmi jelét annak, hogy ott valamiféle tatarozásra készülnének. Ezért kérdeztük meg mi is a Jésznagykun Vendéglátó Vállalat jászberényi ki- rendeltségének vezetőjét: miért maradt el az étterem tatarozása? Megtudtuk: a vállalat több mint egymillió ötszázezer forint költséggel a mostani presszó helyébe sörözői épít. A presszó szebb kivitelben az étterem egyik belső részét képezi majd. Minden bizonynyal megnyeri majd a vendégek tetszését a faburkolatú fal, a parketta helyébe kerülő műanyag meleg padlózat, a korszerű világítás és az étterem teljesen új berendezése. A tatarozási, átalakítási munkákat tervek szerint 1972. január első napjaiban kezdik e é az új év első negyedében valóban az újjávarázsolt Lehel étterem várja majd a vendégeket.