Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

vwm védelem \a Szolnok MEfKB melléklete » ii'ii)Tr»i''i~~nTr(i im i miiilimn■mMmmB jIiuiIb/iIöiC Óvóhelyek előregyártott elemekből A korszerű háború kimenetelét döntő mértékben befolyásolja a hát­ország felkészültsége. Milliárdos értékű gyárak, nagy kapacitású üze­mek és termékeik megmentése ér­teherbírású panelekből kevés idő- és anyagráfordítással kiépíthetők föld feletti és föld alatti óvóhelyek. Sugárvédelem és nedvesség ellen is tökéletes biztonságot ad, ha az épít­Védeni mindennapi kenyerünket z ősz aranyló napsugara ezer színűre festette a határt. Néhol üde zölden pompáznak az idei veté­sek, másutt feketén és simán, mint egy asztallap, szántóföldek nyújtóznak. Itt-ott a traktorok zajá­val asszonyi nevetés keveredik: szedik a répát, a cukornak valót. A következő faluhatáron kukoricát tör­nek. Nemcsak az emberek — segít a gép is. A szőlősker­tekben már vége felé jár a szüret, az almásokban nehéz megállapítani, melyik szebb: a lányok piruló arca vagy az alma pirosodó gömbölyűsége. A minap a megye egyik közös gazdaságában, régi is­merősöm, Kovács István — húsz éve gazda a szövetke­zetben az öreg — ezzel fogadott: „a múlt évi sok gond utón, jó esztendő következett. Szépen fizetett a búza, gazdag aratása van a rizsnek, a kukoricára se panasz­kodhatunk.” Nemcsak náluk, másutt is hasonlók a vé­lemények. Megelégedettségről tanúskodnék a munká­tól kérges kezek, ahogyan belemarkolnak a búzászsá­kokba, és pergetik ujjúikkal az acélos szemeket. Szin­te beszélnek azok a kezek a messziről jött idegeneknek: dolgoztunk, lám megvan az eredménye. Megtermeltük á mindennapi kenyérnek valót, sőt többet is annál, ad­tunk bőven az ország asztalára. A malmok az új búzát őrlik; a gyárakban idei lisztből készül a kenyér; asszo­nyaink „fiatal lisztből” kelesztenek kalácsot a csalá­dunknak. Szép, gazdag az idei ősz, itt a mi szűkebb ha­zánkban is. A mi szűkebb hazánk: ez a Közép-Tiszavidék. A Jász­ságban, a Nagykunságban, a Tiszazugban termelik meg az ország élelmiszer-szükségletének mintegy 10 száza­lékát. Három évvel ezelőtt az ország búzatermelésének 8.7 százalékát Szolnok megye adta és minden bizonnyal az idei év sem hozott rosszabb eredményeket ennél: 183 ezer holdon kis híján 3 millió mázsa búza termett. Ami­kor a megyei tanácsnál az idei terv készült holdanként 13.7 mázsa átlagterméssel számoltak, de a föld bőven megfizette a gondoskodást: 15,9 mázsa átlagtermést adott, őszi árpát 20 ezer holdon arattunk az idén, a ter­vezgetett 12,9 mázsa helyett 15,4 mázsát holdanként. Nem végelegesek még a kukoricatermelés adatai, de előzetes becslések szerint is meg lesz a 20 mázsa máju­si morzsolt holdanként, ásszesen pedig a 2 365 300 mázsa. Rizst az országban legnagyobb területen itt a mi vidé­künkön termelnek — 18 ezer holdon. Csak becsült ada­tok állnak rendelkezésünkre, aszerint 268 915 mázsát takaríthattunk be az idén. Ezek a szántóföldi termelés néhány adatai: mennyi gazdagságot adtak á gyümölcsösök, a szőlőskertek, rétek, a legelők. Mé'hnyi jövedelmet hozott a gazdasa­goknak az állattenyésztés, a tej-, tojás-, a gyapjúterme­lés. Ki tudná megmondani: mindez együtt hány mil­liárd forintot jelent. Amit megtermelünk, nem elég csak „letenni” a közös­ség elé: ime ennyit produkáltunk. Védeni kell a kár­tevők, téli hideg ellen. Ne legyen benne romlás, károso­dás. Maradéktalanul az emberé legyen minden anyagi jó. Ha ez így van békében, ahogyan ma élünk, még in­kább úgy kell lennie háborús időszakban. Az akkori cse­csemők éppen hogy embernyi emberek lettek, nem is régen volt még, emlékezhet arra az időre a mi generá­ciónk: jegyre mért kenyér, cukor. Falásnyi csak, mert nem jutott több. Ha egy újabb háború jöpne ránk, ve­szélybe kerülhet az ország — vele mindannyiunk élés­tára is, a mezőgazdaság. Békében élünk, békénket vé­deni akarjuk. Éppen ezért a béke védelmében kell gon­doskodnunk a mezőgazdasági termékek, termények — a gazdaságok védelméről, felkészülni egy renkívüli. idő­szak tennivalóinak ellátására. Ez a feladat pedig a pol­gári védelem erőire — aktív és társadalmi munkásai­ra vár. Két évvel ezelőtt született az az utasítás, mely sze­rint az állami gazdaságokban, az 5500 katasztrális hold­nál nagyobb területen gazdálkodó termelőszövetkeze­tekben önálló üzemi önvédelmi szervezeteket kell lét­rehozni. Azóta már ezek a szervezetek létrejöttek. Ám a megye minden gazdaságában, minden területén készen kell állni anyagi javaink, életünk védelmére. Ezért nem elég a polgári védelem feladatairól csak beszélni: tenni kell. Felkészülni, gyakorlatot tartani — minden ember tudja, hogy adott esetben mi az ő kötelessége, mit kell álvégeznie. Tudja azt, hogy milyen anyagot — ponyvát, fóliát, nádpallót, homokzsákot — hol, mire kell hasz­nálni, milyen rendeltetésé lehet egyetlen műanyag zacs­kónak is. Sokat beszélünk arról, hogy a korszerű háború, hogy a korszerű hadviselés elsősorban a hátországot sújtja. Ha nincs utánpótlás élelmiszerben, emberben, anyag­ban — pusztulásra, halálra ítélt az ország. Ezért két­szeresen nagy, százszorosán nagy a mi felelősségünk. önyörű az idei ősz: gazdag termést takarí- tanak be a gazdaságok. Azt mondjuk, a Ifej' búza — életet jelent. Sok-sok mázsa élet r sorakozik zsákokban, halmokban a magtá­rakban. Védelméről gondoskodni valóban az élet védelmét jelenti. dekében nemcsak a dolgozók pol­gári védelmi felkészítésére, hanem a megelőző műszaki feltételek meg­teremtésére is szükség van. A BVM szolnoki gyára a legmo­dernebb és a legújabb létesítmé­nyeink közé tartozik. Két éve épí­tették hatalmas beton- és üvegfa­lait, szerelték fel gépsorait, ame­lyekről komplett házgyári elemek, gravitációs betoncsövek, mezőgaz­dasági és ipari vasszerkezetek ke­rülnek ki. A gyár főmérnökét, Pócz Istvánt kerestük fel, s kérdeztük meg, ho­gyan értékeli üzemünk polgári vé­delmi helyzetét. — Mint minden gyárban, nálunk is az első lépés az volt, hogy a több mint kilencszáz munkást foglalkoz­tató üzemünkben a termelési pro­filunknak megfelelően megszervez­zük a műszaki, egészségügyi stb. szakalegységeinket. Üzemünknek még nincs polgári védelmi múltja, nincsenek ilyen irányú tapasztala-* taink. Ezért a különböző kiképzé­sek beindításához kérni fogjuk a helyi polgári védelmi parancsnok­ság segítségét. — Az üzem Szolnok forgalmi gócpontjától távol, a peremkerüle­tekben épült. Mi a véleménye, a hely megválasztásában érvényesül­tek a polgári védelmi szempontok? — Ismert tény, hogy a védelmi képesség kialakítását a béke idősza­kában kell végrehajtani. Az új üzemek, így a mi gyármik telepíté­sénél is figyelembe vették, hogy le­hetőleg a könnyű rombolási zóná­ban, vagy ezen kívül helyezkedjen el. A mi gyárunk megépítésénél maximálisan követték a polgári vé­delmi előírásokat, de üzemünk vé­delmi képességének tovább fokozá­sára még szükség van, hogy bizto­sítva legyen a tömegpusztító fegy­verek által mért csapások idősza­kában a termelés gyors leállítása, majd gyors működésbe hozása. — Termékeik, a különböző épü­letszerkezeti elemek felhasználha- tók-e a vegyi, biológiai hatások és a kiszóródás ellen védő óvóhelyek építésére? — Megfelelő beépítési módsze­rekkel igen. Mire gondolok itt? A kétezer kilogramm/négyzetméter ményt földdel borítjuk. Sőt, min­denféle átalakítás nélkül a lökőhul­lám hatásán kívül eső területeken szerkezeteinkből kivitelezett épü­letek — mivel nyílásaik hermetiku­san zárhatók —, alacsonyabb szin­teken megfelelő védelmet nyújta­nak a radiológiai és vegyi hatások ellen. — Szolnok lakosságának bizton­ságos elhelyezésében hogyan tudná­nak segíteni? — Évente 800 lakáshoz készítünk előregyártott elemeket. A nagy te­herbírású szerkezeteket további be­tonréteg ráhordásával még stabi­labbá tudjuk tenni, ha arra szük­ség van. Vassal összekovácsolva, jó összeillesztéssel, speciális eljárással biztonságos bunkereket építhetünk ezekből. Tehát ha jelenleg nincse­nek is egyértelműen kettős rendel­tetésű létesítményeink, mint pél­dául Budapesten a metró, amely szükséghelyzetben tökéletes óvóhely is lehet, gyártmányainkból kis változtatással kialakíthatók, meg- építhetők a hagyományos pincéknél sokkal biztonságosabb védelmet nyújtó épületek. A vizek szakavatott rr i őrei A folyók nagy kék országútjain sok száz kilométerről úsznak lefelé a szennyeződések. Egy-egy atom­robbantás radioaktív felhői a szel­lők szárnyán utaznak, majd eső for­májában lehullanak és a patakok­ban, folyókban folytatják útjukat. Aztán a robbantás helyszínétől sok ezer kilométerre észlelik a sugár­zást. A víz az élet egyik legfonto- * sabb eleme, ezért tisztaságának vé­delme létkérdés. Az Országos Vízügyi Hivatal a vízminőségi felügyeletek létrehozá­sával gondoskodik az élő vizek tisz­taságáról. A vízügyi igazgatóságo­kon — így a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságon — is jól fel­szerelt laboratóriumban ellenőrzik, elemzik a Tiszából, Zagyvából vett vízmintákat. Vizeink tisztasáságára békében is sok a panasz. A vízmi­nőségi felügyelet — mint elsőfokú hatóság — milliós bírságokat ró ki a szennyezőkre. Egy rendkívüli helyzetben azonban a veszélyezte­tettség a többszörösére fokozódhat. Katona Sándort, a vízminőségi felügyelet technológiai csoportve­zetőjét , arról kérdeztük, hogyan tudják a folyók radioaktív szénnye- ződését ellenőrizni. — Egy radioaktivitást vizsgáló csoport tevékenykedik igazgatósá­gunkon. A csoport rendszeresen — az egyéb szennyeződések vizsgála­tától függetlenül — végzi az ellen­őrző méréseket, és az eredményt azonnal továbbítja az illetékes ka­tonai szerveknek. Békében is rend­szeres és alapos ez a vizsgálat. Rendkívüli helyzetben azonban ha­tékonysága tovább fokozódik. A csoport tagjai polgári védelmi ki­képzésben részesülték, így munká­jukat nagy szakértelemmel végzik. — A felderítésen túl milyen „hadműveletekre” képesek a szeny- nyeződések eltávolítása érdekében? — Ügy gondolom, egy atomcsa­pás esetén nem a folyók védelme az elsődleges szempont. Az ivóvíz tisztasága viszont akkor még fonto­sabbá válik. A tiszta ivóvíz bizto­sításához a polgári védelmi szer­vek, valamint a néphadsereg alaku­latai is segítséget nyújtanak. — Egyébként a szennyeződések elhárítására jól ‘ felkészültünk. Az elmúlt években, különösen a Bala­ton vizének veszélyeztetésével kapcsolatban kapott különös hang­súlyt a kárelhárítás. A közelmúlt­ban több gyakorlatot tartottunk, amelynek célja az volt, hogy a fo- lyókból olajtartalmú szennyeződé-, seket távolítsunk el. Az eredmé­nyek biztatóak, a kárelhárítás egy­re biztonságosabbá válik. Ezt bizo­nyítja a legutóbbi vasúti baleset is, amikor Vámosgyörknél egy megsé­rült vasúti kocsiból jelentős meny- nyiségű' nátronlúg folyt bélé á Gyöngyös patakba. A szakemberek gátakkal akadályozták meg a szennyeződés tovaterjedését, majd a lúgot semlegesítették, végül eltá­volították a vízből. Mindez békében történt, ám a vízügyi igazgatóságok pontos és szervezett együttműkö­dése azt bizonyította, hogy rendkí­vüli helyzetben is lehet rájuk szá­mítani a folyók mentén. ♦ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom