Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

Hárman a kitüntetettek közül Mndannyiimk kenyere Hovodzák István Pintér Sándor Raisz Gusztáv Biczó Dezső Nagy Károly A korszerű háború megvívásában a hátországra döntő feladat hárul. Az élelmiszer termelésével biztosítani kell a hadsereg ellátását, esetleges csapások után pedig a túléléshez, az élet újra indításához a szükséges ja­vakat kell megteremteni. Kormányhatározat írja elő a mezőgazdaság ré­szére is a szükséges polgári védelmi feladatok megtervezését, megszer­vezését, a végrehajtás biztosítását. A cibakházai Vörös Csillag Termelőszövetkezet jelentős élelmiszer- termelő nagyüzem. A tsz vezetőivel arról beszélgettünk, miként tudják védeni rendkívüli helyzetben anyagi javaikat. Beszélgetésünk résztvevői Hovodzák István tsz-elnök, Pintér Sándor elnökhelyettes, Raisz Gusztáv, főagronómus Biczó Dezső főállattenyésztő és Nagy Károly, a megyei pol­gári védelmi parancsnokság vegyvédelmi főtisztje. Újságíró: Termelőszövetkezetük korszerű állattenyésztő teleppel ren­delkezik Hogyan tudják az állatok védelmét biztosítani egy esetleges radioaktív fertőzés ellen? Biczó Dezső: Az új, szakosított szarvasmarhatelepünk a legújabb technológia felhasználásával épült. Bár békés körülményekre tervezték a kombinátot, mégis a telep vi­szonylag kis átalakítással biztonsá­gossá tehető radioaktív szennyeződés ellen. A nyílászáró szerkezeteket rövid idő alatt megfelelő, tömítések­kel tudjuk ellátni, így az állatok szinte hermetikusan elzárhatok a külvilágtól. Zsilipéit közlekedésre is kidolgoztuk a megfelelő techno­lógiát. Ami megoldatlan feladat, s jelenleg is gondot jelent: miként tudnánk szűrt levegővel ellátni a szarvasmarhatelepet. Az állatok ivóvízellátása megol­dott, mivel a víz egy zárt rendszer­ben kapott helyet, a külvilággal nem érintkezik, s így ott nem kell szennyeződéstől tartanunk. A szük­ségvilágítás is megoldott: a telep­nek külön agregátja van, amelyik biztosítani tudja az elektromos el­látást, ha a hálózatban valami hiba esnék. Az állattenyésztő telepek el­helyezése katonai szempontból ked­vező, mivel nyolc-nyolc kilométerre vannak egymástól és a várhatóan veszélyeztetett területtől is távol esnek. Újságíró: A takarmány és a ga­bonafélék milyen védelemben ré­szesülhetnek rendkívüli helyzetben? Pintér Sándor: A radioaktív po­rok kiszóródása ellen a leghatáso­sabb védelmet a fólia biztosítja és mi zöldségtermelők abban a szeren­csés helyzetben vagyunk, hogy eb­ből jelentős készlettel rendelkezünk. Több ezer négyzetméter fólia vari a birtokunkban és ez szükség esetén megfelelő védelmet biztosít a ta­karmány számára is. A védekezés szempontjából a legszerencsésebb a siló helyzete, ám ha az esetleges ki­szóródásról előrejelzés érkezik, a kazlakat is be tudjuk biztosítani. A zsákokban levő szemes takar­mányfélék védelme könnyen meg­oldható, szintén fóliával. Ráadásul biztonságos helyen tudjuk tárolni, ami további védelmet jelent. Ami a tartalékolást illeti: Jelen­leg egy évre és három hónapra való készletet tárolunk kenyérgaboná­ból. Ez a tíz-tizenöt vagon békében is biztonsági célokat szolgál. Azokat a tsz-tagokat segítjük — vagy in­kább segítettük — vele, akiknek évközben elfogyott a kenyérnekva- lójuk. Régebben e készletet ki is osztottuk, a múlt évben azonban er­re már nem került sor, így e gabo­namennyiséget aratáskor eladtuk. E biztonsági tartalék megfelelő beosz­tással hosszú időre elegendő lehne rendkívüli körülmények között. Ugyanez a helyzet a takarmányfé­lékkel is, bár a tartalékok itt nem szólnak olyan hosszú időre. Újságíró: Ha a védelmi rendsza­bályok ellenére mégis sugárszeny- nyeződést szenvedne a termelőszö­vetkezet vagyona, miként tudják megoldani a mentesítést? Raisz Gusztáv: Azok a gépek, amelyekkel a vegyszerezést végez­zük, képesek a szennyezett, fertő­zött anyagok mentesítésére is Anyagaink közül elsősorban a klór tartalmúakat tudjuk nagyon jól hasznosítani e munkálatok során, a gépek közül pedig a Rapitox család — ebből négy található a szövetke­zetben — és a két RSNA nagy hatá­sú permetező jelent nagy segítsé­get. Az emberek, akik a permetező­ket kezelik, tudják a dolgukat rend­kívüli körülmények idejére is. Fel­szereltségük jó, szükség esetén te­tőtől talpig védő öltözékbe bújhat­nak. A gépek motorizáltak, gyors helyváltoztatásuk így biztosított. A kisebb felületek, hozzáférhetetlen helyiségek — például padlások — fertőtlenítésére háti motorfecsken­dőt alkalmazunk. Újságíró: A beszélgetés során ki­derült, hogy a szövetkezet vezetői értik a dolgukat és alaposan felké­szültek a rendkívüli eseményekre is. A Vörös Csillag a megye legna­gyobb szövetkezetei közé tartozik. E jelentős üzem védelmének meg­szervezésére készültek-e tervek? Hovodzák István: Az RBV védel­mi tervünk 1967-ben készült, akkor azonban még nem épült fel az új szakosított szarvasmarhatelep. Az­óta új tervet nem csináltunk, jólle­het, az új körülmények ezt indo­kolttá tették volna. Mindenesetre a szövetkezet dolgozói közül mindenki részesült polgári védelmi kiképzés­ben, a személyi állomány beosztása megtörtént, helyével, munkájával valamennyi dolgozónk tisztában van. Újságíró: Mi a teendője a hivatá­sos polgári védelemnek? Nagy Károly: Az élet további fenntartásához szükséges anyagi ja­vak védelmének megszervezése, irányítása a polgári védelem egyik legfontosabb feladata. Pártunk és kormányunk az elmúlt évek során több alkalommal foglalkozott az életfenntartási javak védelmével. Á már korábban említett kormányha­tározat megmutatja azokat a felada­tokat, amelyeket a polgári védelem hivatott végrehajtani, s elmondha­tom, a közeljövőben átfogó intéz­kedéseket teszünk a megye vala­mennyi élelmiszer-termelő és -fel­dolgozó egységének RBV védelmé­re. Hovodzák elvtárs említette, hogy már 1967-ben elkészítették a terme­lőszövetkezetben az RBV védelmi tervet. Mi arra törekszünk, hogy a már meglevő terveket továbbfej­lesszük, illetve ahol ilyenek nincse­nek, segítséget nyújtsunk azok ösz- szeállításában. Ezek a tervek azonban önmaguk­ban csak papírhalmazok, hiszen minden terv annyit ér, amennyit abból megvalósítanak. A tervkészí­tésnél tehát elsősorban a lehetősé­geket kell felmérni, számbavenni. (Gondolok itt a szükségmegoldások­ra, a központilag biztosított segít­ségre vagy a létszámgondokra.) A tervezés és végrehajtás azonban nemcsak nekünk — hivatásosoknak — feladatunk, hanem valamennyi érintett állampolgár érdeke. Ügy vélem, a szövetkezet vezetői tovább­ra is minden segítséget megadnak munkánk sikeres folytatásához, és mi szakértelemmel segítjük a kor­mányhatározat maradéktalan vég­rehajtását. Bensőséges ünnepség színhelye volt szeptember 28-án a Szolnok vá­rosi Tanács vb-terme. Azon a na­pon ünnepelték a Magyar Népköz- társaság fegyveres erőinek napját, és abból az alkalomból került sor a polgári védelemben jó munkát vég­zők kitüntetésére. A Tisza menti Vegyiművek, a víz­művek, a városi tanács, az egész­ségügyi intézmények és a vendég­látóipari vállalat dolgozói közül ha­tan kapták meg a Honvédelmi Ér­demérem 15 éves szolgálatért, tizen­hármán pedig a 10 éves szolgálatért kitüntetést. Felkerestünk hármat a kitünte­tettek közül, kértük őket, beszélje­nek munkájukról, a polgári véde­lem szolgálatban eltöltött 10 éves tapasztalatukról. *** Zakár Zoltán, a városi tanács el­nökhelyettese 10 évvel ezelőtt is­merkedett meg a polgári védelem munkájával. Először Egerben, majd Szolnokon, mint a tanács művelő­désügyi osztályának vezetője tevé- • kenykedett különböző beosztások­ban. Bármilyen feladatot bíztak rá, azt lelkiismeretesen — a munka je­lentőségéhez mérhető — felelősség- tudattal hajtotta végre. Később, amikor pártapparátusba került, nagy elfoglaltsága miatt a polgári védelemben nem vállalha­tott állandó beosztást. A szép mun­kától azonban — amely az évek so­rán a szívéhez nőtt — ott sem tu­dott teljesen elszakadni. Rendszere­sen részt vett a gyakorlatokon, ott volt az esetenként jelentkező fel­adatok végrehajtásánál, s ha kérték, tanácsaival mindig szívesen segített. Amikor visszatért az államigazga­tásba. tanácselnök-helyettesi tiszt­ségével együtt vállalta a városi pol­gári védelem parancsnokhelyettesi feladatot. Arra a kérdésre, hogy nagy elfoglaltsága mellett nem je- lent-e megterhelést a polgári védel­mi munka, a következőkben vála­szolt : — Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkét beosztásom­ban vannak azonos jellegű feladata­im. A hazafias nevelés fontos ten­nivalóim közé tartozik úgy is mint tanácselnök-helyettes, úgy is, mint a város polgári védelmének egyik vezetője. Ha egyik posztomon plusz­munkát végzek, annak gyümölcse megérik a másik poszton, ott ettől lesz könnyebb és eredményesebb a munkám. — Tíz éves „polgári védelmis” pályafutása alatt mikor volt nehe­zebb. Most vagy az elején? — Az elején, akkor volt a leg­nehezebb. Az emberek még nem értették meg e munka jelentőségét, ezért nem is vették komolyan. Bár­mennyire furcsán hangzik, én akkor amellett, hogy bosszankodtam ezen, örültem is neki. Az a tény, hogy nem vették elég komolyan a polgári védelmet, azt is jelentette, hogy már elfelejtették a háború rémét. Tíz évvel ezelőtt pedig ennek fel­mérhetetlenül nagy jelentősége volt. *** Borsodi János, a Szolnok megyei Vendéglátóipari Vállalat dolgozó­ja, az élelmezési szakszolgálat veze­tője. Ezt a feladatot több mint tíz éve látja el. Az előírt évi kiképzési feladatokat hiánytalanul végrehajt­ja, rendszeresen részt vesz a városi gyakorlatokon. Az élelmezési szakszolgálat városi parancsnokságára épülő élelmiszer­mentesítő szakasza vendéglátóipari dolgozókból áll, feladatuk rendkí­vüli helyzetben az élelmezés bizto­sítása, a szükséges higiénia betartá­sa mellett. A kérdésre, hogy vajon mit jelent a szakembernek az amúgy is vendéglátóipari jellegű feladatok folytonos gyakorlása, eze­ket mondta: — Nagyon sokat jelent számomra — és csoportom számára is — e fel­adatok végrehajtása, s a vele járó sok gyakorlás. Igaz, az élelmezés biztosítása, az egészségügyi előírá­sok betartása a mindennapi életben is elengedhetetlen követelmény. Azok azonban, akik mint szakszol­gálatosok is végzik ezt a munkát a konyhán, a pultnál vagy a cukrász­üzemben, másként dolgoznak. Fe- gyelmezetebbek, lelkiismereteseb­bek, jobban átérzik e feladat jelen­tőségét. *** Templom Miklós, a Tisza menti Vegyiművek polgári védelmi pa­rancsnokságának törzsparancsnoka. Olyan egységes pv-szervezetet alakított ki a vállalatnál, hogy az utóbbi öt évben csaknem minden alkalommal bekapcsolódtak, és je­lentős eredményeket értek el a pol­gári védelem által irányított gya­korlatokon. Egységével részt vett a legutóbbi Szolnok városi gyakorla­ton is. Igyekszik biztosítani a szer­vezeti készenlétet, egységének felké­szítését. — Tudjuk, a 10 éves szolgálat, az üzemre épülő szakszolgálati ala­kulatok irányítása nagy erőpróbái jelent a törzsparancsnok részére Hogyan tudott oly szép eredménye­ket elérni? — Tizenkét évig voltam katona szinte életelemem az, amit tettem és remélem, sokáig tenni fogok. Jc tudni, hogy nekem is részem var abban, hogy az emberek már szere­tik és megértik a polgári védelm munkát. Hasznos tíz esztendő volt ezalatt megtanultam, hogy tévé kenységem csak úgy lehet eredmé nyes, ha a szakmai munkát meg előzi a politikai nevelés. Ha égi édesanyával megértetem, hogy eset leg támadáskor — ha ismeri a ten nivalókat és ismereteinek birtoká ban az előírtaknak megfelelően já el —, megmentheti saját és más gye rekeinek életét, akkor úgy érzem sok éves fáradozásom nem volt hiá bavaló. Egyszavas szó, de ez a szó a világ minden nyelvén az ember számára legdrágábbat jelenti. E, nekünk már közhelyes igazság leírása a világ sok helyén még emberi kiállás. Em­beri bátorság kell a leírásához. írni a békéről? Nekünk annyi, mint írni az egymást váltó hétköz­napjainkról, de mert a világ egy más felén az ember ember ellen is gyűlhet, a legmegszokottabb közhe­lyeinket is le kell írnunk, a gondo­latsorokat végig kell gondolnunk. *** Álltam a nemrégen felépült új bérház negyedik emeleti ablakiban Házigazdám, fiatal technikus mu­tatta: — Tudod, amikor beköltöztünk ide, akkor sajnáltam, hogy a lakó­telep legszélső háza a miénk. És most már szeretem. Nézd ezt a ké­pet! Sütött a nap. Az új házakat a régi város házaitól egy keskeny, utcács­ka választotta el. Mintha egymásba értek volna odalent a tetők. A hű­vös október ragyogott. Ez a csupa aranyló őszi fényvilág szép volt. A házakban már fűtenek. A kémények tövéhez vadgalambok szálltak, s né­hány méternyire a tetők felett már összekeveredtek a füstök. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Füst és béke? A tetők alatt kicsi nyugalmak, tenyérnyi békék pihen­nek. Tészta sül. Tej forr. Hideg fa­lak melegednek. — Én a békét látom ebben a kép­ben — mondta a barátom. — A bé­két, azt a sok-sok gyereket, akik a házakban élnek, a sok-sok külön életet, amely mégis egy. Nézd a füs­töket, ahogyan összekeverednek. Minden kémény egy-egy üzenet. Elfordult, mint aki szégyelli az elérzékenyülést. Édesapja a há­borúban tűnt el. Kétéves volt akkor az egyetlen fia.) Nem sokkal később újra odaállt az ablakhoz: — Fél nyolckor kapom a lapokat. Mindig csak annyi időm van, hogy végigolvasom a címeket, hiszen sza­lad mindig az ember. És marad bennem ilyenkor valami nyugtalan­ság. Puccsok, háborúk, véres tünte­tések. És ezek a házak nem védte­lenek ?... Szomorú statisztikát idézett ar­ról, hogy a háborúk történetében, ahogy előbbre jutunk, úgy lesz egy­re több gyerek és asszony az áldoza­tok között. Megváltom,' meglepődtem: fiatal, alig huszonnyolc éves ember. Jól keres. Gépkocsira gyűjt. Két egész­séges gyereke van. Boldog. — Nem hiszek a védtelenségben — mondtam inkább magamnak, mint neki. — Az erő is béke. A véd­telenség csak addig igaz, amíg nem akarja védeni magát az ember. *** Ki tagadná? Tizenéveseinkben sok a lelkesedés, a jóra hajtó indu­lat. Mégis: a kislányom névnapján hallottam vitatkozni a gyerekeket. Béke Osztályfőnöki órán a honvédelmi ismeretek fontosságáról beszélget­tek és az egyik gyerek felháboro­dott: — Tessék mondani, Gábor bácsi, mi közünk van nekünk ehhez? Nehéz lett volna elmagyarázni annak a tizenhatéves gyereknek, aki minden nyáron külföldön üdül, aki eddig már hat országban járt, hogy éppen ez a köze hozzá. Az, ahogyan él, a jómód, hogy a „vastagra szelt kenyér” kifejezés neki már semmit se mond. Szerencsére a többiek vi­tatkoztak helyettem is. A társak. És valamely.ikőjük végül kimondta: — Csak azt nem bántják, aki elég erős ahhoz, hogy megvédje ma­gát ... Tizenéves bölcsesség. Jól esett hallani. Gyerekeinkben is megért, érik a tudás, hogy igenis van mit megvédenünk. És eszembe jutottak azok a házak. Tudom: idejük sincs sok. Bontani fogják őket, hogy bér­ház kerüljön a helyükre. Bérház, hideg és melegvízzel, csupa kétszo- bányi fény. Leírom: új életfortna. És tudom az életek e gyönyörű ván­dorlását: a költözéskor féltegetett festett kredenc, olajnyomatos kép, bádogveder majd nemsokára a pincébe kerül, s helyt ad az újnak. *** A legfontosabb tudás: van mit vé­denünk, hiszen nekünk a gazdagodó hétköznapok jelentik a békét, s aho­gyan természetes a béke, természe­tes ez a gazdagodás is. Törökszentmiklóson, a Mezőgaz­dasági Gépgyárban fiataloktól hal­lottam Erdős Mihály bácsiról. A polgári védelmi kiképzésüket vezet­te. Szigorú volt és következetes. Ma már nyugdíjas: — Azért bejár még néha ... — Az volt a jó, hogy sokat mesélt nekünk. A maga életéből is. És az ember így megértette, hogy miért kell tanulnunk, hogy miért jó az, hí dolgozunk... Kerestem Mihály bácsit. Nem ta láltam, pedig szerettem volna el mondani neki, hogy azokban a fia tatokban, akikkel ő foglalkozok gazdagabb a béke fogalma. És tu dom, Mihály bácsi is azt mondt volna, hogy a világ legnagyobb ér téke a béke, s hogy ez áz érték meg maradjon, azért nekünk napont dolgozva, tanulva, a legrosszabbr is felkészülve kell élnünk. * *** Megyek az utcán. Rokkant, fél lábú ember áll elém. Iszonyú emlék Háború. Megyek az utcán. A kapu alól ki forduló fiatal kislány még visszkia bál: — Későbben jövök. Kiképzési megyünk. Le merem írni: gyönyörű erő. . béke feltétele, a megmentett bék ígérete, hiszen nagyon jó dolog é ni, így élni. És ha vannak a világo még másfajta erők, ha lehet, hog bátorság kell kimondani valahi ezt a szót Béke, akkor mi csak azzi válaszolhatunk: végiggondoljuk e: a számunkra annyira gazdag foga mat, s e gazdag világot védő erőv felelünk. Bartha Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom