Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-10 / 239. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. október 10» Szelevényi tüskés csokor Elépíthetjük-e a kilátást? (AZ EL IGEKÖTÖ HASZNÁLATÁRÓL) A szelevényi szikra Tsz-ben a tagság átlagos életkora ötvennyolc év. Negyvenévesnél fiatalabb ember mindössze hetvenhárom van a gazdaságban. Nézegettem a gazdaság gépparkját. Javarészben a Sej, a mi lobogónkat korabéli gépeik vannak. Ezek a masinák még annak idején, a gépállomáson elhasználódtak, így kétséges, hogy gazdaságos-e az üzemeltetésük? Ezzel nem a tsz vezetőinek akarok valamiféle szemrehányást tenni, tudom, szükséghelyzet. Jó néhány új gépet is vásároltak, amennyit tudtak. Dehát... Hogy is mondta József Attila: „...hosszú az úristen, rövid a szalonna...” Baj bajt terem. Kiélt, szegényföldet morzsolgatok, akármelyik határrészen járok. A szervestrágya utánpótlás kevés, jó, ha évente négyszáz—négyszázötven holdra trágya kerülhet. Nincs számottevő jószágállomány. összesen 4800 hold szántójuk van, nyolc—tízévenként juthat javítás egy- egy táblára. Műtrágyára hol van pénz, hol nincs. Inkább nincs. Az elnök felelőssége, a vezetés felelőssége? Nagyobb számottevőbb felelősséget vetek fel. A tsz hetvenhárom kommunistájáét és rajtuk keresztül a tagságét isi Milyen a község közérzete? A felszínen pislogva úgy látszik, nem rossz. De a mindennapok hangjaiból eseményeiből sok mindenre következtethetünk. Bemegyek a Körös vendéglőbe. Tiszta, gusztusos kis kocsma. A terem függönyfélével van szétválasztva. A hátsó traktusban néhány terített asztal. Csak egy pár. Ez is érzékelteti, hogy az étkezés itt másodlagos. Egymásután állnak meg a fogatok, jönnek a tsz-be- liek... A vendéglős nagy büszkeséggel mondja, — másfél- millió forint az éves terv. A múlt évben mennyi volt a tényleges bevétel? Nem tudja, nem régen van itt. Én úgy hallottam, hogy egymillió hatszázezer forint körül volt... Tessék ezt a számot elosztani a falu felnőtt, lehetséges italfogyasztóinak felbecsült számával. Évente ezer forintnál is jóval többet adóznak csak ebben a kocsmában Bachusnak a szelevényi tisztelői. Tudom, hogy ezekért a so- rokéi-t nagyon neheztelnek majd rám a szelevényiek. A beszélgetések során mind- untálan „elkenték” az italozás problémáját. „Csak húsz—harminc ember iszik." Én sem azt állít m, hogy mindenki iszik, dehogy mondok ilyen valótlanságot... Csak hát a tények. — a tények pedig makacs dolgok, — nem azt mutatják, hogy mindössze néhány alkoholista csinál ilyen magas forgalmat a kocsmának. De nemcsak a kocsmának. A cukrászda is rejtett italbolt Cukrászsüteményt ugyan nem kapni, illetve csak hetenként kétszer (mintha jegyre adnák) hoznak Kunszent- mártonból néhányszáz darabot. Röpke óra alatt elfogy. A cukrászda vezetője nem mer nagyobb tételt raktározni (érthetően és okosan), mert nincs hűtőpult. Az italnak nem kell. Húsz percig ültem — szép munkaidő volt — a cukrászdában. ez alatt kilenc „császárt lökött le" nagy hirtelen két imbolygó tsz-tag. A tsz volt párttitkárát italos életmódja miatt ki kellett zárni a pártból. Súlyos gond, súlyos szavak. Dehogy is a falu egészéhez szólóan írtam, csak azokról beszéltem, akik emberhez méltatlan életet élnek. A falu népéhez hű. államunkhoz lojális fiatal plébános elmondta, hogy amikor arra alkalom van. mindig beleszövi a prédikációiba, hogy „a kultúrházba járjatok kedves híveim, az ottani okos előadásokat meghallgatni, ne a kocsmába". Fiatal, kék munkaruhás férfi imbolyog az úttest közepén, egy gyönyörűen öltöztetett, csodaszép kislány — lehet úgy hároméves — kezét rángatja. Láthatóan igen büszke a szép gyerekre. A kislány meg elpityeredett szájjal botladozik mellette... Igen sokan mondták, az alkohol témát hagyjam, nem jellemző a szelevényi emberekre. Mindre nem, abban biztos vagyok. De hogy a kialakult — „ivónormák” súlyos árnyként nehezednek a falura, ez igazság. Az előzőekből is érzékelhető. hogy a tsz-ben időnként súlyos bajok lehetnek a munkafegyelemmel. Vannak is. Ez csak tovább szüli azt a feszültséget, amelyet a részesművelés és a magas alkalmazotti létszám okoz. Az állattenyésztők így mondták: „Dúrhatjuk mink a trágyát, fényesíthetjük a jószág szőrét, elviszik a hasznot akik pénzesek. A mi kis lénungunk megvagy bent marad a tsz-nél, vagy nem.” Ip66 óta százhúsz—százötven alkalmazottja van a tsz- nek. Köztük igen sokan párttagok. Ellentét látszik a riportban? Száz sorral odébb még jólétről beszéltem. A gazdag falu, szegény tsz kettősségét próbáltam érzékeltetni. Miből adódik a viszonylagos, könnyen átmenetivé válható jólét? Eddig még a tsz is biztosított szolid átlagjövedelmet. A rúárik bevételi forrás a háztáji állattartás. Az elsődleges. A szövetkezet nem tudja trágyázni a földeket, mert nincs elég jószága. Azért nincs jószága, mondják, mert nem jövedelmező. A faluban meg jónéhányan szinte nagyüzemi álattartásra rendezkedtek be. Állami takarmánytápon. Az érvelésük az egyén szempontjából vizsgálva és a szelevényi tsz eddigi eredményeit ismerve, elég tetszetős: „Ad a tsz valamit, vagy nem, bizonytalan az, mint a kutya vacsorája.” Én viszont úgy érzem, az alföldi régi szegények mai életének ismeretében, hogy a szocialista mezőgazdaság nagyon szép szimfónia. Amilyen a legszebb szimfóniák: felemelő. De nem lehet „sérőból” játszani, nem lehet egy nehezebb résznél letenni a vonót. oda kell nagyon figyelni a karmesterekre, — de nagy tudású karmesterek kellenek ám, akik nem csúsznak mollból a dúrba, és fordítva. Milven következtetéseket szülhet a szelevényi helyzet ismerete? A Körös-parti emberek nem elmaradott népek. Látszik ez a falun is, érződik beszélgetéseikből is. A legalapvetőbb feladat: erőfeszítéseket tenniük a korszerű — az. hogy korszerű ez esetben azt is jelenti hogy szocialista — nagyüzemi mező- gazdasági bázis megerősítése érdekében. Nem szabad a könnyebbnek ígérkező utat járni, nem szabad engedni a sógor-koma szemléletű megoldásoknak. Egy öreg haleszi magyar azt mondta, hogy „olyan ez a falu, mint a szentháromság, mindenki rokona mindenkinek, aztán senki se akarja elverni a nyelvével a tulajdon testvérét.” Ügy értette, jó vagy rossz valami, mindenki hallgat Pedig sorskérdésekről van szó! A mai középgenerációnak el kell érnie, hogy meg- öregedése előtt megfelelővé növekedjék a közös gazdaság vonzóereje. Tavaly huszonöt gyerek fejezte be a nyolcadik osztályt. Tizenhét elment közülük. Mindössze húsz, harminc éven alatti tsz-tag egyelőre a távolabbi jövő bázisa. Gépek kellenek, jószág kell. műtrágya kell. Miből? A földből, abból, amit a magasabb szintű gazdálkodás ad. Lényeges termelésszerkezeti és munka szervezési átcsoportosítást kell végrehajtani. Tudományosabb alapokra helyezett gazdálkodásra van szükség. Alapvetően túl kell lépni azon a tudománytalan, minden közgazdasági ismeretet nélkülöző, kalandokba vivő szemléleten, amely szerint a szelevényi földek nem képesek megélhetést adni. („Csak a mezőgazdaság önmagában nem rentábilis ma már.”) Az élet (lem ezt bizonyítja. Mennyivel jövedelmezőbb lehet a porták végén folytatott állattartásnál az iparszerű állattenyésztés, ha ugyanolyan gonddal, értéssel ápolják majd a jószágok ezreit, mint most azt a 6—8 háztáji hízót. Több szeretetet a földnek. Nagyobb ragaszkodást a földhöz. A szelevényieknek csak a jól megművelt, ésszerű munkaszervezéssel kiszolgált — és ezért hálás — földek adhatnak hosszútávra is biztos megélhetési alapot. Mielőbb fel kell oldani a gazdag falu, szegény tsz ellentétet! Ha ezt nem célratörően. tudományosan oldják fel, akkor azt maga az élet szünteti meg. De nem úgy, ahogy szeretnénk! Szegény marad a tsz, és tíz—húsz év múlva elszegényedik a falu is. A népesség tudományi mutató mindegyike egy-egy felkiáltójel. Gondolja ezt végig az öregek napjára készülő szelevényi középgeneráció, és a fiatalok. Hisgent, hogy abból, ami baljós, semmi sem fog bekövetkezni. Néhány jó év, nagyobb gonddal elvetett mag. erősebb föld, céltudatosabban szervezett munka, — és egyetlen egy leendő szelevényi öregnek sem kell félnie a jövőtől. Nem lesz hűtelen hozzájuk a Körös tájék, amely annyiszor felitta az ősök könnyeit, verítékét. De ők se legyenek mostohák a röghöz. A krónikás végére ért mondanivalójának. Nem is sajátja volt. csupán a hibákat és a kivezető utat látó emberek véleményét gyűjtötte csokorba. Azokét, akik hisznek a jövőben és dolgozni is tudnak érte. A krónikás azoknak az embereknek hitt, akik a földért keseregnek és nem a kupeckodást magyarázzák. Hogy milyen a szelevényi csokor? Van abban most tüskés kóró jócskán, dehát az is Szelevényen termett. Miért hagynánk ki. miért csapnánk be önmagunkat...?/ Tiszai Lajos Szombati szemle a szolnoki piacon Valamivel enyhébb árak, de közepes felhozatal jellemezte a szombati szolnoki piacot Az enyhébb ár csak a baromfira vonatkozik, mert a tojás és a gyümölcs ára változatlanul drága. Élő csirkéből 400 kilót termelőszövetkezet árult és nem is adta 22 forintnál drágábban kilóját. A magáneladók 28 forintért mérték a rántani való csirkét. Elég sok hízott kacsát árultak. 30—33 forintos kilónkénti áron. Volt vágott hízott kacsa is, ennek kilója 35—38 forintba került. A szolnoki háziasszonyok áhítják már az olcsó tsz- tojást, úgy látszik, sajnos hiába. Már hetek óta nem hoz termelőszövetkezet tojást Szolnokra. Így aztán hiába volt több mint 8000 darab, 1,70—1,80-nál nem adták olcsóbban. Burgonya meglehetősen i szép, és elfogadható az ára is. Májnem ötezer kiló volt a felhozatal és fajtájától függően 2,80—3,50 között mérték. A sárgarépa kilója 5—6, a petrezselyemé 7—10 forint volt. A múlt héten már dicsértük a tiszakécskei Oj Élet Tsz-t. Ennél a szövetkezetnél most is szép vöröshagyma kapható. 3,30-ért kilónként Egyébként a piacon 5—6 forintért mérték a hagymát. A fejeskáposzta ára 4 forint. A gyümölcspiacon változatlanul drága minden. Enyhe vigaszt két, nem Szolnok megyei termelőszövetkezet elárusítói adtak a háziasszonyoknak. Az Űj Élet Termelőszövetkezet szép jonathán és starkmg almát árult 6—7 forintért kilónként, az abo- nyi Ságvári pedig 7 forintért mérte a jó édes szőlőt. A magáneladók az almát 5 —10 forint között, a körtét 5—9 forintért a szőlőt pedig 8—12 forintért adták. A balatonfüredi Annabella szálló egyik dolgozója a Magyar Nemzet hasábjain a címül idézett nyelvi formát használta levelében. (Magyar Nemzet, 1971. okt. 3.). Elpanaszolja, hogy „a Balaton legszebb szállodájának északi szárnya elé a Csőszerelési Vállalat egy többszintes üdülő építésére kapott engedélyt”, s ezzel „elépítik az Annabella kilátását” a Balatont övező gyönyörű vonalú hegyekre. Ezzel a közle. ménnyel kapcsolatban a következő kérdéseket fogalmazhatjuk meg: Elépíthetjük-e a kilátást? Jól teljesíti-e szerepét az „elépítik a kilátást” tárgyas szerkezet? Az épít igéhez gyakran társulhat igekötő. Az alábbi példatár is ezt bizonyítja: megépít, felépít, átépít, ráépít, beépít, kiépít stb. Szótárainkban arra is találunk példát, hogy az el igekötő az épít igével kapcsolatban teljesíti nyelvi szerepét. Ebben az esetben az el igekö- tős ige a következő jelentés- árnyalatokra utal: építve elhasznál, az épületre elkölti, fordítja költségeit, elépíti minden jövedelmét, elépíti az összehordott téglákat, köveket, távolabbra építi a forgalmas utaktól nyaralóját, villáját stb. Ebbe a jelentéssorozatba nem vonható bele a rostára tett nyelvi forma használati értéke. Gyakran vállal nyelvi szerepet az el igekötő átvitt értelemben is. Ezt bizonyítja ez a rövid példatárunk: eltökél, elszán, elvét, elkiabál, elül, eltussol, elválik stb. Ezekkel a jelentésekkel is alig hozható kapcsolatba a rostára tett nyelvi forma. Azt is gyakran tapasztalSzombaton délelőtt a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztályán az Országos Múzeumi és Műemléki Hónap alkalmából Tóth Tibor osztályvezető kitüntetéseket adott át azoknak, akik a múzeumi és honismereti munkában kiváló eredményeket értek eL így Túrhatjuk, hogy íróink, költőink a sűrítés, a tömörítés nyelvi eszközéül szívesen használják az el igekötőt. Gárdonyi pL az unta magát, a mindent holnapra halaszt kifejezések helyett az elunako- dik, az elholnap°z, az el- majdoz igealakokkal él. Sajátos kifejező erőt és stílusértéket bíz az író a következő igékre is: elbúsolódik, elcsillapul, eldöbben, elszűnik, elkérdez stb. A Magyar Nemzet hasábjain megjelent közleményben az elépít igealak ilyen nem tudatos és nem szándékos tömörítésre való törekvésnek köszönheti szerepét. A levél írója a következő hosszabb nyelvi képleteket kívánta ennek az igealaknak használatával elkerülni : a többszintes üdülő építésével elveszik, elrontják a kilátást a Balaton hegyei felé, az új épület elveszi, eltakarja, akadályozza a kilátást a szállodából a Balaton hegyeire. Ezekkel a nyelvi formákkal a valóban egyértelműbb megfogalmazás a levélíró mondanivalójának is nagyobb súlyt adott volna. Természetesen az el igekötő használatának bizonyos esetekben mértéket kell szabnunk. Az unos-untalan használt ellát igealak helyett pl. éljünk az árnyaltabb fogalmazást biztosító táplál, élelmez, gondoz, megvendégel igealakkal. A hivatalos színezetű elnapol ige helyett használjuk gyakrabban az elhalaszt, félretesz igéket. Inkább kapjanak gyakrabban nyelvi szerepet az elvét, az elhibáz, a bot* lik, a nem lát nyelvi formák, mint, az elnéz igealaki; Dr. Bakos József; ' csányi István nyugdíjas tanárnak (Kunszentmárton) a Szocialista Kultúráért, dr. Szabó László muzeológusnak (Szolnok) a Miniszteri dicséret kitüntetéseket adta át. Mrena Lajos, a szolnoki Damjanich Múzeum kisegítője a Kiváló dolgozó kitüntetésben részesült. Vasárnapi dörmogések Hál’ istennek, megint gazdagabbak lettünk egy kocsmávaL Ezúttal nem a vendéglátóipari vállalat, nem valamelyik ÁFÉSZ, nem valamelyik alibi-bortermelő szövetkezet, vagy állami gazdaság nyitott italboltot, nem is valamelyik hegyközség, mégcsak nem is egy kiérdemesült futballista, hanem az Ültetvény Tervező Vállalat Ott a cégérük Alattyán községben, a temetővel szemben: Ültetvény Tervező Vállalat italboltja. Jó, mit kell szőrözni — hallom az el- lendörmögést. A szőlő az ültetvény. A vállalat ezt tervezi. Innen már csak néhány kapálás metszés, kötözés, permetezés és miegyéb munka van a szüretig. Onnan meg már igazán nem nagy út, amíg a 1 szőlőből must, a mustból pedig bor lesz. Biztosan kísérleti parcelláik vannak a tervezőknek, onnan a boruk. Dehát nem borozóról van szó, hanem italboltról. Biztos, konyakcserjéseket és rumpalántá- sokat is terveznek. Sokoldalúnak kell tenni manapság! Végig gondolom már egyszer: én müven jogcímen nyithatnék kocsmát? & Egy nagyüzem igazgatójával beszélgettem a most folyó és tervezett beruházásaikról. Mondja, hogy ennyi meg ennyi tízmillióért már épül a cég új, korszerű irodaháza. Ö mondja, én írom. Rácsodálkozom, amikor nagy hirtelen — súlyos gondba Süppedve — megjegyzi, hogy ez így nem jó, ezt húzzam ki. Mit? Hát az irodaházat, mondja, mert annak építése most nem jő írjon az elvtárs helyette fejlesztési épületet. Áhá, értem. Fejlesztési épület: így már szebben hangzik. Forma a dolgok lényege, — hogy megtanultuk a jó latinoktól ezt az áligazságot. ÜT A konyhájáról és szépségéről egyaránt hírés szomszédasszonykám már harmadszor panaszolta, hogy a bolti túró ehetetlen. Á, mondom (mert ugye, egy jó patrióta védi a honi ipart), biztos csak a szája ize rossz. A túró az túró. A túró csak túró ízű lehet. De hamar megdőlt az igazságom. Túrós- csuszát rendeltem a vendéglátóipar egyik üzemegységében, — magyarul vendéglőben. Az első, amit tapasztaltam, hogy már megint drágult a csusza. Biztos valami drága, külföldi nyersanyagot dolgoztak bele, — ilyenkor ezt szokták mondani. Ezután következett a lényegi felismerés. A túrónak szivacsíze volt. No. gondoltam, most meg az én számíze rossz. Vettem egy zacskó túrót, körbekínáltam a házban. Mindenkinek rossz volt a szája- íze. összeakadtam egy tejipari szakemberreL Kérdezem tőle. túrót csináltok ti, vagy fű- részooros szivacsot? Kinevetett, mert hogy ők szabvány minőségű, az előírásoknak megfelelő túrót csinálnak! Kimentem a piacra. Elkezdtem vallatni Bede nénit, a tejesasszonyt, hogy tudja-e milyen a szabvány minőségű, az előírásoknak megfelelő túró? Nagyon megijedt szegény lelkem, hogy már én is bántom őt? Bede néninek ugyanis fogalma sincs a túróügyi előírásokról Viszont vettem tőle egy liter olyan túrót, hogy bármelyik tejipari shaken: bet megnyalná utána mind a tíz ujját. Valami nem stimmel. Ilyen nagy különb«} ség lenne a tehenek között? — tt Kitüntetések a Múzeumi Hónap alkalmából
