Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-08 / 237. szám

1971. október G. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Megteremteni t a termelési kedvet Országos eukorrépa-iermtsstő tanácskozást tartottak megyénkben — Dr, Gergely István miniszterhelyettes s, Jontos beje öntései Megyénk tanácselnöke, Fodor Mihály mondta meg­nyitó előadásában: nagy megtiszteltetésnek vettük, hogy ml lehetünk a házigaz­dái ennek az országos ta­nácskozásnak, amelyet a eukorrépatermesztés jelen­tős állomásának tartunk. Há­gánk cukorrépa-termesztői, kutatói, feldolgozóipari szak­emberei több mint félezren jöttek el Szolnokra a szak- szervezeti székházba, hogy meghallgassák mit tesz a kormányzat a cukorrépater­melés fellendítéséért. Me­gyénk vezetői között ott lát­tuk Tóth Jánost, a megyei pártbizottság titkárát is. Szolnok megyében ez a helyzet Fodor Mihály mondta el bevezetőjében, hogy a me­gyében is nagy mértékben csökkent a vetésterület Amíg 1960-ban húszezer, rá tíz év­re már csak tizennégyezer, s az idén meg tizenegyezer holdon vetettek cukorrépát a megyében. Az idén azon­ban elindult valami. A cu­korrépa termesztés már 60 százalékra gépesítve van. S ti Szolnoki Cukorgyárral együtt hat nagygazdaság, a mezőhéki Táncsics, a szolno­ki Lenin, a tószegi Dózsa, a tiszaföldvári Lenin, a Héki, és Szolnoki Állami Gazda­ság megállapodást kötött együttműködésre. A cukor­gyár körzetében egyébként sok olyan talaj van, amelyen öntözés nélkül is termelhető holdanként 250 mázsa répa. Ahhoz azonban intézkedések kellenek, — sürgette Fodor Mihály — hogy visszanyer­jék termelési kedvüket a gazdaságok. Erről már dr. Gergely Ist­ván kandidátus, a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes szólott. Gondjaink nagyok A miniszterhelyettes azzal kezdte: olyan helyzetbe ju­tott az ország, hogy meglévő cukorgyárai és szeszipari üzemei mindössze 60 száza­lékban vannak kihasználva. Ezzel szemben nagy cukor- importra kényszerülünk, sőt az idén már szeszt is te kell hoznunk Pedig 1965-ben még 209 ezer holdon termelt cukorrépát az ország. Nálunk Tessedik( Sámuel óta hagyo­mányai 1 vannak e növény termeléséneK. s eredménye­ink sem voitak rosszak. A cukorrépa mégis versenykép­telenné lett, mert évekig nem változott agrotechnikája. Közrejátszott elvan telfogás ts, hogy Magyarországnak célszerű a cukorimnort. Köz­ben azonban a világpiaci ára úgy felszökött, hogy ma már az ország érdekei ellen szól­na ez az elmélet A kormány úgy határozott, 1975-re ismét el kell érnünk, hogy 160—170 ezer holdon termesszük a növényt. Az első teendő a gépesítés. Vi­lágszerte ezt az utat járják. Külföldön egyébként 7,8 mil­lió hektáron termesztenek cukorrépát és ebből 3,5 mil­lió hektáron a Szovjetunió­esás a hektáronkénti hozam, az NSZK-ban már 447 má­zsa. A fejlett országok áttér­nek az egymagvú répa ter­mesztésére. Az USA-ban tel­jesen ezt termesztik és a Szovjetunióban is nagyrészt. Élenjár a répatermesztés gé­pesítésben Anglia, Francia- ország, Nyugat-németország, a Német-Demokratikus Köz­társaság, a Szovjetunió és Csehszlovákia. Nekünk is ezt az utat kell járnunk. Megteremteni a termesztés, a betakarítás és a feldolgo­zás gépi, kémiai és technoló­giai rendszerét. Az ország 11 cukorgyára az első világhá­ború előtt épült, ezért most öt év alatt kétmilliárd fo­rintot fordítunk fejlesztésük­re. A Szolnoki Cukorgyár nemcsak az ország, hanem Közép-Európa legnagyobb cukorgyára lesz a rekon­strukció után és naponta 5400 tonna termést tud fel­dolgozni. Kiemeli állami támogatás l A miniszterhelyettes beje­lentette, hogy a jövőben kK, emelt állami támogatásban részesül a cukorrépatermésig tés. A termelő gazdaságok 70 százalékos állami támogatás­sal kapják meg a gépeket, már 1971-ben 605 német és csehszlovák, 120 francia. 50 magyar gépet, négy amerikai kombájnt adtunk a mezőgaz­daságnak. Jövőre a termesz­tés 75 százalékát gépesítjük, 1975-re pedig 100 százalékban. A KGST-ben Bulgária, az NDK, a Szovjetunió és ha­zánk együttműködik a cukor­répa-termesztés fejlesztésé­ben. Űj külföldi fajtákat ho­zunk be. s új hazai fajtákat nemesítünk. 1972-ben már 45 ezer holdra biztosít a kor­mányzat külföldi vetőmag­vakat. Húszezer hódra len­gyel egymagvú , fajtát. Sely­pen 1974-ig dán berendezés­sel felépül a vetőmagüzem. Nagycenken ugyancsak Im­port gépekkel korszerűsítik a vetőmagszegmentáló üzemet. Megbízást kapott gépek gyár­tására a hazai ipar is. A Német Szövetségi Köztársa­ságból már most behoztak 30 talajművelő gépet. Importá­lunk vegyszert is: 1971-ben 50 ezer holdra biztosítottunk. 1972-ben pedig 100 ezer hold­ra garantálja a kormányzat a vegyszert. A következő években pedig megvalósul a teljes vegyszerezés. Folytat­ják a növényvédő gépek kor­szerűsítését. A miniszterhelyettes sok fontos kormányzati intézke­dést jelentett még be: a Szol­noki Cukorgyárban vetőmag- termesztési laboratóriumot létesítenek, a Szolnoki Álla­mi Gazdaságban pedig kísér­leti telepet éoítenek. — ,.Ha kell a kormányzat admi­nisztratív eszközökhöz is nyúl. de elsősorban gazda­sági érdekeltséggel szeretné megteremteni, hogy hazai termelésből adjunk cukrot a lakosságnak” — mondta. Az országos tapasztalat- csere résztvevői a Héki Ál­lami Gazdaságban tekintet­ték meg a hazai és a külföl­di tMatművelő. vető- és be­takarító gépeket. Ott Kál­mán István igazgató szólt az üzemi tapasztalatokról. Je­len voltak a külföldi cégek képviselői is. A nagy tapasz­talatcsere a Szolnoki Cukor­gyárban ért véget. B. ti. ban. Elmondta a miniszterhe­lyettes, hazánkban 300 má­Űj beruházások Szolnokon A MÁV nagy beruházása, a Diesel-program. Képünkön a Diesel-csarnok tartóoszlopai láthatók Tiszta a G/öngycs patak vize Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság dolgozói és a polgári védelmi szervek hat napi munkával közöm, bösítették azt a nyolcvanöt tonna tömény nátriumhidro- xidot, amely a múlt héten kisiklott vasúti vagonokból a Gyöngyös patakba került. A veszélyes, mérgező anyag közömbösítésére a négy he­lyen elzárt patakmederbe harminc tonna kénsavat jut­tattak. Ennek közömbösítő hatására csütörtök délben már az optimális értéknek megfelelő minőségű vizet mérték. Már meg is tették az előkészületeket a felduz­zasztott, de már megtisztított víz biztonságos elvezetésére. A vizet adagolva, a minőség állandó ellenőrzése közben engedik a Tamába, onnan a Zagyvába, illetve a Tiszába. Kirándult Kecskemétre a Kodály raj A szolnoki Tallinn körzeti általános iskola Kodály raja a keddi napot Kecskeméten, világhírű zeneszerzőnknek, Kodály Zoltánnak szülöváro- ' sában töltötte, ötödik osz­tályos úttörőink megkoszo­rúzták Kodály emléktábláját és hasonló korú társaik ven­dégeiként részt vettek egy népi tánc- és egy ének-, ze­nei órán a helyi ének-zenei általános iskolában. A szíves vendéglátást ajándékkal vi­szonozták és meqhívtálc paj­tásaikat Szolnokra, iskolá­jukba Idejükből még arra is fu­totta, ogy a „hírős” város építészeti nevezetességeit megtekintsék és a Katona József Múzeumot, az Alföl­di Konzervgyárat felkeres­sék. Kint is hideg, bent is hideg... A MÄV Járműjavító központi kazánháza, mely olajtüze­lésű lesz és év végére készül el Az épülő új Kolozsvári úti felüljáró — NZs — Találkozás minden évben Péntek este a szolnoki vasútállomá­son. Csúcsforgalom. A vonatok érkezé­se és indulása szerint hullámzik az emberáradat. Hosszú sorok állnak a pénztárak és a büfék előtt. Izgatott, sietős, nyers világ ez. Ne­hézsorsú, egész héten családtól távol élő emberek türelmetlenkednek az órás, félórás, — de van, hogy egy-egy lekésett vonat miatt — a negyed napos várakozásért. Aki először látja ezt az állomási nyüzsgést, visszaretten. Ügy hiszi, idegen világ. — Uraml Szabad? Nos, igen: sok itt a részeg ember, s aki ezúttal megszólít az is az. Nem nagyon, de már jócskán ivott. Egye­dül ülök az asztalomnál. Tömött az „Utas”. — Parancsoljon. Köszöni, leül. Jó negyvenes férfi. Munkás. Látszik a kezén. Talán egy azok közül, akik egyheti munka után indulnak haza a családhoz, — Hová utazik? — Nem utazom, «— Vár valakit? f — A feleségemet. A hangjában érzik valami, ami miatt nem kérdezhetek, de éppen a csend hozza a szót: — Ne haragudjon már, hogy leül­— Miért haragudnék? — Tudom én, hogy sokat ittam. Dél­után óta iszom. Érzem is.~ — Emberrel esik. — Én velem csak kétszer. Minden évben kétszer. En magasban dolgozom. Ott nem lehet. — Építőknél? f — Ott. Ezeket a nagy blokkos háza­kat csináljuk. — És most? Ünnepeltek, vagy... — Nem. Ezt nézze! — A zsebéből fényképet vesz elő, a képről jóarcú tizenéves fiú mosolyog. r- A fia? — A kisfiam. — Csupa melegség a hangja. — En nevelem egyedül. Kicsi kora óta. — A felesége? — Elment. — Most csupa csendes­ség, szomorúság a hangja. Kezével mutatja, milyen kicsi volt a fiú, ami­kor elment az asszony. — Hogy tanul a fiú? —• JÓL Nagyon jól. Négyes felett. Én mostam rá. Érti? Én magam, pedig ak­kora munkám van. hogy azt nem le­het elmondani. Látta a várost? En néha elindulok. Nézem a házakat és tudom, hogy ehhez is meg ahhoz is volt közöm. Aki ezekben az új házak­ban él, majd annak nem lesz elég any- - nyi, amennyit én tudok. Csak azt kér­tem a fiútól, hogy tanuljon. Az én éle­tem az volt. hogy neki jó legyen... — Mennyit keres? — Négyezer felett. Fogadjon el tő­lem valamit. Egy sört legalább... Nem iszom én máskor soha. Nem iszunk, de amikor rágyújt, szin­te a füstnek mondja: — Az én életem ez volt. Meg a há­zak mögöttünk. — És most visszajön a felesége? Ingatja a fejét. Soha többé nem jön vissza az az asszony. — Egy ideig még látogatta a gyere­ket. Ma már azt is alig. Űj élete van neki. Én se várom máskor. Csak min­den évben kétszer. A megismerkedé­sünk és a házasságunk évfordulóján. — Ma volt? — Vasárnap lesz, de találkozás után hétfőn ott az állványok között már nehéz lenne. A vonatok érkezése és Indulása sze­rint árad. apad körülöttünk az ember­áradat. Sok a részeg ember. Aki elő­ször látja ezt a képet visszaretten. Aki mellémült az is részeg. Mégis: min­denkinek van külön-külön története. Mögöttünk a hét pihenni készül, s pi­henhet, hiszen az épülő tálak maga­sabbak, s készülődnek, akiknek épül. Ott, ahonnét a kavargó áradattól az idegen, visszaretten, könnyű meglelni a szépet, amit történetenként az em­berekbe írtak a hétköznapok. \ Tartha Gábor legalábbis ott, ahol a szol­noki Ingatlankezelő Vállalat kazánjaiban kellene fűteni. Az IKV ugyanis szigorúan ragaszkodik a naptárhoz. A fűtésidény első napja Ger­gely pápa óta október 15., addig mindenki úgv és ott melegedjen, ahol tud. A Móra Ferenc úti 10 emele­tesek lakói szerencsésebbek a többi halandónál. Ott a vállalatnak ki kellett oróbál- ni az új kazánokat, így 240 lakásban már nem didereg­nek. A Vas-, Műszaki Nagyke­reskedelmi Vállalatnál me­legügyben szintén nem kap­Hősíett a A Constanca melletti Ko_ galniceanu repüőtérről indult Frankfurt felé a román lé. gitársaság egy BAC—111 tí­pusú gépe, fedélzetén 75 külföldi utassal. Röviddel a felszállás után a gép útjá­ba madárraj került és az egyik motor turbólégcsavarja többét közülük beszippan­tott. A gép egyensúlyát veszítve billegni kezdett, a tunk vigasztaló híreket. A legkeresettebb olajkályhák a hiánycikk listán szerepelnek, továbbra is. Pedig fűtőolaj van minden mennyiségben. Szolnokon az ÁpCR a tava­lyi három eladó helyett to­vábbi hárommal bővítette. Ezenkívül a Kertvárosban és R ákóczif alván november 15-től 19 köbméteres tartály, bői mérik az olajat. Ahol saját kezelésben levő melegforrások vannak, ott már megkezdődött a fűtési idény, jő lenne, ha az IXV a naptár helyett a hőmérőt nézné. „ — kk — levegőben katasztrófa elkerülhetetlen­nek látszott. A kát pilóta azonban nem vesztette el lélekjelenlétét és üaves ma. nőverezéssel vis*75>*l,,totta 3 repülősén eevensúlyát és si­keresben leszálltak. Néhány órával később, at utasok kérésére, ugyanez, s két pilóta szállította őket egy másik repülőgéppel Frankfurtba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom