Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-08 / 237. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. október 9. Asur-or az ágban jártam 2. Virág és illat A virágfelvonulás egyik kocsija. Az Azúr-parton annyi az ünnep, hogy szinte egymást érik: tavasszal, télen, nyá­ron és ősszel, az év minden szakában. Alkalom ezer kí­nálkozik az ünneplésre. S ha nincs alkalom, akkor te­remtenek. Nizzában a kisebb ünne­pek végtelen sorából kettő emelkedik ki: a több napos februári karnevál és a Nagy Nyári Éjszakák, július­ban és augusztusban. Az el­ső éjszaka, amely a szipor­kázó jelzőt kapta — Nuit scintillante — valóiában nyi­tánya az Angolok sétányán rendezendő nyári látványos­ságok sorának. Micsoda lát­vány! Micsoda nyitány! Vi­rágcsatával és konfetti-eső­vel kombinált tengerparti parádé. A tervek már fél évvel az esemény előtt elké­szülnek. hogy a csaknem tíz­ezer munkásnak, mesterem­bernek elegendő ideje le­gyen az elképzelt „álmok” megvalósítására. (Egyesek szerint az idén jól is jött ez a munkaalkalom mert ja­nuárban több kisüzem volt kénytelen becsukni kapuit és elég sokan maradtak hir­telen munka nélkül.) A luxusszállodák sora előtt húzódó tengerparti korzó két kilométeres szakasza át­alakul szabadtéri színházzá. Széksorok, széksorok és a táv közepén két hatalmas tribün, mindez együtt mint­egy százezer néző befogadá­sára. Amikor pontosan 9-kor — a pontosságra kényesen vi­gyáznak a franciák — el­dördül az ágyú, megindulnak a kocsik. Harmincegy kocsi, megannyi pompás virágkom­pozíció. Egy-egy kocsin nyolc—tízezer virág. Látha­tó ott Dél Csillaga kék ra­gyogásban. Csillageső tö­méntelen szegfűből, szipor­kázó fénybén. Naplemente vörös virágból. Minden egyes kocsin egy-egy tündér, né­melyiken egész kis csapat. Nizzai gráciák, a helybéli maneken-iskola kétszáz csi­nos hallgatója. Mosolyognak, integetnek, s közben hintik, szórják bő kézzel a virágot. Nizza és környéke a virág- termelés világközpontja. Ügy terem arrafelé a virág, mint mondjuk nálunk. Bé­késben a búza. A Nizzától alig 30 kilométerre fekvő Grasse-ról pedig egyenesen azt tartják, hogy világfővá­rosa a virágkultúrának. Nemcsak annak. A grasse-i parfüm is világmárka. Egye­sek szerint Medici Katalin­nak köszönhető, hogy abban a városkában honosodott meg a parfümkészítés. A számára rozmaringból és levendulá­ból készített kivonat volt az első a Grasse-ban előállított parfüm. Ma a város üzemei, lepár­Egyszer egy hétköznapi dolog ötlött az agyamba — meg kellene nyiratkoz- ni. Pontosabban a felesé­gem jegyezte meg: „Te meg, Szergej, elmehetnél már megnyiratkozni, mert kezdesz Beethovenre ha­sonlítani.” Amint belépek az üz­letbe, a mester már indul is elém, hogy fogadjon. — A-aa, — kiáltja öröm­mel, — ezer éve nem lát­tami Isten hoztál — Üdvözlöm, — mon­dom. — A felesége, gyerekei, jól vannak? — Köszönöm, — mon­dom, — a feleségem jól van, de nincs gyerekünk. — Majd lesznek. Fog­laljon helyet. Kér egy al­mát? Ne nyugtalankodjék, meg van mosva. — Rendkívül hálás va­gyok. — mondom. Eszem az almát. S e pil­lanatban észreveszek a falon egy plakátot. Olva­som: „Semmi sent olyan ló-üzemei évente általában kétmillió kiló virágnál is többet fogyasztanak. Tavaly 433 millió frank volt a par­fümből és az illatszergyár­tás különféle alapanyagaiból származó jövedelmük. Grasse — az első pillantás­ra úgy tetszik — békés, nyu­galmas város. Amikor az em­ber szóba elegyedik egy-egy régi grasse-i virágtermelő­vel, szertefoszlik az illúzió. Kiderül, hogy Grasse ideáli­san kék ege alatt nincs min­den a legteljesebb rendben. „A változás, a forrongás ide­jét éljük” — mondja egy régi parfümtermelő — „a tekintélyünk még megvan, de már érezzük, hogy a mo­nopólium, amelyet sokáig tartottunk, veszendőben”. Egy másik virágtermelő gazda arról panaszkodott, hogy egyre kevesebb és drá­gább a munkaerő, hogy las­san már nem lehet kapni vi­rágszedő munkásokat; mert igaz, nem is túlságosan éri meg a virágszedés. Itt van például a jázmin. Egy kiló jázmin — tízezer virág. Egy szedőnő bármilyen gyorske­zű is legyen, 500 gramm-nál nem tud leszedni többet egy óra alatt, azért pedig három frank ötven centimes jár neki csupán. Veszély fenye­geti a francia üzemek egy részét is, különösen azóta, hogy az amerikai tőke meg­vásárolta az egyik leghíre­sebb grasse-i céget, a Chiris-t. Ennek már négy esztende­je, és azóta újabb és újabb külföldi tőkések teszik rá a kezüket egy-egy nagymúltú *«»♦»»»»»»«»«>«»»«<>♦♦♦♦♦»♦♦♦♦< olcsó és semmi sem olyan drága, mint az udvarias­ság! Szervantesz.” Bölcs gondolat, gondo­lom, valóban bölcs gondo­lat. — Hát a munkahelyén hogy mennek az ügyek? — érleklődik a mester. — Elég jól. — felelem — nemrég kaptam fiztéseme- lést. —r Hiszen ez nagyszerű, — örvendezett a fodrász, — jöjjön, hadd csókoljam meg. összepuszilkoztunk. — Lejátszunk egy parti sakkot? — kérdezi. Előhúz a zsebéből egy úti sakk-készletet. Elkez­dünk sakkozni. Rágyúj­tunk. — Miért magázódunk mi még mindig, gyerünk, te- gcződjünk össze, — java­üzemre, és ez alaposan ki­élezi a konkurrencia-harcot a termelésnek ebben az ágá­ban is. Az egyik meglátoga­tott üzem vezetője némi re- zignációval említi, amikor — illatfelhőbe burkolózva, — egy nagy teremben a feldol­gozásra szánt rózsaszirom szárítását nézzük: az elmúlt évben háromszáz tonna má­jusi rózsa termett csupán, pedig valamikor, évtizedek­kel ezelőtt, a többszörösét is megtermelték ezen a vidé­ken. Családok fordítanak há­tat, hagyják ott a hagyomá­nyos mesterségüket. Útban visszafelé Grasse- ből Nizzába tanár ismerő­söm. akinek gépkocsiján tet­tük meg az utat, egy kis ki­térővel elvisz arra a Napó­leonról elnevezett fennsíkra, ahol állítólag az Elba szige­téről újra visszatért császár észak felé tartó útja közben egy kis házacskában megpi­hent. A környező fennsíkot nézegetve és gyönyörködve a valóban impozáns lát­ványban, eszembe villannak az egyik grasse-i virágter­melő szavai. Még a város­nézés elején, egy oldottabb pillanatban megjegyeztem, hogy a virág hazájában bi­zonyára békés lehet az élet. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, — idézem a magyar mondást. Mire ő kissé fanyarul jegyezte meg: „Lehet, hogy ez maguknál igaz, csakhogy mi a virágot nemcsak szeretjük, hanem termeljük is.” Valkó Mihály Következik: A művészet nyomában — Leger, Cocteau, Matisse. solja a mester. — Gyerünk, — mondom. — Anatoiij vagyok. — Szergej. A fodrász közelebb jön hozzám és a vállamra te­szi a kezét. — Nem énekelnénk el a „Katyusát”? — kérdi. Elénekeltük a „Katyu­sát”, megsirattuk. — Meg kellene nyirat- koznom, — mondom neki. Körülfogta a nyakam egy térítővel és tengerész­csomót kötött a végére. Elkékültem. Hörögni kezdtem. A frizőr észrevette a dolgot, megengedte a cso­mót. nyir. Nyisz. — és levág egy darbot a fülemből. — Jaj! — mondom neki. — Pardon. — mentege­tőzik, — kissé melléfog­sz, Uovlatov s Mentsétek meg füleinket! I Ismét megtudjuk: „Ki miben tudó»" * A televízió és a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség az 1971-72-es tanévben ismét megrendezi történelemből és fizikából a „Ki miben tu­dós?" televíziós vetélkedőt. A versenyen, minden olyan fiatal részt vehet, aki vala­milyen középfokú oktatási intézményben, gimnázium­ban, szakközépiskolában, va­lamint a szakmunkásképző intézetek a), b) és c) tagoza- \ tán folytatja tanulmányait i és az év végéig nem tölti be ; 20. életévét. Jelentkezni 1971, november 1-ig lehet az iskoiai KISZ-szervezetekben. j A ki miben tudós első szakaszában az iskolákban házi vetélkedőket tartanak. Onnan iskolánként a legjobb tanuló juthat tovább a me­gyei, illetve a fővárosi írá­sos selejtezőbe. A megyei írásos selejtezők győztesei és a fővárosi selejtezők első öt helyezettje nevezhet be az országos írásos versenybe. Az országos döntő nyolc leg­jobb vrsenyzöje pedig a te­levízió nagy nyilvánossága előtt adhat számot fizikai és történelmi tudásáról, kiesé­ses páros versenyben — elő­reláthatólag 1972. áprilisá­ban. Közvetlenül az orszá­gos versenybe kerülnek azok a tanulók, akik a két ver­senytárgyból az elmúlt tan­évben az országos középis­kolai tanulmányi, valamint a szakmunkástanulói tan­tárgyi tanulmányi verseny első tíz helyezettje között szerepeltek, továbbá azok, akik a nemzetközi fizikai olimpián indultak. A „Ki miben tudós?” tv­vetélkedő díjazottjai nyolc —húsz napos külföldi kör­utazáson vehetnek részt. Az első két helyezettnek tan­tárgyából nem kell felvéte­li vizsgát tennie az egye­temen. ♦ Kutatás bérmunkában A szegedi József Attila Tu dományegyetem fizikai, ké miai és más intézeteinek tu dományos kutatói mindéi korábbinál nagyobb mérték ben vesznek részt a terme léssel közvetlenül összefüggi feladatok megoldásában Gyakorlati kutatásokra vo- natkozó szerződéseik értéki a 10 évvel ezelőtti néhány százezer forintról az idén ' millió forintra emelkedett A tetemes összeggel a tér meló üzemek és vállalatot finanszírozzák a különfél« folyamatban lévő. illetv« megkezdett kutatási munká- kát. A természettudomány kar tanszékei jelenleg má: nagyobb bevételhez jutnál különféle termelő vállalatok kai kötött szerződések ál­tal, mint amennyi a fejlesz­tésükre előirányzott egye­temi költségvetésük összege A mintegy negyedmilliói költségvetési kerettel rendel kező kibernetikai laborató­rium például mintegy két él fél millió forintos bevételhei jut. A japán nemzeti vasút részvénytársaság elhatározta, hogy 1981-ben óránként több, mint 260 mérföld gyorsaság­gal száguldó vasúti ex- presszvonatot ad át rendel­tetésének. Az expressz Tokió és Osaka között közlekedik majd, s a két állomás közötti 350 mérföldön nyolcvan ősre lesz a menetidő. A megfigyelő autók A francia rendőrség kü­lönleges „megfigyelő autók” használatát vezette be. A kocsik színe nem tér el a szokványos színektől és nincs rajtuk semmiféle ren­dőrségi ismertetőjel, viszont televíziós kamerát szereltek beléjük. Az adást egy speci­ális antenna segítségével köz­vetlenül a rendőrség köz­pontjában veszik, ahol a rejtett kamerával észlelt je­lenségeket képernyőre vetí­tik vagy video-magnetofon- nal rögzítik. A „megfigyelő autókat” elsősorban a bűnö­zők és a közlekedési sza­bálysértők leleplezésére hasz­nálják. Am Ki mit nem hirdethet? „Fegyenc türelmes hölgyet keres házasság céljából. Csak komoly szándékú vála­szokat...”. Ilyen vagy hason­ló tartalmú apróhirdetések fognak valószínűleg a közel­jövőben a bajor újságokban felbukanni. A bajor igazság­ügyminiszter elrendelte, hogy a nőtlen foglyok cellájukból házassági hirdetéseket adhat­nak feL E lehetőségből ter­mészetesen kizárják az olyan foglyokat, akik házasságszé­delgés miatt vannak börtön­ben. A többi szövetségi ál­lamban szintén hamarosan átveszik a „bajor példát” A társadalomba való gyors be­illeszkedés lehetősége fokozó­dik majd azáltal, — hang­zik az indoklás — hogy a sza­badon bocsátott fogolyra már a börtön kapujában egy leány vár. Nyugodtan alhatnak a szülők Az éjjeleket átüvöltő cse­csemők a szülők rémei. Mint­hogy az apróságoknak nem tehet altatót adni, egy svéd "felfedezése igazi mentsvár számukra. A bábuba, vagy JÉrmelyik nagyobb játékba beszerelt magnetofon sza­lagjára az anya szívverését vették feL A szívhang le­játszása annyira megnyug­tatja a gyermekeket, hogy néhány perc múlva mély álomba merülnek. Akit a fiatalok is megirigyelhetnek tam. Nagyon igyekeztem. — Rendben van, — mondom, — semmi vész. Van másik fülem is. Az orrommal azonban Tolik, légy óvatosabb. — Ne izgulj. Szerzs, minden rendben lesz! Elkezdett borotválni. Hirtelen — az orrom mintha ott sem lett volna. Itt már nem bírtam to­vább, felugrottam, elszá­moltam, a fejem becsavar­tam a lepedővel, nehogy megrémisszem a járókelő­ket, és — nyomás o kór­házba. ; Megérhetek. Belököm ; az ajtót. A sebész már siet ; is elém, hogy fogadjon ; — A—a, — kiált fel örömmel. — ezer éve nem láttam! Isten hozta! Hogy van a kedves felesége... I Látom, a ta'on eqy pia- '. kát lóg. Nem kezdtem ! hozzá, hogy elolvassam, \ kihátráltam az utcára és '■ hazaszaladtam. Molnár Sándor fordítása < A svéd Gustav Hokanson 70 évvel ezelőtt vett részt először kerékpáros verse­nyen, azóta is szenvedélyes híve a kétkerekű járműnek. Néhány évvel ezelőtt sok fiatal sportolót magamögött hagyva ő lett a győztese a Svédországban rendezett 2000 kilométeres kerékpáros ver­senynek. Bár a 85 esztendős veterán sportolónak ma már nem sikerül első helyezést elérnie a versenyeken, nép­szerűsége országszerte válto­zatlan. Az idő — pénz (a kincstárnak) lefonérmét, hogy végighall­gassa a legfrissebb pletyká­kat. A telefonautomaták lé­nyegesen gyaraüithatnák az ország költségvetését — álla­pította meg a japán távbe­szélő hivatal a nagyvárosok­ban végzett beható vizsgá­latok után. Megállapítást nyert, hogy a férfiak átlag 3—i percig, a nők viszont sok esetben legalább 20 ner­cig beszélgetnek telefonon egymással. A japán távbe­szélő hivatal egyes vezetői most javaslatot terjesztettek elő, hogy automatikus ki- kancsoló berendezést kell a telefonaűtomatákba szerelni amelyek 3 perc után félbe­szakítanák a beszélgetést. Ha valaki tovább akar be­szélgetni, újabb érmét kell bedobnia. A távbeszélő hivatal meggyőződése sze­rint ritka az a nő, aki nem áldoz szívesen még egy te-. Vas és Faipari Szövet­kezet felvételre keres nagy gyakorlattal ren­delkező vasipari forgá­csoló gépek javításában jártas géplakatost TMK üzembe. Jelentkezés: Szolnok, Ostor u. 1. Gyorsvonat A vízimajom Egy szép napon a New York-i állatkert majomházá­ból eltűnt egy bundermajom. Csak jónéhány nap múlva sikerült megtalálni és haza- zsuppolni. Ellenőriztek min­den kerítést, zárat, vízzel töltött árkot, de semmi olyas­mit nem találtak, ami segít­ségére lehetett a majomnak abban, hogy megszökjék. Másnap azonban ismét csak eltűnt a bundermajom. A rendőrséget megint be kellett vetni a szökevény felkutatásába. Végül is elha­tározták, hogy megfigyelik a majom manipulációit. Nos, a következőket láthatták: hajnalban a majom elővett egy korábban eldugott ba­nánt kiállt a majomházat körülvevő, vízzel töltött szé­les árok szélére és a banán­nal integetni kezdett A szomszédos területen le­gelésző hatalmas jávor- szarvas ezt meglátva átúszott az árkon, a majom bedugta a szájába a banánt, felugrott a hátára, s hamarosan m*- a túlsó parton volt. A „mézesszájű” varsóiak ) A varsói lakosok havonta 60 tonna mézet fogyasztanak s e tekintetben az országos élvonalba tartoznak. Az élel­miszerüzletekben kapható ún kommersz-mézen kívül 3 méz-szaküzlet árul többfaj­ta mézet, s nagy választék­ban különböző csemegéket, amelyek egyik alapeleme a méz: mézeskalácsokat, mé­zes cukorkákat és elsőrangú mézborokat, azaz mézsörö­ket. A mézborok állandó vá­sárlói a külföldi vendégek, akik elragadtatással ízlelge­tik -a régi és bonyolult re- ceDtek szerint készülő édes italokat. A mézborok vonz­erejét emeli a szép csoma­golás is. A hosszúnyakú üve­geket s az öblös agyagkor­sókat a bor elfogyasztása után is fel lehet használni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom