Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-29 / 255. szám

1971. október 29. «ZOI.NOR MEGYEI NÉPI AP 3 Korszerűsödés, kérdőjelekkel GÉP HELVETT A harmadik ötéves terv esztendeiben. 1966—1970 kö­zött az ipari beruházások 43 százalékkal haladták meg a második ötéves tervben elért szintet Ezen beiül építésre 52. belföldi gépek­re 46, s import gépekre 66 százalékkal többe'- fordítot­tak. mint az 1961—1965 kö­zötti években. A tervidő­szakban az egy foglalkozta­tottra jutó termelés 61 szá­zalékkal növekedett kisebb mértékben, mint amennyit a népgazdasági terv elő­írt Ami ugyancsak gondok forrása: az építési munkák, valamint a nem szocialista országokból származó gé­pek árszínvonala több, mint húsz százalékkal emelkedett Számok, számok. Szára­zait csak a szakembernek sokatmondók. Ám mit kezd­jen velük az, aki özönvíz előtti masinán-darun. te­kercselőn. nyomdagépen, szelfaktoron stb. — dolgo­zik, vagy aki még ma is „izomgépként”, azaz puszta fizikai ereiére hagyatkozva végzi munkáját? Megfordít-' va: a korszerű, nagy terme­lékenységű fél- vagy teljes automatán bonyolult ter­méket előállító munkás va­jon soknak vagy kevésnek tartsa-e. hogy az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés 61 százalékkal emelkedett? Egyáltalán: mi az. hogy aZ ipar gépesítettsége? Először a munka Ahhoz, hogy tárgyilagos, tehát igaz választ adhas­sunk. hátrább kell lépnünk az Időben. Odáig, hogy a magyar gazdaságtörténet a korábbi évtizedekben vég­bement fejlődését vizsgálva egyetlen iparterületet sem könyvelhetett el korszerű­ként. tudatosan fejlesztett- ként Iparpolitika valójában csak a felszabadulás óta létezik, s első. döntő teen­dője nem lehetett más, mint a munkához való jog gya­korlati érvényesítetése. Az­az, hogy mindenki, aki dol­gozni akar, megkereshesse kenyerét. Ez elkerülhetetlen szakasz volt. Csakis ezután következhetett annak vizs­gálata, hogy mennyi munka kell egységnyi termék elő­állításához? Az össztársadal­mi munkaráfordítás orszá­gonként erősen különböző, akár villamosenergiáról, akár pamutszövetről van szó. Egyik országban ötször annyi ember szükséges egy­ségnyi termék előállításá­hoz, mint a másikban. Ez utóbbi ország tehát ötször olyan fejlett lenne, mint a másik? Korántsem! Sokféle összetevője van a gazdasági fejlettség mér­céjének s ezek egyike az egységnyi végtermékre jutó össztársadalmi munkaráfor­dítás. E tényező azonban mindaddig míg r gazdaság a külteries fejlődés szaka­szát éli. s míg más orszá­gok termékei elől piaca el­zárkózik, nem jut lényege­sebb szerephez. Van elég munkavállaló, az egységnyi termékre jutó munkabér nem túl nagy, tehát ekkor még nem látszik érdemes­nek az eleven izommunka helyett bonyolult és drá­ga gépekkel, berendezések­kel termelni. Eljön azonban az idő, amikor a munkaerő- források lényegében kiapad­nak; megkezdődik a külter­jes és a belterjes szakasz közötti átmenet. Ez tűnik a legkritikusabbnak. Új mun­kaerő ugyanis már alig van. a gyors gépesítés, automati­zálás, műszerezés feltételei ugyanakkor még csak kevés helyen léteznek. Itt tart ma a magvar nép­gazdaság A vállalatok szá­mára mindezért a biztonsá­got a létszámtartalék — magyrul: a fölös számú em­ber — adja. A kapun belüli munkanélküliség lényegében „tartalék-alap”. Ha átcso­portosításra, termékváltásra stb van szükség, a hiányzó technikát emberekkel pró­bálják pótolni. Egy idő után ez az út is járhatatlanná vált. Ehhez egész egyszerű­en nincs elegendő ember. Sem tartaléknak, sem a gép mellé. Nem marad más megoldás, mint a műszaki fejlesztés: a gyártóberen­dezések, a technológiák, a termelés-szervezés korszerű­sítése. Jöjjön a — legjobb technika? Ésszerű mérlegelés Várjunk csak a válasszal. Az adott gazdasági környe­zet alapján kell eldönteni, hogy milyen technikát, technológiát érdemes al­kalmazni. A legkorszerűbb ugyanis, összevetve a meg­lévő lehetőségekkel, nem mindig bizonyul a leggazda­ságosabbnak. Az állami gépiparban például az auto­mata és félautomata eszter­gagépek aránya csupán 14 százalék. Nosza, vásárol­junk, ahol csak tudunk, au­tomatákat?! Igenám, de 1950 és .1970 között az ipar technikai felszereltsége gyorsabban növekedett, mint a munka termelékeny­sége. Azaz alacsony a haté­konyság, a gépek, berende­zések kihasználtsága. (A gépipar legfontosabb terüle­tein a szerszámgépeket mindössze 1,1—1,3 műszak­ban működtetik!) Nem elég tehát az új, korszérű gép, jól képzett munkaerő, meg­felelő nyersanyag vagy fél­kész termék, zökkenőmén­EMBER tes szállítás stb is szüksé­ges hozzá. Éppen ez utóbbiak hiánya vagy gyengesége miatt állnak tétlenül sok he­lyen méregdrágán vett be­rendezések... Tovább bonyolítva a dol­got: egy ország gazdaságán belül kirívóan nagy eltéré­sek alakulhatnak ki az egyes ágazatok, iparterüle­tek technikai szintjét te­kintve, sőt, e különbségek azonos ágazaton belül is meglehetnek. Mi a magya­rázata ennek? Itt ügyes em­berek dolgoznak, ott meg tehetetlenek? Itt fontosnak tartották a gépesítést, a kor­szerű technikát, ott meg fü­tyülnek rá? A fejlesztésnek vannak szubjektív tényezői is. alapvetően azonban a gazdasági környezet hatá­rozza meg a haladás mérttV két. Ezért ésszerű mérlege­lésre van szükség annak megállanításához. hol érde­mes, hol nem érdemes a korszerűsítés terheit vál­lalni. E mérlegelés hiánya már jónéhány új. korszerű­nek kikiáltott üzemet jut­tatott súlyos helyzetbe. Pe­dig modernek voltak a gé­pek, korszerű a technológia, csak éppen az általuk gyár­tott termék volt korszerűt­len. ezért nem kellett sen­kinek... Miéri kell? Miért nem jó minden úgy, , ahogy van? Miért kell gé­pesíteni? A munkaerő-for­rások csökkenése és ki­apadása, ha nem ellensú­lyozza ezt műszaki fejlesz­tés, a termelés megtorpaná­sához, sőt, csökkenéséhez vezet. Az alacsony techni­kai szint megrekeszti a tár­sadalmi munka hatékonysá­gának emelését, s ezzel a távlati fejlődés ma szüksé­ges megalapozását lehetet­lenné teszi. (Ez történt pél­dául a közúti járműgyár­tásban, s a feszültségeket végülis csak az ismert li­cencvásárlás oldotta fel.) Az elavult gép. gépsor, beren­dezés elfoglalja a helyet az új, a termelékenyebb elől — ezért kiterjedt az építési láz! —, tartósítja az idejét­múlt technikát, az alacso­nyabb termelékenységet, s akadályozza a termék minő­ségének javítását, korsze­rűsítését Ahol tehát halo­gatják a fejlesztést ott a holnapi kenyeret gyúrják feketébbre. Aligha hihető, hogy ne tudnák ezt! Mégis halogatják? Miért? Mészáros Ottó (Következik: Ember helyett gép) Pál ázat az energia- fe les tést szó gá 6 beruházásokra Pályázati felhívást tett közizé az Országos Energia­gazdálkodási Hatóság. Ipari üzemek részére az energia­gazdálkodást fejlesztő beru­házások állami támogatásáf ért. A IV. ötéves terv idősza­kában összesen 80u millió fo­rinttal támogatják azokat a beruházásokat, amelyek a leghatékonyabban valósítják meg a népgazdasági célokat. Mint ismeretes, a IV. ötéves tervben 55 százalékra nő a szénhidrogének aránya az összes energiafelhasználás­ban. s 1975-től évente egy- mjiliárd köbméter földgáz érkezik a Szovjetunióból. A megnövekedett mennyiség gazdaságos felhasználására időben fel kell készülni. Ép­pen ezért elsősorban a Je­lentkező vállalatok, intéz­mények közül azokat helye­zik előnybe, amelyeknek be­ruházásai a szénhidrogén programhoz kapcsolódnak. A támogatásban részesülők lis­táján előbbre kerülnek azok, amelyeknél a szénhidrogé­nek a rendkívül drága Im­port kokszot helyettesítik. Igen fontos feltétel, hogy a vállalat vagy intézmény megfelelő saját pénzösszeg­gel rendelkezhessen, amely meghaladja az állami támo­gatás összegét. A beruházá­soknak — mint ezt a pályá­zatban leszögezik — az ed­digieknél jobban kell védeni a levegőt a szennyeződések­től A beruházási határidő­ket is rövidre szabták, nem haladhatják meg a két évet. BépSnfözPSPe készülnek a t z^azctálkedási láp* u a ol a liözép-lisza vidékén (Tudósítónktól) A Középtisza vidéki Víz­ügyi Igazgatóság négy megyét érintő működési területén befejeződött az öntözési idény, megkezdték a vízki­vételi művek, hordozható berendezések bevontatását a javító-karbantartó bázisokra. A vízgazdálkodás irányító szervei azonban már a jövő évi öntözési idényt készítik elő. Az igazgatósághoz tar­tozó nyolc vízgazdálkodási társulat, valamint a regio­nális vízgazdálkodási válla­lat szakemberei vízhaszno­sítási előkészíts tanácsko­zást tartottak Szolnokon. Mérlegelték, hogy az idei tartós aszály ellenére, az ország öntözésre berende­zett területének csak 42 szá­zalékán öntöztek A Közép- Tisza vidékén js csak a kul­túrnövények 81 százalékára hullott mesterséges csapa­dék. Az elmaradás oka, hogy a tsz-ek és az állami gazdaságik a 'birtokukban lévő Öntözőrendszerek, szi­vattyúk üzemeltetését nem szorgalmazták, s elég szak­ember sem volt hozzá. A vízgazdálkodási társu­latok felajánlják segítségü­ket a termelő üzemeknek: 1972-re béröntözést vállal­nak. Az erről szóló szerző­dés alapján a társulatok biz­tosítják a tsz-ek és állami gazdaságok tulajdonában lé­vő öntözőberendezések üze­meltetését. és szükség sze­rinti maximális kihasználá­sát. Az előkészületeket meg­kezdték, november végéig felmérik a mezőgazdasági üzemek jövő évi öntözési igényét A társulati bérüze­meltetés bevezetése várha­tóan jelentős haszonnal jár, biztosítja a drága pénzen épített üzemi öntözőrend­szereknek a termelés szol­gálatába állítását. Jó hír Törökszentmiklósról A törökszentmiklósi Rá­kóczi Termelőszövetkezetből kaptuk tegnap a jó hírt. A közös gazdaság hétfőn befe­jezte az őszi kalászosok ve­tését, s a betakarítást is. Kétezer nyolcvan holdon ve­tettek el s a traktorosok azt ígérték, az őszi mélyszántást november 7. tiszteletére be-> fejezik. A termelőszövetkezetben 160 hold átlagában 205 má­zsát adott a cukorrépa, s a 480 hold földön termelt ku-i koricájuk holdanként 19,5 mázsa (májusi morzsoltban számolt) terméssel fizetett. Na kezdődik az országos nőkonferencia Villáminterjú két küldöttünkkel Újjászületik a szolnoki fűrésztelep Munkahelyük újjászületé­sének mindennapos tanúi a szolnoki fűrésztelep dolgo­zói. Minden bizonnyal az új fűrészcsarnok építésének örülnek leginkább, hiszen már természetesnek is ve­szik, hogy — mint az alsó képünkön látható — a rönk. téri és egyéb szállítást gé­pekkel végzik. A színszerű, régi fűrészcsamokban még munkáskezek dolga a belső anyagmozgatás, az újban szállítószalagok rendeltetése lesz. S míg a réginek a gép­terén csak akkor nem fúj át a szél, ha nincs ..kedve" j hozzá, az újat télen fűteni, nyáron hűteni fogják a ter- moventillátorok. A nők országos fórumán huszonkét küldött képviseli megyénk asszonyait, lányait. Juhász Imréné doktort, az országos nőtanács tagját és Balogh Magdolnát, a tószegi Dózsa Tsz kertészeti agronó- musát kerestük fel az indu­lás előtti órákban. Életút járul bizonyított Juhász Imréné dr. a fel- szabadulás óta aktív tagja a nőmozgalomnak. Ott volt már 1948-ban Budapesten, az első nemzetközi nőkongresz- szuson is. Életútjával, kitartásával, szorgalmával, eredményeivel bebizonyította, h®gy a nő a férfival egyenrangú tagja a társadalomnak. Juhász Imréné dr.: „A nem nőnek való munka túlhala­dott szemlélet” — Nem volt könnyű a há­rom elemitől a Jogi egvetp mig eljutni, 1956-ig a me­gyei tanács elnöki tisztét be­tölteni. Amikor pedig ügvész lettem, még csak elvétve ta­lálkoztam ezen a pályán nő­kollégával. Végül mint a me­gyei NEB elnöke mentem nyugdíjba. Ahogy mondani szokták, egyik sem kifeje­zetten nőnek való munka volt. Felszólalásra jelent­keztem, s ha szót kapok a konferencián, szóvá is te­szem, a „nem nőnek való munka” túlhaladott szemlé­letét, aminek sajnos még írá­sos jogforrásainkban is nyo­ma van. — Mit szeretne még el­mondani felszólalásában? — Elsősorban a pártha­tározat végrehajtásának Szolnok megyei tapasztala­tairól: eredményeiről, hiá­nyosságairól számolnék be. Hadd tegyem még hozzá, na­gyon sokat várok ettől a konferenciától. mert meg­győződésem, hogy egy jó határozat gyakorlati megva­lósítása azoktól is függ. akik­nek érdekében hozták. ISemcsak saját korosztá yát képviseli Mi fiatalok sok mindent készen kaptunk. Nekünk már nem kell harcolni az alapi etó jogainkért, és ez így var. rendjén. A nők sa­játos gondjai, problémái kö­zül azonban sok még ma is mego’datian — kapcsolódott n beszélgetésbe a fiatal agro- nómusnő. — Saját korosztályát kép­viseli a konferencián? — Nem. Elsősorban nem. Szaki ezetője vagyok a ker­tészei nek. ahogyan mi mond­juk: kinn dolgozom a terme­lésben. Negyven —öt ven nő — tizenévesek és nagyma­mák — munkáját irányzóm napról napra. Együtt vagvnk velük reggeltől, késő estig, tgv nemcsak a szakmai, ha­nem a legszemélyesebb gond­jaikat, bajaikat is megoszt^ ják velem. Ha szót kapok a konferencia ötödik szekció­jában — ahová felszólalásra jelentkeztem — tolmácsolni fogom a tsz asszonyainak panaszait és elmondom, amit öt év alatt — mióta itt dol-j gozom — tapasztaltam. Szó- váteszem, hogy tsz-eirikbea nem' érvényesül a tagegyen-J Balogh Magdolna: „Együtt vagyok a nőkkel reggeltől estig!” lőség. a nők rovására, ami jelentős anyagi hátrányt je­lent az egyedül élő asszo­nyoknak, lányoknak. Nincs megoldva, főleg az idősebb korosztálynak a téli foglal­koztatottsága. hogy a gyer­mekintézmények nyitvatar- tásánál nem veszik figyelem­be a mezőgazdaságban dol­gozó anvák munkaidejét... Balogh Magdolna 24 éves, s úgv beszélt, úgy érvelt, olyan őszinte lelkesedéssel, hogy alig hittem: nincs férje, gvereve, hogy nem „saját bő­rén” érezte a megkül“nböz- tetés minden hátrányát, a háztartás a e«-’ád, a munka többszörös terhét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom